Kpkf.IV.37.124/2020/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. március 10.

A KÚRIA
v é g z é s e

Az ügy száma: Kpkf.IV.37.124/2020/3.

A tanács tagja: dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; dr. Balogh Zsolt előadó bíró,  dr. Magyarfalvi Katalin bíró

Kérelmező: hivatalból

Az ügy tárgya: A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.510/2015/4. számú ítéletének megsemmisítést követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 3294/2019. (XI. 18.) AB határozata alapján elrendeli, hogy a Kúria munkajogi ügyben eljáró tanácsa a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes hivatásos szolgálatot teljesített a Veszprém Megyei Rendőrkapitányság állományában. A felperes (és társa) 2012. október 10-éről 11-ére virradó éjszaka szolgálatteljesítés közben a fogdába fogadott egy embert, és nem észlelte, hogy nála tiltott tárgyak (többek között mobiltelefonok) voltak. Miután ezeket a felperes később egy ellenőrzés során felfedezte, elvette a fellelt tárgyakat, és utólag bevezette a letéti jegyzőkönyvbe. A felperest – 2012. december 13-án – az ügyészség hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki, és elrendelte a bűnügyi őrizetbe vételét. A folyamatban levő büntetőeljárásra tekintettel a rendőrkapitány 2012. december 13-án fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, utasítás, parancs hanyag teljesítése fegyelemsértésének megalapozott gyanúja miatt. A rendőrkapitány ugyanezen a napon a felperes szolgálati beosztásából való felfüggesztéséről, illetőleg távolléti díja 50%-ának a visszatartásáról rendelkezett.

[2] Az ügyészség a hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt folyamatban levő eljárást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 190. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette. Erre tekintettel a rendőrkapitány a szolgálati beosztásból való felfüggesztés megszüntetését rendelte el. „Maradék” bűncselekményként azonban felmerült a szolgálatban kötelességszegés vétségének, illetve a magánokirat-hamisítás vétségének a gyanúja, így a főügyészség újabb nyomozást rendelt el.

[3] Végül a felperes panasza folytán a Legfőbb Ügyészség Kiemelt és Katonai Ügyek Főosztálya a felperessel szemben folyamatban levő eljárást 2014. augusztus 12-én hozott határozatával a Be. 190. § (1) bekezdés a) pontja alapján – bűncselekmény hiányában – szüntette meg. Ennek megfelelőn a felperessel szemben folyt valamennyi büntetőeljárás megszüntetésre került.

[4] A felperes szolgálati viszonyát a munkáltatója 2014. augusztus 31-én – a felperes egészségi állapotára tekintettel – felmentéssel megszüntette. A megszűnt büntetőeljárásokra tekintettel 2014. szeptember 9-én a rendőrkapitány a felfüggesztett fegyelmi eljárás folytatását rendelte el, majd a fegyelmi eljárást megszüntette, azzal, hogy a visszatartott illetménye utólagos kifizetésének a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 132. § (6) bekezdése alapján nincs helye. A megszüntető határozat ellen a felperes panaszt nyújtott be, mivel a visszatartott illetmény kifizetésének megtagadását jogszerűtlennek tartotta. A panaszt a megyei rendőrfőkapitány mint alaptalant elutasította, és a fegyelmi eljárás megszüntetéséről szóló határozatot helybenhagyta.

[5] A felperes a határozattal szemben keresetet terjesztett elő, melyben az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, és a visszatartott távolléti díj alperes általi megfizetésre kötelezését kérte. Az első fokon eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.220/2014/4. számú ítéletével az felperes keresetének helyt adott. Megállapította, hogy a felperes szolgálati beosztásából való felfüggesztésére nem is kerülhetett volna sor olyan időtartamban a Hszt. 132. § (1)–(2) bekezdése szerint, mint az adott ügyben, kizárólag a büntetőeljárás folyamatban létére tekintettel. Az felperes ellen folyt büntetőeljárások nem vezettek a büntetőjogi felelőssége megállapításához, bár kétségkívül nem felmentéssel zárultak, de nem is zárulhattak, hiszen – bűncselekmény hiányában – vádemelésig sem jutottak. Ennek megfelelően felmentéssel lezárultnak kell tekinteni az eljárást akkor is, ha a fegyelmi eljárás megszüntetésére kerül sor. A Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – indokolása kiegészítésével – helybenhagyta.

[6] A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság (alperes) felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria az Mfv.II.10.510/2015/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú határozatot pedig megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes szolgálati viszonya egészségi állapotára tekintettel felmentéssel szűnt meg, ami a fegyelmi eljárás megszüntetését is maga után vonta, ezt viszont nem lehet a fegyelmi felmentéssel azonosítani, így a visszatartott illetmény kifizetésére sem kerülhetett sor. A Kúria továbbá az EBH2003.901. számú eseti döntést az adott ügyben nem tartotta irányadónak, mert megítélése szerint a Hszt. 2003. július 1-jétől hatályos 132. § (6) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz a visszatartott illetmény visszatérítésének eseteire vonatkozóan.

[7] A felperes (továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Mfv.II.10.510/2015/4. számú ítéletével szemben. Az Alkotmánybíróság a 3294/2019. (XI. 18.) AB határozatában a Kúria Mfv.II.10.510/2015/4. számú ítéletét megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felperesnek a Kúria ítélete folytán a fegyelemsértést jogerősen elkövetett személyekkel azonosan való kezelése az Alaptörvény XV. cikkébe foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a Kúria támadott döntésének az indokolása az ügy szempontjából releváns kérdések tekintetében nem felel meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett indokolási kötelezettségének. Az Alkotmánybíróság szerint a Kúriának értékelnie kellett volna azt, hogy az indítványozó felmentésére a munkáltatója kezdeményezésére, egészségügyi okból, vagyis olyan okból került sor, melynek fennállása esetén a szolgálati viszonyban állót fel kell menteni a jogviszonyból; az egyes intézkedések alkalmazására a fegyelmi jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörében került sor, vagyis eldönthette, hogy az indítványozót a szolgálati beosztásából felfüggeszti vagy sem, illetve az illetményét visszatartja. Végül, a Kúria nem adta értékelhető indokát annak, hogy a Hszt. 132. § (6) bekezdésének 2003. július 1-jei hatályba lépése mennyiben teszi inadekváttá az EBH2003.901. számú eseti döntést, különös tekintettel arra, hogy a Kúria ennek a döntésnek az elvi tartalmát később is fenntartotta (EBH2007.1647).

A döntés indokolása

[8] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[9] A Pp. 427. § (2) bekezdés c) pontja szerint a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében – ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette – az Alkotmánybíróság határozatából következően az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. A Pp. 428. § (2) bekezdése szerint ebben az esetben az eljárás hivatalból indul, s a Pp. 428. § (1) bekezdése alapján a Kúria soron kívül jár el.

[10] A fentiekre tekintettel a Kúria elrendelte, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozzon új határozatot. Az új eljárásra a Kúria – figyelembe véve a 3294/2019. (XI. 18.) AB határozat megállapításait – azt az iránymutatást adja a felülvizsgálati tanácsának, hogy a Hszt. alkalmazása körében a felperest nem lehet a fegyelemsértést jogerősen elkövetett személyekkel azonos csoportba tartozónak tekinteni, továbbá az alkotmánybírósági határozatban meghatározott módon tegyen eleget indokolási kötelezettségének.

Záró rész

[11] A végzés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2020. március 10.

dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke;
dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró