Kpkf.IV.37.318/2013/3. számú határozat

Dátum

KÚRIA

Kpkf.IV.37.318/2013/3.szám

A Kúria a Pest Megyei Bíróság 2.K.26494/2011/11. számú ítéletét megsemmisítő 3086/2013. (III. 27.) AB határozatra tekintettel,  hivatalból indított nemperes eljárás során,
meghozta az alábbi

V É G Z É S T

A Kúria az Alkotmánybíróság 3086/2012. (III. 27.) AB határozata alapján a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Budaörs Város Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Adóirodája ellenőrzést folytatott, majd adóigazgatási eljárásban meghozott határozatában az alapper felperesét, Dr. Mosonyi Józsefet – az ingatlan 1/2 arányú tulajdonosát, adóhiány és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A határozata alapját a Budaörs Város Önkormányzata építményadóról szóló 11/1991. (VII. 26.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) képezte, amelynek a határozat meghozatala idején hatályos 6. § (6) bekezdése az adófizetési kötelezettség alóli mentességet az adózónak az adó tárgyát képező lakásba történő bejelentéséhez kötötte.
A Pest Megyei Kormányhivatal jogelődje másodfokú határozatával a késedelmi pótlék számítása tekintetében  az első fokú hatóságot új eljárásra kötelezte, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A késedelmi pótlék tárgyában hozott elsőfokú határozatot a felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú hatóság helybenhagyta.

A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perben a felperes indítványozta, hogy a bíróság a per tárgyalását függessze fel arra tekintettel, hogy a kebelbeli bíróság előtt folyamatban volt 2.K.27527/2010. számú ügyben meghozott jogerős ítélet alapját képező Ör. 6. § (6) bekezdésével összefüggő alkotmányossági aggályok miatt az Alkotmánybírósághoz fordult. A Pest Megyei Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) nem látott okot a per tárgyalásának felfüggesztésére és a keresetet 2011. szeptember 7-én kelt jogerős ítéletével elutasította. A döntés értelmében a felperest terhelő, közigazgatási eljárási szempontból jogerős és végrehajtható adóhatósági határozat jogszerűnek minősült.

A felperes – a fenitek szerint – az adóhiány megállapító jogerős ítéletek kapcsán még 2011-ben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz azzal, hogy a Bíróság jogerős ítéletének alapját képező Ör. 6. § (6) bekezdése alkotmányellenes volt.
Az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: új Abtv.) 2012. január 1. napjával történő hatályba lépése után, az alapper felperese - az Alkotmánybíróság az új Abtv. 71. § (3) bekezdésén alapuló felhívására tekintettel – indítványát megújította. Ezért az Alkotmánybíróság előtti eljárás a továbbiakban az új Abtv. 71. § (4) bekezdése értelmében ún „régi alkotmányjogi panaszként” [26. § (1) bekezdés] folytatódott azzal, hogy az eljárásban már az új Abtv. rendelkezéseit kellett az Alkotmánybíróságnak alkalmaznia.

Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsban meghozott határozatában az új Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti normakontroll eljárást folytatott le, és megállapította az Ör. vizsgált rendelkezésének alaptörvényellenességét. Mivel az Ör. támadott rendelkezését az önkormányzati jogalkotó utóbb módosította, ezért – alkalmazási tilalom kimondása helyett - az alaptörvényellenesség jogkövetkezményeit a jogerős ítélettel szemben vonta le, azaz az új Abtv. 27. §-a szerinti eljáráshoz igazította. Az Alkotmánybíróság az Ör. 6. § (6) bekezdésének alaptörvényellenessége miatt a jogerős ítéletet semmisítette meg.

A Bíróság hivatalból észlelte az Alkotmánybíróság határozatát, ezért a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 361. §-ára tekintettel megküldte az iratokat a Kúriának további intézkedés végett.

Mivel az alapper felperesének terhére megállapított adóhiány alapját az Ör. képezte, ezért nem kétséges az alaptörvény-ellenesnek minősített jogszabály anyagi jogi jellege. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenesség jogkövetkezményeit a jogerős ítélettel szemben vonta le, amikor megsemmisítette azt.

Az Abtv. 43. § (2) bekezdése, valamint a Pp. XXIV. fejezet 360-362. §-ai szerint a Kúria abban a kérdésben dönt, hogy az Alkotmánybíróság határozatával érintett peres eljárás folytatódjon-e, melyik szinten, milyen eljárási cselekmények lefolytatásával. A Kúria döntésének azt kell szolgálnia, hogy a perbe vitt alanyi jogok a rendes bírósági eljárásokra vonatkozó törvényi keretek között dőljenek el, de abban az Alaptörvényben szabályozott jogok az Alkotmánybíróság gyakorlatában értelmezett tartalommal jussanak érvényre.

A Pp. 361. § a) és c) pontjai értelmében „[a] Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében az alábbiak szerint határoz:
a) ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, és az ügyben kizárólag per (vagy nemperes eljárás) volt folyamatban, értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál; (...)
c) ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette, az Alkotmánybíróság határozatából következően - a d) pontban foglalt kivétellel - az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el.”

A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Pp. 361. §-a szerinti melyik eljárási rendet követi, majd pedig meg kellett határoznia az alkotmánybírósági határozat után követendő eljárás irányát.

A Pp. XXIV. fejezete szerinti rendelkezések értelmében a Kúria a fél kérelmére, illetve hivatalból jár el. Az indítványozónak – megfelelő határidőben - kell kérelmeznie a Kúria eljárását abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság az ítéleti döntés anyagi jogi vagy eljárási alapjául szolgáló jogszabályt vizsgálva állapított meg alaptörvényellenességet [Pp. 361. § a) és b) pontok]. A Kúriához az indítványozó részéről ilyen kérelem nem érkezett. Megjegyzendő az is, hogy a Pp. 361. § a) pontja a Pp. 262/A. §-ára utal vissza, amely rendelkezés a jogerős ítélettel szembeni perújítást szabályozza.
A jelen esetben az Alkotmánybíróság a jogerős ítéletet megsemmisítette, ezért a perújítás lehetősége értelemszerűen kizárt. Ilyen körülmények között a Kúria a jelen végzését a Pp. 361. § c) pontjára alapította, és hivatalból járt el.

Az Alkotmánybíróság határozata – az ítélet megsemmisítése révén – nem csupán áttörte a jogerőt, de megsemmisítette azt a bírói döntést, amely a felek közötti jogvitát a véglegesség minőségével eldöntötte.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem élt az új Abtv. 43. § (4) bekezdésében szabályozott felhatalmazásával, és nem semmisítette meg az adóhatósági határozatokat, amelyek – a jogerős ítélethez hasonlóan – az alaptörvény-ellenesnek minősülő Ör. rendelkezésein alapultak. Ebből kifolyólag a  jogerős ítélet hiányában elbírálatlan kereseti kérelem maradt a közigazgatási perben, amelynek lényege annak megítélése, hogy a felperest marasztaló adóhatósági határozat törvénysértő-e.

A Kúria az elbírálatlan kereseti kérelmekre tekintettel a közigazgatási per folytatása mellett döntött. Mivel a Pp. 340. § (1) bekezdése értelmében az adóperekben fellebbezésnek nincs helye, így az első fokon eljáró bíróság jogerős ítéletet hoz, ezért a Kúria az első fokon eljáró bíróságot utasította az új eljárás lefolytatására és a perben új határozat hozatalára, amely az időközben hatályba lépő jogszabályváltozások miatt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság.

Az új eljárásban is érvényesülni kell a Pp. 339/A. §-ában foglaltaknak, amely szerint „...a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján...” kell felülvizsgálni. A kereset elbírálásának alapja tehát az adóhatósági határozatok meghozatalának idején hatályos Ör. kell legyen. Ugyanakkor az Ör. rendelkezéseit – az Alkotmánybíróság fentiekben hivatkozott határozatára figyelemmel, és dacára annak a ténynek, hogy az Alkotmánybíróság alkalmazási tilalmat nem rendelt el határozatában - olyan tartalommal kell alkalmazni, amely az építményadó megfizetésének kötelezettsége, illetve az alóli mentesülés szempontjából nem kezeli hátrányosan azokat, akik életvitelszerűen lakják lakásaikat, de oda igazgatásilag nincsenek bejelentkezve. Az új eljárásban tehát az Ör. 6. § (6) bekezdésének utolsó, „...abban az esetben, ha a magánszemélynek az év első napján állandó lakcímeként van bejelentve” fordulata nem alkalmazható.

A végzés elleni jogorvoslatot a Pp. 362. § (3) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2013. május 15.

Dr. Kozma György a tanács elnöke
Dr. Balogh Zsolt bíró
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó előadó bíró