Az alperes a 2015. december 12-én kelt határozatával a felperes részére 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. február 29. napjával megszüntette, egyidejűleg, 2016. március 1-től 27.900 forint rokkantsági ellátást állapított meg részére. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amelyet a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósítottak tovább. Az elsőfokú szerv az Mmtv. 33. § (6) bekezdése alapján elvégzett felülvizsgálat eredményeként, a 2015. december 7-én kelt elsőfokú komplex minősítésről készült szakvéleményt figyelembe véve megállapította, hogy a felperes egészségi állapota 60%-os, B2 minősítési kategóriába tartozik. A felperes havi átlagjövedelmének 40%-a (26.363 forint) nem éri el az Mmtv. szerinti legalacsonyabb ellátási összeget, ezért azt a B2 minősítési kategória szerinti minimum összegben kellett meghatározni. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az ellátása összegének kiszámítását vitatta. A munkaügyi bíróság a keresetet – az Mmtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja, 33/A. § (2) bekezdés c) pontja, 12. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése felhívásával – elutasította. Megállapította, hogy a felperes a komplex vizsgálatát megelőzően, a felülvizsgálat előtti hónapban 39.945 forint ellátásban részesült, az átlagkeresete ezen összeg 165%-a, azaz 65.909 forint. A rokkantsági ellátás a havi átlagjövedelem 40%-a, ami a felperes esetében 26.364 forint. Mivel ez az összeg nem éri el a minimálbér 30%-át, azt – a másodfokú határozatnak megfelelően – korrigálni kellett 27.900 forintra. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel arra hivatkozva, hogy a Tbj. 4. § f) pontjából, az Mmtv. 3. § (2) bekezdés ba) alpontjából 5. § (2) bekezdés b) pontjából és 12. § (1)-(2) bekezdéséből sem következik az, hogy az ellátás összegét a 2012. évi minimálbér, nem pedig az annak megállapításakor, azaz 2016-ban érvényes minimálbérre figyelemmel kellene meghatározni. A Kúria megállapította: a perben nem képezte vita tárgyát, hogy az Mmtv. 33. § (1) bekezdése által 2012. január 1-től átalakított ellátás Mmtv. 33. § (6) bekezdésén alapuló felülvizsgálatára 2015. decemberében került sor, amelynek eredményeként a felperes ellátását az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés c) pontja alkalmazásával kellett megállapítani. Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés felperesre irányadó a) pontja az ellátás összegét a havi átlagjövedelem 40 %-ában, de legalább a minimálbér 30 %-ában és legfeljebb a minimálbér 45 %-ában rendeli meghatározni. A havi átlagjövedelmet a felperes esetében az Mmtv. 33/A. § (2) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálatát megelőző hónapra járó ellátásának 165 %-ában kellett megállapítani, ennek összege – a felek által sem vitatottan – 65.909 forint. A társadalombiztosítási szervnek az Mmtv. 12. § (1) bekezdése alapján vizsgálnia kellett azt is, hogy a havi átlagjövedelem eléri-e, illetve nem haladja-e meg a minimálbér alkalmazásával kiszámítandó minimum, illetve maximum összeget. Azt a kérdést, hogy az utóbbi rendelkezés alkalmazása során mely évre irányadó minimálbért kell figyelembe venni, a törvényhozó az Mmtv. 12. § (2) bekezdésben rendezte akként, hogy a minimálbér alatt a Tbj. 4. § s) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbér 2012. évre megállapított összegét rendelte érteni. A Kúria rámutatott: az Mmtv. szabályozásból nem vezethető le az, hogy a törvényhozó a rokkantsági ellátásra 2012. január 1. után jogosulttá váló személyek között a részükre megállapítandó ellátás legalacsonyabb, illetve legmagasabb összegét illetően különbségtételt kívánt volna tenni: az újonnan ellátásra jogosultak esetében az összeget a 2012. évi minimálbér, a korábbi ellátás felülvizsgálatának eredményeként jogosultságot szerzők esetében pedig, amennyiben a jogosultság megállapítására később kerül sor, 2013-tól kezdődően magasabb (az adott évben érvényes minimálbérhez igazodó) összegben rendelte volna megállapítani. A törvényhozó az átalakított ellátások felülvizsgálata után megállapított ellátások minimum, illetve maximum összegének meghatározására külön szabályt nem alkotott, az Mmtv. 12. § (1)-(2) bekezdésében alkalmazott szabályozási megoldással a rokkantsági ellátásra 2012. január 1. után újonnan és felülvizsgálat eredményeként jogosulttá váló személyek ellátásának minimum és maximum összegét egységesen rendelte a 2012. évi minimálbérhez viszonyítottan meghatározni. Ennek alapján a felperes ellátását sem lehetett a 2016. évi minimálbér figyelembe vételével kiszámítani, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma: Az Mmtv. 12. § (1) bekezdése alkalmazása, a rokkantsági ellátás legalacsonyabb és legmagasabb összege megállapítása során a minimálbér összegét a 12. § (2) bekezdés alkalmazásával kell meghatározni.
Budapest, 2018. január 8.
A Kúria Sajtótitkársága