A Kúria döntése magánlaksértés bűntettével kapcsolatos ügyben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. november 7.

Tájékoztató a Kúria Bfv.I.541/2018. számú jelentős ügyben 2018. szeptember 11-én hozott határozatáról: A Be. 422. § (1) bekezdés b) pontja szerint a vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása. Ennek hiányában helye lehet a Be. 567. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel az eljárás megszüntetésének, amennyiben a vádirat nem, vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan. Ezen megszüntetési ok törvénysértő megállapítása viszont a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés.

A járásbíróság a terheltet a magánlaksértés bűntette [Btk. 221. § (2) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette, a vele szemben a magánlaksértés szabálysértése [a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 166. § (1) bekezdés] miatt a szabálysértési eljárást megszüntette.

Az ügyész által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárói törvényszék ítéletében bűnösnek mondta ki a terheltet hatóság félrevezetése vétségében [Btk. 271. § (1) bekezdés], ezért megrovásban részesítette.

A terhelt és védője felmentés érdekében bejelentett fellebbezése folytán eljárva az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a terhelttel szemben indul büntetőeljárást – törvényes vád hiánya miatt – megszüntette.

A harmadfokú bíróság határozata ellen a főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, az 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt okból, valamint ugyanezen törvény 373. § (1) bekezdés II. e) pontjára hivatkozással. 

A Kúria megállapította, hogy a harmadfokú bíróság az 1998. évi XIX. törvény 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában meghatározott ok – egyezően a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott rendelkezéssel – törvénysértő megállapításával szüntette meg az eljárást, ezért az ítélőtábla ítéletét a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel – a Be. 608. § (1) bekezdés e) alpontja szerinti okból – a Be. 663. § (2) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a harmadfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A Be. a törvényes vád fogalmát már nem szabályozza, és ezért nem is ismeri az ennek hiányára alapított feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.

A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

A Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja szerint feltétlen eljárási szabálysértés, ha a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette.

A Be. 567. § (2) bekezdés d) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan. 

A törvényszék ítélete tényként és a tényálláshoz tartozóként rögzítette, hogy a terhelt valótlanul jelentette be a rendőrségen azt, hogy a házában ismeretlen személyek zárcserét hajtottak végre és azért nem tud oda bemenni. E bejelentéssel azt a látszatot keltette, hogy sérelmére a magánlaksértés bűncselekményét elkövették.

A Kúria osztotta a másodfokú bíróság és a főügyészség álláspontját, miszerint az az irányadó tényállásban rögzített tény, hogy a terhelt a rendőrségen tett bejelentésében valótlanul azt állította, hogy a házában ismeretlen személyek tartózkodnak, értelemszerűen arra vonatkozott, hogy a házába akarata ellenére ismeretlen személyek mentek be, hiszen ellenkező esetben okszerűtlen lett volna a bejelentést megtenni. A bejelentés ezért – ha nem is bűncselekményt – a magánlaksértés szabálysértését szükségszerűen megvalósította.

A házi jog büntetőjogi védelme a lakáshasználót megilleti a lakás tulajdonosával szemben abban az esetben is, ha az utóbbi – bizonyos mértékben méltányolható okból – a lakás használatának megszüntetésére és a lakás átadására hívta fel (EBH 2002.733., BH 1999.349.).

A harmadfokú bíróság ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy a Btk. 271. § (2) bekezdése szerint a hatóság félrevezetésének vétségét az is elköveti, aki a hatóságnál szabálysértési, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlójánál szabálysértési, illetve fegyelmi eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan – és a 269. § esete nem áll fenn – egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 166. § (1) bekezdése értelmében, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ehhez tartozó bekerített helyre az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére, vagy megtévesztéssel bemegy, szabálysértést követ el.

A vádiratban rögzített tényállás szerint a terhelt tudatában volt annak, hogy néhai nagyapja, tulajdonát képező ingatlanban a sértett jogszerűen tartózkodik, így a hatóságnál tett bejelentése, mely szerint a kérdéses ingatlanba ismeretlen személyek bementek, valótlan tartalmú volt; e szabálysértés elkövetését magában foglaló bejelentése pedig végső soron a rendőrség intézkedését eredményezte.

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. § (2) bekezdés 2. pontja a rendőrség feladataként határozza meg a szabálysértések elkövetésének megelőzésében és felderítésében való közreműködést, ezért a rendőrséget a terhelt bejelentése nyomán intézkedési kötelezettség terhelte, a valótlan tartalmú ismeretek birtokában a helyszínen biztosította a terhelt jogszerűtlen bemenetelét az ingatlanba, a terhelt rendőri jelenlét mellett hívta fel a jogszerűen a lakásban tartózkodókat az ingatlan elhagyására.

A Be. 422. § (1) bekezdés b) pontja szerint a vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása. Ennek hiányában helye lehet a Be. 567. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel ezért az eljárás megszüntetésének, amennyiben a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan. Ezen megszüntetési ok törvénysértő megállapítása viszont a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés.

A Btk. 271. § (2) bekezdése szerinti hatóság félrevezetésének vétsége megállapításának alapjául szolgáló tényeket a vádirati tényállás egyértelműen rögzítette. A vádirat teljes körűen tartalmazta a Be. 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket – így az (1) bekezdés b) pontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény pontos körülírását is [amely rendelkezés egyébként megfelel az 1998. évi XIX. törvény 217. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak] – ezért a másodfokú bíróság a vádelv sérelme nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét hatóság félrevezetésének vétségében, nem a vádon túlterjeszkedve hozta meg a bűnösség kérdésben döntését, következésképpen a harmadfokú bíróság e vádirati hiányosság törvénysértő megállapítása miatt szüntette meg az eljárást.

Budapest, 2018. november 7.

A Kúria Sajtótitkársága