16/2015. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Külföldi ítélet érvényének elismerésére nem kerülhet sor, ha a külföldön elkövetett cselekmény a magyar jog szerint nem bűncselekmény, hanem szabálysértés [1996. évi XXXVII. tv. 47. § (1) bek.].

[1] A törvényszék a 2014. szeptember 14. napján meghozott végzésével a német járásbíróság 2013. szeptember 17. napján jogerőre emelkedett büntető ítéletének érvényét a terhelt vonatkozásában lopás vétsége [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. d) pont] miatt kiszabott 6 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésként elismerte.
[2] A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a határozat hatályon kívül helyezése érdekében. A vádhatósági jogorvoslat indokai szerint a külföldi ítélet érvénye elismerésének nem állnak fenn a törvényi előfeltételei, mert a német járásbíróság által bűncselekménynek minősített terhelti cselekvőség a magyar büntetőtörvény szerint nem minősül bűncselekménynek, csak szabálysértésnek, ezért a büntető ítélet érvénye elismerésének nincs helye, így a törvényszék végzését a Be. 375. § (1) bekezdése alapján, hatályon kívül kell helyezni.
[3] A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi jogorvoslatot fenntartva az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére tett indítványt annak megállapításával, hogy a terhelt cselekménye a magyar jog szerint szabálysértés, azonban a szabálysértési felelősség megállapítására az elévülés miatt már nincs törvényes lehetőség.
[4] Az ügyészi fellebbezés érdemben alapos.
[5] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett olyan abszolút hibát, mely eljárásjogi okból a felülbírálatot kizárta volna.
[6] A törvényszék tévedett azonban akkor, amikor a külföldi büntető ítélet érvényét elismerte.
[7] A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) 47. § (1) bekezdése értelmében a külföldi bíróság jogerős ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényű, ha az elkövetővel szemben külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve az alkalmazott intézkedés nem ellentétes a magyar jogrenddel.
[8] A törvény 48. § (1) bekezdése elvi alapokon rögzíti, hogy a bíróságot határozatának meghozatalánál köti a külföldi bíróság által megállapított tényállás.
[9] A külföldi ítélet érvénye elismerésének alapvető feltétele, hogy a külföldi bíróság által elbírált és bűncselekménynek minősített cselekmény a magyar büntetőtörvény szerint is bűncselekménynek minősüljön.  Mindezt az irányadó tényállás tükrében kell vizsgálni.
[10] A német járásbíróság büntető parancsának tényállása szerint a terhelt 2010. október 30. napján 16.45 óra körül egy üzlethelyiségében 6,75 euro értékben kozmetikai cikket tulajdonított el azzal a céllal, hogy az árut megtartsa magának. Eközben munkásnadrágjának oldalzsebében tudatosan egy egykezes kést vitt magával.
[11] E cselekményt a bíróság az StBg. 242. § 1. bekezdése szerint fegyveres lopás bűncselekményének minősítette és a terheltet 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását felfüggesztette a lefoglalt kés elkobzása mellett.
[12] Az irányadónak tekintendő tényállás alapján megállapítható, hogy az 1978. évi IV. törvény rendelkezései szerint a terhelti cselekmény nem bűncselekmény. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alkalmazandó büntetőtörvény 316. § (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdés d) pontja értelmében a terhelt cselekménye a szabálysértési értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétségének minősül. 
[13] A tényállás azonban dolog elleni erőszakra egyáltalán nem utal, a német büntetőtörvény szerinti fegyveres elkövetés a tényállásra is tekintettel, a magyar jog szerint nem minősíti vétséggé a cselekményt. A terhelt ugyanis a kést nem használta, állagsérelemmel járó cselekvőséget nem végzett. Az a tény, hogy magánál tartotta az eszközt a zsebében, az szabálysértési értékre elkövetett lopást a magyar jog szerint vétséggé nem minősíti.
[14] Az ügyész helyesen mutatott rá, hogy a terhelt cselekménye az 1978. évi IV. törvény és a 2012. évi C. törvény értelmében, figyelemmel az elkövetéskor hatályos szabálysértési törvény rendelkezéseire is, csak szabálysértés, mely miatt azonban az elévülés tényszerű bekövetkezése folytán felelősségre vonásnak már nincs helye.
[15] Az elsőfokú bíróság a büntető anyagi és a nemzetközi jogsegély szabályait tévesen alkalmazta, ezért a másodfokú bíróság a végzését a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta és a külföldi büntető ítélet érvényének elismerését mellőzte. A határozat hatályon kívül helyezésére nem volt törvényi alap, mert nem állapítható meg olyan eljárási szabálysértés, mely ilyen perjogi megoldást indokolna. Jelen ügyben kifejezetten téves jogszabály-alkalmazásról volt szó, ezért a határozatot meg kellett változtatni és a törvénynek megfelelő határozatot hozni.
[16] A szabálysértés elévülése tekintetében az ítélőtábla osztotta az ügyészi érvelést, de külön az elévülés megállapítására határozatában nem látott indokot, mert az eljárás nem a szabálysértés elbírálására, hanem a büntető ítélet (helyesen büntetőparancs) érvényének elismerésére irányult, s e körben kellett dönteni.
(Debreceni Ítélőtábla Bpkf. II. 710/2014.)