I. PGED

Nyomtatóbarát változat

I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés
a hibás teljesítésből eredő jogok érvényesítésének határidejéről*

 

Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a termelési és elosztási viszonyok körében a legkülönfélébb szükségletek kielégítésére kötött szerződéseket megfelelően teljesítsék. Ez szolgálja többek között a szerződések gazdaságot szervező szerepét, a minőségvédelmet, valamint a fogyasztók érdekeinek védelmét.

Nagy jelentőségű ezért, hogy - a szerződésszegések elleni fellépés körében - a bíróságok, a rendeltetésüket betöltő módon alkalmazzák a szerződések hibás teljesítése folytán keletkező jogok érvényesítésére vonatkozó szabályokat.

Polgári Törvénykönyvünknek a hibás teljesítéssel kapcsolatos korábbi szabályai helyébe az 1977. évi IV. törvénnyel megállapított új szabályozás lépett, amely az előzőnél korszerűbben és egységesen állapítja meg a hibás teljesítésből eredő jogok érvényesítésének határidőit. E szabályozással kapcsolatban a jogalkalmazás során vitás kérdések merültek fel. Ezért a bírósági gyakorlat egységének és helyes irányú fejlődésének biztosítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság - az Alkotmány 47. §-ában meghatározott jogkörében - az alábbi elvi döntést hozta.

I. A szerződésen alapuló szolgáltatás jogosultjának a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e.

Hibás teljesítés esetén a jogosult a szavatossági jogait a törvényben erre meghatározott elévülési határidőn belül az elévülés általános szabályai szerint érvényesítheti.

II. Ha a szavatossági igény a szolgáltatott dolog hibájának későbbi időszakban való jelentkezése folytán vagy egyéb menthető okból az elévülési határidőn belül nem volt érvényesíthető a jogosult a szavatossági igényét az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb idő van hátra.

Megszakad az elévülés és újból kezdődik az elévülési idő, ha a jogosult a szavatossági igényét - még az elévülési határidő lejárta előtt - írásban közli a kötelezettel, továbbá ha a felek a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogvitájukat megegyezéssel rendezik, vagy pedig a kötelezett a jogosult követelését elismeri.

Ha a felek megegyezése vagy az elismerés a kellékszavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésére határidőt is tartalmaz, az elévülés a határidő lejárta után kezdődik.

III. A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésére nem vonatkoznak a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott határidők. Az ilyen igényt az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni.

IV. A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt kellő időben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a keresetlevélben megjelölt kellékhiányt előidézte. Vonatkozik ez arra az esetre is, amikor a jogosult a hibát tévesen, hiányosan vagy szakszerűtlenül jelölte meg.

Ha a jogosult a szavatossági igényét a dolognak a megjelölt kellékhiány szempontjából elkülönülő része tekintetében érvényesíti, ezzel a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem tekinthető érvényesítettnek.

V. Bármilyen állat szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítése esetén a jogosult a teljesítésétől számított hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti a szavatossági jogait. Ha azonban az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, szavatossági jogait legfeljebb a teljesítéstől számított egy évig érvényesítheti.

 

Indokolás

 

I. Mind a szerződő felek egyéni érdeke (biztonsága), mind pedig a társadalmi érdek megkívánja, hogy a jogosult ne késlekedjék a szavatossági jogainak érvényesítésével. Annak a megállapítása, hogy a hiba már a teljesítéskor megvolt-e a szerződés alapján szolgáltatott dologban, az idő múlásával egyre inkább megnehezül, továbbá a hiba gyakran súlyosbodik is és nehezen javíthatóvá válik. Ebből, valamint a felek együttműködési kötelezettségéből is következik, hogy a jogosultnak mielőbb alaposan meg kell vizsgálnia a szolgáltatás tárgyát, tehát a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e [Ptk. 283. § (1) bek., 383. § (3) bek., 396. § (1) bek.], s az esetleges hibás teljesítésből eredő jogai érvényesítésével a teljesítés körüli bizonytalanságot a lehető legrövidebb időre kell szorítania.

A gazdálkodó szervezetek közötti jogviszonyban azonban a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a termék átvétele során - eltérő rendelkezés hiányában - nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat; amelyeknek a minőségét tanúsítják, illetőleg amelyekre jótállás vonatkozik. Hasonló rendelkezést tartalmaz a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekre vonatkozóan a 14/1978. (III. 1.) MT rendelet 10. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a megrendelő nem köteles megvizsgálni a terméknek azokat a tulajdonságait, amelyeket minőségi bizonyítvány tanúsít.

Ezekre a szempontokra is figyelemmel határozza meg a törvény a szavatossági jogok érvényesítésének határidejét.

A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvényt módosító és egységes szövegét megállapító 1977. évi IV. törvény (Ptk.) 308. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult a teljesítéstől számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait; ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő) és ez hat hónappal rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó.

Az említett határidők a jellegüket tekintve elévülési határidők, amelyeket - hacsak külön jogszabály eltérően nem rendelkezik - a teljesítéstől kell számítani, de amelyek tekintetében figyelembe jönnek az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó általános szabályok [Ptk. 326. § (2) bek., 327. §]. Az ezekben meghatározott feltételek esetén tehát lehetőség nyílik a szavatossági jogok későbbi érvényesítésére is, hasonlóképpen akkor is, ha a felek a szavatossági, elévülési határidőt - legfeljebb egy évre - a Ptk. 325. §-ának (2) bekezdése alapján meghosszabbítják. A szavatossági jogok tehát az elévülés általános szabályai szerint érvényesíthetők.

A forgalmi élet biztonsága érdekében azonban a törvény végső határidőt is megállapít. Ez a végső határidő általában egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében azonban három év. Ha pedig a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, a szavatossági igény e hosszabb határidő elteltéig érvényesíthető. Ezek a határidők már nem elévülési, hanem jogvesztő határidők, amelyeket ugyancsak a teljesítéstől kell számítani.

A forgalmi élet biztonsága érdekében azonban a törvény végső határidőt is megállapít. Ez a végső határidő általában egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében azonban három év. Ha pedig a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, a szavatossági igény e hosszabb határidő elteltéig érvényesíthető. Ezek a határidők már nem elévülési, hanem jogvesztő határidők, amelyeket ugyancsak a teljesítéstől kell számítani.

II. Nemegyszer előfordul, hogy a szerződés alapján szolgáltatott dolog hibája a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott elévülési határidő későbbi szakában vagy esetleg az elévülési határidő lejárta után jelentkezik, vagy pedig egyéb menthető ok gátolja a jogosultat az igénye érvényesítésében.

Tekintettel arra, hogy a szavatossági jogok érvényesítésére a törvény elévülési határidőt állapít meg, ezért az említett esetekben is az elévülés szabályait kell alkalmazni [Ptk. 326. § (2) bek.]. A jogosult tehát az említett esetekben a szavatossági igényét az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból három hónapnál kevesebb idő van hátra.

Ha pl. a hat hónapos elévülési határidő jön figyelembe, s a jogosult a hatodik hónap közepén fedezi fel a hibát, a szavatossági jogainak érvényesítésére a hiba felismerésétől számított három hónapig van lehetősége annak ellenére, hogy a hat hónapos elévülési idő közben már eltelt.

Olyan esetben viszont, amikor a jogosult a szavatossági igényét a hiba felfedezése után írásban közli a kötelezettel, az elévülés megszakad és az elévülési idő újból kezdődik, mert a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás megszakítja az elévülést [Ptk. 327. § (1) bek.].

A forgalmi életben gyakran előfordul, hogy hibás teljesítés esetén a felek - az igény érvényesítésre nyitva álló határidő lejárta előtt - tárgyalásokba bocsátkoznak s a jogosult igénye rendezésének valamilyen módjában megállapodnak. Ilyenkor az a rendelkezés jön figyelembe, amely szerint a követelés megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is - megszakítja az elévülést [Ptk. 327. § (1) bek.].

Ha tehát a jogosult és a kötelezett a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogvitájukat megegyezéssel rendezték, ezzel az adott esetben irányadó elévülési idő megszakad és egyben újból kezdődik [Ptk. 327. § (2) bek.]. Az újból kezdődő elévülési idő tekintetében természetesen ugyancsak érvényesülnek a Ptk. 308., 326. és 327. §-ában foglalt rendelkezések.

Mindez figyelembe jön olyankor is, amikor a felek között nem jön ugyan létre egyezség, de a kötelezett a jogosult követelését elismerő nyilatkozatot tesz. Ugyanis az elismerés is megszakítja az elévülést, tehát az elévülés újból kezdődik [Ptk. 327. § (1) és (2) bek.].

Ha azonban a felek megegyezése vagy az elismerés határidőt is tartalmaz a szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésére, ez lényegében azt jelenti, hogy a felek jogvitája - az egymással folytatott tárgyalásaik eredményeként - legalábbis időlegesen rendeződött. Ez a rendezés a jogosultra nézve nem idézhet elő hátrányos helyzetet a kellékszavatossági igény érvényesítését illetően. Ezért olyan esetben, amikor a felek megegyezése vagy az elismerés a kellékszavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésére határidőt is tartalmaz, az elévülés a határidő lejárta után kezdődik.

Mindebből az is következik, hogy az elévülés nyugvása vagy megszakadása esetében a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési idő nyugszik, illetőleg szakad meg [tehát nem a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános elévülési idő].

III. A Ptk. hibás teljesítés esetében a jogosult számára egyrészt az eredetileg kikötött szolgáltatás kikényszerítése, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás megbomlott egyensúlyának helyreállítása, illetőleg - végső soron - a szerződéses kapcsolat felszámolása érdekében szavatossági jogokat biztosít (305-307. §), másrészt pedig lehetővé teszi azt is, hogy a jogosult a hibás teljesítés folytán elszenvedett kárának a megtérítését követelhesse (310. §).

A szavatosság alól a kötelezett nem mentheti ki magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható; a kártérítési felelősség alól viszont ezen a címen kimentésnek van helye.

A Ptk. 310. §-a akként rendelkezik, hogy szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseinek hibás teljesítése esetében pedig az a rendelkezés jön figyelembe, amely szerint a gazdálkodó szervezet annak bizonyításával mentheti ki magát a felelősség alól, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy a gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható [7/1978. (II. 1.) MT r. 18. § (1) bek., 41. § (1) bek.].

A hibás teljesítés tehát egyben megalapozza a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényt is, amennyiben a kötelezett nem menti ki magát a felelősség alól. Az ilyen igény alaposságának természetesen az is feltétele, hogy a jogosult bizonyítsa a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben keletkezett kárát. A jogosultat terheli annak bizonyítása is, hogy a hiba oka a teljesítés előtt keletkezett.

A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényre a Ptk. 308. §-ában meghatározott határidők nem vonatkoznak, az ilyen igényt az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni az elévülésre vonatkozó általános szabályok szerint (Ptk. 324., 327. §). Ez következik a Ptk. 310. §-ához fűzött miniszteri indokolásból is. Ilyenkor azonban nem hárítható át a kötelezettre az a kár, amely a késedelmes igényérvényesítés következménye (pl. időközi állagromlás).

Előfordulhat, hogy a szerződés alapján szolgáltatott dolog hibája csak a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő eltelte után jelentkezik. Ilyenkor már nem áll fenn a kötelezettnek a szavatosságon alapuló objektív helytállási kötelezettsége, szavatossági igény tehát nem érvényesíthető. Annak azonban nincs akadálya, hogy a jogosult - az általános elévülési határidőn belül - a hibás teljesítéssel okozott kárának megtérítését követelje. E követelés alapossága, illetőleg alaptalansága azon múlik, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Annak eldöntése, hogy a kötelezett a hibátlan teljesítés érdekében megtette-e mindazt, ami az adott helyzetben általában elvárható volt, tehát hogy a bekövetkezett kárért való felelősség alóli kimentés egyáltalán sikerre vezet-e, nagymértékben függ a szolgáltatás természetétől, a hiba jellegétől, s általában az eset körülményeitől. Nagy szerepe van a fogyasztói érdekek védelmét is szem előtt tartó bírósági mérlegelésnek, amelynek körében jelentősége lehet a közfelfogásnak is. A felelősség elbírálásánál szigorú mérték alkalmazása jól szolgálhatja a károk megelőzéséhez és a hibátlan teljesítésre ösztönzéshez fűződő érdekeket.

IV. Ha a jogosult a szavatossági jogait kellő időben érvényesítő keresetlevelében csak a dolog kellékhiányát jelölte meg, az ilyen igényérvényesítés felöleli a szolgáltatott dolognak minden olyan hibáját, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ezért a szavatossági igényt a megjelölt kellékhiányt előidéző valamennyi hibát illetően kellő időben érvényesítettnek kell tekinteni.

A szolgáltatott dolog konkrét hibájának a keresetlevélben való megjelölése esetében figyelemmel kell lenni az adott tényállásra, a szolgáltatás és a hiba jellegére, valamint a jogosult keresetlevelében foglaltakra.

Ha a jogosult konkrét hibát jelöl meg, később azonban - az alaposabb vizsgálat eredményeként - megállapítják, hogy az állított hiba nem áll ugyan fenn, de a dolognak más hibája is van, vagy pedig egyéb hibái is vannak, amelyek külön-külön vagy összességükben ugyancsak előidézői a megjelölt kellékhiánynak, ez esetben nem lehet elkésettnek tekinteni a szavatossági igény érvényesítését az utóbb felfedezett hibák tekintetében sem.

Az a jogosult, aki a hibát vagy a hibákat - esetleg tévesen vagy hiányosan - konkrétan megjelöli, nem kerülhet hátrányos helyzetbe azzal szemben, aki csak a kellékhiányt jelölte meg az erre vezető hibák konkrét feltüntetése nélkül. Ha pl. a vevő azért érvényesít szavatossági igényt az eladóval szemben, mert a megvásárolt gép nem működik, s azt állítja, hogy az egyik alkatrész hibás, később pedig kiderül, hogy nem ez, hanem egy másik alkatrész a hibás vagy egyéb alkatrészek is hibásak, a szavatossági igényt a gép működését érintő valamennyi hiba vonatkozásában kellő időben érvényesítettnek kell tekinteni.

A kifejtettek megfelelően irányadók abban az esetben is, ha a szolgáltatott dolognak csak valamely része, illetőleg egyes részei nem megfelelőek, s az ezt előidéző hibát vagy hibákat jelöli meg tévesen, hiányosan vagy szakszerűtlenül a jogosult. Ha pl. a ház felvonóberendezésének a hibája miatt érvényesít a jogosult szavatossági igényt s a hiba okaként a motor nem megfelelő voltára hivatkozik, utóbb pedig kiderül, hogy valójában a felvonóberendezés valamely más részének hibája idézte elő a nem kielégítő működést, ilyenkor a felvonóberendezésre vonatkozóan nem lehet elkésettnek tekinteni a szavatossági igény érvényesítését akkor sem, ha csak utóbb derült ki a berendezés nem megfelelő működésének valódi oka.

Ha viszont a jogosult a szolgáltatott dolognak a megjelölt kellékhiány szempontjából egymástól elkülönülő (össze nem függő) részei közül egyikkel vagy másikkal kapcsolatban érvényesít szavatossági igényt, az egyik ilyen dologrészre vonatkozóan kellő időben történő igényérvényesítéssel nem tekinthető érvényesítettnek a szavatossági igény más dologrészek tekintetében. Ha pl. a ház felvonóberendezésének hibája miatt kellő időben szavatossági igényt érvényesítenek, nem lehet egyben érvényesítettnek tekinteni a ház fűtőberendezésének hibája miatt támasztható szavatossági igényt.

V. A Ptk. 311. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a szavatossági jog a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.

E rendelkezésből következik, hogy a bármilyen állat szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítése esetében is általában a szavatosság általános szabályait kell alkalmazni, s e tekintetben nincs különbség aszerint, hogy milyen állat a szolgáltatás tárgya. Az állat szolgáltatására irányuló szerződések jellege azonban megkívánja a szavatossági jog érvényesítésére biztosított határidőnek rövid időtartamban való megállapítását. A szolgáltatás tárgya ugyanis élőlény, amelynek a teljesítésekor már meglevő hibái általában rövid idő alatt kiütköznek és felismerhetők, s ezért a jogosultnak rendszerint módjában áll a szavatossági igényét viszonylag rövid időn belül érvényesítenie. Másrészt pedig az idő múlásával egyre inkább nő a lehetősége annak, hogy a szolgáltatott állatban már a teljesítést követően keletkezik a hiba, ami azután a felek jogvitájának rendezésénél sok zavar forrása lehet.

Fontos érdek fűződik tehát a jogosultnak arra való szorításához, hogy szavatossági jogát mielőbb érvényesítse. Éppen a szóban levő szerződések jellegére tekintettel nagy jelentősége van annak is, hogy a jogosult az állat hibájának felfedezése után valóban haladéktalanul közölje kifogásait a kötelezettel. A közlés késedelméből könnyen keletkezhet kár, amelyet mindenképpen a jogosultnak kell viselnie.

Az említettekre figyelemmel a törvény - a szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozó általános szabálytól eltérően - az állatszavatossági elévülési határidő tartamát hatvan napban határozza meg, mely határidőt ugyancsak a teljesítéstől kell számítani. Az általános szavatossági szabályoktól való eltérés csak az elévülési idő tartamára szorítkozik, amiből következik, hogy egyébként állat szolgáltatása esetében is a szavatossági igény érvényesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Figyelembe jön tehát a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott végső jogvesztő határidő is.

E vonatkozásban azonban kérdéses lehet, hogy állat szolgáltatása esetében a szavatossági jog érvényesítésének végső jogvesztő határideje egy vagy pedig három év-e.

Ennek eldöntésénél nem hagyható figyelmen kívül az állat szolgáltatására irányuló szerződések előbb már említett sajátos jellege, nevezetesen az, hogy a szolgáltatás tárgya élőlény, amelynek a teljesítésekor már meglevő hibái (betegségei és egyéb fogyatékosságai) rendszerint rövid időn belül kiütköznek és felismerhetők. De jelentősége van annak is, hogy a törvény - éppen az említett sajátosságra figyelemmel - az általában irányadó hat hónapos elévülési idő helyett csupán hatvannapos elévülési időt állapít meg az állatszavatossági igények érvényesítésére. Hosszú idő eltelte után annak bizonyítása, hogy az állított hiba már a teljesítéskor megvolt az állatban, szinte lehetetlen, figyelemmel arra is, hogy az állat betegsége vagy egyéb fogyatékossága könnyen előállhat a teljesítést követően jelentkező okok hatására.

Mindezzel pedig az áll összhangban, ha az állatszavatossági igényt legfeljebb egy évig lehet érvényesíteni. Ez egyrészt nem sérti a jogosult valóságos érdekeit, másrészt pedig a jogosultat mégis arra szorítja, hogy szavatossági jogának érvényesítésével túlságosan hosszú időn át ne késlekedjék. A szolgáltatott állat hibája esetén tehát a jogosult hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti a szavatossági jogait. Ha azonban az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni - így különösen ha az állat hibája hatvan napon belül nem volt felismerhető -, szavatossági jogait legfeljebb a teljesítéstől számított egy évig érvényesítheti.

Ennek szem előtt tartásával kell az állatszavatossági igény érvényesítésére a jelen elvi döntésben foglaltakat megfelelően alkalmazni.

 

 

* Csak a régi Ptk. alapján elbírálható ügyekben alkalmazható: vö. 1/2014. PJE határozat V. 1. b) pont.