Köf.5.025/2023/4. számú határozat

A Kúria

Önkormányzati Tanácsának  
végzése

Az ügy száma: Köf.5.025/2023/4.

A tanács tagjai:

Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke,  
Dr. Kiss Árpád előadó bíró,  
Dr. Balogh Zsolt bíró,  
Dr. Demjén Péter bíró,  
Dr. Kalas Tibor bíró

Az indítványozó: Fővárosi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata (…..)

Az érintett önkormányzat képviselője: Dr. Hózsa István kamarai jogtanácsos

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat  Képviselő-testületének a telekadóról szóló 26/2015. (XI. 19.) önkormányzati rendelete 2016-2017. években hatályos 3. § (1) és (2) bekezdése más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A végzés alapjául szolgáló tényállás

  1. Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő per (a továbbiakban: alapügy) felperese 2003. decemberétől kezdődően tulajdonosa a Budapest VI. kerület, 28224/38-50 helyrajzi számú, természetben a ….... „felülvizsgálat alatt” található, az ingatlan-nyilvántartásban „kivett beépítetlen terület” megnevezéssel nyilvántartott ingatlanoknak. Az ingatlanok után a Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat  Képviselő-testületének a telekadóról szóló 26/2015. (XI. 19.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Telekadó rendelet) alapján a tekeadót – az önkormányzati rendeletben foglalt mentességekre való hivatkozás nélkül – bevallotta.
  2. Az adóbevallás alapján Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a telekadót kivetéssel megállapította, melyet a tulajdonos megfizetett.
  3. Budapest Főváros Kormányhivatalának kormánymegbízottja BP/1010/00442-1/2017. számon törvényességi felhívást tett az érintett önkormányzat felé, mivel az álláspontja szerint a Telekadó rendelet a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 7. § b) és f) pontja szerinti adómegállapítási követelményeket megszegve, eltérő adóalapot határozott meg az építményadó és a telekadó esetében, 2016. január 1. napját követően ugyanis az építményadó alapját Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat  Képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Építményadó rendelet) a hasznos alapterület, míg a telekadó alapját a telek korrigált forgalmi értéke határozta meg.
  4. Az önkormányzat a Telekadó rendelet 3. §-át a 28/2017. (X. 26.) önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Mód1.) – 2018. január 1-jei hatállyal – a törvényességi felhívás alapján módosította, a telekadó alapjaként a telek m2-ben számított területét meghatározva. Az építményadó alapját a módosítás nem érintette.
  5. Az önkormányzat a 43/2022. (XI. 24.) önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Mód2.) az Építményadó rendeletet úgy módosította, hogy az adó alapja a 2016-2017. években – az általános m2 alapú számítástól eltérően – az építmény korrigált forgalmi értéke. Kiegészítette továbbá az Építményadó rendeletet azzal, hogy amennyiben az adótárgyra az adóhatóság 2016-2017. évekre m2 alapon már megállapította az adót, az adóalanynak ezen időszakra adóbevallást, illetve adatbejelentést nem kell tennie, az adóhatóságnak pedig a korrigált forgalmi érték alapján az adót nem kell megállapítania. A Mód2. hatályba lépését követően a 2016. évre és a 2017. évre megállapított adó nem lehet magasabb, mint a m2 alapon egyébként számítandó adó összege.

Az indítványozó bíróság előtti eljárás

  1. Az alapügy felperese az elsőfokú adóhatóságnál 2021. május 26. napján bejelentette az adókötelezettsége megszűnését arra hivatkozással, hogy a Telekadó rendelet a Htv. 7. § b) pontjába ütközik.
  2. Az elsőfokú adóhatóság a bejelentés alapján – megismételt eljárásban – a 2022. február 7. napján kelt, X-1609/2/2022. számú egybefoglalt döntésével visszautasította az adatbejelentésnek az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 195. §-a alapján történő speciális önellenőrzésként történő elbírálására vonatkozó – az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 48. § c) pontja értelmében az Art. 54. § (1) bekezdése és 141. § (2) bekezdése által kizárt – kérelmét (a továbbiakban: I. számú végzés), továbbá a 2016. és 2017. évi telekadó-fizetési kötelezettségnek a 2015. évben hatályos rendelet alapján történő megállapítására mint az Air. 48. § b) pontja alapján lehetetlen célra irányuló kérelmét (a továbbiakban: III. számú végzés). Elutasította továbbá a perbeli ingatlan telekadó kötelezettségének 2016. évtől kezdődően történő megszüntetésére irányuló, az Art. 141. § (8) bekezdése alapján előterjesztett kérelmét (a továbbiakban: II. számú határozat), tekintettel arra, hogy a felperes adókötelezettsége a Htv. 17. §-a és 20. § (2) bekezdése alapján 2016. január 1. napjával nem szűnt meg.
  3. A felperes – II. számú határozat és a III. számú végzés megváltoztatására irányuló – fellebbezése folytán eljárt alperes a 2022. április 7. napján kelt, BP/1008/02321-2,3/2022. számú egybefoglalt döntésével az elsőfokú adóhatóság döntését helybenhagyta. Rögzítette, hogy a felperes adóalanyisága 2004. január 1. napjától fennáll, figyelemmel arra, hogy a telekadót Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 36/1995. (XII. 15.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: régi Telekadó rendelet) bevezette. Kiemelte, hogy kizárólag adójogi szempontból jogosult a döntés felülvizsgálatára, mivel a Telekadó rendelet 2016. január 1. – 2017. december 31. között hatályos szövege sem részben, sem egészben nem került megsemmisítésre, az alkalmazandónak minősül.
  4. A felperes az alperes döntése ellen keresetet terjesztett elő. Hangsúlyozta, hogy 2016-2017. években a Telekadó rendelet a Htv. 7. § b) pontjába ütközött, mert az úgy módosította a telekadó adóalapját korrigált forgalmi értékre, hogy közben az Építményadó rendelet 6. §-a alapján az építményadó alapja továbbra is a hasznos alapterület maradt. Ily módon a 2016-2017. években nem volt olyan jogszerű önkormányzati telekadó rendelet, amely alapján a perbeli ingatlan adóköteles lett volna.
  5. Az alapügy alperese és az érintett önkormányzat, mint alperesi érdekelt a kereset elutasítását kérte. Kiemelték, hogy a Htv. 7. § b) pontjának célja, hogy amennyiben egy telken áll egy épület, akkor az adóbevallásnál ne kelljen külön számolni az egyik értékét, illetve a másik területét, hiszen sokszor a telek és a rajta álló épület értéke összefügg egymással, a cél, hogy ne valósuljon meg kettős adóztatás. A Htv. 19. §-a és 21. §-a alapján a telekadó alapja a telek területe, vagy a telek korrigált forgalmi értéke. Mivel a felperes ingatlanai beépítetlen területek, nem merül fel a kettős adóztatás problémája, így a Htv. 7. § b) pontjától való eltérés érdeksérelmet nem okozhatott.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

  1. Az indítványozó bíróság az alapügyben a Telekadó rendelet 2016-2017. években hatályos 3. § (1)-(2) bekezdése más jogszabályba ütközésének vizsgálatát és ezen rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondását kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál. Az indítványában az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdésére, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.) 2. § (2) és (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a Htv. 7. § b) pontja értelmében az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy a vagyoni típusú adók körében az épület, épületrész és telek utáni adót egységesen – tételes összegben vagy a korrigált forgalmi érték alapulvételével – határozhatja meg. A Jat. 2. § (2) bekezdésének és a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 31. § (2) bekezdésének együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a Htv. rendelkezéseivel ellentétes azon önkormányzati rendelet, amelyben az önkormányzat az építmény- és telekadó alapját eltérően – az egyiket tételes összegben, a másikat korrigált forgalmi érték alapulvételével – állapítja meg. Egy önkormányzati rendelet pedig a hatálybalépését megelőző időre kizárólag úgy rendelkezhet, hogy a már megállapított kötelezettség nem válhat terhesebbé, illetve a fizetési kötelezettség esetleges csökkenése is akként következhet be, ha a fizetési kötelezettség teljesítésére köteles személyek körét megkülönböztetés nélkül érinti.
  2. A Telekadó rendelet 2016-2017. években hatályos 3. § (1)-(2) bekezdése szerint az adó alapja a telek korrigált forgalmi értéke, az adó mértéke a korrigált forgalmi érték 3%-a/év, az Építményadó rendelet 2016-2017. években hatályos 6. §-a alapján az építményadó alapja pedig az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete volt. Ennélfogva a 2016-2017. évekre a Telekadó rendelet és az Építményadó rendelet a Htv. 7. § b) pontjába ütköző módon nem egységesen határozta meg a telekadó és az építményadó alapját.
  3. Az önkormányzat a Mód1-ben nem tisztázta, hogyan viszonyul e módosítás a 2016-2017. évek telekadóra vonatkozó szabályaihoz, ez a módosítás nem érintette a 2016-2017. éveket, csak a per folyamán módosította az Építményadó rendeletet úgy, hogy 2023-ban visszamenőlegesen 2016-2017. évekre területalapú helyett értékalapú adóztatásra változtatta a telekadót. Ezen módosítás figyelembevételére azonban nincs lehetőség a Telekadó rendelet jogszabályba ütközésének vizsgálatakor.
  4. Az indítványozó rámutatott továbbá arra is, hogy a per tárgya ugyan nem az elsőfokú adóhatóság telekadó megfizetését előíró X-12018/5/2016. számú határozata, hanem a felperes 2021. május 26. napján kelt beadványában (adatbejelentésében) foglalt kérelmeit elbíráló egybefoglalt alperesi döntés jogszerűsége, „viszont amennyiben a Telekadó rendelet 2016-2017. években hatályos 3. § (1)-(2) bekezdésének jogszabályba ütközése megállapítást nyerne, és egyedi ügyben történő alkalmazása tilalmának kimondására kerülne sor, az – közvetett összefüggés folytán – kihatással lehet a folyamatban lévő közigazgatási perre, a felek közötti jogvita mikénti eldöntésére. A felperes az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: Art.) 141. § (8) bekezdése alapján – mind az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 164. § (1) bekezdése, mind az Art. 202. § (1) bekezdése szerinti ötéves elévülési időn belül – előterjesztett kérelmének elbírálása ugyanis szükségképpen érinti a Telekadó rendelet 2016-2017. évben hatályos 3. § (1)-(2) bekezdéseit, hiszen a felperes e jogszabályhelyekre hivatkozással nyújtotta be arra irányuló beadványát, hogy a kérelmét a 2016. évi adóbevallásainak módosításaként bírálják el, a telekadó összegének 0 forintban való megállapításával, függetlenül attól, hogy a felperes adókötelezettsége a Htv. 17. §-a és 20. § (2) bekezdése együttes olvasata tükrében 2016. január 1. napjától nem szűnt meg”.
  5. Az érintett önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte, kifejtette, hogy a rendeletei között korábban fennálló ütközést visszamenőlegesen feloldotta, az indítvány pedig nem irányult a feloldás során történt jogalkotás vizsgálatára, mint a Telekadó rendeletre vonatkozó előkérdésre, így az Építményadó rendeletet annak hatályára vonatkozó rendelkezéseivel együtt kell figyelembe venni. A rendeletek jelenlegi állapotukban nem befolyásolták felperes adókötelezettségét az ütközés feloldása előtti állapothoz képest. A véleménye szerint az indítvány a Telekadó rendelet kiüresítéséhez vezetne, az érintett adóalany adóterheinek megszűntetését vonná maga után, miközben az adókötelezettsége a jogszerű rendelet esetében is változatlan maradt.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokai

  1. Az indítvány érdemi vizsgálatára az alábbiak szerint nem volt lehetőség.
  2. A Telekadó rendelet 3. §-ának az indítvánnyal érintett időszakban hatályos rendelkezései szerint:

(1)  Az adó alapja a telek korrigált forgalmi értéke.
(2)  Az adó mértéke a korrigált forgalmi érték 3 %-a/év.

  1. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-a alapján, ha a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli, a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a Kúriánál indítványozza az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást.
  2. A Kp. 139. § (1) bekezdése szerint az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárásban a Kp. szabályait a XXV. fejezetben foglalt eltérésekkel, a normakontroll sajátosságaira figyelemmel kell alkalmazni. A Kp. 140. § (1) bekezdése értelmében a normakontroll eljárást indítvánnyal kell megindítani, amelyre a keresetlevél szabályait kell alkalmazni. Ezen utaló szabályból következően az indítványnak meg kell felelnie a Kp. 37. § (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti követelményeknek, azaz tartalmaznia kell az önkormányzati rendelet konkrét rendelkezéseivel okozott jogsérelmet, az annak alapjául szolgáló tények, illetve azok bizonyítékai előadásával és a Kúria Önkormányzati Tanácsának döntésére irányuló határozott kérelmet.
  3. A Kp. 143. § (2) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének megállapítására irányuló indítványnak a keresetlevélhez képest többletelőírásoknak is meg kell megfelelnie, így a jogszabályok puszta megjelölésén túl szükséges annak előadása is, hogy az indítványozónak a szóban forgó rendeletet az előtte fekvő eljárásban alkalmaznia kell, és miként jutott arra a következtetésre, amely szerint az önkormányzati rendelet (vagy annak valamely rendelkezése) törvénysértő.
  4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa hangsúlyozza, hogy az indítványozó szerepét nem veheti át, ugyanis a bírói indítványra indult, önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás során az indítvány és a védirat keretei között vizsgálódhat. Az indítványban meg nem jelenő, az indítványozó belső meggyőződését nem tükröző tények és körülmények figyelembevételére nincs lehetőség, hiszen ez a normakontroll eljárástól elkülönülő alapügyben történő érdemi állásfoglalást jelentené (Köf.5004/2021/3., Köf.5015/2022/9.).
  5. A kifejtettek alapján az indítvány érdemi vizsgálatát megelőzően abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Telekadó rendelet támadott, adóalapot és adómértéket megállapító rendelkezései az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban alkalmazandóak-e.
  6. Az indítványozó maga is rámutatott, hogy a per tárgya nem az elsőfokú adóhatóság telekadó megfizetését előíró X-12018/5/2016. számú határozata, hanem a felperes 2021. május 26. napján kelt beadványában foglalt kérelmeit elbíráló egybefoglalt alperesi döntés jogszerűsége, azaz a Telekadó rendelet támadott rendelkezései közvetlenül nem alkalmazandók a perben. Az indítvány szerint továbbá a támadott jogszabályi rendelkezés csupán „közvetett összefüggésben” van a per tárgyával, ami az alapügy felperese adókötelezettségének megszűnése tárgyában hozott határozat (II. számú határozat), valamint azon végzés jogszerűségének kérdése, amely szerint a felperes 2016. és 2017. évi telekadó-fizetési kötelezettségnek a 2015. évben hatályos rendelet alapján történő megállapítása lehetetlen célra irányult (III. számú végzés).
  7. A Kúria Önkormányzati Tanácsa rögzíti, hogy az előbbi kérdéssel kapcsolatban az indítvány kitért arra, hogy „a felperes adókötelezettsége a Htv. 17. §-a és 20. § (2) bekezdése együttes olvasata tükrében 2016. január 1. napjától nem szűnt meg”. A III. számú végzés kapcsán pedig a bírói indítvány nem fejtette ki, hogy a 2016. és 2017. adóévekben a telekadó alapját és mértékét meghatározó rendelkezések más jogszabályba ütközésének megállapítása mennyiben lenne lényeges a 2015. évre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazhatóságának vizsgálata szempontjából. Nem állapítható meg tehát, hogy a Telekadó rendelet vizsgálandó normái az eljáró bíróság szerint az ügyben alkalmazandóak lennének. Éppen ellenkezőleg, az indítványból is az következik, hogy az alapper felperesének adókötelezettsége (a kötelezettség fennállása) nem az adó meghatározásának módjától függ, illetve az adott adóévre vonatkozó adókötelezettség mértéke nem állapítható meg az adott adóévre nem alkalmazandó jogszabály alapján.
  8. A fentiekre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa az eljárást a Kp. 139. § alapján alkalmazandó Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja és 48. § (1) bekezdés c) pontja alapján megszüntette.

A döntés elvi tartalma

  1. Az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését állító bírói indítványban indokolni kell, hogy a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet támadott rendelkezését alkalmaznia kell. Bírói kezdeményezés esetén az adott ügyben közvetlenül nem alkalmazandó rendelkezések tekintetében a más jogszabályba ütközés vizsgálatának nincs helye.

Záró rész

  1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
  2. Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.
  3. A végzés elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2023. december 12.

Dr. Hajnal Péter s.k. a tanács elnöke  
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró  
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró  
Dr. Demjén Péter s.k. bíró  
Dr. Kalas Tibor s.k. bíró