Az Ukrajnából 2012-ben Magyarországra áttelepült, 2009. április 14-től 2015. június 30-ig az ukrán társadalombiztosítási szerv által megállapított öregségi nyugdíjban részesült felperes a magyar társadalombiztosítási szervnél a 2015. július 3-án előterjesztett igénybejelentésben 2015. július 1. napjától öregségi nyugdíj megállapítását kérte. Az alperes a 2015. december 30-án kelt határozatával 2015. július 1-től havi 147.010 forint öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A másodfokú társadalombiztosítási szerv a fellebbezés teljesítésére, a felperes legutolsó munkakörére irányadó átlagkereset figyelembevételére nem látott lehetőséget, mivel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 2015. július 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdése a nyugdíjösszeg meghatározására az igénylő által leghosszabb ideig betöltött munkakör alapulvételét írja elő. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a Tnyvhr. 2015. július 1-jén hatályos 14. § (10) bekezdése és a Magyar Népköztársaság és Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet (Egyezmény) végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet (MüMr.) 6. § (2) bekezdése egymással ellentétben állnak, a jogbiztonság követelményének megfelelő értelmezés alapján a felperes ügyében az egyidejűleg hatályban lévő, egymással ellentétes jogszabályok közül a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdését nem lehet alkalmazni, az alperes az ellátást a MüMr. 6. § (2) bekezdése alapján köteles kiszámítani. A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperes a Tny. 64. § (2) bekezdése, a Tnyvhr. 2015. január 1-től hatályos 14. § (10) bekezdése és 93. § (1) bekezdése megsértése miatt kérte. A Kúria megállapította, hogy az Egyezmény nem rendelkezik arról, hogy a nyugellátás megállapítására mely időpontban hatályos jogszabályokat kell alkalmazni, ezért az Egyezmény hatálya alá eső személyek nyugdíjmegállapítására is irányadó a Tny. 64. § (2) bekezdése, amelynek értelmében az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A MüMr. 6. § (2) bekezdés első mondata a nyugdíjazásukat követően áttelepült személyek esetében arra kötelezi a magyar nyugdíjmegállapító szervet, hogy a nyugellátást és annak összegét a másik Szerződő fél nyugdíjmegállapító határozata meghozatala időpontjában érvényben volt magyar jogszabályok szerinti feltételekkel és mértékben állapítsa meg. E szabály alapján a nyugdíjösszeget a Tnyvhr. 2009. április 14-én hatályos 14. § (10) bekezdése alkalmazásával, az igénylő által utolsóként betöltött munkakörre irányadó átlagkereset alapján kell meghatározni. A Tny. 64. § (2) bekezdéséből és a MüMr. 6. § (2) bekezdés első mondatából eltérő következtetések adódnak, a perben vitás jogkérdés jogalkalmazói jogszabályértelmezéssel nem oldható fel; a bíróság az ügy eldöntése során irányadó norma, így a Tny. 64. § (2) bekezdése és a MüMr. 6. § (2) bekezdése alkalmazásától – ez irányú jogszabályi felhatalmazás hiányában – nem tekinthet el (BH2018.59.). Az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdése értelmében a Kormány tagja által alkotott rendelet törvénnyel nem lehet ellentétes. Mivel a miniszter által kiadott MüMr. 6. § (2) bekezdés első mondata törvénnyel, a Tny. 64. § (2) bekezdésével ellentétes, sérti az Alaptörvény 18. § (3) bekezdését és T) cikk (3) bekezdését. Ezért a Kúria – a per tárgyalásának felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását, a MüM rendelet 6. § (2) bekezdés első mondata alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését és – elsődlegesen valamennyi folyamatban lévő ügyben, másodlagosan a Kúria előtt folyamatban lévő jelen perben – a rendelkezés alkalmazásának kizárását kezdeményezte.
Budapest, 2018. július 24.
A Kúria Sajtótitkársága