Tájékoztató a Kúria tárgyaláson meghozott határozatáról készenlét teljesítésének ellentételezése tárgyában (Mfv.II.10.579/2016.)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2017. február 28.

A felperesek közszolgálati jogviszonyban, majd kormánytisztviselői jogviszonyban álltak az alperessel, hatósági állatorvos munkakört töltöttek be. A jogviszonyuk fennállása alapján utasítás szerint készenlétet láttak el, melynek ellentételezése szabadidőben nem történt meg, és annak pénzbeli megváltására sem került sor. A felperesek keresetükben az általuk teljesített készenléti órák pénzbeli megváltását kérték. Hivatkozásuk szerint a készenlét elrendelésére a készenléti beosztások alapján került sor, és ezen beosztások alapján teljesítettek készenlétet. Hangsúlyozták, miszerint a készenlét teljesítése a munkáltató oldaláról jogszabályi előírás, míg részükről munkaköri kötelezettség volt. A készenlét teljesítése a hatósági kerületi főállatorvos által ellenjegyzett okiratokkal bizonyított.

Az alperes nem vitatta a készenléti rendszer működtetését, perbeli hivatkozása szerint azonban a felperesek által teljesített készenlét pontos mértéke nem állapítható meg, így nem követhető nyomon, hogy a felperesek pontosan mikor, milyen mértékben láttak el és teljesítettek készenlétet.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperesek keresetét elutasította, a felperesek keresete folytán eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az alperest a felperesek keresete szerint marasztalta.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.

A perben az nem volt vitatott, hogy a felperesek ténylegesen készenlétet láttak el. Az irányadó tényállás szerint az egyeztetett és jóváhagyott készenléti beosztásokat az érintettek megkapták, azt utasításnak tekintették és e szerint jártak el, így a készenlét elrendelése konkrét időpontra és személyre szólóan megtörtént, a készenléti ütemtervtől ugyan el lehetett térni, de arra csak ritkán, kivételesen, a főállatorvos előzetes engedélyével került sor, a helyettesítést pedig utóbb ugyanolyan időtartamban a helyettesítő személynek visszaadták. Az alperes felülvizsgálati kérelmében ezeket az ügy eldöntése szempontjából lényeges megállapításokat nem támadta. Ezen bizonyított és az alperes által vitássá nem tett tényekhez képest kellett vizsgálni, hogy az alperes megalapozottan hivatkozott-e a bizonyítási teher megfordítására, illetve annak jogellenességére.

A perben a felperesek érdekében állt annak bizonyítása, hogy az alperes által elrendelt olyan készenlétet teljesítettek, melyet az alperes nem ellentételezett. Ennek bizonyítása – az alperes elismerésére is figyelemmel – a perben megtörtént. Annak bizonyítása, hogy erre mikor, milyen időtartamban került sor, szintén a felperesek érdekében állt, azonban a munkáltató törvényi kötelezettségének körébe tartozó, a készenlét teljes körű, naprakész és aggálytalan nyilvántartásának hiánya nem eshet a felperesek terhére akkor, amikor a rendelkezésre álló készenléti beosztások szerint, illetve annak megfelelő mértékű készenlét teljesítését a perbeli bizonyítékok, különösen a munkáltatói jogkör gyakorló ellenjegyzése, valamint tanúvallomása alátámasztotta.

A döntés elvi tartalma

Az a körülmény, hogyha a bizonyításra kötelezett fél nem képes valamennyi bizonyítékot szolgáltatni, még nem minden esetben eredményez bizonyítatlanságot, ez esetben különös súllyal szükséges értékelni azt, hogy a hiányolt bizonyíték objektíve melyik félnek felróhatóan nem áll rendelkezésre. Ez az értékelés nem jelenti a bizonyítási teher megfordítását, azonban egyéb perbeli bizonyíték bizonyító erejének súlyára kihathat.