10/2015. számú munkaügyi elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

A pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottat a törvény kogens rendelkezései alapján a betöltött munkakörére előírt legmagasabb iskolai végzettség alapján kell besorolni [2011. évi CXC. tv. - Nkt. - 64. § (4) bek.].

[1] A felperes keresetében munkáltatójának, vagyis az alperes B. Tankerületének 2013. szeptember 1. napján kelt, és számára ugyanezen hónap 20. napján kézbesített kinevezés módosítás intézkedését támadta, sérelmezve, hogy a munkáltató őt tanár munkakörből tanító munkakörbe helyezte, egyúttal pedagógus I./09 fizetési kategóriába sorolta be. Kérte a bíróságot, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 64. § (4) bekezdése alapján az ezen munkáltatói határozat szerinti munkaköri áthelyezést változtassa meg és korábbi tanári munkakörébe helyezze vissza, ezzel együtt garantált illetményét az egyetemi végzettségéhez igazodó illetményalapnak megfelelően 271 107 forintban határozza meg.

[2] Előadta, hogy 2012. június 15. napján a Szegedi Tudományegyetemen pedagógiai értékelés és mérés okleveles tanára egyetemi végzettséget szerzett, amelyet a munkája során hasznosít, egyrészt a tanítói feladatai ellátása során, hiszen a tanulási, tanítási folyamat mindennapos része mind a mérés, mind az értékelés, másrészt pedig az iskolában teljesített intézményi mérési koordinátori feladatok ellátásával, a mérés-értékelési folyamatok irányításával összefüggésben, amelyben ugyancsak részt vesz. Kifogásolta, hogy az egyetemi diplomáját mindezek ellenére a munkáltató nem ismerte el, amikor a korábbi tanári munkaköréből tanítói munkakörbe helyezte át.

[3] Nem vitatta, hogy az általa betöltött alsó tagozatos tanító pedagógus munkakörhöz szükséges szakképzettség a tanítói végzettség, hangsúlyozta azonban, hogy emellett – a fentiek szerint – az intézményi mérési koordinátori megbízás ellátása is a feladatai közé tartozik. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a munkaköri leírásában a mérés-értékelési koordinátori feladatok is szerepelnek.

[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperest nem korábbi hibás besorolás miatt, hanem jogszabályi változásokra tekintettel kellett visszasorolni, a 2013. szeptember 1-jei kinevezés módosításnál már nem lehetett figyelembe venni az egyetemi végzettségét.  A felperes kinevezésében a munkakör megnevezése „tanító”, a munkaköri leírásában pedig nem szerepel a mérés-értékelés feladatkör.

[5] Az Nkt. 2013. szeptember 1-jén hatályba lépett szabályai értelmében a nevelési-oktatási intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak az előmenetel és az illetmény megállapítás tekintetében kikerültek a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) hatálya alól. Mindez pedig azzal a következménnyel járt, hogy besorolásuknál a pedagógus munkakörön van a hangsúly, nem pedig a végzettségükön; az átsorolásoknál tehát a munkakörhöz kapcsolódóan kell a legmagasabb végzettséget megállapítani.

[6] A fentiekkel összefüggésben kifejtette, hogy az Nkt. 64. § (4) bekezdése és 3. számú melléklete a nevelő-oktató munka adott szakaszában, adott intézményben lehetséges munkakörökhöz rendel szükséges végzettséget. A besorolás ezért mindig a munkakörhöz és a munkakörhöz jogszabályban előírt végzettséghez és szakképzettséghez kötődik, következésképpen nem ismerhető el például a tanítói munkakörben foglalkoztatott pedagógus mesterdiplomája, hiszen e pedagógus alkalmazásához a tanító szakképzettséget írták elő.

[7] Az Nkt. 3. melléklete kizárólag két, mégpedig a kollégiumi nevelőtanári és a könyvtáros tanári/tanítói munkakör esetében teszi szükségessé az alkalmazáshoz valamely, kizárólag második tanári szakképzettségként felvehető speciális, pedagógiai jellegű mestertanári szakképzettséget; mivel azonban ezek a speciális diplomák más munkakör betöltésénél nem szerepelnek az alkalmazáshoz előírt képzettségek között, így csak az említett munkaköröknél vehetők figyelembe. A mesterdiploma elfogadása nem függhet annak szubjektív mérlegelésétől, hogy a pedagógus hasznosítja-e a képzésben megszerzett ismereteit.

[8] A kereset az alábbiak szerint nem alapos.

[9] A bíróság a peres felek írásbeli és személyes előadása, a rendelkezésre álló okiratok, valamint a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

[10] A felperes 1992. október 16-a óta dolgozik az általános iskolában alsó tagozatos tanítónőként.

[11] 2012. június 15. napján a Szegedi Tudományegyetemen mesterfokozatot és a pedagógiai értékelés és mérés okleveles tanára szakképzettséget szerzett. Ezt követően 2013. január 1-jei hatállyal átsorolták tanári munkakörbe, ám ezen időpontot követően is ténylegesen alsó tagozatos tanítóként dolgozott.

[12] Az alperes b-i tankerületének igazgatója, mint a kinevezési jogkör gyakorlója a 2013. szeptember 1. napján kelt  kinevezés módosítással a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az Nkt. 97. § (20) bekezdése, valamint a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) kormányrendelet alapján módosította és a felperest tanár munkakörből tanító munkakörbe helyezte, egyúttal a felperest, ugyancsak az Nkt. 97. § (20) bekezdése alapján 2013. szeptember 1. napjával pedagógus I./09 fizetési kategóriába sorolta be; illetményét az Nkt. 97. § (20a) bekezdésében meghatározott illetményalap, valamint az Nkt. 7. mellékletében rögzített garantált illetmény összegére figyelemmel mindösszesen 247 400 forintban állapította meg.

[13] A kereseti kérelemben kifejtettekre tekintettel a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes a Szegedi Tudományegyetemen megszerzett diplomájára, illetve e végzettségének a munkája során való hasznosítására, alkalmazására hivatkozással megalapozottan formál-e igényt a tanári munkakörbe való visszahelyezésére és az e munkakörhöz tartozó fizetési kategóriába való besorolásra.

[14] Az Nkt. irányadó 64. §-ának (4) bekezdése a következők szerint rendelkezik: a pedagógus munkakörben foglalkoztatott, az általa megszerzett legmagasabb, a munkakör ellátáshoz e törvényben előírt iskolai végzettség, valamint állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, továbbá a nevelő, oktató munkája ellátásához közvetlenül kapcsolódó, azt közvetlenül segítő doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság, szakmai gyakorlat, publikációs tevékenység, minősítő vizsga és a minősítési eljárás keretében elnyert minősítés alapján

a) Gyakornok,

b) Pedagógus I.,

c) Pedagógus II.,

d) Mesterpedagógus,

e) Kutatótanár,

fokozatokat érheti el.

[15] Az Nkt. ezen, eltérést nem tartalmazó rendelkezése értelmében tehát a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak által elérhető fokozat az általuk betöltött munkakörhöz ugyanezen törvény által rendelt legmagasabb iskolai végzettség alapján határozandó meg.

[16] Az Nkt. 3., a nevelési-oktatási intézményekben pedagógus munkakörben alkalmazottak végzettségi és szakképzettségi követelményeit rögzítő melléklete értelmében pedig az alsó tagozatban pedagógus munkakört betöltő tanító alkalmazásához tanítói szakképzettség szükséges.

[17] A fentiek alapján a felperes alaptalanul sérelmezte, hogy 2013. szeptember 1-től kezdődően nem tanárként, hanem – az általa ténylegesen betöltött munkakörben való alkalmazáshoz szükséges szakképzettségnek megfelelően – tanítói munkakörben foglalkoztatták tovább.

[18] Az Nkt. 97. § (20) bekezdése értelmében a nevelési, oktatási intézményben, és a pedagógiai szakszolgálati intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatott, továbbá a 65. § (9) bekezdésében meghatározott alkalmazott, aki 2013. szeptember 1-jén már legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, első minősítéséig a Pedagógus I. fokozatba és a Kjt. alapján közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő, továbbá a fizetési fokozat megállapításánál beszámítandó idő szerinti kategóriába, aki 2 évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkezik, Gyakornok fokozatba kerül besorolásra.

[19] A kinevezési jogkor gyakorló a fentiek alapján jogszerűen sorolta be a felperest a Pedagógus I. kategóriába és ezen belül a felperes 1989. augusztus 16-a óta fennálló jogviszonyaira tekintettel az Nkt. 7. melléklete alapján helytállóan határozta meg a 9. fizetési kategóriát is. A felperes ezért a kinevezés módosítást eredményesen e részében sem támadhatja. 

[20] A felperes a fentiekből kifolyólag, vagyis az általa betöltött munkakörhöz rendelt tanítói szakképzettségre tekintettel megalapozottan nem kérheti garantált illetményének az egyetemi végzettséghez igazodó illetményalapból kiindulva történő meghatározását sem.

[21] Mindezek alapján a bíróság a keresetet elutasította.

(Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.418/2013.)