2/2016. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

A hirtelen (vész)fékezés a normális közúti közlekedés része. A közforgalmú autóbusz vezetője, amennyiben olyan sebességgel közlekedett és olyan követési távolságot tartott, amely elégséges ahhoz, hogy az előtte haladó jármű váratlan hirtelen fékezése esetén meg tudjon állni, nem tartozik büntetőjogi felelősséggel az utastérben állva utazó és nem kapaszkodó utas testi sérüléssel járó balesetéért, amely az autóbusz elkerülhetetlen hirtelen (vész)fékezése folytán következett be [Btk. 8. §, Btk. 235. §; KREZ 26. § (4) bek., KRESZ 27. § (1) bek.].

[1] A Zalaegerszegi Járásbíróság a 2014. június 4. napján kelt ítéletével a vádlottat közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. a) pont] mondta ki bűnösnek, ezért őt a bíróság 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 1000 forintban határozta meg. A pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett.
[2] A megállapított tényállás szerint a vádlott a Z. Volán Zrt. alkalmazásában gépkocsivezetőként dolgozik.
[3] A vádlott 2013. augusztus 02. napján 14 óra körüli időben Z.-n, a P. úton közlekedett a helyi járatú autóbusszal. Amikor a P. út és a H. út kereszteződéséhez ért, figyelmetlensége és sebessége helytelen megválasztása miatt vészfékeznie kellett az előtte haladó és jobbra a H. útra kanyarodási szándéka miatt lelassító, majd megálló, ismeretlen forgalmi rendszámú személygépkocsi mögött. Ennek következtében a buszon utazó és leszállási szándékkal álló D. I. V.-né sértett elveszítette egyensúlyát és elesett.
[4] A baleset következtében D. I. V.-né sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, eltörött az I-es ágyéki csigolyája. A balesetben szerzett sérüléseiből fakadóan a sértettnek maradandó fogyatékossága keletkezett, amely a csigolyamagasság csökkenésében és az ágyéki gerinc mellett húzódó izomköteg görcsében nyilvánul meg.
[5] A vádlott védekezése szerint a H. út kereszteződéséhez érve látta, hogy előtte kanyarodik be jobbra egy személygépkocsi, ekkor kb. 20 méterre volt tőle. Lassított a busszal kb. 35 km/óra sebességről, mert onnan 10-15 méterre amúgy is egy buszmegálló van. Amikor a kanyarodó gépkocsi mögé ért, kb. 5-6 méterre, az megállt, mert a H. útról útfelbontás miatt kikanyarodó tehergépkocsi miatt nem tudott bekanyarodni. Mivel balról nem tudta a személygépkocsit kikerülni, ezért vészfékezett és megállt a busszal. Sebessége 15-20 km/óra lehetett. Amikor a közeli buszmegállóban megállt, s akkor szóltak neki, hogy valaki megsérült. A sértettet lesegítették buszról, aki el akart menni, de ő a forgalmistán keresztül hívta a mentőket és bevitték a kórházba.
[6] Álláspontja szerint KRESZ szabályt nem szegett, mert nem kellett rá számítania, hogy az előtte kanyarodó jármű hirtelen lefékez. Ő a tőle elvárható módon közlekedett.
[7] A vádlott vallomását a buszon első üléssorban ülő tanú megerősítette.
[8] A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el.
[9] Álláspontja szerint az a vádlotti védekezés, hogy nem szegett szabályt, mert nem tudott mást tenni, mint hogy vészfékezett és ezzel egy súlyosabb ütközést került el, nem foghat helyt.
[10] A vádlott évek óta hivatásos gépjárművezetőként, személyszállítással foglalkozik. Tisztában kell lennie azzal, hogy a baleseti kockázatot növeli, hogy az autóbuszon az utasok akár állva is utazhatnak, továbbá ha buszmegálló közeledik leszálláshoz készülődnek. A járművezetőnek többek között a jármű utasaira, rakományára, a jármű sajátosságaira figyelemmel kell részt vennie a közúti forgalomban. A vádlottnak, mivel észlelte az előtte haladó jármű kanyarodási szándékát, számítania kellett arra, hogy az lassul, esetleg meg is áll. A vádlott nem volt elég körültekintő, amikor azt feltételezte, hogy az előtte haladó gépkocsi folyamatosan kanyarodik majd, mert figyelmes vezetés mellett, megfelelő helyzetfelismerés esetén lett volna rá lehetősége, hogy időben elkezdett lassítással elkerülje az esetleges ráfutásos balesetet.
[11] A bíróság az ügyben sértetti közrehatást nem állapított meg. A sértett az autóbusz utasaként szabályszegést nem követett el, a maradandó fogyatékosság kialakulása a balesetben szerzett sérüléseivel van összefüggésben.
[12] A bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében foglaltakat és ezzel balesetet okozott, amelyben a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett és nála maradandó fogyatékosság alakult ki.
[13] Az ítélet ellen a vádlott és védője részéről a vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2014. október 9-én napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta; s a vádlottat az ellene emelt közúti baleset okozásának vétségének vádja alól [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. a) pont] felmentette.
[14] A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanságát kiküszöbölve - a vádlott és a sértett vallomását alapul véve – az iratok tartalma alapján a tényállást kiegészítette és helyesbítette az alábbiak szerint:
[15] Amikor a vádlott az autóbusszal a P. út és a H. út kereszteződőséhez ért, lassított, mivel a kereszteződést követően a buszmegállóban kívánt megállni, illetve előtte egy ismeretlen személy által vezetett személygépkocsi jobbra kívánt bekanyarodni. A vádlott által vezetett autóbusz kb. 35 km/órás sebességről kezdett lassulni oly módon, hogy a vádlott az előtte haladó személygépkocsi mögött 5-10 méter követési távolságot tartott. A kanyarodás közben a személygépkocsi előre nem látható okból vészfékezett. Ezt észlelve az akkor kb. 15-20 km/órás sebességgel közlekedő vádlott is fékezett és az ütközést elkerülve megállt.
[16] Az autóbuszon utazó sértett a leszálláshoz készülődött, ezért csomagjai igazgatása végett kapaszkodás nélkül állt a fékezés pillanatában. Ennek eredményeképpen a vészfékezéskor elveszítette egyensúlyát és elesett. Ennek következtében 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, eltört az 1. ágyéki csigolyája, a balesetben szerzett sérüléseiből fakadóan maradandó fogyatékossága keletkezett, amely a csigolya magassága csökkenésében és az ágyéki gerinc mellett húzódó izomköteg görcsében nyilvánult meg.
[17] Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában az ügyészi vádirattal egyezően kimondta azt, hogy a vádlott „a figyelmetlensége és a sebesség helytelen megválasztása miatt fékezett”. A baleset bekövetkezteként azonban már a KRESZ 25. § (1) bekezdésében foglaltakat jelölte meg, a KRESZ 26. § (4) bekezdését és a KRESZ 27. § (1) bekezdését nem.
[18] A cselekmény helyes elbírálása szempontjából jelentős KRESZ szabályok a következők:
[19] KRESZ 25. § (1) bekezdés: „járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra”,
[20] KRESZ 26. § (4) bekezdés: „A jármű sebességét az (1)-(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell”,
[21] KRESZ 27. § (1) bekezdés: követési távolság „a járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött - ennek hirtelen fékezése esetében is - meg lehessen állni”.
[22] Az elsőfokú bíróság a vádlott felelősségét abban látta, hogy az autóbuszt olyan sebességgel vezette, hogy lassító fékezéssel nem tudta elkerülni a váratlan forgalmi szituációt és hirtelen fékeznie kellett.
[23] A megalapozott tényállás alapján a törvényszék azt állapította meg, hogy a vádlott nem szegte meg a KRESZ 26. § (4) bekezdését és a KRESZ 27. § (1) bekezdését sem, mivel olyan sebességgel közlekedett és olyan követési távolságot tartott, amely elegendő volt ahhoz, hogy az előtte haladó jármű hirtelen fékezése esetén meg tudjon állni.
[24] A hirtelen fékezés a közlekedés része, tömegközlekedési jármű esetében is.
[25] A KRESZ a hirtelen fékezés vonatkozásában csupán olyan kötelezettséget írt elő [27. § (3) bek.], hogy a jármű sebességét hirtelen fékezéssel csökkenteni csak abban az esetben szabad, ha ezt a személy- vagy vagyonbiztonság megóvása szükségessé teszi. Jelen esetben a vádlott nyilvánvalóan ennek okából fékezett és kerülte el a balesetet.
[26] A vádlott felelősségét az elsőfokú bíróság ítéletének jogszabályi indokolása szerint a KRESZ 25. § (1) bekezdése megszegése okából állapította meg. Ebben a körben az elsőfokú bíróságnak a Btk. 8. §-ában megjelölt gondatlanság II. fordulatát (negligencia) kellett vizsgálnia – az elvárhatóságot.
[27] Az elsőfokú bíróság az elvárhatóság meghatározását hibázta el. Az elsőfokú bíróság a vádlott felelősségét abban látta, hogy lassító fékezés és megfelelő előzetes helyzetfelismeréssel nem tudta elkerülni a balesetet.
[28] Az idevonatkozó hatályos bírói gyakorlatot rögzítő kommentár a gondatlanság körében a közlekedési bűncselekmények kapcsán az elvárhatóság fogalmának értelmezésekor a következő általános feltételt állapítja meg „a döntéseknek a közös vonása, hogy az előre nem látható akadályokkal a közlekedési szabályokat járművezetőknek általában nem kell számolnia, ezért bűnösségük a hanyag gondatlanság okán nem állapítható meg.”
[29] A bíróság által elbírált, konkrét balesetre vonatkozóan a vádlott által előre nem látható akadály nem a hirtelen fékezés volt, mert az a közlekedés része, hanem az utas által tanúsított magatartás.
[30] A vádlott esetében a bíróságnak konkrétan azt kellett vizsgálnia, hogy elvárható-e a helyi járatú autóbuszsofőrtől, hogy úgy közlekedjen, hogy akár vészfékezés esetére is számítva az utastérben állva utazó és nem kapaszkodó utas sérülését ne idézze elő.
[31] A vádlott tömegközlekedési járművet vezetett, tehát különös felelősséggel tartozik a KRESZ 25. §-ában meghatározott szabályok betartására, különösen azért, hogy a járművet a jármű sajátosságaira és az utasokra figyelemmel kell vezetnie. A tőle elvárhatóság kategóriájába azonban még a több évtizedes rutinnal rendelkező autóbusz-vezető vádlott esetében sem áll fenn annak elvárhatósága, hogy az autóbusszal oly módon közlekedjen, hogy az utastérbe kapaszkodás nélkül utazó idős személy sérülést ne szenvedjen.
[32] Ha a jogi norma az elvárhatóságot ilyan módon kiterjesztené, az a gyakorlati életben a közlekedés megállásával járna.
[33] A vádlott nem sértette meg a KRESZ egyetlen előírását sem, a sértett elesésének az oka az volt, hogy a hirtelen fékezés pillanatában nem kapaszkodott, ekként nem úgy utazott, hogy az az utastól a saját biztonságának a megóvása érdekében elvárható. Az a tény, hogy a sértett részéről ez a magatartás nem szándékos volt, a vádlott terhére nem értékelhető.
[34] A vádlott olyan magatartást tanúsított, amellyel a gondatlanság alsó fokát sem sértette, ezért a sértett eleséséért,  az ennek következtében bekövetkezett sérüléseiért felelősség nem terheli.
[35] Mindezek alapján a törvényszék a járásbíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdés alapján megváltoztatta, a vádlottat a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti baleset gondatlan okozása vétségének vádja alól a Be. 331. § (1) bekezdésének alkalmazásával felmentette.
(Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 365/2014.)