Tájékoztató kártérítés megfizetése tárgyában a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.338/2017. számú ügyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. május 11.

A felperes kéményseprőként állt az alperes alkalmazásában. A baleset napján kéménytisztítási feladatokat végzett sormunkaként önállóan, melynek során egy lakáson belül található padlásfeljáróhoz ment, ahol már a házilagos készítésű egyágú falétra elő volt készítve a falnak támasztva. A helyiség laminált lappal burkolt, a létrán csúszásgátló vagy kiakasztó nem volt. A felperes a padlásra lépett volna, amikor a létra kicsúszott alóla, és közel 3 méter magasságból a talajra zuhant. Az orvosi vizsgálatok a bal láb sarok és lábszárcsontjának törését állapították meg. A felperes keresete vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes a felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. Az alperesnek kellett a kárfelelősség alóli mentesülése érdekében az Mt. 166. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételek fennálltát bizonyítania. A jogerős ítélet szerint az alperesnek a feltételek hiányában a kárfelelősség alól nem sikerült magát kimentenie az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Az elsőfokú bíróság szerint a b) pontban szereplő együttes feltételek azonban bizonyítottak, így a felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék is ezek meglétét vizsgálta. Az ügyben még irányadó 27/1996. (X.30.) BM rendelet eljáró bíróságok által is értékelt rendelkezései a munkáltató (alperes) és a közszolgáltatással érintett ingatlan tulajdonosa jogait és kötelezettségeit szabályozza. A felperes azonban munkavállalóként az alperessel állt munkaviszonyban, ezért az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek meglétét az Mt. 51. § (4) bekezdésben előírtak alapján kellett vizsgálni jelen kártérítési perben. Az, hogy az adott munkavégzéshez az Mvt. 54. § bekezdés követelményeit miként kellett a munkáltatónak biztosítania, szakkérdésnek minősül. A 27/1996. (X.30.) BM rendelet mellékletének a) pontjában foglalt előírás, miszerint az ellenőrzésnek ki kell terjednie a helyszínen a biztonságos munkavégzés helyi feltételei (például létra) meglétének és állapotának szemrevételezéssel történő vizsgálatára, önmagában nem mentesíti a munkáltatót az Mt. és az Mvt. fenti rendelkezéseire tekintettel azon kötelezettsége alól, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeit biztosítsa. Az Mvt. 54. § (7) bekezdés rendelkezik arról, hogy a munkáltató köteles – többek között – a) a szükséges utasításokat és tájékoztatást kellő időben a munkavállalónak megadni; b) rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket; c) a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembe vételével megfelelő munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók részére. A tanúk vallomása alapján pedig a munkamegtagadás lehetőségének körülményei nem voltak tisztázottak. A fentiekből következően a munkáltató által adott megoldás arra az esetre, amikor a helyszínen a munkáltató által is ismert azon körülmény állt fenn, miszerint a kéményhez való feljutásra szolgáló a lakosság által biztosított létrák balesetveszélyesek, nem szolgálta a biztonságos munkavégzés feltételeit. Erre tekintettel a perbeli balesetnek nemcsak az volt az oka, hogy a felperes nem megfelelő megoldást választott a munka elvégzéséhez, hanem ehhez hozzájárult a munkáltatónál kialakult következetlen gyakorlat és a nem egyértelmű utasítás is.

Budapest, 2018. május 11.

A Kúria Sajtótitkársága