2/2014. számú munkaügyi elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

M.2.

I. A 2012. májusában okozott kár tekintetében a kártérítési felelősségre az 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) rendelkezései irányadók [2012. évi LXXXVI. tv. - Mth. - 10. §].
II. A munkajogi igény érvényesítésére irányuló eljárásra a 2012. évi I. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni [Mth. 16. § (1) bek.].

A felperes gépkocsivezető karbantartóként áll az alperes alkalmazásában. Munkaköri feladata G.-ről P.-re, illetve V.-be és visszaszállítani az iskolás gyerekeket.

A felperes személyi alapbére bruttó 108.000 Ft, egyéb juttatásokban nem részesült.

2012. május 7-én a felperes a reggeli órákban G.-ről P.-re szállított iskolás gyerekeket, ezután ugyan innét K. F. iskolában tanuló és kollégiumi elhelyezésben részesülő gyermekeket szállított.

1 12-re kellett P.-re érnie, hogy a tanítás befejeztével a gyerekeket visszaszállítsa G.-re.

A felperes P.-re való visszatérése és a gyermekek elszállításának időpontja között szokta a munkaközi szünetet ebédelés céljára igénybe venni.

A perbeli napon is a felperes P.-n kívánta az ebédjét elfogyasztani.

A parkolóban egy helyre tartott az általa vezetett mikrobusszal, eközben összeütközött egy másik gépkocsival.

A baleset után rendőri intézkedés is történt, amelynek során azt állapították meg, hogy szabálysértést követett el.

A Pápái Járásbíróság végzésével a felperest 40.000 Ft pénzbírsággal sújtotta, a rendőrkapitányság által kiszabott 2 hónap járművezetéstől eltiltás intézkedés alkalmazását mellőzte.

A jogerős határozat szerint a felperes a V. Étterem és Panzió elé jobbra kívánt kanyarodni, mely manővert a haladási iránya szerinti bal oldali forgalmi sávból kezdte meg, és járműve jobb oldali lökhárítójával nekiütközött a mellette elhaladó személygépkocsi bal oldali elejének. A balesetben személyi sérülés nem történt, a járművekben anyagi kár keletkezett.

Megállapították tehát, hogy a felperes a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértést követte el.

A felperes által vezetett gépjármű javítási költsége 223.156 Ft volt.

A munkáltató a 2013. április 15-én kelt felhívásával a felperest a gépjármű javításával összefüggő 223.156 Ft kár 30 napon belüli megfizetésére hívta fel a 2012. évi I. tv.(Mt.) 179. §. (1) és (3), valamint a 180. §. (1) és (6) bekezdése alapján.

Tájékoztatta a felperest a jogorvoslat lehetőségéről, továbbá arról, hogy kérelmére az alperes legfeljebb 6 havi részletfizetést biztosít.

A felperes keresetet terjesztett elő a fizetési felszólítással szemben, amelyben annak megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperes tévesen alapozta az igényét a 2012. évi I. tv. rendelkezéseire, mivel ez a baleset után lépett hatályba. Az 1992. évi XXII. tv. rendelkezései alkalmazásával a gondatlan károkozása miatt az átlagbére 50%-áig felel. Ezt az összeget hajlandó 15 napon belül megfizetni, mivel nem vitathatja a szabálysértési hatóság határozatában foglalt azon megállapítást, hogy a baleset bekövetkezte neki felróható.

A felperes a keresetét a tárgyaláson fenntartotta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes szándékosan okozta a kárt, és nem a munkaköri feladatok végrehajtása során, hanem magáncélú használat alkalmával következett be a károsodás.

A felperes keresete megalapozott.

A perben nem volt vitatott a felek között az, hogy a felperes munkavégzés során, a pihenőidő igénybevétele kapcsán közlekedési baleset részese volt, a jogerős határozat alapján pedig az is megállapítható, hogy a baleset okozója a felperes volt, akit szabálysértés miatt elmarasztaltak.

A felperes nem vitatta azt, hogy az alperes által megjelölt összegbe került a jármű megjavítása, továbbá a becsatolt kereset-kimutatás adatait is elfogadta.

A munkavállalót a munkaköri kötelezettsége megszegésével okozott kárért kártérítési felelősség terheli.

A felelősség megállapításánál a károkozáskori magatartás idején hatályos rendelkezésből kell kiindulni.

Helytálló a felperes hivatkozása, hogy a károkozás részéről 2012. májusában volt, ezért a július 1-jétől hatályba lépett törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.

A felperes költségvetési szervnél áll alkalmazásban, rá az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) rendelkezései vonatkoznak. A Kjt. 81. §-a szerint a közalkalmazott 6 havi illetménye erejéig felel, amennyiben a munkáltató gazdálkodására vonatkozó szabályok súlyos megsértésével, az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével okozta a kárt, vagy a kár olyan jogszabályba ütköző utasítása teljesítéséből keletkezett, amelynek várható következményeire az utasított közalkalmazott előzőleg a figyelmét felhívta.

A 81/A. §-a a magasabb vezetői tevékenység keretében okozott károk megtérítéséről rendelkezik.

Egyébként pedig a 83. §. értelmében a Munka Törvénykönyvének a kártérítésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.

Az 1992. évi XXII. tv. 166. §. (1) bekezdés szerint is a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért tartozik kártérítési felelősséggel.

Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke – a 167. §. alapján - a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének 50%-áig terjedhet, ennél magasabb mértéket a kollektív szerződés vagy munkaszerződéses megállapodás írhat elő, legfeljebb másfél havi, illetve 6 havi átlagkeresetig terjedően.

A 168. §. szerint pedig szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.

A perben az alperesre hárult a bizonyítási teher, hogy igazolja azt, hogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségeit vétkesen megszegte, a vétkessége szándékos, és ezzel okozati összefüggésben milyen összegű kárt okozott.

A gépkocsivezető kötelezettsége a munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak, munkáltatói utasításoknak megfelelő magatartást tanúsítani. A gépkocsivezető köteles ebből következően alkalmazni a KRESZ szabályait is, ennek megsértése kötelezettség-szegés.

A felperest a jogerős határozat e szabálysértésben elmarasztalta.

A szabály megszegése a felperes részéről tudatos volt, tehát szándékosnak minősül, ugyanez azonban nem állapítható meg a rendelkezésre álló adatokból a kár okozására.

Az adott esetben az a következtetés vonható le, hogy ha a felperes a kellő körültekintetéssel jár el, a baleset elkerülhető lett volna. Azt az elvárható gondosságot nem tanúsította, hogy a kanyarodás megkezdése előtt meggyőződjön arról, hogy valamilyen kárt előidéző körülmény nem áll-e fenn, nevezetesen más járművek milyen helyzetben vannak. A károkozás tekintetében a magatartása gondatlan volt.

A felperes ebből következően a keresete 50%-áig terjedően marasztalható.

A bíróság ennek megfelelően változtatta meg az alperes fizetési felszólítását.

(Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1. M. 115/2013.)