K Ú R I A
1/2018. PJE határozat
a személyes illetékmentes fél illetékfizetési kötelezettsége tárgyában
A Kúria öttagú jogegységi tanácsa a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője által kezdeményezett, a személyes illetékmentes fél illetékfizetési kötelezettsége tárgyában lefolytatott jogegységi eljárásban meghozta a következő
j o g e g y s é g i h a t á r o z a t o t:
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a alapján személyes illetékmentességben részesült fél a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 86. § (2) bekezdése alkalmazásában nem kötelezhető a polgári pert követő végrehajtási eljárásban felmerülő, le nem rótt illetékek viselésére.
I.
A Kúria Polgári Kollégiumának vezetője – az Országos Bírósági Hivatal elnökének a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 27. § (4) bekezdése szerinti jelzésére figyelemmel – a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és határozat hozatalát indítványozta, abban a kérdésben, hogy milyen viszonyban áll a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 86. § (2) és (3) bekezdése és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdése és kötelezhető-e az Itv. 5. § (1) bekezdése szerint személyes illetékmentes fél a Pp. 86. § (2) és (3) bekezdése alapján a végrehajtási eljárás illetékének és a végrehajtási eljárásban felmerülő egyéb illetékek megfizetésére. Megjelölte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: 2016. évi Pp.) 95. § (6) bekezdését, 96. § (2) bekezdését és 97. § (1) bekezdését is, mint amelyek tartalmilag megegyeznek a Pp. hivatkozott rendelkezéseivel.
Indítványában rámutatott, hogy a gyakorlatban két ellentétes álláspont ismert. Az egyik szerint a perrendi szabályok felülírják az Itv. személyes illetékmentességgel kapcsolatos rendelkezéseit, ezért az Itv. alapján személyes illetékmentességben részesülő fél is viselni köteles a Pp. 86. § (2) bekezdése alapján a végrehajtási eljárásban felmerülő illetékeket. Ez az értelmezés jellemzi a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatát (pl.: Fővárosi Törvényszék 56.Pkf.639.180/2016/3.; Fővárosi Ítélőtábla 2201-3.Pkf.25.422/2018/2.).
A másik álláspont szerint az Itv. rendelkezéseinek van elsőbbségük, és a Pp. hivatkozott költségviselési szabálya csak a bíróság által, a Pp. alapján engedélyezett költségkedvezmények esetén érvényesül, a törvény alapján (ex lege) illetékmentes fél a végrehajtási eljárásban felmerülő illetékek viselésére nem kötelezhető. A Pp. 86. §-a – amelynek (2) bekezdése emeli ki a végrehajtási eljárási illeték viselését a bíróság által engedélyezett mentesség köréből – a bíróság által engedélyezett költségkedvezményekre irányadó, és nem terjeszthető ki az Itv. alapján fennálló személyes illetékmentességre, csak a tárgyi illetékmentességre. Utóbbira nézve ugyanis a jogszabályi hierarchiában azonos helyet elfoglaló külön törvény (Itv.) rendelkezik úgy, hogy a személyes illetékmentes féltől az illeték akkor sem követelhető, ha – egyéb szabályok alapján – az illeték őt terhelné [Itv. 4. § (1) bekezdés második mondata]. Ez az elv érvényesül a Debreceni Ítélőtábla és a Pécsi Ítélőtábla gyakorlatában (pl.: Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.615/2007/2.; Pécsi Ítélőtábla Pkf.IV.25.444/2017/2.).
II.
A legfőbb ügyész a jogegységi indítványra adott nyilatkozatában kifejtette, hogy a kérdést a vonatkozó jogszabályi rendelkezések együttes értelmezésével kell eldönteni. Mivel a Pp. 86. § (1) bekezdése kizárólag a bíróság által engedélyezett költségmentességre irányadó, e § (2) és (3) bekezdésének Itv.-től eltérő szabályai is csak ebben a körben érvényesülhetnek, nem írják felül az Itv. ellentétes rendelkezéseit. Az Itv. alapján személyes illetékmentességben részesülő fél ezért nem kötelezhető a Pp. 86. § (2) és (3) bekezdése [2016. évi Pp. 96. § (2) bekezdés] alapján a végrehajtási eljárás során felmerülő illetékek viselésére.
III.
Az indítványban jelzett ellentmondás a két törvény – a Pp. és az Itv. – viszonyának tisztázásával oldható fel.
A személyes illetékmentesség a Pp.-ben a teljes költségmentesség része vagy a 2007. évi CLI. törvény 14. § (3) bekezdésével beiktatott, 2008. január 1-jétől alkalmazható jogintézmény, a részleges költségmentesség egyik esete. Az eljárási illeték előlegezése és viselése alól mentesítő részleges költségmentesség [Pp. 84. § (1) bekezdés a) pont] tartalma – látszólag – megegyezik az Itv. 5. § (1) bekezdése alapján fennálló személyes illetékmentességgel. A Pp. költségkedvezményeinek engedélyezését tehát a jogalkotó a bíróság hatáskörébe utalta, annak a kérelmező személyi és vagyoni körülményeire vonatkozó feltételeit határozta meg. A kedvezmények engedélyezésének indoka az arra rászoruló fél igényérvényesítési lehetőségeinek megkönnyítése mellett az eljárás kezdetén vagy a kedvezmény iránti kérelem előterjesztésekor fennálló jogvitás helyzet bizonytalansága, amelyet adott esetben az igényt érvényesítő fél javára kell értékelni. Ehhez képest a Pp. 86. § (2) bekezdés második fordulata a végrehajtási eljárásban egy megváltozott helyzetet szabályoz: a jogvitát jogerősen lezáró bírói döntés a kezdeti bizonytalanságot elhárította, azaz megszűnt a fél javára értékelhető, a költségkedvezményt indokoló egyik körülmény, ezért az igényérvényesítés illetékét a továbbiakban az állam nem vállalja át.
Az Itv. 5. § (1) bekezdése alapján személyes illetékmentességben részesített jogalanyok esetében a jogalkotó nem volt tekintettel sem a bírósági – vagy bármely más hatósági – eljárás belső logikájára, sem a Pp. szerinti személyi és vagyoni körülményekre. A személyes illetékmentesség közvetlenül a jogszabály rendelkezésén alapul, valamennyi eljárási és vagyonszerzési illetékre kiterjed, indoka pedig az adott jogalany tevékenységi köre, annak közhasznúsága. A jogalkotó az így meghatározott jogalanyi kör – azaz nem az igénybe vett eljárás dinamikája – tekintetében rendelkezik úgy, hogy a kedvezményezettek akkor sem kötelezhetők illeték fizetésére, ha egyébként az adott eljárás szabályai szerint arra kötelesek lennének [Itv. 4. § (1) bekezdés második mondat].
A kifejtettek értelmében az Itv. szerint fennálló személyes illetékmentesség és a Pp. hasonló tárgyú jogintézményei között kizárólag az a közös, hogy ha a személyes illetékmentességben részesülő fél polgári per alanyává válik, az őt illető kedvezmények a végrehajtási eljárás megindulásáig azonosak a bíróság által teljes költségmentességben, illetve az eljárási illeték előlegezése és viselése alól mentesítő részleges költségmentességben részesített felet az eljárási illeték vonatkozásában megillető kedvezménnyel. Ettől eltekintve, mind a keletkezés módja (bíróság engedélye vagy jogszabály rendelkezése), mind annak előfeltételei eltérőek az Itv. 5. § (1) bekezdése, és a Pp. alapján fennálló személyes illetékmentesség esetében. Az Itv. szerinti személyes illetékmentesség önálló, a Pp. számára speciális anyagi jogi jogintézmény, amely az Itv. kapcsolódó rendelkezéseivel együtt elsőséget élvez a Pp. szabályaival szemben (lex specialis derogat legi generali). Ilyen speciális, eljárási rendelkezést fogalmaz meg az Itv. 4. § (1) bekezdésének második mondata, amely a személyes illetékmentességben részesült jogalanyt gyakorlatilag az eljárás tárgyára, típusára és a kedvezményezett eljárási pozíciójára tekintet nélkül mentesíti az illeték előlegezése és viselése alól.
IV.
Az előzőektől eltérő megítélés alá esik a Pp. 86. § (3) bekezdésében szabályozott esetkör, amikor nem az állam, hanem az ellenérdekű fél által előlegezett költségek, illetékek viseléséről kell a bíróságnak döntenie. Az Itv. 5. §-a alapján fennálló mentesség a törvény sajátos, az állami szervek, bíróságok eljárása folytán az államot illető bevétellel, az illetékkel kapcsolatban érvényesül maradéktalanul. Az Itv. szabályai, speciális jogintézményei ezért addig élveznek elsőséget más jogszabály – így a Pp. – rendelkezéseihez képest, amíg e keretek között, azaz az állammal, illetőleg az állami szervekkel szemben keletkezett jogokról és kötelezettségekről kell állást foglalni. A jogegységi eljárás tárgyára vonatkoztatva az Itv. 5. §-a ebben a speciális körben biztosít mentességet a jogalany számára a bírósági eljárás illetékének viselése alól. Ezt az esetkört szabályozza a Pp. 86. § (2) bekezdése.
A Pp. 86. § (3) bekezdésében szabályozott eljárás azonban kívül esik az állami előlegezés és bevételezés, azaz az Itv. speciális keretein: az eljárási illetéket az ellenérdekű fél lerótta, az így előlegezett illeték ez által a Pp. hatálya alá tartozó perköltség részévé válik, amelyről a bíróság a Pp. szabályai szerint dönt az eljárást befejező határozatában. Amennyiben tehát az eljárás illetékét az ellenérdekű fél lerótta, annak viselésére a továbbiakban a Pp. perköltség viselésére vonatkozó szabályai az irányadók, és az Itv. speciális rendelkezései sem mentesítik az Itv. 5. §-a alapján illetékmentességben részesült felet az ellenérdekű fél által előlegezett költségek megtérítése, így az eljárási, ezen belül a végrehajtási illetékek viselése alól.
V.
Az ismertetett indokok alapján a Pp. 86. § (2) bekezdése és az Itv. 4. § (1) bekezdése közötti ellentmondás látszólagos: az ex lege személyes illetékmentességben részesülő jogalany az Itv. speciális rendelkezésére figyelemmel a Pp. 86. § (2) bekezdése szerint nem kötelezhető a végrehajtási eljárásban felmerülő illetékek előlegezésére, illetve viselésére.
VI.
A jogegységi tanács a 2016. évi Pp.-nek mint hatályos eljárási kódexnek az indítványban megjelölt 95. § (6) bekezdésére 96. § (2) bekezdésére és 97. § (1) bekezdésére figyelemmel csupán utal arra, hogy a hatályos polgári eljárási kódex rendszerében a jogegységi indítvány tárgyává tett ellentmondás valódivá válik. A 2016. évi Pp. 94. § (2) bekezdése nevesíti a személyes illetékmentességet mint a jogosultat a személyére tekintettel, a törvény (Itv.) alapján megillető kedvezményt, a 2016. évi Pp. 96. § (2) bekezdése pedig rögzíti, hogy az illetékmentesség nem mentesíti a felet a végrehajtási eljárás során meg nem fizetett illeték megfizetése alól. Az ily módon kifejezett, a jogforrási hierarchia azonos szintjén álló jogszabályok (a 2016. évi Pp. és az Itv.) közötti ellentmondás feloldása – kialakult joggyakorlat ismeretének hiányában – ebben a jogegységi eljárásban nem lehetséges.
VII.
A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pontja, 25. §-a, valamint 40. § (1) és (2) bekezdése alapján, a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés] érdekében, a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és határozatát a Bszi. 42. § (1) bekezdésében írtak szerint a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi.
Budapest, 2018. november 5.
Dr. Orosz Árpád s.k. a jogegységi tanács elnöke
Dr. Döme Attila s.k. bíró
Dr. Farkas Attila s.k. bíró
Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró
Dr. Varga Edit s.k. előadó bíró