13/2019. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Nem rendelhető el vagyonelkobzás arra a vagyonra, amely a lopott dolog lefoglalása útján a sértetthez visszakerült (Btk. 74. §).

[1] A járásbíróság a 2018. április hó 5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozott ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében [Btk. 375. § (1) bek. (2) bek. a) pont], ezért vele szemben a büntetés kiszabását 1 évre elhalasztotta és 80 óra jóvátételi munka végzését írta elő, egyben elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. A bíróság ítéletében a vádlottal szemben 57 025 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

[2] Az ügyészség a tárgyaláson az ítélet kihirdetését követően a vagyonelkobzás összegének téves megállapítása miatt jelentett be fellebbezést.

[3] A vádlott az ítéletet tudomásul vette, s mivel az ítélettel szemben az ügyészség csak a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéssel szemben jelentett be fellebbezést, ezért az elsőfokú ítélet a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés kivételével 2018. április hó 5. napján jogerőre emelkedett.

[4] A megyei főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás összegét 87 000 forintnak megfelelő összegben állapítsa meg. A főügyészség indítványa szerint a lopás elkövetési értéke 87 000 forint, mely lefoglalás útján megtérült. Mivel a vádlott az ékszereket 57 025 forintért adta zálogházba, a vádlott az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezzel az összeggel gazdagodott, így erre az összegre nézve rendelt el vele szemben vagyonelkobzást. A főügyészség álláspontja szerint azonban a járásbíróság a vagyonelkobzásra vonatkozó szabályokat tévesen értelmezte, mert a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő vagyonelkobzás tárgya a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon, amit az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, ezt a vagyont pedig a megszerzéskori értékén kell figyelembe venni. A vagyonnak az elkövető általi megszerzése után további sorsa, mozgatása, átruházása a vagyon bűnös eredetén nem változtat, ezzel kapcsolatban a főügyészség hivatkozott a BH 2010.173. számon megjelent jogesetre. A főügyészség álláspontja szerint, mivel kizárólag az eltulajdonított ékszerek elkövetéskori értékének van jelentősége, ezért a vagyonelkobzásnak 87 000 forint erejéig lett volna helye.

[5] Az ügyészi fellebbezés nem alapos.

[6] A másodfokú bíróság tanácsülésen a Be. 590. § (3) bekezdése értelmében korlátozott felülbírálat alapján vizsgálta felül az ítéletnek a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését. [A fellebbezési jog megnyíltakor hatályos büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. 348. § (3) bekezdése ugyanígy rendelkezett.]

[7] A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezése, a vagyonelkobzás mértéke törvényes és megalapozott.

[8] A Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.

[9] A főügyészség helyesen hivatkozik a BH 2010.173.számú jogesetben is megjelenő azon értelmezésre, mely szerint a vagyonnak az elkövető általi megszerzése utáni további sorsa, mozgása, átruházása a vagyon bűnös eredetén nem változtat, azonban ez az értelmezés jelen ügyben relevanciával nem bír.

[10] A másodfokú bíróság a vagyonelkobzásról szóló 69. BK vélemény alapján kialakult ítélkezési gyakorlat töretlenségére utalva megállapította, hogy a bűncselekmény elkövetése során szerzett vagyon értéke a megszerzéskori érték, ezért amennyiben ez a vagyon nem térül meg, nem kerül a sértett részére visszaadásra, a vagyonelkobzás értékének megállapításánál közömbös az, hogy az elkövető az így megszerzett vagyont milyen összegért értékesítette, vagy a vagyontárggyal milyen további módon rendelkezett (megsemmisítette, ingyenesen átadta). A 69. BK vélemény I. pontja szerint a vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása, a II. pontja szerint nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott. A BK vélemény indokolása szerint nem felel meg a jogállami követelményeknek a vagyonelkobzás elrendelése olyan vagyonra (vagyontárgyra), amelyet az elkövető a bűncselekmény útján szerzett meg, és ezért – jogellenesen és átmenetileg – vagyonához tartozik, de igazoltan a sértettet vagy más személyt illet. Amennyiben az ilyen vagyontárgyat a büntetőeljárás során lefoglalták, a lefoglalás megszüntetésekor annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog birtokosa volt és azt kétséget kizáróan igazolnia tudja. A le nem foglalt, de az elkövető birtokában lévő vagyontárgyat is igazoltan az arra jogosultnak kell visszaadni, és nem rendelhető el vagyonelkobzás olyan vagyontárgyra sem, amely a büntetőeljárástól függetlenül már visszakerült a sértett birtokába.

[11] A Btk. 75. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a vagyonelkobzás alá eső vagyon már nem lelhető fel.

[12] Mindezek alapján a Btk. hivatkozott rendelkezéseinek helyes értelmezése az, hogy abban az esetben, ha az elkövető által eltulajdonított vagyon (vagyontárgy) akár lefoglalás és kiadás útján visszakerült a sértetthez, akár az elkövető vagyonában megvan, akár más személyhez került, de onnan a sértett részére visszajutott, az érintett vagyontárgyra vagyonelkobzást nem lehet kimondani. Ugyanakkor mivel ilyen esetben a vagyonelkobzás alá eső vagyon fellelhető, ezért nincs helye pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás elrendelésének. A jelen ügyben megállapítható, hogy a vádlott által eltulajdonított, 63 000 forint értékű, női, 14 karátos arany karkötőt és a 24 000 forint értékű, férfi, 14 karátos pecsétgyűrűt lefoglalták és azokat a sértettnek kiadták.

[13] Arra figyelemmel, hogy a vádlott által eltulajdonított vagyontárgyak a sértetthez visszakerültek, a vagyontárgyakra vagyonelkobzás nem rendelhető el, és mivel a vagyontárgyak fellelhető ezért a vagyonelkobzást pénzben nem lehet kimondani.

[14] Ezzel nem ellentétesek a Kúria BH 2010.173.számú jogesetben kifejtettek sem, amely szerint a lopás esetén a vagyonelkobzás alapja az elkövetési érték, nem pedig az az összeg, amennyiért az elkövető a lopott dolgot értékesítette. Ez a döntés azonban kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor az eltulajdonított és később értékesített vagyontárgy már nincs meg. A döntés indokolásának [20] – [22] pontjai szerint a vagyonelkobzás célja a bűncselekményből eredő vagyon elvonása, azaz a bűncselekményt megelőző vagyoni helyzet visszaállítása, jogellenesen megszerzett vagyon ugyanis nem maradhat a terheltnél. Ha ez a vagyon már nem lelhető fel, mert az elkövető elrejtette, megsemmisítette, esetleg felélte, vagy a vagyont megtestesítő dolgot értékesítette – mint a jogesetben szereplő esetben is – az intézkedést pénzösszegben kifejezve kell elrendelni. A bűncselekmény elkövetése során jogellenesen megszerzett vagyon értéke azonos a jogellenesen elvett vagyon értékével, jelen esetben lopás bűntette során jogellenesen megszerzett dolog értékével. A jogeset egyértelműen olyan esetre vonatkozik, amikor az eltulajdonított vagyontárgyakat utóbb értékesítették és azok nem kerültek elő.

[15] Az ügyészség álláspontja annyiban téves, hogy nem lehet vagyonelkobzást kimondani akkor, ha az eltulajdonított vagyontárgy a sértetthez visszakerült, mert ebben az esetben az elkövetőnél az elkövetésből származó bűnös vagyon nem marad, a vagyontárgy ugyanakkor fellelhető (a sértetthez visszakerült) ezért vagyonelkobzás pénzben történő kimondásának helye nincs. Abban az esetben azonban, ha az elkövető általa eltulajdonított vagyontárgyat utóbb értékesíti (elajándékozza, megsemmisíti) és ezért a vagyonelkobzás alá eső vagyontárgy már nincs meg, vele szemben a vagyonelkobzást pénzben kell elrendelni, melynek összege valóban a vagyontárgy megszerzéskori értéke, ebből a szempontból közömbös az, hogy utóbb ezt milyen összegért értékesítette.

[16] A hivatkozott jogszabályokból és a 69. BK véleményből az ügyészi állásponttal szemben az vezethető le, hogy ilyen esetben kérdéses, egyáltalán vagyonelkobzás alá esik-e az elkövetőnek az eltulajdonított dolog értékesítéséből származó bevétele, amennyiben az nem önmagában bűncselekményből származik (pl.: az orgazda által fizetett ellenérték, vagy pénzmosás következtében létrejött vagyon) és a vagyon(tárgy) a sértetthez visszakerült.

[17] Az állandó és következetes ítélkezési gyakorlat a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontját olyan módon értelmezi, hogy azt a vagyont, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során megszerzett vagyon értékesítése, továbbadása, feldolgozása révén szerzett, a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett vagyonnak tekinti, ezért amennyiben a vagyontárgy sértettnek történő visszajuttatásával ezen vagyontárgy vonatkozásában vagyonelkobzás kimondásának nincs helye, az elkövető által annak bármilyen ellenértékeként megszerzett vagyonra vagyonelkobzás elrendelését tartja szükségesnek. Jelen ügyben ez megfelel annak az összesen 57 025 forintnak, amit a vádlott két részletben az ékszerek értékesítésekor kapott.

[18] Az elsőfokú bíróságnak a vagyonelkobzásra vonatkozó döntése emiatt ténybelileg és jogilag is megalapozott.

[19] Mindezek alapján a másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletének vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését annak mértéke tekintetében helybenhagyta a Be. 605. § (1) bekezdése alapján.
(Egri Törvényszék 4. Bf. 154/2018.)