Tájékoztató rendkívüli felmentés jogellenességének jogkövetkezményei tárgyában a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.356/2017. számú ügyről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. június 21.

Több jogviszonyt megszüntető indok megjelölése esetén elégséges, ha azok egyike bizonyul csak valónak. A felperesnek a munkahelytől való több napig tartó igazolatlan távolléte a jogviszony megszüntetés jogszerű indoka lehetett (Kjt. 33/A. §).

A felperes 2011. április 15-étől állt az alperes alkalmazásában ingatlangazdálkodási ügyintézőként. Munkaviszonyát az alperes 2014. január 16-án kelt rendkívüli felmentéssel szüntette meg. Indokolása szerint a felperes 2014. január 7-én bejelentette, hogy a következő két napra szabadságot kíván kivenni. A munkáltató ehhez nem járult hozzá. A felperes ezt követően írásban közölte, hogy 2014. január 8-ától az éves szabadságát kiveszi, amelyre a munkáltatótól elutasító választ kapott, melyet nem volt hajlandó átvenni. 2014. január 8-ától a munkavégzésre az alperesnél nem jelent meg, a távolmaradását nem mentette ki. A felperes a keresetében a jogviszony jogellenes megszüntetése miatt 12 havi távolléti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes álláspontja szerint a munkáltató jogszerűen szüntette meg a felperes jogviszonyát. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmentés jogellenességét. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének „megváltoztatását”, és a keresetnek történő helyt adást kért. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy 2014. január 8-ától azért nem jelent meg a munkavégzési helyén, mert úgy ítélte meg, hogy a jogviszonyát az alperes megszüntette. Mindennek ellentmond azonban a felperes felülvizsgálati kérelmében is előadott állítása, miszerint a főigazgatótól az áthelyezését kérte. Mindebből arra vonható le következtetés, hogy a felperes nem ítélhette úgy, hogy a jogviszonyát az alperes megszüntette. Az Mt. 52. §-ának (1) bekezdése részletezi a munkavállaló kötelezettségeit, kiemelten az előírt helyen és időben munkára képes állapotban való megjelenést, de ennek a felperes több napon át nem tett eleget. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint több felmondási indok megjelölése esetén elégséges, ha azok egyike bizonyul csak valónak. A felperesnek a munkahelytől való több napig tartó igazolatlan távolléte önmagában is a jogviszony megszüntetés jogszerű indoka lehetett (Kjt. 33/A. §). A munkáltatónak az Mt. 115. §-a alapján a vizsgára tekintettel szabadidőt kellett volna biztosítania. Nem volt jogellenes magatartás azonban, hogy annak időpontja igazolására kérte a felperest, és a munkáltató két nap szabadság kiadását megtagadó eljárása nem jogosította fel a felperest több napig tartó igazolatlan távollétre (Mt. 6. §). A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2018. június 21.

A Kúria Sajtótitkársága