Felperesek eredetileg külterületi, mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanát a helyi önkormányzattal kötött megállapodás nyomán 2001-ben belterületi, lakóövezeti telekké minősítették át. A megállapodás e körben kölcsönös vállalásokat, kötelezettségeket tartalmazott, egyebek mellett az önkormányzat által végzett bonyolítás díjaként a felperesek kötelesek lettek volna intézményi célra átadni egy közművesített területrészt. A felperesek ennek nem tettek eleget. Tíz évvel később ugyanakkor korlátozási kártalanítás iránti igényt jelentettek be hivatkozva a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) 2008-as módosítására. E szerint a település érintett övezetében építési engedélyt már csak közművesített telekre lehet adni, azonban a felperesek telke nem ilyen (csatornázatlan), miáltal nem beépíthető. Nézetük szerint az építési jogosultságuk korlátozása miatt kártérítésre jogosultak. Igényüket az illetékes kormányhivatal elutasította, indoka szerint a felpereseknek a rendeletmódosítással összefüggésben kára nem keletkezett.
A felperesek keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság a határozatot megváltoztatta, a kirendelt szakértő véleménye alapján értékcsökkenés címén 3,4 millió forint kártalanítást és kamatait ítélte meg felpereseknek. A fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a kártalanítási szabályok alkalmazásának alanyi jogon való kikényszeríthetőségéhez nem önmagában a szabályozás folytán előálló rendeltetésváltozás, hanem az azzal összefüggő kár szolgál alapul. Jelen ügyben a másodfokú bíróság a saját eljárásában jelentősen kiegészített tényállásra figyelemmel nem látta bizonyítottnak a kártalanítás jogszabályi feltételének meglétét, azaz, hogy a HÉSZ hivatkozott korlátozásából eredően a felpereseket kár érte. Az Étv. 30. § (2) bekezdés azon szabályának, mely szerint a kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése alapján megállapítható régi, és az új szabályozás eredményeképpen megállapítható új forgalmi értéke közötti különbözet, nem tulajdonítható olyan értelmezés, hogy ezen rendelkezés a tényállás egyéb elemeiből kiragadva önmagában alkalmas a korlátozással összefüggésben felmerült kár tényének bizonyítására. Az értékcsökkenés automatikusan nem, csak az adott tényállás függvényében alkalmas a kár bekövetkeztének bizonyítására.
A másodfokú ítélettel szemben jogszabálysértésre hivatkozással a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. Kiemelte, hogy az ingatlant érintő, a HÉSZ módosítása utáni építési jogosultság korlátozásából eredő értékcsökkenés közvetlen okozati összefüggésben nincs az építési szabályok közjogi aktussal történt megváltoztatásával. A felperesek a kártalanítási igényüket a HÉSZ módosítás 40. § (5) bekezdésére alapították, ami a kérelem benyújtása után röviddel hatályát is vesztette. Jelen ügy atipikus tényállású, a korabeli településfejlesztési megállapodás szerződésszerű teljesítése esetén a felperesek által kifogásolt helyzet nem állt volna elő. Az ingatlan jövőbeni értékének változása a szabályozás fényében dominánsan a felperesek magatartásának következménye.
Budapest, 2017. október 9.
A Kúria Sajtótitkársága