20/2015. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásának megválasztása szempontjából a bűncselekmény súlyánál fogva kiszabandó közérdekű munka büntetés legkisebb és legnagyobb mértékének összevetésén túl jelentősége van annak is, hogy e büntetés szabadságvesztésre átváltoztatása esetén melyik törvény alkalmazásával kerül az elkövető kedvezőbb helyzetbe.
A korábbi Btk. alkalmazásával kiszabott közérdekű munka átváltoztatására vonatkozó rendelkezés az elbírálás időpontjában hatályos büntetés-végrehajtási szabályra tekintettel sem mellőzhető [1978. évi IV. tv. 50. § (2) bek.; 1979. évi 11. tvr. - 2012. évi CCXXIII. törvénnyel módosított – 67/D. § (1) bek.]

[1] A járásbíróság, mint fiatalkorúak bírósága a 2014. január 13. napján kihirdetett ítéletével a fiatalkorú vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) és (2) bek. II. fordulat e) pont], lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) és (4) bek. b/1. pont], valamint lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) és (2) bek. II. fordulat d) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 84 óra közérdekű munka büntetésre ítélte, meghatározva, hogy a vádlott szakképzettséget nem igénylő fizikai munkát köteles végezni.
[2] A közérdekű munka önkéntes nem teljesítése esetén a szabadságvesztésre való átváltoztatás tárgyában úgy rendelkezett, hogy 6 óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.
[3] Az irányadó tényállás lényege szerint a vádlott
[4] 2013. február 16-án éjszaka egy szórakozó helyen eltulajdonította R. P. sértett őrizetlenül hagyott táskáját a benne lévő értékekkel, valamint a sértett személyi igazolványával, lakcímbejelentő kártyájával, TB kártyájával és két bankkártyájával együtt. A lopással okozott 45 000 forint kárból a mobiltelefon lefoglalásával 20 000 forint megtérült.
[5] 2013. március 16-án éjszaka ugyanezen a szórakozóhelyen N. Zs. P. sértett őrizetlenül hagyott táskáját tulajdonította el, amellyel 60 000 forint kárt okozott. Ebből 50 000 forint térült meg a mobiltelefon visszaadásával. A táskában diákigazolvány, bankkártya és autóbusz diákbérlet is volt.
[6] 2013. május 29-én késő este a Tesco áruházban 20 684 forint értékben több árucikket a kosarába tett, amelyekről a csomagolást és az áruvédelmi eszközt egy próbafülkében eltávolította. A termékeket egy táskába rejtette, de a pénztártól való távozás után a biztonsági szolgálat feltartóztatta. A kár a visszavétellel részben megtérült, 16 773 forint értékű áru eladhatatlanná vált.
[7] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére anyagi jogszabálysértés, a közérdekű munka büntetés átváltoztatási kulcsának téves megállapítása miatt.
[8] Álláspontja szerint a Bv.tvr. 67/D. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróságnak a közérdekű munkát 4 óránként kell egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni, melyről az elsőfokú bíróságnak az ítéletében nem is kellett volna rendelkeznie, mert a Bv.tvr. 2013. július 1. napjától hatályos rendelkezése értelmében az átváltoztatási kulcs egyértelműen büntetés-végrehajtási kérdés, így ennek nincs jelentősége a Btk. 2. §-ának értelmezése szempontjából.
[9] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében felülbírálva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le az eljárást, betartva a fiatalkorú vádlottra vonatkozó speciális eljárási szabályokat is.
[10] A tényállás megalapozott, így az a Be. 351. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó.
[11] Az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és a vádlott cselekményeit is a törvénynek megfelelően minősítette az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény alapján.
[12] A Btk. 2. §-ában írt időbeli hatályra vonatkozó rendelkezés alapján helytálló jogi álláspontra helyezkedett abban is, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseinek alkalmazása a vádlott számára nem eredményeznek kedvezőbb elbírálást.
[13] A büntetés kiszabása körében irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket feltárta, és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. Helyesen jutott arra a meggyőződésre, hogy a fiatalkorú vádlottal szemben a közérdekű munka büntetés szükséges és egyben elégséges joghátrány. Annak mértéke a cselekmények tárgyi súlyával, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával és a bűnösségi körülményekkel arányban áll. A közérdekű munka büntetés alkalmazásának a fiatalkorúakkal szemben a törvény 113. §-ában meghatározott speciális feltétele – az, hogy a vádlott az ítélet meghozatalakor a tizenhatodik életévét betöltötte – is megállapítható.
[14] Az ügyészi fellebbezésben foglaltakat illetően a másodfokú bíróság álláspontja a következő.
[15] Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény és az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény különös és általános részében foglalt rendelkezései összevetésével helyesen állapította meg, hogy a vádlottal szemben a 2012. évi C. törvény alkalmazásának nincs helye, mert az nem enyhébb, hanem szigorúbb elbírálást eredményez. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú ügyész is helyesen, az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazását indítványozta a végindítványában, amint azt hangsúlyozta is a fellebbezésének írásbeli indokolásában.
[16] Amikor a bíróság az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos Btk. különös részében írt rendelkezései mellett a Btk. általános részében, jelen esetben az általa alkalmazott joghátrány, a közérdekű munka büntetés tekintetében összevetette a rendelkezéseket, nemcsak annak legkisebb és legnagyobb mértékét, de azt is mérlegelnie kellett, hogy annak átváltoztatása esetén melyik a kedvezőbb. Kétségtelen, hogy a 2012. évi C. törvény alkalmazása esetén a közérdekű munka átváltoztatási kulcsáról a bíróságnak nem kell rendelkeznie, mert a törvény hatálybalépésével megegyező időpontban – a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletnek a 2012. évi CCXXIII. tv. 69. §-ával beiktatott, a 2013. július 1. napján hatályba lépett 67/D. § (1) bekezdése szerint – a közérdekű munka, illetve annak hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy négy óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg.
[17] A Bv.tvr. e rendelkezésének beiktatását nyilvánvalóan az tette indokolttá, hogy az ugyanezen a napon hatályba lépett 2012. évi C. törvény már nem tartalmaz átváltoztatási kulcsot, szemben az 1978. évi IV. törvénnyel. Ez a változás az új Btk. kodifikációja során megkezdett, a büntető anyagi és a büntetés-végrehajtási szabályok különválasztása irányába ható szabályozási elven alapul.
[18] Ez azonban nem jelenti azt, ahogyan azt az ügyészség tévesen értelmezi, hogy a Bv.tvr. 67/D. § (1) bekezdésében írt rendelkezését – mindenféle jogszabályi felhatalmazás és erre vonatkozó átmeneti rendelkezés nélkül – visszaható hatállyal az 1978. évi IV. törvény rendelkezései alapján kiszabott közérdekű munka büntetés átváltoztatása esetén is alkalmazni kell.
[19] Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 50. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a közérdekű munka, illetőleg ennek helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy hat óra közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. A törvény, az anyagi jogszabály rendelkezik kötelező jelleggel az átváltoztatási kulcsról, melyet a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem ír felül jelen esetben a jogszabályi hierarchiában alacsonyabb szintű büntetés-végrehajtási jogszabály.
[20] A Bv.tvr. 2013. július 1. napjától hatályos 67/D. §-ában meghatározott 4 órás átváltoztatási kulcsra kizárólag az ugyancsak ezen a napon hatályba lépett 2012. évi C. törvény alkalmazása esetén kerülhet sor. Mindezek alapján az ügyészi fellebbezésben írt álláspont nem foghat helyt, nincs jogszabályi rendelkezés a Bv.tvr. „quasi visszaható hatályára”, és az ügyészség jogértelmezése a jogszabályi hierarchiának is ellentmondó.
[21] Az elsőfokú bíróság akkor követett volna el törvénysértést, ha az 1978. évi IV. törvény alkalmazása mellett 4 órás átváltoztatási kulcsot állapított volna meg, amit az ügyészség indítványozott, vagy egyáltalán nem rendelkezett volna az átváltoztatás kérdésében, ugyanis ennek helyes értelmezésével, miután az 1978. évi IV. törvény 49. §-át és az 50. § (1) bekezdését alkalmazná, az 50. § (2) bekezdését pedig nem, ez a régi és az új Btk. az ítélkezési gyakorlat szerint elfogadhatatlan kombinatív alkalmazását jelentené.
[22] Az eddig írtak alapján tehát törvényes, az anyagi jogszabályok helyes értelmezésén alapuló döntést hozott az elsőfokú bíróság, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. § (1) bekezdése alapján mindenben helyes indokainál fogva helybenhagyta.
(Egri Törvényszék 4. Fkf. 21/2014.)