A Magyar Országos Közjegyzői Kamara Elnöke a Kúria Elnökének címzett, 2012. szeptember 6-ai keltezésű levelében jelezte, hogy eltérő az eljáró bíróságok gyakorlata az idegen pénznemben meghatározott pénzkövetelésről kiállított közjegyzői okiratok végrehajtási záradékkal való ellátása tekintetében.
A végrehajtási ügyekben eljáró közjegyzők, illetve bíróságok gyakorlata valóban nem egységes a jelzett kérdésben. Az eljáró közjegyzők és bíróságok nagy része elutasítja a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, ha abban a végrehajtandó követelést devizában határozzák meg, tekintettel arra, hogy az adós forintban történő tényleges fizetést vállalt. Az eljáró bíróságok egy része azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végrehajtandó követelést ebben az esetben devizában kell meghatározni, mert a végrehajtást kérő azt devizában tartja nyilván, az devizában áll fenn, függetlenül attól, hogy a követelést ténylegesen forintban kell teljesíteni.
A vitatott jogkérdés lényege tehát az, hogy milyen módon kell meghatározni a végrehajtási záradékban a végrehajtandó követelést, ha a közjegyzői okirat idegen pénznemben határozza meg a pénzkövetelést.
A Kúria Polgári Kollégiumának vezetése – az érintett szaktanács elnökével folytatott egyeztetést követően – a vitatott jogkérdésben az alábbi álláspontot foglalta el.
I. Az első kérdés, ami felmerül, hogy az idegen pénznemben meghatározott pénzkövetelést milyen pénznemben kell teljesíteni, ha erről a közjegyzői okirat hallgat.
E kérdésre a Ptk. 231.§-a egyértelmű választ ad: a pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni; más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. [Ezt a szabályozást az új Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat 6:45.§-a lényegében változatlan formában átvette.]
A Ptk. 231.§-ából egyértelmű, hogy az idegen pénznemben meghatározott, Magyarországon teljesítendő pénztartozást – ha a felek eltérően nem rendelkeznek – forintban kell teljesíteni.
A pénzszolgáltatás természete szerint tulajdonképpen fajta és mennyiség szerint meghatározható szolgáltatás, amelynek „fajtája” a pénznem; a fizetendő pénzösszeg mennyiségének és pénznemének együttes meghatározása azonban nem feltétlenül jelenti magának a szolgáltatás tárgyának a meghatározását, mert lehet egyenértéki funkciója is, vagyis meghatározhatja pusztán a pénz mennyiségét is. Ez utóbbi esetben a pénz mennyiségének meghatározása körében feltüntetett pénznem (ú.n. kirovó pénznem) különbözik a teljesítendő szolgáltatás fajtáját meghatározó pénznemtől (ún. lerovó pénznem).
II. A második kérdés, ami felmerül, hogy a kirovó és lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell meghatározni a végrehajtható okiratban a végrehajtandó követelést. (A kérdés tehát nem csak a végrehajtási záradék, hanem a végrehajtási lap kiállítása kapcsán is felmerül.)
A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény 14.§-ának (3) bekezdése által beiktatott Vht. 163/A.§-a (1) bekezdésének első mondata 2002. január 1-je óta úgy rendelkezik, hogy a végrehajtás során befolyt összeget a kifizetés napja szerint érvényes, a végrehajtói letéti számlát vezető hitelintézet által jegyzett devizavételi árfolyam figyelembevételével, a végrehajtható okiratban foglalt pénznemben kell a végrehajtást kérőnek kifizetni. Noha a Vht. 163/A.§-ának megalkotásakor a jogalkotó – a törvény javaslatának miniszteri indokolásából is kitűnően – az idegen pénznemben kiállított végrehajtható okirat alapján folyó végrehajtásban idegen pénznemben történő kifizetésre gondolt, az ebből a rendelkezésből mindenképpen kitűnik, hogy a kifizetés pénznemét a végrehajtható okiratban fel kell tüntetni.
A kirovó és lerovó pénznem eltérése esetén azonban a problémát éppen az jelenti, hogy a végrehajtási záradékkal ellátandó okiratban a pénzkövetelés mennyiségét idegen pénznemben meghatározott összegre utalással adják meg, ugyanakkor a végrehajtható okiratban a pénzkövetelés „fajtájaként”, vagyis pénznemeként a forintot kellene feltüntetni (vagy pedig fordítva: a végrehajtási záradékkal ellátandó okiratban a pénzkövetelés mennyiségét forintban meghatározott összegre utalással adják meg, ugyanakkor a végrehajtható okiratban a pénzkövetelés „fajtájaként”, vagyis pénznemeként idegen pénznemet kellene feltüntetni), vagyis két pénznemnek kellene szerepelnie a végrehajtható okiratban.
Az a megoldás, hogy a végrehajtást elrendelő szerv (bíróság, hatóság, közjegyző) a végrehajtható okiratban feltüntetett devizaösszeget akár a szerződés megszűnésekor, akár a végrehajtási kérelem benyújtásakor (vagy a végrehajtás elrendelésekor) érvényes devizaárfolyam alkalmazásával átszámítja forintösszegre, nem felel meg a jogszabályoknak, mert a Ptk. 231.§-ának (2) bekezdése értelmében a tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani, márpedig ez akkor fog megtörténni, amikor a végrehajtandó pénzkövetelést a végrehajtást kérőnek teljesítik, vagyis tipikusan akkor, amikor a végrehajtó a behajtott összeget kifizeti a végrehajtást kérőnek. A korábbi időponttal történő átszámítás valójában értelmetlenné tenné az egyenértéki kikötést, mert az árfolyam időközben bekövetkező változásából eredő kockázatot (veszteséget) – a Ptk. 231.§-ának (2) bekezdésével ellentétesen – (részben) a végrehajtást kérőre hárítaná.
A hatályos jogszabályoknak megfelelő, dogmatikailag is helyes megoldás tehát az lenne, ha a végrehajtható okiratban a végrehajtandó követelés összegének meghatározása megfelelne a végrehajtandó okirat tartalmának, így a végrehajtandó követelést a kirovó pénznemben határozná meg, egyben utalna a lerovó pénznemre is, vagyis a kifizetés pénznemére.
Ha tehát a kirovó pénznem Euro, és a lerovó pénznem forint, akkor a helyes megfogalmazás az lenne, hogy „500.000,-Euronak a kifizetéskor megfelelő értékű forint” vagy „500.000,-Euro kifizetéskori forintegyenértéke”; ha azonban a kirovó pénznem forint, és a lerovó pénznem Euro, akkor a helyes megfogalmazás „15.000.000,-forintnak a kifizetéskor megfelelő értékű Euro”, illetve „15.000.000,-forint kifizetéskori Euro-egyenértéke”.
Természetesen, ha a kirovó és a lerovó pénznem azonos, a kifizetés pénznemére külön nem kell utalni („500.000,-Euro”, illetve „15.000.000,-forint”). E körben figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a lerovó pénznem a Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése értelmében csak erre vonatkozó kifejezett rendelkezés esetén lehet a kirovó pénznemmel azonos idegen pénznem, ezért ha a szerződés a lerovó pénznemről hallgat, a Ptk. 231. §-ának (1) bekezdése alapján a lerovó pénznem forint, így a kirovó és lerovó pénznem eltér egymástól.
Ezt a megoldást a Vht. szabályai nem zárják ki, és egyedül ez felel meg a Ptk. 231.§-ában meghatározott rendelkezéseknek és a végrehajtandó okirat tartalmának.
III. A fenti, az anyagi jogi és eljárásjogi szabályoknak megfelelő eljárás azonban a gyakorlatban felvethet különböző ügyviteli jellegű problémákat is.
A Vht. 12.§-ának (1) bekezdése értelmében a végrehajtási kérelmet a megfelelően kitöltött végrehajtható okirat nyomtatványon kell előterjeszteni. A bíróság a szóban előterjesztett kérelmet a végrehajtható okirat nyomtatvány kitöltésével foglalja írásba [Vht. 12.§ (3) bekezdés]. E nyomtatványok adattartalmát legutóbb a 31/2012. (VI. 29.) KIM rendelet 1. és 2. melléklete határozta meg.
A 31/2012. (VI. 29.) KIM rendelet 1. sz. melléklete – a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet kiegészítése révén – a bíróságok által használt űrlapok adattartalmát határozta meg. A 31/2012. (VI. 29.) KIM rendelet 2. sz. melléklete – a közjegyzői ügyvitel szabályairól szóló 37/2003. (X. 29.) IM rendelet kiegészítése révén – a közjegyzők által használt űrlapok adattartalmát határozta meg.
Az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet valamennyi érintett (3-11. számú) melléklete külön rovatban tünteti fel a követelés összegét és pénznemét, nem tartalmaz azonban külön rovatot a kifizetés pénznemének meghatározására. Az OBH honlapjáról letölthető papír alapú nyomtatványon a végrehajtandó követelés összege és pénzneme azonban egyetlen rovatban szerepel, és a kitölthető nyomtatvány is lehetővé teszi bármilyen szöveg feltüntetését ebben a rovatban.
A 37/2003. (X. 29.) IM rendelet 1-3. melléklete külön rovatban tünteti fel a követelés összegét és pénznemét, 5. melléklete egyetlen rovatban, míg 6. melléklete egyáltalán nem utal a követelés pénznemére; a kifizetés pénznemének meghatározására egyetlen melléklet sem tartalmaz rovatot. A MOKK honlapjáról letölthető papír alapú nyomtatványon a végrehajtandó követelés összege és pénzneme azonban egyetlen rovatban szerepel, és a kitölthető nyomtatvány is lehetővé teszi bármilyen szöveg feltüntetését ebben a rovatban.
A fentiekre tekintettel jelenleg nincs ügyviteli akadálya a végrehajtási záradék a fenti II. pontban meghatározott módon történő kiállításának. A félreértések elkerülése végett azonban valóban célszerű lenne a kifizetés pénznemét a végrehajtási záradékban külön rovatban feltüntetni.
IV. Végül felmerül a kérdés, hogy a II. pontban kifejtetteknek nem mindenben megfelelően előterjesztett végrehajtási kérelem tárgyában milyen, a jogszabályoknak megfelelő döntés hozható.
A Vht. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek kézbesítteti.
A Vht. 19.§-ának (2) bekezdése szerint ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan, a bíróság a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően állítja ki. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek közvetlenül, az adósnak a végrehajtó útján kézbesítteti.
A Vht. 20.§-ának (2) bekezdése szerint a végrehajtási záradékra megfelelően alkalmazni kell a végrehajtási lapra vonatkozó rendelkezéseket.
Abban az esetben, ha a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelmében a forintban teljesítendő tartozás összegét – a szerződésnek megfelelően – idegen pénznemben (devizában) határozza meg, de semmilyen módon nem utal arra, hogy a kifizetés pénzneme forint, az ilyen kérelem semmiképpen sem tekinthető „teljesen alaptalannak”, és így a végrehajtható okirat kiállítása megtagadásának sincs helye – a végrehajtási záradékolásra a Vht. 20.§-ának (2) bekezdése szerint irányadó - a Vht. 19.§-ának (1) bekezdése szerint.
Az ilyen kérelem valójában hiányos, de e körben a Pp. 130.§-a (1) bekezdése i) pontja, illetve a Pp. 124.§-ának (2) bekezdése alkalmazásának nincs helye, hiszen a kérelem tartalmazza a Pp. 121.§-ának (1) bekezdésében meghatározott adatokat, ráadásul a kérelemből és annak szükségszerű mellékleteiből a hiányzó adat egyértelműen megállapítható, így az alakilag hiányos kérelem az érdemi elbírálásra nem alkalmatlan.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a végrehajtható okiratnak tartalmaznia kell a végrehajtási kérelemből hiányzó adatot, ezért a végrehajtható okirat nem állítható ki a végrehajtási kérelemnek megfelelően, azt – a végrehajtandó okirat tartalma alapján – hivatalból ki kell egészíteni; ennek eljárási kereteit a végrehajtási lap eltérő kiállítása (Vht. 19.§ (2) bekezdés) biztosítja.
Ez a megoldás arra is lehetőséget biztosít a végrehajtást kérőnek, hogy a kifizetés pénznemének bíróság általi meghatározását a végrehajtás elrendelése körében biztosított rendes jogorvoslat keretében érdemben vitassa. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a végrehajtható okirat kiállítását megtagadó végzés elleni fellebbezés folytán eljárva maga nem állíthatja ki eltérő módon a végrehajtható okiratot a kérelemtől eltérően e rendes jogorvoslati lehetőség elvonása nélkül, ami adott esetben sértheti az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot. Ilyen esetben tehát a másodfokú bíróság akkor jár el helyesen, ha az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezi, és az első fokon eljárt bíróságot vagy közjegyzőt utasítja új eljárásra és új határozat hozatalára.
A fentieket összegezve:
I. A közjegyző jogszerűen nem tagadhatja meg a végrehajtás elrendelését pusztán azon az alapon, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelmében a forintban teljesítendő tartozás összegét – a szerződésnek megfelelően – idegen pénznemben (devizában) határozza meg, és nem számítja át forintra; az ilyen tartalmú, fellebbezéssel támadott végzést a bíróság nem hagyhatja helyben.
II. Ha a végrehajtási kérelem a forintban teljesítendő tartozás összegét – a szerződésnek megfelelően – idegen pénznemben (devizában) határozza meg, de semmilyen módon nem utal arra, hogy a kifizetés pénzneme forint, a végrehajtási záradék kérelemtől eltérő kiállításának (Vht. 20.§ (2) bekezdés, Vht. 19.§ (2) bekezdés) van helye annyiban, hogy a végrehajtható okiratban fel kell tüntetni a kifizetés pénznemét is. Ha a közjegyző e helyett a végrehajtási záradék kiállítását megtagadja (Vht. 19.§ (1) bekezdés), az ilyen tartalmú, fellebbezéssel támadott végzést a bíróság nem hagyhatja helyben, hanem annak hatályon kívül helyezése mellett a közjegyzőt új eljárásra kell utasítania.
Kérem tisztelt Kollégiumvezető Asszonyt/Urat, hogy az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében a Kúria fenti álláspontjáról a Kollégium tagjait tájékoztatni szíveskedjék.
Budapest, 2012. október 29.
Dr. Wellmann György