20/2014. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

I. Az uniós szabályozással szemben a hazai jog nem ír elő műszaki paramétereket a titkosszolgálati eszközök tekintetében, de alkalmatlanságuk esetén ezek az eszközök nem lehetnek az elkövetési tárgyai a haditechnikai termékkel visszaélés bűntettének [1978. évi IV. tv. 263/B. §; 16/2004. (II. 06.) Korm. rend. 1. sz. melléklet XXVI. Fejezet].
II. A bűncselekmény tényállási elemei meglétének a vizsgálata meg kell, hogy előzze a társadalomra veszélyesség vizsgálatát [1978. évi IV. tv. 10. §].

[1] A törvényszék a 2012. október hó 15. napján kihirdetett  ítéletével az I. és II. r. vádlottat az ellenük társtettesként elkövetett haditechnikai termékkel és szolgáltatással visszaélés bűntette [Btk. 263/B. § (1) bek. c) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről is.

[2] Az ítéleti tényállás szerint a vádlottak élettársi viszonyban, egy háztartásban éltek. Bejelentett munkahelyük mellett jövedelmüket elektronikai termékek kereskedelmével egészítették ki 2009 őszén.

[3] A vádlottak a nagyrészt Kínából beszerzett elektronikai termékeket Magyarországon a Vatera.hu online aukciós portál révén értékesítették.

[4] A vádlottak 2009 októberétől kezdődően foglalkoztak olyan elektronikai termékek értékesítésével is, amelyek alkalmasak voltak személyek vagy járművek titkos nyomon követésére (GSM/GPS/GPRS Tracker), videofelvételek készítésére (SPY Pen kémtoll, Spy watch karóra). Vagy egyszerűen csak helyiségek titkos lehallgatására (GSM Spy poloska lehallgató rejtett készlet).

[5] 2009 októberében az I. r. vádlott – a II. r. vádlott tudtával és beleegyezésével – magyarországi forgalomba hozatal céljából a kínai székhelyű webáruházból összesen 10 darab GSM rendszeren keresztül működtethető lehallgató eszközt, „poloskát” rendelt meg, a termékek árát a II. r. vádlott bankkártyájával fizette ki.

[6] A vásárlás során az I. r. vádlott úgy rendelkezett, hogy a megrendelt termékeket postai úton Magyarországra szállítsák és a II. r. vádlott részére kézbesítsék. A vádlottak a külföldről importált lehallgató eszközöket a Vatera.hu akciós portálon keresztül kívánták belföldre értékesíteni.

[7] A megrendelt termékeket tartalmazó küldemény 2009. november 5. napján Magyarországra érkezett. A küldeményt  a fuvarozó a jogszabályi kötelezettségének megfelelően a vám- és pénzügyőr hivatalnál vám elé állította. A vámhatóság teljes áruvizsgálatra jelölte ki a küldeményt, majd bűncselekmény gyanúja miatt lefoglalta, így a termékek a vádlottak részére nem kerültek kézbesítésre.

[8] A tíz darab GSM rendszeren keresztül működtethető lehallgató eszköz a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelének, behozatalának, transzferjének és tranzitjának engedélyezéséről szóló 16/2004. (II. 6.) Kormányrendelet 1. mellékletének XXVI. fejezet 1. bekezdés a) pontjában és 3. bekezdés c) pontjában leírt titkosszolgálati eszköznek és haditechnikai terméknek minősülnek, előállításuk és a velük történő szolgáltatás nyújtása engedélyhez kötött.

[9] A vádlottak a külföldről megrendelt haditechnikai terméknek minősülő titkosszolgálati eszközök tekintetében a haditechnikai szolgáltatás nyújtásához – így a 2005. évi CIX. törvény 1. § e) pontjában foglalt forgalmazásához – szükséges engedéllyel nem rendelkezik.

[10] A bíróság felmentő rendelkezését arra alapozta, hogy a vádlottak terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállása keretdiszpozíció, melyet tartalommal a fenti jogszabályok töltenek meg; a bíróság álláspontja szerint alapos volt a vádlottak tévedése a cselekményük társadalomra veszélyességében, hiszen a fenti jogszabályok mögötti műszaki tartalom nem kellő részletességgel került megjelölésre (mint ahogy erre már több alkotmányossági vizsgálat is épült), így a jogkövető magyar állampolgárnak nehéz meggyőződni arról, hogy ezen keretek közé mely eszközök illeszthetők be.

[11] Utalni kell arra is, hogy a vádlottak társadalomra veszélyességben való tévedésének alapja volt az a körülmény is, hogy ilyen eszközök az interneten minden különösebb nehézség nélkül hozzáférhetőek voltak, így alappal feltételezték azt, hogy ezek behozatalával bűncselekményt nem követnek el.

[12] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, bűnösségük megállapításáért és büntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést.

[13] Az elsőfokú ítélettel szemben az I. r. vádlott és védője, valamint a II. r. vádlott szintén perorvoslatot jelentett be, melyet utóbb részletesen megindokoltak.

[14] Ennek lényege szerint a II. r. vádlott tekintetében az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését, míg az I. r. vádlott vonatkozásában az ítélet helybenhagyását indítványozták azzal, hogy a felmentés jogcímét a másodfokú bíróság változtassa meg a Btk. 27. § (1) bekezdése szerinti ténybeli tévedésre.

[15] A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a vádlottak és a védő fellebbezését nem tartotta alaposnak.

[16] A másodfokú bíróság tárgyalásán az ügyész perbeszédében kifejtette, hogy jelen ügyben két probléma merült fel: az egyik, hogy a behozott termékek haditechnikai termékeknek minősülnek-e, a másik: ha annak minősülnek, akkor a vádlottak tudattartalmának át kellett-e fognia, hogy ezek olyan eszközök, amelyek forgalmazása külön engedélyhez kötött.

[17] Az ügyészi álláspont szerint az igazságügyi szakértők megállapították, hogy a behozott termékek a vonatkozó kormányrendeletek hatálya alá tartoznak, az azokban írtaknak megfelelnek, viszont minőségüket tekintve nem ütik meg azt a szintet, ami elvárható egy titkosszolgálati eszköztől.

[18] Az ügyész utalt arra is, hogy nincs a titkosszolgálati eszközökre vonatkozó egységes műszaki tartalom, nincsen meghatározva olyan egységes paraméter-rendszer, amely alapján meghatározhatóak lennének az e körbe tartozó eszközök műszaki kritériumok alapján.

[19] A főügyészség álláspontja szerint jogalkalmazóként nem pótolhatjuk a jogalkotás hiányosságait, nem hozhatunk önkényesen olyan szabályokat, amelyekről a jogalkotó elmulasztott rendelkezni.

[20] Mindezekre tekintettel a fellebbviteli főügyészség az ügyészi átiratban írt jogi álláspontját a fellebbviteli tárgyaláson is fenntartotta és indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlottak bűnösségét mondja ki haditechnikai termékkel visszaélés bűntettében, ugyanakkor a szakértő által elmondottakra figyelemmel a cselekmény csekély társadalomra veszélyességét is tekintetbe véve megrovás intézkedést alkalmazzon velük szemben.

[21] Az I. r. vádlott védője a perbeszédében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévedés címén mentette fel védencét. Mivel a törvényi tényállás elemei hiányoznak, a behozott termékek nem minősülnek haditechnikai terméknek, ezért a vádlott terhére rótt cselekmény nem bűncselekmény, erre tekintettel a felmentés jogcímének megváltoztatása mellett kérte – lényegét tekintve – az ítélet helybenhagyását.

[22] A II. r. vádlott védője perbeszédében előadta, hogy az eljárás során felmerült bizonyítékok alapján a szándékos elkövetésre nem vonható megalapozott következtetés, jelen esetben a társadalomra veszélyességben való tévedésről van szó.

[23] Megjegyezte továbbá, hogy a formálisan tényállásszerű, de társadalomra nem veszélyes magatartás nem valósít meg bűncselekményt, így védence büntetőjogi felelőssége – figyelemmel a BH 2003.39. számú eseti döntésben kifejtettekre is – nem állapítható meg. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

[24] Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel nem tett eleget, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása a Be. 351. § (2) bekezdés a) pontja alapján részben nem volt felderítve. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 353. § (1) és (2) bekezdés alapján a részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a bizonyítás felvétele céljából fellebbviteli tárgyalást tűzött ki, és további szakértői bizonyítást rendelt el.

[25] A szakértői bizonyítás eredményeképpen K. K. igazságügyi szakértő a vád tárgyává tett eszközök tekintetében szakvéleményt terjesztett elő, míg a 2014. február hó 5. napján megtartott másodfokú bírósági tárgyalásra az ítélőtábla az ügyben korábban eljárt szakértőt és az újabb szakvéleményt előterjesztő szakértőt is idézte a Be. 125. §-ában írt szakértők párhuzamos meghallgatása céljából.

[26] A másodfokú bírósági tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapítható, hogy a szakértők a szakvéleményüket fenntartva egymással egyező szakértői álláspontra helyezkedtek.

[27] Az ítélőtábla a másodfokú bírósági eljárásban felvett bizonyítás alapján a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:

[28] - a GPS nyomkövető eszköz nem tartozik a 16/2004.(II. 06.) Kormányrendelet XXVI. fejezet hatálya alá, ez az eszköz egy polgári felhasználásra tervezett, olcsó helymeghatározó eszköz,

[29] - az R600 és az M100 típusú eszközöket lehallgató eszköznek tervezték, de az eszközök műszaki paramétereit tekintve nem alkalmasak titkosszolgálati felhasználásra.

[30] A másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményeképpen az elsőfokú bíróság ítéleti tényállása megalapozottá vált, egyebekben a törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte, mérlegelte. A logika szabályainak megfelelő mérlegeléssel állapította meg az ítéleti tényállást.

[31] A fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel teljeskörűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban – a Be. 352. § (2) bekezdésére figyelemmel – irányadó volt.

[32] Törvényesen járt el a törvényszék, amikor a vádlottakat az ellenük társtettesként elkövetett haditechnikai termékkel és szolgáltatással visszaélés bűntette [Btk. 263/B. § (1) bek. c) pont] miatt emelt vád alól felmentette, azonban ítéletének jogi indokolása téves.

[33] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottak büntetendő cselekményt valósítottak meg, azonban az 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: Btk.) 27. § (3) bekezdése alapján cselekményük társadalomra veszélyességében tévedtek, s miután erre alapos okuk volt, ezért a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontja alapján az alanyi oldalon felmerülő büntethetőséget kizáró okból nem büntethetőek.

[34] Az elsőfokú bíróság a felmentés jogcímét illető jogi álláspontjával szemben a másodfokú bírósági eljárásban felvett bizonyítás eredményeképpen megállapítható ítéleti tényállás szerint a vád tárgyává tett eszközök egyfelől polgári felhasználásra tervezett olcsó helymeghatározó eszköznek, másfelől ugyan lehallgató eszköznek tervezett instrumentumnak tekinthetőek, de műszaki paramétereik alapján nem alkalmasak titkosszolgálati felhasználásra, minőségüket tekintve polgári felhasználásra szánt eszközök.

[35] A fenti ténymegállapításokra figyelemmel az elsőfokú ítélet tényállásában rögzített eszközök az elkövetéskor hatályos keretdiszpozíció tartalmát kitöltő igazgatási szabály 16/2004.(II.06). Korm. rendelet 1. számú melléklet XXVI. fejezetében foglalt titkosszolgálati eszközöknek materiális értelemben nem voltak tekinthetőek.

[36] Az ítélőtábla rámutat arra, hogy a büntetőjogi felelősség vizsgálata során a bíróság a tárgyi oldali ismérvek vizsgálatától az alanyi oldali ismérvek vizsgálatáig halad.

[37] Ebből következően a bíróságnak elsődlegesen abban kell állást foglalnia, hogy a Btk. 10. § (1) és (2) bekezdésére is figyelemmel a történeti tényállásban írt elkövetési magatartás büntetendő-e, azaz valamely különös részi törvényi tényállásba ütközik-e (formális jogellenesség) és bír-e jogtárgy sértő vagy veszélyeztető jelleggel (materiális jogellenesség).

[38] Büntetendő magatartás hiányában a vádlottak cselekményhez fűződő tudattartalmának – a szándékos, illetve a gondatlan elkövetésnek – vizsgálata szükségtelen, mivel büntetendő cselekmény nélkül a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg.

[39] Az irányadó tényállás alapjául elfogadott egybehangzó szakértői vélemények alapján az R600-as és az M100-as típusú eszközöket ugyan lehallgató eszközöknek tervezték, de az eszközök műszaki paramétereit tekintve nem alkalmasak titkosszolgálati felhasználásra. Az eszközök minőségüket tekintve polgári felhasználásra tervezett eszközök.

[40] A fentieket egybevetve a 16/2004.(II.06.) Kormányrendelet 1. melléklet XXVI. fejezetének 1. pont a) és c) pontjával, valamint az abban írt megjegyzéssel egyértelműen megállapítható, hogy az ítéleti tényállásban írt eszközök a Btk. 263/B. §-ában írt bűncselekmény törvényi tényállásának a megvalósítására nem alkalmas elkövetési tárgyak.

[41] Szemben az ügyészi érveléssel megállapítható, hogy a releváns igazgatási jogszabályok a műszaki paraméterek vizsgálatát valóban nem írják elő, azonban az elkövetési tárgy alkalmasságának vizsgálata minden egyes bűncselekmény megvalósulása szempontjából a jogalkalmazó számára szükséges és elvégzendő feladat.

[42] A Btk. 10. § (2) bekezdésére figyelemmel minden különös részi törvényi tényállás mögöttes fogalmi ismérve a cselekmény társadalomra veszélyessége. Ennek hiányában bűncselekmény nem valósul meg.

[43] A bíróság által vizsgálat tárgyává tett műszaki paraméterek meglétének ellenőrzése nem jelenti a jogalkotó rendelkezéseivel ellentétben egy többletfeltétel vizsgálatát. E feltétel revíziója a büntetőjogi felelősség vizsgálatát meghatározó fent részletezett alapelvekből fakad, és nem a vádlottak terhére, hanem a javukra szól.

[44] Az elkövetési tárgy műszaki alkalmasságának vizsgálatát az is szükségessé teszi, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a közbiztonság elleni bűncselekmények körében nyert elhelyezést, így a fejezet címében meghatározott jogtárgy veszélyeztetésének hiányában a bűncselekmény nyilvánvalóan nem valósulhat meg.

[45] Az ítélőtábla továbbá rámutat arra az ügy megítélése szempontjából jelentőséggel bíró körülményre, hogy a vád tárgyává tett eszközök a 428/2009.EK. Rendelet 1. számú melléklete szerint kettős felhasználású termékeknek nem minősülnek.

[46] Míg a hazai szabályozás nem ír elő műszaki kritériumokat, a titkosszolgálati eszközök esetében, addig az európai uniós szabályozás műszaki feltételeket támaszt, így az uniós jog alapján sem minősül büntetendő magatartásnak a fenti eszközökkel kapcsolatos vádlottaknak felrótt tevékenység végzése.

[47] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletének jogi indokolásával szemben a vádlottakat a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján bűncselekmény hiányában tekintette felmentettnek, figyelemmel arra, hogy az általuk megvalósított magatartás a szóban forgó bűncselekmény törvényi tényállását nem merítette ki.

[48] A bűncselekmény hiányában történő felmentésre tekintettel az ítéleti tényállásban szereplő eszközök nem minősülnek a bűncselekmény elkövetési tárgyainak, ezért a Btk. 77. § (1) bekezdés d) pontja alapján elkobzás alá nem eshetnek, ezért az ítélőtábla a Be. 155. § (1) és (2) bekezdése alapján a lefoglalt bűnjelek kiadásáról rendelkezett.

(Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.15/2013.)