Tájékoztató felmondás jogellenességének jogkövetkezményei tárgyában a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.491/2017. számú ügyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. július 23.

A döntés elvi tartalma: a munkáltató eljárása nem felel meg az Mt. 6. §-ban foglalt követelményeknek, ha az általa utóbb kizárólag a saját döntésen alapuló jogszabály által elő nem írt képzettség megszerzéséhez kötött munkakört hosszabb ideje enélkül betöltő közalkalmazottnak (munkavállalónak) a képesítés megszerzésére nem biztosít türelmi időt. A képesítés hiányára alapított felmentés (felmondás) ebben az esetben nem okszerű [Kjt. 30. § (2) bekezdés, Mt. 6. §].

A felperes 2005. március 3-ától állt közalkalmazotti jogviszonyban gazdasági ügyintéző munkakörben az alperesnél. A 2014. április 30-án kiadott igazgatói rendelkezés szerint közművelődési intézményben gazdasági ügyintézői feladattal csak olyan közalkalmazott bízható meg, aki megfelelő szakképesítésel rendelkezik.Az alperesnél tartott munkaügyi ellenőrzés megállapította, hogy a gazdasági ügyintézői feladat ellátásához a felperesnek nincs meg a szakképesítése, majd ezt követően az intézményvezető felhívta a felperest a pénzügyi képzettségére, szakképzettségére igazolására. 2014. július 7-én a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással felmentéssel az alperes megszüntette a felperes munkaviszonyát, mivel a felperes írásbeli felhívás ellenére a szükséges szakképzettséget igazoló dokumentumot nem mutatta be. A felperes keresete a felmentés jogellenességének megállapításával 6 havi távolléti díjnak megfelelő kártérítés és 4 havi végkielégítés megfizetésére irányult. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A perben nem volt vitatott, hogy a gazdasági ügyintéző munkakörre vonatkozó képesítési előírásokat nem jogszabály, hanem munkáltatói intézkedés írta elő, amelynek alapja nem jogszabály által előidézett munkaköri követelmény-módosulás volt. Az egyoldalú munkáltatói döntés végrehajtása során azonban a munkáltatónak különösen körültekintően kell eljárnia. A munkáltatónak az egyéb, tételesen rögzített munkajogi szabályok megtartása mellett is figyelemmel kell lennie arra, hogy intézkedése a munkavállalónak aránytalan sérelmet [Mt. 6. § (3) bekezdés] nem okozhat. A méltányosság megköveteli a munkáltatótól, hogy előzetesen tájékozódjon azon körülményekről, amelyeket a mérlegelés során figyelembe kell vennie, hiszen csak így kerülhet abba a helyzetbe, hogy meg tudja ítélni, arányos-e az intézkedése. A peradatok alapján a munkáltatónak tudomása volt arról, hogy a felperes érettségivel tölti be e munkakört. A képesítési, végzettségi követelmények meghatározásáról, mivel az a munkáltató gazdálkodásával és vezetésével összefüggő kérdés, a munkáltató szabadon dönt. Amennyiben azonban jogszabály a munkakör betöltésére vonatkozóan nem tartalmaz konkrét előírást, az alkalmazás kezdetekor nem említett követelmény utólagos, kizárólag munkáltatói döntésen alapuló kikötése türelmi idő alkalmazása nélkül sértheti a jóhiszemű és a tisztességes eljárás követelményét. Az alperes által meghatározott képesítés megszerzésére a Kjt. 61. § (4) bekezdése nem lehet irányadó, mivel az a Kjt. 61. § (1) és (3) bekezdésben foglaltak alól történő felmentés esetét tartalmazza. Jelen ügyben azonban a munkáltató maga határozta meg a képesítési követelményt, ő volt jogosult a felmentési idő megadására is. A munkáltató döntési jogkörébe tartozott, hogy milyen típusú végzettséget ír elő a munkakörhöz, így csak az ahhoz szükséges egyes képzési formákhoz előírt eltérő tanulmányi időtartam alapján határozható meg általa a türelmi idő tartama is. A törvényszék helytállóan foglalt állást arról, hogy a felmentésben foglalt indok (miszerint a felperes a munkakörre munkáltató által előírt képesítéssel nem rendelkezett) valós, de nem okszerű, mert a képesítés előírásakor és annak megkövetelésekor az Mt. 6. §-ban foglalt követelményeknek a munkáltató eljárása nem felelt meg: elmulasztotta a munkakört hosszabb ideje (9 éve) a kinevezésben foglalt képzettséggel betöltő közalkalmazott részére határidő biztosítását az új követelményeknek megfelelő képzettség megszerzésére. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2018. július 23.               

A Kúria Sajtótikársága