A felperes szelvényező geológusi munkakört töltött be az alperesnél földfelszín alatti tényleges munkavégzés mellett. 1986. február 19-én bányabeli közlekedés során megbotlott, és a jobb térdével a fémcsúszdára esett. A baleset miatt a jobb térd belső oldalszalagjainak szakadása, a térd instabilitása, a jobb térd körüli visszér gyulladása, idült térdízületi gyulladás, térdízületi elfajulás alakult ki, amely többszöri műtéti beavatkozás ellenére nagyfokú mozgáskorlátozottságot okoz. A felperes munkaviszonya 1991. március 4-én megszűnt. A felperes 1988. november 11-étől II. fokozat szerinti, majd 1990. április 25-étől kezdődően III. fokozatú baleseti járadékban részesült. A felperes jelen eljárásban többször módosított, illetve felemelt keresetében a 2009-től 2015. évekre az 1986. február 19-ei munkahelyi balesete miatt az évenként elvárható kereset, és a részére folyósított rokkantsági nyugdíj, valamint az alperes által ezen időszakban ténylegesen folyósított járadék-különbözetének megállapítását, és az alperes ennek megfelelő összegű kártérítési járadék megfizetésére kötelezését kérte. Ezen túlmenően állapotrosszabbodására tekintettel 500.000 forint kártérítést igényelt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével 2009. január 1-jétől 2013. december 31-éig terjedő időszakra 10.201 forint megfizetésére kötelezte az alperest kamatokkal növelt összegben. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a keresetnek megfelelő határozat meghozatalát kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes hivatkozása szerint sérült a Pp. 206. §-a. A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik és a per összes releváns körülményére figyelemmel – meggyőződésük szerint – bírálják el [bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, Pp. 206. § (1) bekezdés]. Jelen esetben az eljáró bíróságok mind az okirati, mind a számszaki bizonyítékokat megfelelően értékelték, a jogerős ítélet ezen okból nem volt jogszabálysértő. A felperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére is. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ízben kifejtette, hogy „a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata” {30/2014. (IX.30.) AB határozat [89]}. A másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértés nélkül rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el a felperes keresetveszteségének megállapítása érdekében, aki véleményét a kiterjesztett kereseti kérelemre figyelemmel többször is kiegészítette. Alaptalanul állította a felperes, hogy a bíróságok a számításaiknak nem adták magyarázatát. Ennek ellentmond, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői véleményekben foglaltak szerint határozott, és a számítás módjáról ítélete indokolásában számot adott. Ezt a másodfokú bíróság ítéletében maga is helyeslően megismételte. A felperes alaptalanul állította, hogy a bíróságok a kereseti kérelmén túlterjeszkedtek [Pp. 3. § (2) bekezdés]. A bíróság a hivatkozott 26/1980. (XII.20.) MüM rendelet jelen eljárásban alkalmazható §-ait értékelte, az pedig nem tekinthető a kereseten való túlterjeszkedésnek, ha a bíróságok az ún. „bázisévet” nem a felperes keresetével egyezően, de a jogszabályoknak megfelelően vették figyelembe. A felperes az Alaptörvény, illetve a Pp. és az Egyezmény hivatkozott rendelkezései alapján sérelmezte a per elhúzódását. Ennek elsődleges oka azonban az volt, hogy a felperes többször élt keresetmódosítással, több szakvélemény beszerzése volt szükséges, illetve több keresettel érvényesített időszakot kellett a bíróságoknak vizsgálniuk, így az e körben előterjesztett felülvizsgálati érvelés is alaptalan volt. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2018. július 23.
A Kúria Sajtótitkársága