15/2014. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette ésaz üzletszerűen elkövetett uzsorabűncselekmény alaki halmazata csupán látszólatos [1978. évi IV. tv. 298/D. § és 330/A. §; 2012. évi C. tv. 408. § és 381. § (2) bek.].

[1] Az első fokon eljáró városi bíróság az  I. r. vádlottat
- 5 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pontja],
- 3 rendbeli zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., melyből 2 rendbeli cselekmény kísérlet],
- folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 298/D. § (1) bek. a) pont],
- 2 rendbeli uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek.] és
- társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont]

[2] miatt halmazati büntetésül 8 év börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra;

[3] a II. r. vádlottat
- 2 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont],
- 2 rendbeli zsarolás bűntette, melyből 1 rendbeli cselekmény kísérlet [Btk. 323. § (1) bek.],
- folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette [Btk. 289/D. § (1) bek. a) pont ],
- 2 rendbeli uzsorabűncselekmény bűntette [Btk. 330/A. § (1) bek.] és
- társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont]

[4] miatt halmazati büntetésül 7 év 2 hónap börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra;

[5] a III. r. vádlottat pedig társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek.] miatt 1 év 4 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[6] Az I. r. és a II. r. vádlottakat ugyanakkor 1 rendbeli jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének [Btk. 289. § (1) bek. a) pont] vádja alól felmentette.

[7] A szabadságvesztésbe beszámította az I-II. r. vádlottak által az előzetes fogvatartásban töltött időt.

[8] Az I. r. vádlottal szemben 302 450 forint, a II. r. vádlottal szemben pedig 266 450 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

[9] A II. r. vádlott vonatkozásában elrendelte egy korábbi ítélettel kiszabott 3 hónap fogházbüntetés végrehajtását.

[10] Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére súlyosításért, az I-II. r. vádlottaknál a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alóli felmentést is sérelmezve, e részben a bűnösség megállapítása és hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás alkalmazása végett.

[11] A városi bíróság ítéletét másfelől védelmi jogorvoslatok támadták.

[12] A vádlottak a jegyzőkönyv tanúsága szerint indokolás nélkül, a védő elsődlegesen a bűnösség megállapítását kifogásolva felmentés érdekében, másodsorban enyhébb minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében terjesztettek elő fellebbezést.

[13] Az ügyészi és védelmi perorvoslatok folytán eljárt törvényszék a 2012. szeptember 4-én kelt ítéletében részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet.

[14] Az I. r. és a II. r. vádlottakat az ellenük folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette miatt emelt vád alól (Btk. 298/D. §) felmentette.

[15] Az I. r. vádlott börtönbüntetését és a közügyektől eltiltást 7 évre, a II. r. vádlottnál a börtönbüntetést 6 év 2 hónapra, a közügyektől eltiltást 6 évre enyhítette. E két vádlottnál a vagyonelkobzás összegét személyenként 145 000 forintra mérsékelte.

[16] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[17] A másodfokú ítélet ellen egyfelől az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r. és a II. r. vádlottak terhére, a folytatólagosan elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette tekintetében az ellenük emelt vád alóli felmentés miatt, a vádlottak bűnösségének e bűncselekményben történő megállapítása céljából, valamint mindkét vádlottnál a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabása és kitiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében

[18] Az ügyész a fellebbezés indokolásában tévesnek tartotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy az I-II. r. vádlottak az irányadó tényállásban írt magatartásukkal a társtettesként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettét nem valósították meg, tekintve, hogy a kölcsönök alkalomszerűek, eseti jellegűnek mondhatók, ezért a rendszeresség nem állapítható meg.

[19] A vádhatóság álláspontja szerint a vádlottak magatartása tényállásszerű, mert egyrészt a pénzkölcsönöket minden esetben ellenérték fejében nyújtották, a kölcsönt felvevők köre nem volt előre meghatározva. A községben ismert volt, hogy a vádlottak milyen tevékenységet folytattak, a sértettek pedig ennek ismeretében keresték meg őket.

[20] A másodfokú bíróság érvelésével szemben a tényállásszerűséghez szükséges rendszeres elkövetés is megállapítható a vádlottak terhére, ezért a helyesbített tényállás alapján is meg kell állapítani az I-II. r. vádlottak bűnösségét a  Btk. 298/D. § a) pontja szerint minősülő jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében is.

[21] Ezen túlmenően az I-II. r. vádlott büntetésének súlyosítására, kitiltás mellékbüntetés alkalmazására és a vagyonelkobzás összegének felemelését indítványozta.

[22] Az I. r. vádlott és a II. r. vádlottak, valamint védőjük a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot a törvényszék ítéletével szemben.

[23] A III. r. vádlottal szemben az ítélet másodfokon jogerőre emelkedett.

[24] A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a tényállást a bizonyítékok helyes értékelése után megalapozottan állapították meg. Okszerű a vádlottak bűnösségére vont következtetés és a cselekmények jogi minősítése – a felmentéssel érintett jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás bűntette kivételével – is helyes. A másodfokú bíróságnak a jogi indokolás körében tett megállapításai az ügyészi érvelés szerint túlnyomórészt helytállóak. Téves azonban az a jogkövetkeztetés, amely azt állapította meg, hogy az I. r. és II. r. vádlottak az érintett tényállási pontok kapcsán bűncselekményt nem valósítottak meg.

[25] Az elsőfokú ügyész fellebbezésének indokolásában foglaltakkal egyetértve kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette kapcsán kifejtett jogi indokolása az anyagi jogszabály téves értelmezésén alapul, ezért nem helytálló.

[26] A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette és az uzsorabűncselekmény – az eltérő jogtárgy védte érdekek, sérelmek miatt – nem a specialitás viszonylatában állnak egymással, hanem valóságos alaki bűnhalmazatot képeznek. Ugyanakkor maga a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette természetes egységet jelent [BH 2011.271.].

[27] A törvényi egységre figyelemmel ezért téves e cselekmény esetében az elsőfokú bíróság által a folytatólagosság megállapítása, valamint a felmentő rendlelkezés is.

[28] A követett gyakorlat szerint ugyanis ilyenkor csak arra kell hivatkozni, hogy az ügy vádlottjainak cselekményei miként minősülnek, külön felmentő rendelkezést azonban nem kell hozni.

[29] A másodfokú bíróság által végzett tényállás-helyesbítést, annak mellőzését, hogy az I-II. r. vádlottak 2005. évtől kezdődően a településén folyamatosan uzsorakamat kikötése fejében előre meg nem határozott személyek részére pénzkölcsönzési tevékenységet folytatnak, nem kifogásolta.

[30] Érvelése szerint azonban tévedett a törvényszék, amikor nem látta megállapíthatónak a pénzkölcsönzések rendszerességét. Kiemelte, hogy a másodfokú ítéletben foglaltaktól eltérően a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél az elkövetési időszak vége nem 2009. február hónap, hanem 2010 szeptembere. Az érintett időszak pedig nem négy-, hanem ötéves, és nem hét, hanem kilenc személy részére adtak a vádlottak kölcsön különböző összegeket. Mindezekre tekintettel a vádlottak magatartásában a rendszeresség, vagyis a több alkalommal visszatérően, ismétlődő jelleggel végzett tevékenység egyértelműen megállapítható.

[31] A büntetéseket eltúlzottan enyhének tartva a szabadságvesztés és a közügyek tartamának felemelését, valamint kitiltás mellékbüntetés alkalmazását is indokoltnak tartotta mindkét vádlottnál.

[32] Ezen túlmenően az I. r. vádlott esetében 187 535 forint, míg a II. r. vádlottnál 195 800 forint erejéig indítványozta elrendelni a vagyonelkobzást.

[33] Az észrevételben jelezte, hogy részletes, érdemi indítványát a harmadfokú nyilvános ülésen terjeszti elő.

[34] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva a másodfokú ítélet megváltoztatását, a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségének megállapítását a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében, a börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás súlyosítását, kitiltás mellékbüntetés alkalmazását és a vagyonelkobzás összegének felemelését indítványozta.

[35] A védő a harmadfokú nyilvános ülésen az elsőfokú és a másodfokú eljárásban ténybeli és jogi álláspontját megerősítve fellebbezését elsődlegesen a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, másodsorban eltérő, enyhébb minősítés megállapítása és a büntetés lényeges enyhítése érdekében tartotta fenn.

[36] Az I. r. és a II. r. vádlottak a harmadfokú bíróság előtt ártatlanságukat hangoztatták, megismételve korábbi védekezésüket, hogy bűncselekményt nem követtek el, senkit nem fenyegettek, nem bántalmaztak, uzsorakölcsönt nem nyújtottak, csak bútort és élelmiszert kölcsönöztek fix összegért.

[37] A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást a Be. 387. § (1), (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján a másodfokú határozat ellen a törvény biztosítja a fellebbezés jogát.

[38] A másodfokú bíróság ugyanis az elsőfokú bíróság bűnösséget megállapító ítéletével szemben az I. r. és a II. r. vádlottakat a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól felmentette. A bűnösség kérdésében hozott eltérő döntés ezért joghatályosan megnyitja a másodfellebbezés jogát.

[39] A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első és másodfokú eljárást – függetlenül attól, hogy ki fellebbezett – bírálta felül abból a szempontból is, hogy az elsőfokú, illetőleg a másodfokú eljárásban az eljárási szabályokat megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e. 

[40] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és másodfokú eljárást a bíróság alapvetően a perrendi szabályokat megtartva folytatta le. Nem történt sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív eljárási hiba, mely a harmadfokú érdemi elbírálást kizárná.  Kisebb súlyú relatív eljárási szabálysértések azonban történtek, melyek az alábbiakban foglalhatók össze.

[41] A harmadfokú bíróság megállapította, hogy a másodfokú határozat megalapozott, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyesbítésére is perrendszerűen, az iratok tartalmának megfelelően került sor.

[42] Az elsőfokú bíróság a lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte.  Kétségtelen, hogy a sértettek jelentős része már nem tartotta fenn, vagy visszavonta a bírósági eljárásban a vádlottakat terhelő nyomozási vallomását. Az elsőfokú bíróság azonban a szükséges körben indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott arról, hogy milyen okok folytán állapította meg a tényeket, elsősorban a vádat alátámasztó, terhelő nyomozási bizonyítékok alapján. Nem tárható fel olyan megalapozatlansági hiba, mely az érdemi felülbírálatot kizárná, vagy a büntetőjogi felelősség fő kérdéseire kihatással lenne.

[43] A másodfokú ítéletnek a tényállás megállapításával, helyesbítésével kapcsolatos indokolása csak annyiban helyesbítendő, hogy a vádlotti pénzkölcsönzés 2005 márciusától 2010 szeptemberéig, összesen mintegy öt és fél évig tartott.

[44] E körben alapos volt a fellebbviteli főügyészség észrevétele, ugyanakkor az a másodfokú ténymegállapítás, illetve indokolásrész helyes, miszerint hét személynek történt kölcsönzés.

[45] A védelmi fellebbezés a harmadfokú eljárásban is a bizonyítékok értékelésén keresztül támadta a helyesen megállapított tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség elvére is tekintettel eredményre nem vezethetett.

[46] Az eljárt bíróságok törvényesen vontak következtetést az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségére. A másodfokú bíróság ítélete által a vádlottak terhére rótt bűncselekmények minősítése is mindenben megfelel az anyagi jognak, emellett törvényes a másodfokú bíróság azon rendelkezése is, melyben az I-II. r. vádlottakat felmentette a 2009. március 1-je előtt elkövetett cselekmények kacspán a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól.

[47] Az uzsorabűncselekmény és a jogosulatlan pénzügyi tevékenység viszonyával kapcsolatban az ügyészi érveléstől eltérően az ítélőtábla álláspontja az, hogy a jogvédte érdek eltérő volta ellenére a specialitás elve alapján a két bűncselekmény között csupán látszólagos alaki bűnhalmazatról van szó. 

[48] Az üzletszerűen pénzkölcsönt nyújtó uzsorás ugyanis nyilvánvalóan pénzügyi tevékenységet végez, értelemszerűen a törvényben meghatározott engedély nélkül.

[49] A konkuráló bűncselekmények közül a több ismérvvel (mint a rászorult helyzet, a különösen aránytalan szolgáltatás, a súlyos nélkülözésben megnyilvánuló eredmény) bíró uzsorabűncselekmény a speciális, ezért a cselekményt e bűncselekménynek kell minősíteni, a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás bűntettének megállapítására nem kerülhet sor.

[50] A kifejtettek miatt, egyrészt a halmazat látszólagos volta folytán az elsőfokú bíróság részéről ezért valóban szükségtelen volt a külön felmentő rendelkezés meghozatala a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének vádja alól, mivel felmentés nélkül kellett volna egységesen uzsorabűncselekménynek minősíteni a jogellenes pénzkölcsönzéssel kapcsolatos cselekményrészt.

[51] Másfelől a jogosulatlan pénzügyi tevékenység részcselekményei természetes egységet alkotnak, mely szintén a felmentés helyessége ellen szól. 

[52] A téves részfelmentés azonban a specialitás viszonya folytán jelentőséggel nem bír, mivel valójában a bűnösség megállapítására került sor, hiszen a cselekményt a bíróság uzsorabűncselekménynek minősítette.

[53] A harmadfokú bíróság az ügyészi fellebbezés indokaival szemben osztotta a másodfokú bíróság részletesen megindokolt és alapos álláspontját, miszerint az uzsorabűncselekmény büntetőtörvénybe iktatását, vagyis 2009. március 1. napját megelőzően elkövetett cselekményt érintően sem állapítható meg a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettében az I-II. r. vádlottak büntetőjogi felelőssége.

[54] A törvényszék  részletekbe menően elemezve a Btk. 298/D. § törvényi tényállásának minden elemét, helytállóan vont következtetést arra, hogy a vádlottak cselekvősége e bűntett tekintetében nem tényállásszerű.

[55] Az 1996. CXII. törvény (Hpt.) felhívásával kifogástalanul mutatott rá, hogy a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntetténél a pénzügyi szolgáltatás fogalmának megállapítására a keretdiszpozíciót kitöltő igazgatási norma értelmező rendelkezése az irányadó, figyelemmel a BH 2011.271. számú eseti döntésben foglaltakra is.

[56] Az igazgatási normának az üzletszerűséggel kapcsolatos rendelkezéseit behatóan vizsgálva megalapozottan állapította meg, hogy a kölcsönök lényegében alkalomszerűek voltak, hiányzott a viszonylag rövid idő alatti nagyszámú ügylet és nem állapítható meg a vádlotti cselekmény olyan fokú rendszeressége sem, mely a keretdiszpozíciónak megfelelően az elkövetési magatartást tényállásszerűvé teheti.

[57] A másodfokú bíróság álláspontját támasztják alá a már hivatkozott eseti döntésben foglaltak, valamint a Legfelsőbb Bíróság Bf.III.1994/1997/27. számú ítélete, melyben kifejtésre került, hogy a rövid idő alatt kötött nagyszámú ügylet feltétele az üzletszerűségnek, ezáltal pedig a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette megállapításának. 

[58] E jogértelmezéssel áll összhangban a Legfelsőbb Bíróság 506. számú elvi határozata is, melyben nagyobb számú, tizenöt főt elérő személy részére több éven át havi rendszerességgel nyújtott kölcsön alapozhatta meg a büntetőjogi felelősséget.

[59] A másodfokú bíróság a felmentő rendelkezés mellett törvényesen minősítette a vádlottak erőszakos, vagyon elleni bűncselekményeit és más cselekvőségeit is.

[60] A harmadfokú bíróság egyetértett a törvényszékkel, hogy a vádlottak terhére a Btk. 137. § 7. pontja szerint a bűnszövetséget is meg kell állapítani, ezáltal a zsarolási cselekményeknél a Btk. 323. § (2) bekezdés a) pontjában írt minősítő körülmény megállapítása nem mellőzhető.

[61] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket figyelembe véve a bűncselekmények tárgyi súlyához és az elkövetők személyi körülményeihez igazodó börtönbüntetést és közügyektől eltiltást szabott ki az elsőfokú ítélet enyhítését követően mindkét jogorvoslattal érintett vádlottal szemben.

[62] A két terhelt büntetése biztosítja az ítélet belső arányait is.  A 7 évi és 6 év 2 hónapi tartamú szabadságvesztés és az azokhoz igazodó közügyektől eltiltás túl enyhe büntetésnek nem tekinthetők, lényeges súlyosításuk nem indokolt, ezért az arra irányuló ügyészi fellebbezés nem volt alapos.

[63] Alaptalannak bizonyult azonban az enyhítésre irányuló védelmi jogorvoslat is. Az éveken át elkövetett bűncselekmények elszaporodott volta, jellege, társadalomra veszélyessége folytán a büntetések túl szigorúnak sem ítélhetők, lényeges enyhítésük a Btk. 37. §-ban, valamint a Btk. 83. § (1) bekezdésében írt elvekre is tekintettel nem indokolt, ezért a büntetés enyhítésére a harmadfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget.

[64] Az ítélőtábla a másodfokon alkalmazott büntetést tehát mindenben törvényesnek tartotta, mely megfelel a büntetési célok elérésére. Ezen okok miatt további mellékbüntetés, nevezetesen az ügyész által indítványozott kitiltás alkalmazására nem látott alapot, mivel az egyébként is hosszú tartamú szabadságvesztésre ítélt vádlottaknak a lakóhelyükről való kitiltása már a büntetés céljain túlmutató, akár egzisztenciális ellehetetlenüléssel járó hátrányokkal járna.

[65] A törvénynek megfelelnek a másodfokú ítélet egyéb rendelkezései is. A másodfokú bíróság által megállapított vagyonelkobzás összege az irányadó tényállással a megállapítási lehetőségekhez képest arányban áll, lényeges megváltoztatására, a vagyonelkobzás összegének felemelésére nem volt megfelelő alap.

(Debreceni Ítélőtábla Bhar. II. 780/2012.)