19/2019. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

A védő kizárására csak az ad alapot, ha a védő az ügyben, vagy az üggyel összefüggő más ügyben vesz vagy vett részt terheltként, összefüggés hiányában a kizárás nem indokolt [Be. 43. § (1) bek. h) pont].

[1] A törvényszék előtt folyamatban levő büntetőügyben K. A. vádlott védelmének ellátására 2017. január 12-én a vádlottak közeli hozzátartozója adott meghatalmazást a nyomozás során dr. B. T. ügyvédnek.

[2] A járási ügyészség arról tájékoztatta a törvényszéket, hogy az N. Megyei Rendőr-főkapitányság közfeladati helyzettel visszaélés bűntette miatt folytatott nyomozást dr. B. T. gyanúsított ellen, amelyet az ügyvéd a K. A. vádlottal történt kapcsolattartás során valósított meg. Az ügyvéd terhére rótt bűncselekmény összefügg a törvényszék előtt fenti számon folyamatban lévő büntetőüggyel. Az ügyész átiratában utalt arra, hogy a Be. 43. § (1) bekezdésének h) pontja alapján nem lehet védő az ügyben, aki az ügyben vagy az üggyel összefüggő más ügyben terheltként vesz vagy vett részt.

[3] Ezért indítványozta, hogy a törvényszék zárja ki az ügyből dr. B. T. védőt.

[4] Dr. B. T. védő az ügyészi indítvány elutasítását kérte. Álláspontja szerint egyrészt az a tény, hogy saját telefonját rövid időre átadta védencének, nem keletkeztetett olyan jellegű jogsértést, amely okot adna a törvényszéknek arra, hogy a védő cselekményét a törvényszék előtt folyamatban lévő ügyhöz kapcsolja, másrészt rámutatott arra, hogy ellene nem igazságszolgáltatás elleni, hanem hivatali bűncselekmény miatt indult eljárás.

[5] Az ügyészség indítványa az alábbiak szerint nem alapos.

[6] A járási ügyészség 2017. szeptember 15-én nyomozást rendelt el közfeladati helyzettel visszaélés bűntette miatt dr. B. T. ügyvéd ellen a B.-i Fegyház és Börtön 2017. augusztus 29-én kelt feljelentése alapján.

[7] A nyomozó hatóság az ügyben dr. B. T. ügyvédet 2017. november 10-én hallgatta ki (első alkalommal) gyanúsítottként. Az alapos gyanú szerint 2017. július 4-én védőként, mint közfeladatot ellátó személy, közfeladati helyzetével visszaélve K. A. gyanúsított részére jogtalan előnyt szerzett. Cselekménye alkalmas volt a Btk. 306. § c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közfeladati helyzettel visszaélés bűntett megalapozott gyanújának megállapítására.

[8] Dr. B. T. gyanúsított a cselekmény elkövetését ténybelileg beismerte, azonban a bűnösségét tagadta.

[9] A nyomozó hatóság a nyomozást 2018. február 21-én fejezte be, és a nyomozás során keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldte meg a járási ügyészségnek.
[10] A járási ügyészség a 2018. március 13-án kelt és 2018. március 29-én jogerőre emelkedett határozatával a nyomozást az eljárás lefolytatása idején hatályban volt büntetőeljárási törvény – 1998. évi XIX. törvény – 190. § (1) bekezdésének b) pontjának második fordulata alapján – mivel a gyanúsított cselekménye oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen – megszüntette és a gyanúsítottat a Btk. 64. §-a (1) bekezdése alkalmazásával megrovásban részesítette.

[11] Az ügyész a nyomozás megszüntetéséről rendelkező határozatában az alábbi tényállást rögzítette:

[12] Dr. B. T. gyanúsított 2017. július 4. napján – a más ügyben – előzetes letartóztatásban lévő K. A. gyanúsított meghatalmazott védőjeként, az e feladatából eredő helyzetével visszaélt olyan módon, hogy kihasználva a fogvatartott és védője közötti ellenőrzés nélküli telefonbeszélgetés lehetőségét, jogtalan előnyt nyújtott a bv. intézetben előzetes letartóztatásban lévő K. A. részére azáltal, hogy a fogvatartott részére biztosított telefonról a gyanúsított  telefonjára 2017. július 4. napjának 10 óra 8 perckor kezdeményezett telefonhívás során a telefonkészüléket az előzetesen letartóztatott személy hozzátartozói – így konkrétan a terhelt felesége és a terhelt gyermeke – részére az intézet személybejárati kapuja előtt átadta, akik személyenként mintegy 1,5–2 perces telefonbeszélgetést bonyolítottak le a fogvatartottal.

[13] Dr. B. T. a terhére rótt alapos gyanú szerint ezen cselekményével jogtalan előnyt biztosított az előzetes letartóztatásban lévő védence részére, mivel az egyébként a büntetés-végrehajtási intézet ellenőrzése alá eső telefonos kapcsolattartást megkerülve, ellenőrzés nélküli beszélgetést biztosított.

[14] A Be. 43. § (1) bekezdés h) pontja érelmében nem lehet védő, aki az ügyben vagy az üggyel összefüggő más ügyben terheltként vesz vagy vett részt.

[15] Mindezek alapján két esetben lehetséges a védő kizárása az eljárásból. Egyrészt, ha az ügyek elkülönítése okán merül fel ilyen kizárásra okot adó körülmény, vagy ha a védővel szemben, az adott ügyben elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény miatt indul – elkülönült – eljárás. A kizárást mérlegelő bíróság feladata annak megítélése, hogy az ügyek közötti összefüggés megállapítható-e.

[16] A Be. 38. § (1) bekezdése szerint a terhelt az, akivel szemben büntetőeljárását folytatnak. Ugyanezen törvényszakasz (2) bekezdése alapján a terhelt a nyomozás során gyanúsított, a vádemelés után vádlott, a büntetés, a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal történő kiszabása, illetve alkalmazása után elítélt.

[17] Dr. B. T. védő az N. Megyei Rendőr-főkapitányság által folytatott nyomozás során gyanúsított volt, ezzel – a Be. fent idézett 38. § (2) bekezdésére tekintettel – terhelti pozícióban vett részt, ugyanakkor vele szemben az ügyészség nyomozást – mivel a gyanúsított cselekménye az ügyészség megítélése szerint oly csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelenné vált – megszüntette és a védőt megrovásban részesítette.

[18] Ebből pedig a törvényszék levonta az a következtetést, hogy a törvényszék előtt folyamatban lévő ügy és a védő ellen elkülönülten indult ügy közötti összefüggés – a védő ellen folyamatban volt és az ügyész megítélése szerint is csekély társadalomra veszélyességi fokú cselekmény miatt – nem éri el a kizárásra okot adó körülmény megállapításának lehetőségét.

[19] Mindezek alapján a törvényszék a rendelkező rész szerint döntött és elutasította az ügyészség indítványát.
(Balassagyarmati Törvényszék 19. B. 61/2018.)