Tájékoztató emberölés bűntette tárgyában hozott határozatról

Dátum

A Kúria 2018. október 2-án a Bfv.III.525/2018. számú jelentős ügyben hozott határozatot.
I. Nem méltányolható okból származik az elkövető indulata, ha ismert előtte, hogy a sértett saját neméhez vonzódik, így költözik hozzá szívességi lakáshasználóként, a sértett erőszakot nélkülöző szexuális közeledéseit különböző módokon, akár kisebb erőszakot alkalmazva minden esetben elhárította,  ennek ellenére a sértettől nem költözött el, holott akaratában, cselekvési szabadságában korlátozva semmilyen módon nem volt, majd a sértettel közös, rendszerinti nagymértékű italozást követően erősen ittas állapotban a váratlannak nem tekinthető, szokásos sértetti szexuális közeledés miatt puszta kézzel kitartóan bántalmazva agyonveri a sértettet.
II. Nem állapítható meg az erős felindulásban elkövetés annak javára, aki bár különös kegyetlenséggel követi el az ölési cselekményt, azonban annak közvetlen előzményeiről, az elkövetés során, illetve azt követően történtekről részletesen, megtartott emlékezet mellett ad számot, követlenül az ölés utáni cselekvései higgadtak, célratörőek, tudatosságot tükröznek, és az általa még tudottan életben levő, de magatehetetlen sértett sorsát illetően teljes közömbösséget tanúsít.

A törvényszék a 2017. szeptember 27. napján kihirdetett ítéletével a terheltet emberölés bűntette [Btk. 160. § (1), (2) bekezdés d) pont] miatt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá beszámításról, bűnjelekről, bűnügyi költségről.
Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. február 8. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a terhelt cselekményét erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének (Btk. 161. §) minősítette, egyben a kiszabott büntetést 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre enyhítette, mellőzte a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést. Rendelkezett továbbá bűnjelekről, illetve beszámításról.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból (a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki) a terhelt terhére.
Kifejtette, hogy a sértett szexuális beállítottsága, kifogásolható közeledése ismert volt a terhelt számára, korábban is ütésekkel hárította el, a magatartását méltányolhatóvá nem tette. A terhelt indulatának kialakulásában szerepe volt az önhibából eredő ittasságának, továbbá a sértett kifogásolható magatartása objektíve sem állt arányban az elkövetői magatartással.
A cselekmény helyes minősítése emberölés bűntette, miután a sértettnek a terhelt bántalmazása következtében 24 rendbeli sérülése keletkezett, amelyek a különös kegyetlenséggel elkövetést megalapozzák. A kiszabott büntetés az emberölés minősített esetéhez képest enyhe, a középmértéket elérő fegyházbüntetést tartotta a cselekménnyel arányosnak. Az adatokat rögzítő bűnjelekről történt rendelkezést tévesnek tartotta.
Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az első- és másodfokú határozatot változtassa meg, a terhelt cselekményét emberölés bűntettének [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] minősítse és őt hosszabb tartamú fegyházbüntetésre és mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélje, továbbá rendelje el a bűnjelek egy részének az iratok mellékleteként történő kezelését, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta.

A  felülvizsgálati indítvány alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. A Be. 648. §-a szerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bekezdés]. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
A felülvizsgálati indítvány törvénysértőnek tartotta az élet elleni bűncselekmény másodfokú bíróság általi – erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette – minősítését és ezzel összefüggésben a büntetéskiszabást.
A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
A Kúria 3/2013. BJE határozata az élet és testi épség büntetőjogi védelméről rögzíti mindazon szempontokat, amelyeket a terhelti cselekmény minősítése kapcsán szükséges vizsgálni. Ekként az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka emberölésre, más élet, avagy testi épség elleni bűncselekményre irányult, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánuló, ekként  megismerhető tények elemzésének van jelentősége.
A Btk. 161. §-a szerint, aki mást méltányolható okból származó, erős felindulásban megöl, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Méltányolható okból származik a felindulás, ha azt az elkövetőn kívül álló ok váltja ki és erkölcsileg menthető. Emellett az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapításához az éplélektani alapon kialakult indulatnak olyan magas foka szükséges, amely következtében az elkövető számára a megfontolás szokásos mértékének a megtartása lehetetlenné válik, tudata elhomályosul, a belső egyensúlya megbomlik (a bűncselekmény elkövetése pedig e tudatszűkült, tudatborult állapotban történik).
Az ölési cselekményt megelőzően a sértett erkölcsileg elítélendő magatartást tanúsított a terhelttel szemben, azonban ez a terhelt előtt nem volt szokatlan, nem volt váratlan. A terhelt régóta ismerte a sértettet, már korábban is lakott nála, tudta, hogy a saját neméhez vonzódik, így költözött mint szívességi lakáshasználó a sértett lakásába. Az irányadó tényállás szerint a sértett a cselekményt megelőzően is rendszeresen közeledett a terhelthez, azonban a terhelt ezt elhárította, alapvetően verbálisan, illetve három-négy alkalommal erőszak alkalmazásával. Mindezek ellenére a sértett lakásából nem költözött ki, ott maradt, a sértett nem kívánatos szexuális közeledéseit kezelni tudta, elhárította, ténylegesen semmilyen hatalmaskodó magatartásnak alávetve, a sértettnek kiszolgáltatva nem volt. Következésképpen az egyébként elmeműködésében sem korlátozott terheltnek mindvégig volt választási lehetősége, például hogy elköltözzön a sértettől, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt. Ekként viszont a sértett terheltet sértő magatartása a cselekmény elkövetésének napján sem volt váratlannak (a szokásostól eltérőnek) tekinthető.
Mindezek alapján a terhelt és a sértett viszonyának, az előzményeknek az ismeretében, bár az elkövetést kiváltó ok nyilván nem jelentéktelen, az arra reagáló terhelti magatartás azzal arányban nem álló, túlméretezett indulatkitörés volt. Ez az indulat azonban nem csupán a terhelten kívül álló okból következett be. Abban ugyanis jelentős szerepet játszott a terhelt elkövetéskori erősen ittas állapota, legalább közepes fokú alkoholos befolyásoltsága. A jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt és a sértett rendszeresen fogyasztott közösen nagy mennyiségű alkoholt, így történt ez a cselekmény napján is. Mindezen körülmények ismeretében a terhelti magatartás alapvetően nem a jogos felháborodásra, hanem ittas állapotára vezethető vissza.
Fentiekre tekintettel a terhelt indulata méltányolható okból származónak nem tekinthető.
Az erős felindulásban elkövetett emberölésre jellemző az elkövetési módban megnyilvánuló féktelenség is, mivel az indulati tobzódás folytán az elkövető képtelen a magatartásának megfelelő korlátozására és irányítására. Ezért az ilyen indulati állapotban elkövetett ölési cselekmények az elkövetési mód szempontjából közel állnak a különös kegyetlenséggel elkövetett ölési cselekményekhez.
A bűncselekmény elkövetési módja jelen ügyben is a különösen kegyetlen minősítést megalapozó volt, azonban a terhelti indulat nem érte el azt a mértéket, amely az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapításához szükséges. A terhelti vallomáson alapuló jogerős tényállás ugyanis az ölési cselekményt közvetlenül megelőzően, majd az annak során és azt követően történteket egyaránt részletesen tartalmazza, amelyből kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a terhelti emlékezet megtartott volt.
Ezen túlmenően a terhelt viselkedése közvetlenül a bűncselekmény elkövetése után célszerű és higgadt volt: pár szál cigarettát töltött, ránézett a még életben lévő, nyöszörgő sértettre, és sorsára hagyva elment hosszabb időre kutyát sétáltatni, több vendéglátóegységben is megfordult, majd a hatóságok előtt alibit igazolt, illetve a cselekmény elkövetése után röviddel történt telefonbeszélgetés során eredményesen hárította el a sértett barátjának azon kérését, hogy a sértett lakásában aludjon.
Következésképpen a terhelt viselkedése megfontolt, a sértett sorsát illetően közömbös, összességében tudatos volt. Az erős felindulás megállapítása tény- és jogkérdés. A másodfokú bíróság általi tényállás-kiegészítés ellenére azon ténybeliség nem változott, amely alapján kizárt az emberölés privilegizált alakzatának megállapítása. Az ölési cselekmények jellemzően indulati cselekmények, így a terhelt indulat hatása alatti elkövetői magatartása még nem alapozza meg az erős felindulásban elkövetést. (A tényállás másodfokú bíróság általi kiegészítése kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy ilyen esetben számot kell adni a bizonyítás során felmerült ellentétes adatokról is, és amennyiben szükséges, az ellentmondások tisztázása érdekében bizonyítást kell felvenni a másodfokú eljárásban.)
A jogerős ítéleti tényállásból a helyes jogkövetkeztetést az elsőfokú bíróság vonta le, ekként  a terhelt által elkövetett cselekmény minősítése különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1), (2) bekezdés d) pont]. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogi indokolásában (a másodfokú bíróság esetében a minősítésre vonatkozó téves állásponton túlmenően is) helyenként ellentmondásos az élet elleni, illetve a testi épség elleni bűncselekmény elhatárolása.
Erre vonatkozóan a Kúria hangsúlyozza, hogy a jogerős tényállásban rögzített alanyi és tárgyi tényezőkből kizárólag arra vonható következtetés, hogy a terhelt elkövetéskori aktuális tudatában a sértett halála bekövetkezésének lehetősége felmerült és cselekményének ezen lehetséges következményébe belenyugodva, érzelmileg közömbösen hajtotta végre a bűncselekményt. Ekként a terhelt élet elleni cselekménye eshetőleges szándékkal elkövetett. A különös kegyetlenséggel elkövetést pedig a rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, puszta kézzel, agyonveréssel véghezvitt ölési cselekmény kétségkívül megalapozza.
Az ügyészség középmértéket elérő büntetés kiszabására irányuló indítványa alaposan indokolt, azonban az elsőfokú bíróság által kiszabott, valóban inkább enyhe, mint szigorú szabadságvesztés büntetés semmiképpen nem törvénysértő és a Be. 605. § (2) bekezdése értelmében annak megváltoztatása (súlyosítása) nem indokolt.
Tekintettel arra, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének minősítette, a terhelt a közügyek gyakorlására méltatlan, így attól a Btk. 61. § (1) és (2) bekezdése alapján eltiltotta. A kiszabott szabadságvesztés büntetést a Btk. 37. § (3) bekezdés a) pont ad) alpontja alapján fegyházban kell végrehajtani.
A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről szóló rendelkezés a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontján alapul.
A Btk. 92/B. § (1) bekezdése alapján a Kúria rendelkezett a már végrehajtott büntetés beszámításáról.
A bűnjelek kapcsán – amennyiben az szükséges – egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának lehet helye.
Fentiekre tekintettel a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2018. november 28.

A Kúria Sajtótitkársága