Kpkf.IV.38.390/2019/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2020. február 5.

A Kúria
v é g z é s e

Az ügy száma: Kpkf.IV.38.390/2019/3.

A tanács tagja: Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke; Dr. Balogh Zsolt előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró

Kérelmező: Dr. K. K.

Alkotmánybírósági határozat száma: 34/2019. (XI. 29.) AB határozat (belső ügyszám: IV/2123-17/2017.)

Az ügy tárgya: jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének kimondását követő eljárás meghatározása

Rendelkező rész

A Kúria az Alkotmánybíróság 34/2019. (XI. 29.) AB határozata alapján a Kúria Kfv.I.35.218/2017/9. számú ítéletét és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.32.281/2016/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a NAV Fellebbviteli Igazgatóság 2061074388 iktatószámú másodfokú adóhatósági határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – megsemmisíti és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2006. január 20-án haszonélvezeti jog alapítását is magába foglaló adásvételi szerződést kötött egy tetőtéri lakás megvásárlása érdekében. Az eladó gazdasági társaság (a továbbiakban: eladó) vállalta a tetőtérben kialakítandó lakás felépítését. Az eladó a tulajdonjogát a vételár teljes rendezéséig fenntartotta. Az ingatlan-nyilvántartásban a felperes tulajdonjoga nem került bejegyzésre, csupán a tulajdonjog-fenntartással történt eladás ténye. A szerződést a felek 2007-ben úgy módosították, hogy a haszonélvezeti jogot törölték.
A felperes az adásvételi ügyletet illetékkiszabásra 2006. február 1-jén jelentette be. A Fővárosi Illetékhivatal 2006. június 27-én fizetési meghagyással 441.111.-Ft visszterhes vagyonátruházási illeték, ezen belül ugyanennyi illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest. Az adásvételi szerződés módosítása miatt az adóhatóság illetékkiszabási főosztálya az illetéket és ezzel együtt az illetékelőleget 630.000.-Ft-ra emelte fel a 2007. augusztus 15-én hozott határozatával. Az illetékelőleg-fizetési kötelezettségének a felperes két részletben –   2007. február 20-án és szeptember 19-én – tett eleget.

[2] Az eladó működési körében felmerült problémák miatt az építkezés leállt, majd az eladó felszámolási eljárás alá került, amely több mint hét év után, 2015. május 15-én az eladó törlésével zárult jogerősen. A jogerős végzés közzétételét a cégbíróság 2015. július 10-én rendelte el. A felszámolási eljárást követően a lakás új tulajdonosa és a felperes között létrejött megállapodás alapján 2015. december 2-án törlésre került a tulajdonjog-fenntartással történt eladás ténye.

[3] A felperes 2015. december 15-én illetékelőleg-visszatérítési kérelmet terjesztett elő az adóhatóságnál, arra tekintettel kérve a visszterhes vagyonátruházási illetékelőleg visszautalását, hogy sosem szerzett tulajdonjogot.

[4] Az első fokon eljárt adóhatóság a felperes kérelmét elévülésre hivatkozva elutasította, amelyet az felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú adóhatóság helybenhagyott. Az adóhatóságok álláspontja szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: Itv.) az ügylet illetékkiszabásra történő bejelentésének a napján (2006. február 1.) hatályos 77/A. § (1) bekezdése és 79. § (2) bekezdése szerint az illetékelőleg megfizetésétől számított öt éven belül, vagyis 2012. február 20-ig, illetve 2012. szeptember 19-ig lett volna lehetősége a felperesnek a két részletben befizetett összeg visszatérítésének igénylésére. Ezek objektív határidők, amelyeken túl a kérelem nem teljesíthető.

[5] A felperes kereseti kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál az adóhatósági határozatokkal szemben. A bíróság az indítványozó keresetét 13.K.32.281/2016/7. számú ítéletével elutasította arra a megállapításra jutva, hogy az eljárt adóhatóságok jogszerű döntést hoztak, megfelelően alkalmazták az Itv. szabályait.

[6] A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben elsődlegesen a bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig azt kérte, hogy a Kúria kezdeményezzen egyedi normakontroll eljárást az Alkotmánybíróságnál az Itv. sérelmezett rendelkezései tekintetében. A Kúria Kfv.I.35.218/2017/9. számú ítéletével a bíróság ítéletét hatályában fenntartotta és az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében lefektetett alkotmánybírósági hatásköri korlátozás miatt nem kezdeményezte az alkotmányossági felülvizsgálatot.

[7] Ezt követően a felperes (indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz az Itv. 2012. december 31-ig hatályos 77/A. § (1) bekezdésének és 79. § (2) bekezdésének alaptörvény-ellenességére hivatkozva.

[8] Az Alkotmánybíróság a 34/2019. (XI. 29.) AB határozatában megállapította, hogy az Itv. 79. § (2) bekezdésének 2012. december 31. napjáig hatályos „a megfizetett illeték a megfizetést követő öt éven belül téríthető vissza” tagmondata alaptörvény-ellenes volt és bármely bíróság előtt folyamatban lévő illetékelőleg visszatérítésével kapcsolatos ügyben nem alkalmazható.

[9] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a túlfizetett közteher visszatérítésére kellően hosszú határidőt szabó rendelkezések megalkotására a törvényhozónak széles, ám nem korlátlan mozgástere van. A hátrányos megkülönböztetés tilalmát [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés] tiszteletben kell tartania, azaz csak észszerűen tehet különbséget azon visszatérítési pozícióban lévő alanyok között, akik még határidőn belül tudják érvényesíteni az állammal szembeni követelésüket és azok között, akik már elesnek ettől az érdekkörükben felmerülő okból. Alkotmányjogi értelemben az alanyi jog érvényesíthetőségét időben korlátozó határidő akkor tekinthető ésszerűnek, ha a) az igénylési lehetőség megnyíltakor veszi kezdetét; b) figyelembe veszi a közteher alanya és az állam közti közjogi jogviszony lényeges sajátosságait, valamint c) egyensúlyt biztosít az előbbi jogviszony felei számára.

[10] Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Itv. 2012. december 31-ig hatályos 79. § (2) bekezdés második tagmondata az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt megkülönböztetés tilalmába ütközik, mivel észszerű indok nélkül tett különbséget a visszatérítésre jogosult alanyok homogén csoportján belül. A támadott rendelkezés ugyanis elszakadt mindegyik [a)–c)] követelménytől, amely a diszkrimináció tilalmából az alanyi jog érvényesíthetőségét időben korlátozó közpénzügyi határidőre nézve következik. A határidő az igénylési lehetőség megnyílta előtt vette kezdetét; figyelmen kívül hagyta az illetékjogviszony lényeges sajátosságát; megbontotta e jogviszony felei közti egyensúlyt; mindeközben a kiszabott illetékelőleg visszatérítésére jogosult alany hatókörén kívül állt a felszámolási eljárás befejezésének időpontja.

A döntés indokolása

[11] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 123. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárásra a polgári perrendtartás szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

[12] A felperes (indítványozó) a Pp. 428. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság határozatának kézbesítésétől számított harminc napon belül kérelmet nyújtott be a Kúriára, amelyben kérte, hogy a Kúria nemperes eljárásban döntsön a sikeres alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközéről.

[13] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 427. § (1) bekezdés a) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz eljárásban a jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést megsemmisíti, és ezért az – az Alkotmánybíróság eltérő döntése hiányában – az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét – az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával – a Kúria állapítja meg.

[14] A Pp. 427. § (2) bekezdés b) pontja szerint, ha az Alkotmánybíróság eljárási jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, megállapítja az Alkotmánybíróság határozatából következő eljárási jog gyakorolhatóságát a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával, és szükség esetén az eljárás azon szakaszának újbóli lefolytatását rendeli el – az azt befejező határozat egyidejű hatályon kívül helyezésével –, amelynek kimenetelére az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása hatással lehetett. Az Itv. 2012. december 31-ig hatályos 79. § (2) bekezdés második tagmondata – az alkotmánybírósági határozat alapján – a Pp. 427. § (2) bekezdés b) pontja szerinti eljárási jogszabálynak minősül. Ez egyértelműen következik a 34/2019. (XI. 29.) AB határozat [47] pontjából, amely szerint e rendelkezés „nem tartalmazott anyagi fizetési kötelezettséget, és törvényi tényállási elemet sem rejtett magában. Tartalmilag egy jogvesztő határidőt fektetett le a megfizetett illetékelőleg visszatérítésére. Ezért nem esik [az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében meghatározott hatásköri] korlátozó szabály hatálya alá […].”

[15] Erre tekintettel a Kúria Kp. XX. Fejezete, és Pp. XXX Fejezete alapján eljáró tanácsa a Kúria Kfv.I.35.218/2017/9. számú ítéletét és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.32.281/2016/7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a NAV Fellebbviteli Igazgatóság 2061074388 iktatószámú másodfokú adóhatósági határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.

[16] Az új eljárásra a Kúria azt az iránymutatást adja, hogy a felperes kérelmét az Alkotmánybíróság 34/2019. (XI. 29.) AB határozatának megfelelő (a megsemmisített szövegrészek nélküli) jogszabályszöveg alapján kell elbírálni.

Záró rész

[17] A döntés elleni jogorvoslatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.

Budapest, 2020. február 5.

Dr. Kalas Tibor s.k. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt s.k. előadó bíró,
Dr. Sugár Tamás s.k. bíró