12/2014. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

I. Még végre nem hajtott közérdekű munka vagy annak hátralevő része szabadságvesztésre átváltoztatására a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatti végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés miatt nincs lehetőség, ha a közérdekű munkát az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseinek alkalmazásával szabták ki [Btk. 49. §; Bv.tvr. 11/B. § (1) bek.].
II. A Btk. 49. §-ának 2013. július 1. napjától hatályos új rendelkezése olyan végrehajtási szabály, amely a Btk. 2. §-ának alkalmazhatósága szempontjából figyelmen kívül marad (Btk. 2. §).

[1] Az elítéltet a városi bíróság a 2010. június hó 29. napján kelt és 2010. július hó 9. napján jogerős végzésével 50 nap közérdekű munkára ítélte.

[2] A megyei főügyészség indítványozta a hátralévő 50 nap közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását a Btk. 49. §-a, valamint a Bv.tvr. 11/B. § (1) bekezdése alapján arra tekintettel, hogy az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és a közérdekű munka büntetést vele szemben még nem hajtották végre.

[3] A törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja végzésével a városi bíróság végzésével jogerősen kiszabott 50 nap közérdekű munkából hátralevő 50 nap közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatására irányuló ügyészi indítványt elutasította.

[4] A végzés ellen az ügyész fellebbezést jelentett be, melyet a megyei főügyészség átiratában fenntartott. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a Btk. 49. §-ban írt rendelkezések a büntetés végrehajtására vonatkoznak, az elbírálás körébe nem vonhatók, erre tekintettel a Btk. 2. § rendelkezései nem alkalmazhatók.

[5] A fellebbezés nem megalapozott.

[6] A büntetés-végrehajtási bíró helyesen állapította meg, hogy az elítélt vonatkozásában a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatására nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy mindkét elítélés az 1978. évi IV. törvény alapján történt, melyben az ügyészség által hivatkozott rendelkezés nem szerepel.

[7] Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a Btk. 2. §-ra hivatkozással hozta meg a döntését, holott a jogerő elbírálás utáni jogi környezet változása nem vonható be a Btk. 2.§-ának alkalmazása körébe. Irányadónak a jogerős határozat meghozatal idején fennálló jogi helyzet tekintendő.

[8] A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel az elsőfokú határozat indokolását helyesbíti, abból a Btk. 2. §-ra történő hivatkozást mellőzi.

[9] A kifejtettek szerint a törvényszék az 1979. évi 11. tvr. 6. § (4)bekezdése, valamint a Be. 347. § (1) és (4) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva a büntetés-végrehajtási bíró végzését – a fenti helyesbítéssel – a Be. 371. § (1) bekezdésére figyelemmel helybenhagyta.

(Kaposvári Törvényszék 2. Bkf. 642/2013.)