A felperes hivatalvezetőként tevékenykedett a II. rendű alperesnél, és ez alapján a hivatal üzemeltetésében lévő személygépkocsi, illetve mobiltelefon korlátozás nélküli használatát biztosították számára határozott időre. A munkáltatói jogkör gyakorlója visszavonta a vezetői megbízását, s mivel a felperes nem fogadta el a számára felajánlott munkakört, közszolgálati jogviszonyát megszüntették.
A felmentési idő alatt a munkáltatói jogkör gyakorlója kártérítési és fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, mely alapján kártérítés megfizetésére kötelezték, majd hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtották. Az adott év végével a munkáltató jogutódlással megszűnt. A felperes a felmentése jogellenességének megállapítása, valamint a kártérítési és fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt pert indított. Az eljárt bíróságok a fegyelmi és kártérítési határozatot hatályon kívül helyezték és megállapították, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya 2014. szeptember 24-én szűnt meg a jogutódnál.
A felperes többször módosított keresetében elmaradt illetmény és járulékai, átalány kártérítés, illetve gépkocsihasználat és mobiltelefon használat címén elmaradt egyéb juttatás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elmaradt illetmény mértékénél kérte, hogy a bíróság a jogviszonya megszüntetésekor hatályos átlagilletményét vegye figyelembe. A jogutód munkáltató előadta, hogy e számítási mód nem fogadható el, mivel a jogutódlást követően valószínűsíthetően nem vezetőként, hanem ügyintézőként foglalkoztatta volna a felperest, továbbá nem biztosított volna számára korlátlan gépkocsit és mobiltelefon használati jogot.
Az elsőfokú bíróság az elmaradt illetményszámítás vonatkozásában a felperes álláspontját elfogadva elmaradt illetmény és késedelmi kamata, valamint egyéb költségek megfizetésére kötelezte a jogutód munkáltatót, nem tartotta azonban megalapozottnak a gépjármű-használat és mobiltelefon-használat juttatás ellenértéke iránti igényét figyelemmel arra, hogy a jogelőd munkáltató is határozott időre biztosította ezeket számára és automatikusan e jogosultságokra az új munkáltatónál nem szerzett volna jogot.
A másodfokú bíróság az elmaradt illetmény jogcímén a jogutódot terhelő marasztalás összegét felemelte, mivel azt vizsgálta, hogy a jogutódlást követően milyen munkakörben foglalkoztatták volna a felperest és ott milyen illetményt érhetett volna el. Egyetértett azonban az elsőfokú bíróság a gépkocsihasználat és mobiltelefon-használat vonatkozásában hozott döntésével.
A peres felek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A vezetői megbízás visszavonása egyoldalú munkáltatói jognyilatkozat, amely a közléssel azonnal hatályosul, ahhoz nem kell a kormánytisztviselő elfogadó nyilatkozata. Ennek megfelelően bár a felperes felmentésekor már nem töltött be vezetői megbízatást, azonban a számára felajánlott ügyintézői munkakört sem fogadta el, így nem került sor besorolására, és ez alapján illetménye módosítására, új illetményt sem állapítottak meg számára. Mivel a jogviszonya felmentéssel történő megszüntetésekor a hivatalvezetői illetménnyel rendelkezett, s más illetmény nem került vele közlésre, az elszámolás alapja is csak ez az illetmény lehetett. Az a körülmény, hogy a vezetői megbízását visszavonták azzal a következménnyel járt, hogy a vezetői megbízásból adódó tevékenységét a továbbiakban nem láthatta el, mindez azonban a felajánlott ügyintézői álláshely elfogadása és az ennek megfelelő illetmény megállapítása hiányában nem eredményezte azt, hogy a továbbiakban az elszámolást a csökkentett mértékű illetménnyel kellett volna megvalósítani. A felperest a jogutódlást követően olyan helyzetbe kellett hozni, mintha jogviszonya nem került volna megszüntetésre. Ennek megfelelően vizsgálta a másodfokú bíróság azt a körülményt, hogy a felperes a jogutód állományában milyen illetményre tett volna szert és jogszerűen képezhette ez az illetmény az elszámolás alapját.
A rendelkezésre álló peres iratok alapján nem volt megállapítható az, hogy a felperes a jogutód munkáltatónál is jogosultságot szerzett volna a korlátlan gépjármű, illetve mobiltelefon használatra, mivel azok igénybevétele az új munkáltatónál engedélyhez kötött, a magáncélból történő használat pedig térítésköteles volt, s a felperes azt sem bizonyította, hogy a munkáltató intézkedése folytán milyen mértékű juttatástól esett el.
Budapest, 2017. december 6.
A Kúria Sajtótitkárság