12/2016. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Nem állapítható meg jogosulatlan úthasználat a felperes terhére, ha kétséget kizárólag megállapítható, hogy a viszonylati jegy megváltására a felperes üzemeltetésében lévő gépjármű részére került sor [1988. évi I. tv.21.§ (1) bek. h) pont; 2013. évi LXVII. tv. 14.§ a) pont].

[1] Vas Megye Rendőrfőkapitánya, mint elsőfokú hatóság a 2014. június 24. napján kelt határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat) a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 21. § (1) bekezdés h) pontjának megfelelően a felperessel, mint a … forgalmi rendszámú, J4 járműkategóriába tartozó gépjármű (a továbbiakban: perbeli gépjármű) üzembentartójával szemben az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő, megtett úttal arányos díjról szóló 2013. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: ED törvény) 14. § a) pontja szerinti jogosulatlan úthasználat miatt, a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 8/A. § (1) bekezdés alapján a 9. mellékletben e járműkategóriára meghatározott 165.000 forint összegű közigazgatási bírságot szabott ki. A döntés alapjául az szolgált, hogy a perbeli gépjármű 2014. június 18. napján 04 óra 40 perckor az M7-es autópálya M7U224K82M azonosító számú útdíjköteles elemi útszakaszának használatát viszonylati jegy megváltása hiányában, jogosulatlanul kezdte meg.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. augusztus 28. napján kelt határozatával (a továbbiakban: alperesi határozat) az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] Határozata indokolásában a felperes fellebbezése mellékleteként csatolt 34688934529 azonosító számmal ellátott viszonylati jegy (a továbbiakban: viszonylati jegy) tekintetében rögzítette, hogy az a szabályszegés elkövetésének időpontjában érvényes volt, azonban a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (a továbbiakban: NÚSZ Zrt.) alperesi belföldi jogsegélykérelemre adott tájékoztatása szerint nem a perbeli gépjárművel igénybe vett útvonalra.

[4] A felperes a jogerős alperesi határozattal szemben bírósághoz fordult. 2014. szeptember 22. napján, majd az alperesi határozat szabályszerű kézbesítését követően 2014. október 17. napján ismételten előterjesztett keresetében elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását, és az elsőfokú határozat visszavonását, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

[5] Keresete indokaként előadta, hogy az alperesi határozat megalapozatlan. Hivatkozott arra, hogy a viszonylati jegy 2014. június 18. napjának 04 óra 23 percétől 2014. június 19. napjának 23 óra 59 percéig az M7-es autópálya M7U224K82M azonosító számú útdíjköteles elemi útszakaszára vonatkozó úthasználati jogosultságot keletkeztetett. Ekként pedig a perbeli gépjármű, mint a felperes tulajdonában és üzemben tartásában álló egyetlen nyergesvontató az útdíjköteles elemi útszakasz használatára a megváltott viszonylati jeggyel jogosult volt. Vitatta ezért a NÚSZ Zrt. tájékoztatására alapított azon alperesi megállapítás tényszerűségét, mely szerint a viszonylati jegy nem a perbeli gépjárművel igénybe vett útvonalra volt érvényes. Sérelmezte egyúttal, hogy az alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontjának ea) alpontjába ütköző módon nem adta e megállapítása indokát. Álláspontja szerint azért, mert a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás-tisztázási kötelezettsége ellenére nem tárta fel és nem vizsgálata, hogy a viszonylati jegy mely útszakaszokra volt érvényes.

[6] A felperes kereseti kérelme az alábbiak szerint alapos:

[7] Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontja biztosítja a közigazgatási határozat törvényessége feletti bírósági ellenőrzést. Ezen alkotmányos alapelvet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. § (1) bekezdése és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) XX. fejezetében foglaltak juttatják a gyakorlatban érvényre azzal, hogy biztosítják, hogy az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja.

[8] A fentieket szem előtt tartva a bíróság azt vizsgálhatja, hogy a keresettel megtámadott határozat jogszabálysértő-

heti a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja.[8] A fentieket szem előtt tartva a bíróság azt vizsgálhatja, hogy a keresettel megtámadott határozat jogszabálysértő-e.

[9] Ennek megítélésénél a közigazgatási határozat meghozatalakor hatályban volt jogszabályok, és fennálló tények figyelembevételével kell eljárni. A jogszabálysértés lehet anyagi, vagy eljárási szabálysértés. Jogszabálysértő a határozat, ha megalapozatlan, érdemben nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, meghozatalakor nem megfelelő jogszabály alkalmazására került sor, vagy a helyesen kiválasztott jogszabályt tévesen értelmezték, a határozat indokolásából nem derül ki a hatóság által megállapított tényállás, a döntés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés és az abból levont jogi következtetés, a közigazgatási eljárás során olyan jelentős eljárási szabálysértés történt, amely a döntés érdemére is kihat.

[10] Az ED törvény 14. § a) pontja értelmében jogosulatlan úthasználatnak minősül - a 9. § szerinti mentesség eseteinek kivételével -, ha az útdíjköteles elemi útszakasz használatának megkezdése előtt a díjfizetésre kötelezett elmulasztja viszonylati jegy megváltását az általa használt útdíjköteles elemi útszakaszra vonatkozóan és nincs hatályos, az útdíjszolgáltatóval kötött - az e törvény szerinti bevallások útdíjszedőhöz történő benyújtására és útdíj megfizetésére vonatkozó – szerződése.

[11] A Kkt. 21. § (1) bekezdés h) pontjának megfelelően a gépjármű üzemben tartója, illetve a 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevő személy felel azért, hogy az általa üzemeltetett, illetve használt gépjárművel a díjköteles útszakaszok használatáért fizetendő, megtett úttal arányos útdíjra vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - egyes előírások betartásra kerüljenek.

[12] Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján ha az (1) bekezdés szerinti egyes előírásokat megszegik, az üzemben tartóval, illetve a 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevő személlyel szemben 10 000 forinttól 300 000 forintig terjedő közigazgatási bírságot kell kiszabni. Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét a Kormány rendeletben határozza meg. Amennyiben egy cselekménnyel több előírást szegnek meg és azt egy eljárásban bírálják el, a kiszabandó bírság összegét az egyes szabályszegésekhez rendelt bírságösszegek összegeként kell megállapítani.

A (3a) bekezdés szerint pedig a (2) bekezdésben meghatározott közigazgatási bírság kiszabásának az (1) bekezdés h) pontja esetén kizárólag az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő megtett úttal arányos díjról szóló törvényben (a továbbiakban: ED törvény) meghatározott UD rendszer üzemeltetője által a bírság kiszabására jogosult hatóságnak átadott adatok alapján van helye.

[13] A Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 21. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - a 2-8/A. §-ban hivatkozott rendelkezések megsértése esetén - a gépjármű üzemben tartójával, illetve a Kkt. 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevő személlyel (a továbbiakban együtt: gépjármű üzemeltető) szemben az e rendeletben meghatározott összegű közigazgatási bírságot kell kiszabni.

A 8/A. § (1) bekezdése alapján a Kkt. 21. § (1) bekezdés h) pontjához kapcsolódóan a gépjármű üzemeltetője a 9. mellékletben meghatározott jogszabályi rendelkezés megsértése esetén járműkategóriánként meghatározott összegű bírságot köteles fizetni.

A 9. melléklet az ED törvény 14. § a) pontja szerinti szabályszegéshez a J4 járműkategóriához 165.000 forint bírságmértéket rendel.

[14] A felek között nem volt vitás, hogy a felperesi gazdasági társaság üzemeltetésében tartott LNM-378 forgalmi rendszámú gépjármű 2014. június 18. napján 4 óra 40 perckor az M7-es autópálya 224+082 km szelvényélnél közlekedett. Az elsőfokú hatóság azon megállapításával szemben, mely szerint a felperes elmulasztotta az általa használt útdíjköteles elemi útszakaszra vonatkozóan a viszonylati jegy megváltását a használat megkezdése előtt, a felperes csatolta a 34688934529 azonosítószámú viszonylati jegyet, melynek kiállítására az  „LNM” forgalmi rendszámú, magyar felségjelzésű gépjárműre került sor. A közigazgatási iratokból megállapítható, hogy a BRFK Rendészeti Szervek Közlekedésrendészeti Főosztály Közigazgatási Hatósági Osztály Alosztály I. 2014. augusztus 18. napján megkeresést intézett a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. vezetőjéhez, melyben a 2014. június 18. napján 4 óra 40 perckor az M7-es autópálya 224+082 kilométer szelvényénél az LNM-378 forgalmi rendszámú gépjármű vonatkozásában tette fel azt a kérdést, hogy rendelkezett-e érvényes viszonylati jeggyel és az felhasználásra került-e. A NÚSZ Zrt. megkeresésre adott válaszában foglaltak szerint a NÚSZ Zrt. értékesítési rendszerében történt ellenőrzést követően megállapították, hogy az LNM-378 forgalmi rendszámú gépjármű 2014. június 18-án nem rendelkezett érvényes úthasználati jogosultsággal az 07 autópálya 224+082 kilométer szelvényében. A közigazgatási iratokból megállapítható, hogy a felperes fellebbezésében hivatkozott 34688934529 azonosítószámú viszonylati jegy vonatkozásában az alperes bizonyítási eljárást nem folytatott le, a NÚSZ Zrt. vezetőjéhez intézett megkeresésében a viszonylati jegyről említést sem tett. A másodfokú határozat kézhezvételét követően, 2014. szeptember 17. napján a felperes jogi képviselője megkeresést intézett a NÚSZ Zrt.-hez, melyben kérte a hivatkozott azonosítószámú viszonylati jegy másolatának megküldését, egyben tájékoztatás nyújtását arra vonatkozólag, hogy a viszonylati jegy pontosan mely útszakaszok használatára biztosított jogosultságot. A NÚSZ Zrt. 2014. október 3. napján kelt, a felperes kereseti kérelméhez csatolt válaszából megállapítható, hogy a hivatkozott azonosítószámú viszonylati jegy megváltására 2014. június 18. napján 4 óra 22 perc 14 másodperckor az LNM forgalmi rendszámú J4 járműkategóriába tartozó, EURO 3 környezetvédelmi besorolás alatti, Magyarország országkódú járműre került sor. A viszonylati jegy érvényességének vége 2014. június 19. napjának 23 óra 59 perc 59 másodperce. A fizetett útszakaszok listája tartalmazza a 6. pontban az M7u224k82m szakaszt, vagyis az M7 autópálya 224+082 kilométer szelvényét.

[15] Az ED törvény fent hivatkozott 14. § a) pontja akkor minősíti jogosulatlannak az úthasználatot, ha:
 -    az útdíjköteles elemi útszakasz használatának megkezdése előtt
-    a díjfizetésre kötelezett
-    elmulasztja viszonylati jegy megváltását
-    az általa használt útdíjköteles elemi útszakaszra vonatkozóan
 -    és nincs hatályos, az útdíjszolgáltatóval kötött - az e törvény szerinti bevallások útdíjszedőhöz történő benyújtására és útdíj megfizetésére vonatkozó – szerződése.

[16] Nem állapítható meg jogosulatlan úthasználat a felperes terhére, hogyha kétséget kizárólag megállapítható, hogy a viszonylati jegy megváltására a felperes üzemeltetésében lévő gépjármű részére került sor, ugyanis ebben az esetben még a hiányos adattartalmú viszonylati jeggyel is tudja igazolni a felperes, hogy az M7 út 224k82m szakaszt az általa üzemben tartott gépjármű a használat megkezdése előtt megváltott viszonylati jeggyel vette igénybe.

[17] Tekintettel arra, hogy a felperes által csatolt iratokból az kétséget kizárólag megállapítható, hogy a 34688934529 azonosítójú viszonylati jegyet  – az annak megvásárlásakor kiállított bizonylat által tanúsítottan  – a felperesi társaság vásárolta meg, azon körülmény maradt tisztázatlan, hogy a felperes üzemeltetésében a viszonylati jegy megváltásának időpontjában volt-e másik LNM kezdetű forgalmi rendszámú, J4 járműkategóriába tartozó, EURO 3 környezetvédelmi besorolású, Magyarország országkódú jármű. Amennyiben a felperes üzemeltetésében csak és kizárólag egyetlen, az LNM-378 forgalmi rendszámú járműre igazak a fenti állítások, abban az esetben a bíróság álláspontja szerint a felperes terhére a jogosulatlan úthasználat nem állapítható meg.

[18] A bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes fellebbezésében hivatkozott körülményeket nem tisztázta, erre tekintettel tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, emellett az alperesi határozat indokolásában sem tér ki arra, hogy a felperes által hivatkozott körülmények részletes vizsgálatát miért mellőzte, ennek okán a tényállás részben feltáratlan maradt, ami az alperesi határozat jogellenességét eredményezi.

[19] Arra tekintettel, hogy a felperes üzemeltetésében lévő gépjárművek körének vizsgálata további bizonyítást kíván, a bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította.

[20] Az új eljárás lefolytatása során az alperesnek a tényállást teljes körűen fel kell tárnia, ennek körében pedig tisztáznia kell azt, hogy kizárható-e, illetve kétséget kizáró módon megállapítható-e, hogy az érvényes és a kérdéses útszakaszra vonatkozó viszonylati jegy megváltására a fényképfelvételen szereplő gépjármű részére került sor, azaz hogy az LNM forgalmi rendszámra megváltott viszonylati jegy csak és kizárólag LNM-378 forgalmi rendszámú gépjárművet, illetve üzemeltetőjét jogosíthatta fel az úthasználatra.

(Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.563/2014.)