2/2013. számú polgári elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

A Pp. perköltség viselésére vonatkozó azon rendelkezései, amelyek a pernyertességtől, illetve pervesztességtől függenek, nem alkalmazhatók akkor, ha a per szünetelés folytán megszűnik [Pp. 78. § (1) bek., 137. §].

Az elsőfokú bíróság sérelmezett végzésével a tulajdonjog megállapítására irányuló, szünetelő per megszűnését megállapító végzését – a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának megállapításához szükséges adatokat a Pp. 226. §-a alapján pótolva – azzal egészítette ki, hogy megállapította a felperes pernyertességére figyelemmel a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának viselésére az I-II. rendű alperesek egyetemlegesen kötelesek.

Az elsőfokú bíróság kiegészítő végzése ellen annak megváltoztatását és pártfogó ügyvédi díj viselésére való kötelezésük mellőzését kérve az I-II. rendű alperesek éltek fellebbezéssel.

Az I. rendű alperes hivatkozása szerint a felperes pernyertesnek nem tekinthető, ebből fakadóan az alperesek a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának viselésére nem kötelezhetők. Kifejtette: a felperest akkor lehet pernyertesnek tekinteni, ha a bíróság kereseti kérelmének helyet adott. A jelen perben ítélethozatalra nem került sor, a felperes és az I. rendű alperes által peren kívül kötött egyezség a felperes részére tulajdonjog helyett használati jogot biztosított, annak bírói jóváhagyását a felek nem kérték. Mindezek alapján nincs olyan ok, amely miatt a pártfogó ügyvédi díj viselésére az alperesek kötelezhetők, álláspontja szerint azt az államnak kell viselnie.

A II. rendű alperes a felperes részére a peres ügy vitelében nyújtott segítségére figyelemmel tévesnek és méltánytalannak tartotta alpereskénti megjelölését.

A felperes az I. rendű alperessel peren kívül kötött, a felperes számára használati jogot biztosító egyezségre figyelemmel helytállónak tartotta a felperes pernyertességének megállapítását azzal, hogy a II. rendű alperes – mint szükségképpeni alperes – perköltség viselési kötelezettsége „nem látszik indokoltnak”.

Az I-II. rendű alperesek fellebbezése alapos.

A költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15. § (1) bekezdése szerint a meg nem fizetett illetéknek, valamint az állam által előlegezett költségnek a megtérítésére a felet e rendelet szerint kötelezi a bíróság az eljárást befejező, illetőleg a perköltség viseléséről döntő határozatában.

A 15. § (5) bekezdése értelmében, ha az eljárás félbeszakadt, szünetel vagy a bíróság a tárgyalást felfüggesztette, a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetéséről nem kell intézkedni. Ha az eljárás szünetelés folytán megszűnt, a bíróságnak a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség viseléséről külön határozatban rendelkeznie kell.

A (6) bekezdés szerint a pártfogó ügyvéd díjának előlegezése és megfizetése külön jogszabály rendelkezései szerint történik.

A peres eljárás érdemi döntés nélkül, szünetelés folytán megszűnt, ennek megfelelően – az I. rendű alperes helytálló hivatkozása szerint – az eljárásban pernyertes fél nincs. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes megállapítása nem felel meg a Pp. rendelkezéseinek: a Pp. pernyertességtől függő, általános perköltség viselési szabályai nem alkalmazhatók, csak a költségek telepítésére kerülhet sor, mely szerint mindegyik fél a saját költségeit viseli. Ennek megfelelően a felperes képviseletével felmerült pártfogó ügyvédi díjat – a felperes költségmentességére figyelemmel – az állam viseli.

A Fővárosi Ítélőtábla erre figyelemmel az elsőfokú bíróság kiegészítő végzését a Pp. 259. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság ennek megfelelően, a Pp. 87. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében megváltoztatta.

(Fővárosi Ítélőtábla 7.Pkf.25.791/2011.)