19/2015. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

A jogi érdek megállapíthatóságánál lényeges szempont, hogy a beavatkozni szándékozó jogai és érdekei változnak-e az adott közigazgatási jogviszony, illetve hatósági határozat hatására [1952. évi III. tv. 54. § (1) bek.].

[1] Az önkormányzati adóhatóság a 2012. december 20. napján kelt határozatával összesen 3.639.320 forint telekadó különbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után 181.966 forint adóbírságot, és 843.648 forint késedelmi pótlékot állapított meg.
[2] A felperes fellebbezésére eljárt alperes a 2013. május 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - 115.660 forint késedelmi pótlék fizetési kötelezettség megállapítása mellett - helybenhagyta.
[3] A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. A per folytatólagos tárgyalásán a beavatkozni szándékozó beavatkozás iránti kérelmet terjesztett elő az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében. Jogi érdeke igazolásaként arra hivatkozott, hogy a perben a bíróság azt is vizsgálja, hogy az általa elfogadott önkormányzati rendelet összhangban áll-e a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény rendelkezéseivel. A peres felek a beavatkozást nem ellenezték.
[4] Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 54.§ (1) bekezdése alapján elutasította a beavatkozás iránti kérelmet. Kifejtett álláspontja szerint a beavatkozni szándékozó kérelmében hivatkozott körülmény nem minősíthető olyan jogi érdeknek, amely a perbe történő beavatkozását megalapozná. Megállapította, hogy a felperes által indított per a helyi adó tárgyában hozott alperesi határozat jogszerűségének felülvizsgálatára irányul, míg az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata a Kúria hatáskörébe tartozik, külön nemperes eljárás keretében.
[5] A beavatkozni szándékozó fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatását és a beavatkozás megengedését kérte. Álláspontja szerint a jelen per eldöntésénél alapvető kérdés a helyi adót megállapító rendelet értelmezése, a jogszabályoknak való megfelelése, mivel a per kimenetele a rendelettel meghatározott beépíthetőség és beépíthetetlenség fogalmának megfelelő értelmezésén múlik. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a kérelme elbírálása során nem vizsgálta a közvetlen jogi érdekeltségét. Tudomása szerint hasonló esetekben a bíróság megengedte az önkormányzat beavatkozását. Hivatkozott arra is, hogy anyagi érdeke is fűződik a per mikénti kimeneteléhez, mivel annak tárgya a helyi adó összegszerűségével kapcsolatos. Utalt a BDP 2012.2672. számú bírósági döntésre is.
[6] A beavatkozni szándékozó fellebbezése nem alapos.
[7] Az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelően valamennyi körülményt mérlegelve hozta meg döntését, a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtésével a másodfokú bíróság mindenben egyetért. A beavatkozni szándékozó a fellebbezésében nem hozott fel olyan konkrét indokot, és olyan új tényt vagy körülményt sem jelölt meg, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.
[8] A fellebbezésben előadottakra a másodfokú bíróság kiemeli a Pp. 54. § (1) bekezdését, amely kimondja, hogy a beavatkozás lehetősége a feleken kívül az anyagi jogilag érdekelt személy helyzetét könnyíti meg. A beavatkozás feltétele ugyanis az, hogy annak, aki ilyen irányú kérelmet terjeszt elő, jogi érdeke fűződjön ahhoz, hogy a mások között folyamatban lévő per miként dől el. A törvény a jogi érdek meghatározását a jogalkalmazóra bízza, azt az ügy összes körülményeinek a figyelembevételével mindig esetileg kell eldöntenie. A töretlen bírói gyakorlat szerint a jogi érdek fennállása akkor állapítható meg, ha a per tárgyához, és annak mikénti elbírálásához a beavatkozni szándékozónak kimutatható és közvetlen jogi érdeke fűződik. A jogi érdek megállapíthatóságánál lényeges szempont, hogy a beavatkozni szándékozó jogai és érdekei változnak-e az adott közigazgatási jogviszony, illetve hatósági határozat hatására, a közigazgatási perben való részvételével szerezhet-e a per eredményéből előnyöket, avagy megelőzheti-e az őt érő hátrányokat.
[9] Az elsőfokú bíróság mindezekre figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy a beavatkozni szándékozó kérelme a per tárgyához és annak mikénti elbírálásához kapcsolódóan feltárt jogi érdeke alapján – nevezetesen az önkormányzati rendelet törvényessége – nem volt teljesíthető.
[10] A perbeli ügyben utólagos ellenőrzéssel megállapított, és a felperesi ingatlant terhelő telekadó-fizetési kötelezettség jogszerűségének vizsgálata a per tárgya, azaz annak megállapítása, hogy a felperes esetében a telekadóval összefüggésben hozott alperesi határozat megfelel-e az anyagi és eljárási jogszabályoknak. A beavatkozni szándékozó saját, személyes, vagyoni jogi érdekeltségét a perben tehát ezen közigazgatási viszonyhoz kapcsolódóan kellett vizsgálni és megítélni.
[11] A beavatkozni szándékozó az általa elfogadott önkormányzati rendeletre hivatkozott jogi érdekként, amely azonban a másodfokú bíróság megítélése szerint nem minősül olyan közvetlen jogi jelleget öltő anyagi érdeknek, amely lehetővé tenné az egyébként nemcsak, mint jogalkotó, hanem mint elsőfokú hatóság részére (mivel az elsőfokú határozatot a beavatkozni szándékozó jegyzője hozta) a beavatkozás megengedését. A telekadó bevételre mint anyagi jogi érdekre hivatkozás kapcsán a törvényszék utalni kíván arra is, hogy valóban a beavatkozni szándékozónak bizonyíthatóan közvetett jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a felperest terhelő, a helyi adóval összefüggő közigazgatási határozat jogszabálysértő, ez esetben az önkormányzat elesik bizonyos, a felperest terhelő adóbevételtől, ugyanakkor azonban ezen esetlegesen bekövetkező jövőbeni körülmény az eljárás jelen szakaszában a beavatkozni szándékozó közvetlen jogi érdekeltségét a már fentebb kifejtettek szerint nem alapozza meg.
[12] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Törvényszék a Pp. 259.§-a szerint alkalmazandó Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését az indokolás kiegészítésével helybenhagyta.
(Fővárosi Törvényszék 2.Kpkf.670.397/2014.)