Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.529/2017. számú ügyében a döntés elvi tartalma: folyamatosan, a munkavállaló azonnali hatályú felmondásakor is fennálló kötelezettségszegéssel indokolt intézkedés esetében a jogvesztő határidő elmulasztása nem állapítható meg akkor sem, ha a felek között a helyzet rendezése érdekében több alkalommal megbeszélésre került sor, de az eredménytelenül zárult.
A felperes 2003. május 5-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél. A felek közötti egyeztetésen a felperes a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére tett ajánlatot, amelyet az alperes csak részben fogadott volna el, így a felek között megállapodás nem jött létre. A felperes 2016. április 29-én kelt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a munkaviszonyát. A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az általa közölt azonnali hatályú felmondás jogszerű, ezért felmondási időre járó távolléti díjat, végkielégítést, továbbá 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetését igényelte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte a keresetnek helyt adó döntés meghozatala mellett. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. Az Mt. 78. § (2) bekezdése értelmében az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a folyamatosan, az intézkedés megtételekor is fennálló kötelezettségszegéssel indokolt jognyilatkozatok tekintetében a jogvesztő határidő elmulasztása nem következhet be (BH2005.405., Mfv.I.11.021/1998.). Jelen esetben a felperes az azonnali hatályú felmondását a rossz munkahelyi légkörre, valamint a műszakvezető elfogadhatatlan emberi és szakmai magatartására alapította, vagyis tartalmában az Mt. 51. § (1) és (4) bekezdés megsértésére hivatkozott. A felperes két alkalommal is egyeztetett a munkáltatóval, kérte a kialakult helyzet rendezését, illetve emiatt a jogviszony megszüntetésére javaslatot tett, amit a munkáltató nem fogadott el. A felperes által állított, számára sérelmes munkakörülmények a táppénzes ideje alatt mindvégig fennálltak, és 2016. április 29-éig változás – az azonnali hatályú felmondás kiadásáig – nem történt, az alperes ilyet nem is ígért. Így ezen a napon a felperes az azonnali hatályú felmondás jogát jogszerűen gyakorolta, hiszen a munkáltató a munkavállaló által állított jogsértő magatartást nem szüntette meg. A felperes a határidőben történő nyilatkozattételt erre tekintettel – annak folyamatossága miatt – bizonyította (MD.II.183.), így a bíróságoknak az azonnali hatályú felmondásban foglaltakat érdemben kell vizsgálniuk. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az azonnali hatályú felmondás megalapozottságára vonatkozó felperesi érvelés érdemi vizsgálatára utasította.
Budapest, 2018. november 5.
A Kúria Sajtótitkársága