11/2014. számú polgári elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

 

Megegyezés hiányában nincs arra jogi lehetőség, hogy a szülők a más-más időszakra vonatkozó kölcsönös gyermektartásdíj fizetési kötelezettségükön alapuló követelésüket egymásba beszámítsák, mert ez a tényleges jogosult gyermekre nézve – a tartásdíj céljával, rendeltetésével, a gyermek érdekével ellentétesen – azzal a méltánytalan eredménnyel járna, hogy a gyermek mindig csak az egyik szülőjétől részesülne az érintet időszakokat illetően tartásban [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 296. § (1) bek., 297. § (1) bek.].

  1. A peres felek korábban fennállt kapcsolatából 1995. október 29. napján D. utónevű gyermek született. A gyermek az alperesnél került elhelyezésre.

  2. A gyermektartásdíj felemelése iránt korábban folyamatban volt perben a Kecskeméti Városi Bíróság 2009. november 26. napján jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyott egyezségben a felperes 2009. december 1. napjától kezdődően havi 5000 forint gyermektartásdíj alperes részére való megfizetését vállalta.

  3. A gyermek középfokú tanulmányokat folytat, jelenleg egy középfokú oktatási intézmény tanulója pék-cukrász szakon.

  4. A lánygyermek 2013. június elején a felpereshez költözött kinyilvánítva azt a szándékát, hogy a továbbiakban vele kíván élni.

  5. A felperes keresetében kérte a gyermek nála való elhelyezését, s az alperes kötelezését 2013. június 11. napjától kezdődően jövedelme 20 %-a, de legalább havi 13 000 forint alapösszegű gyermektartásdíj fizetésére.

  6. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

  7. A per során a járásbíróság 2013. szeptember 19. napján jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyott egyezségben a felek megállapodtak a gyermek felperesnél való elhelyezésében.

  8. Az alperes továbbra is kérte a gyermektartásdíj iránti kereseti kérelem elutasítását, mert álláspontja szerint a felperes évek óta nem fizetett részére gyermektartásdíjat, így neki sem kell, hogy fizessen csak azt követően, ha a felperes kifizeti a hátralékát.

  9. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes tartásdíjfizetési kötelezettségét 2013. június 15. napjával megszüntette és 2013. június 15. napjától kezdődően kötelezte az alperest havonta és előre minden hónap 15. napjáig előre esedékesen nyugellátása 20 %-a, de legalább havi 12 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére.

  10. A 2013. június 15. napjától 2013. szeptember 30. napjáig terjedő időszakra fennálló gyermektartásdíj-hátralékot 42 000 forintban állapította meg. Megkereste a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot 2013. október 1. napjától kezdődően a folyamatos tartásdíj, valamint a hátralék levonása és felperes részére való kiutalása iránt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

  11. Ítélete indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította a gyermek tartásra jogosultságát. Az alperes 62 000 forintos rokkantsági ellátásának alapulvételével, annak 20 %-os középarányos mértékében – kerekítve – 12 000 forint alapösszeget megállapítva határozta meg a fizetendő tartásdíj összegét. Rámutatott arra, hogy ez az összeg különös tekintettel a felperes rossz anyagi helyzetére (28 405 forint rehabilitációs járadék), a gyermek szükségleteire is indokolt és szükséges, de nem elégséges a tartáshoz, viszont az alperes megélhetését nem nehezíti el, nem teszi lehetetlenné.

  12. A gyermek felperesnél való elhelyezése miatt a felperes tartásdíjfizetési kötelezettségét megszüntette utalva arra, hogy ez nem mentesíti a felperest az alól, hogy a 2013. június 15. napjáig esedékes tartásdíjfizetési kötelezettségének eleget tegyen.

  13. Rámutatott arra, miszerint az a körülmény, hogy a felperes nem tett eleget évek óta a tartásdíjfizetési kötelezettségének, nem mentesíti az alperest a gyermek ellátásához való anyagi hozzájárulás kötelezettsége alól.

  14. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.

  15. Módosított fellebbezésében elsődlegesen kérte a gyermektartásdíj iránti felperesi kereset elutasítását, másodlagosan a gyermektartásdíj leszállítását havi 5 000 forintra, a letiltás mellőzését. Beszámítási igényt terjesztett elő, azzal hogy mindaddig, amíg a felperes irányában a tartásdíj hátralékát nem rendezte, ne legyen köteles tartásdíjat fizetni.

  16. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, mert a gyermeknek szüksége van a tartásdíjra, nincs olyan jövedelme amelyből pótolni tudná a kieső tartásdíjat.

  17. Az alperes fellebbezését a törvényszék túlnyomórészt alaptalannak találta az alábbi indokok miatt.

  18. A törvényszék rámutatott arra, hogy a 2013. évi CLXXVII. törvény 1. §-a, 40. §-a alapján jelen perben nem az új Ptk, hanem a korábbi jogszabályi rendelkezések (Csjt, Ptk.) az irányadók.

  19. A peres felek gyermeke középfokú tanulmányokat folytat. E tanulmányokat kiskorúsága idején kezdte meg, melyek átnyúlnak nagykorúság idejére. Ilyen esetben a tartásdíj megállapításánál a kiskorú gyermekre irányadó jogszabályi rendelkezések alkalmazandók (XXIX. számú PED indokolása).

  20. A tartásra jogosult gyermekről szülei kötelesek gondoskodni (Csjt. 61. § (2) bekezdés). A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben szolgáltatja (Csjt. 69/A. § (2) bekezdés). A gyermek tényleges szükségleteit a tartásra köteles szülők anyagi eszközeikhez mérten, terheiket egymással arányban megosztva kell, hogy kielégítsék.

  21. A Csjt. 69/C. § (1) bekezdése felsorolja azokat a szempontokat, amelyeket a gyermektartásdíj összegének meghatározásánál a bíróságnak figyelembe kell venni. Ezek között meghatározó jelentőségű a gyermek tényleges szükséglete, amelyet a szülő a Csjt. 69/A. § (1) bekezdése értelmében saját szükséges tartásának rovására is köteles biztosítani, valamint a szülők jövedelmi, vagyoni viszonyai.

  22. A tartásdíj összegét általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25 %-ában kell megállapítani.

  23. Az elsőfokú bíróság a jogszabályban meghatározott szempontokat mérlegelve, az alperes rokkantsági ellátása középarányos 20 %-os mértékében állapította meg a tartásdíjat, mely feltétlenül szükséges a gyermek tényleges tartási szükségleteinek kielégítéséhez. Az elsőfokú bíróság által meghatározott tartásdíj mértéke helytálló volt, ezért annak leszállítására a törvényszék nem látott kellő alapot.

  24. A tartásra rászoruló, s arra jogosult gyermek tartásának kötelezettsége az alperest is terheli. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, miszerint az a körülmény, hogy a felperes korábban tartásdíjfizetési kötelezettségének nem tett eleget, nem mentesíti az alperest tartásdíjfizetési kötelezettség alól.

  25. Nem volt vitatott, hogy a felperes 2013. június 15. napját megelőzően maradéktalanul tartásdíjfizetési kötelezettségének nem tett eleget, így az alperessel szemben gyermektartásdíj hátraléka áll fenn, melynek behajtása iránt végrehajtási eljárás van folyamatban a felperes ellen. A fellebbezési tárgyaláson alperes által felmutatott foglalási jegyzőkönyv szerint a végrehajtási költségekkel együtt 124 576 forint az eddig fennálló tartozás összege.

  26. E tartásdíj hátralék beszámításának azonban törvényszék álláspontja szerint sem lehet helye.

  27. A Ptk. 296. § (1) bekezdése értelmében a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítási jog korlátjait a Ptk. 297. § tartalmazza.

  28. A Pkt. 297. § (1) bekezdése szerint beszámításnak nincs helye – a túlfizetés esetét kivéve – a tartási, életjáradéki és baleseti járadékköveteléssel szemben. Ebből következően az ilyen jellegű követeléssel szemben másnemű követelés egyáltalán nem, hasonló jellegű követelés pedig csak a túlfizetés esetén számítható be.

  29. A tartásdíj létfenntartás céljára szolgáló juttatások körébe tartozik. A tartásdíj ugyanis az arra jogosultnak a folyamatos életvitellel felmerült rendszeres kiadásokkal járó igényeit hivatott kielégíteni. A tartásdíj a gyermeket illeti. Annak érdekében, hogy a jogosult ne veszítse el az életfenntartásához szükséges juttatást, a jogszabály a túlfizetés kivételével nem engedi meg a beszámítást.

  30. A perbeli esetben túlfizetés nem áll fenn, így beszámításnak nem lehet helye.

  31. Az alperes tartásdíj fizetésére köteles, ugyanakkor a felperes tartásdíjfizetési kötelezettsége megszüntetését megelőző időszak vonatkozásában a gyermeket saját háztartásában gondozó szülőként a tartásdíj jogosultja. A törvénynek az a rendelkezése, amely megtiltja az életfenntartás céljait szolgáló tartozásokkal szemben a beszámítást, nem jelenti azt, hogy elvileg a jogosult a tartási követelését ne számíthatná be a kötelezettnek egy vele szemben fennálló követelésébe.

  32. A perbeli esetben azonban jogosulti beszámításnak sem lehet helye – felperes nem is járult hozzá – tekintettel arra, hogy ez mind a gyermektartásdíj céljával, mind a tartásra jogosult gyermek érdekeivel ellentétes lenne. A beszámítás a gyermek elől létfenntartására szolgáló juttatást, létfenntartásának az alapját vonná el, illetve csak a gyermeket természetben tartó szülőre hárítaná a gyermek tartásának terhét, s a gyermek ellátásának veszélyeztetésével is járna.

  33. Mindkét félnek teljesítenie kell a tartásdíjjal kapcsolatos kötelezettséget. A felperesnek a gyermektartásdíj megszüntetéséig fennálló tartásdíj hátralékát kell az alperes részére megfizetnie, míg az alperes a felperes részére a jelen eljárásban megállapított tartásdíj fizetésére köteles.

  34. Az elsőfokú bíróság a Vht. 24. §-a, illetve 26. §-a alapján helyesen rendelkezett a gyermektartásdíj közvetlen letiltásáról. A felperesnek ilyen irányú kérelme volt. Ebben az esetben a bíróságnak mérlegelési jogköre nincs a végrehajtás e módjának elrendelését illetően.

  35. A felperes tájékoztatása szerint a gyermek bankszámlával rendelkezik. Az alperes gyermeke részére közvetlenül bankszámlára utalással kívánta a tartásdíjat teljesíteni, e fizetési módot a felperes is elfogadta. Ezért a törvényszék úgy rendelkezett, hogy az alperes a letiltás keretében jogosult a D. gyermek utáni tartásdíjat a gyermek bankszámlájára teljesíteni. Ennek megvalósítása érdekében a felperesnek a letiltás módosítása iránt – a gyermek bankszámlájára vonatkozó adatok közlésével – külön kérelmet kell benyújtania az elsőfokú bírósághoz.

  36. A törvényszék a felperes fellebbezési kérelmében foglaltakra utalással rámutat arra, hogy a távoltartás iránti kérelem elbírálása nem a törvényszék hatáskörébe tartozik. A megelőző távoltartás elrendelése iránti eljárás lefolytatására a 2009. évi LXXII. törvény 13. § (2) bekezdése alapján a bántalmazott életvitelszerű tartózkodási helye szerinti járásbíróság az illetékes.

  37. A törvényszék az előzőekben kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy az alperes jogosult a D. utáni tartásdíjat teljesíteni a gyermek bankszámlájára, letiltás keretében.

     

    (Kecskeméti Törvényszék 1. Pf. 21.888/2013.)