27/2014. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

I. Az alapító szerződésből eredő jogot a nemzeti jogszabályok nem írhatják felül, az ilyen – közösségi jogszabállyal ellentétes – nemzeti jogszabály nem alkalmazható .
II. A jármű üzembentartója nem csupán az ellenőrzés során jogosult a Kkt. 25/B. § (2) és (4) bekezdéseiben meghatározott feltételek valamelyikének fennállását okirattal igazolni, hanem erre az alperes határozatának meghozataláig is lehetőségük van.
[1988. évi I. tv. 25/B. § (1), (2), (4), (5) bek., EUMSZ 45. cikk.]

1.  A magyar állampolgár, magyarországi lakó és tartózkodási hellyel rendelkező felperes 2006. április 18. napja óta B.P. ausztriai egyéni vállalkozó alkalmazásában áll, esztergályos munkakörben. Nevezett munkáltató 2012. március 27. napján írásban hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a munkáltató tulajdonában álló osztrák hatósági jelzéssel ellátott személygépkocsit korlátozás nélkül vezethesse.
2.  A felperes a fent nevezett járművel 2012. március 27. napján 10 óra 55 perckor Magyarországon, Sz-n a Gy. utcában közlekedett. A Sz. Rendőrkapitányság a továbbiakban: elsőfokú hatóság.  járőrei ellenőrzés alá vonták a járművet.
3.  Ennek során megállapították, hogy a felperes a helyszíni ellenőrzés időtartama alatt a közúti közlekedésről szóló, többször módosított 1988. évi I. törvény a továbbiakban: Kkt..  25/B. § (4) bekezdésében írt feltételek egyikének fennálltát sem tudta igazolni. Minderre figyelemmel az elsőfokú hatóság járőrei a jármű hatósági jelzéseit, valamint forgalmi engedélyét elvették, és felperessel szemben közigazgatási hatósági eljárást kezdeményeztek külföldi hatósági jelzéssel ellátott jármű belföldi használatára vonatkozó rendelkezések megsértése miatt.
4.  Az elsőfokú hatóság a forgalmi engedélyt a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet a továbbiakban: KiR..  98. § (1) bekezdése alapján megküldte a felperes lakóhelye szerint illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak, Szombathely Megyei Jogú Város Jegyzőjének. A közlekedési igazgatási hatóság 2012. április 03. napján hozott határozatával a jármű forgalmi engedélyét és forgalmi rendszámát bevonta.
5.  Az elsőfokú hatóság 2012. április 05. napján  határozatával a felperest 200.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a külföldi hatósági jelzéssel ellátott jármű belföldi használatára vonatkozó rendelkezések magyarországi illetékességű személy általi megsértése miatt.
6.  Az elsőfokú határozat tényállásában rögzítést nyert, hogy a járőrök mikor és hol vonták ellenőrzés alá a felperes által vezetett külföldi hatósági jelzéssel ellátott járművet. Az elsőfokú hatóság határozatában rögzítette azt is, hogy felperes a helyszínen, az ellenőrzés során nem tudta igazolni a használatában lévő jármű jogszerű magyarországi használatát.
7.  Megállapítást nyert az is, hogy a jármű üzemben tartója P.B.J. ausztriai lakos. Az elsőfokú hatóság a bírság jogszabályi alapjaként hivatkozott a Kkt. 20. § (1) bekezdés l) pontjára, 25/B. § (1) bekezdés b) pontjára, 25/B. § (2) és (4) bekezdéseire, továbbá a közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz, és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet a továbbiakban: R..  1. § (1) bekezdésére és 12/A. § (1) bekezdés a) pontjára.
8.  A felperes 2012. április 12. napján benyújtotta a közlekedési igazgatási hatósághoz az általa vezetett gépjármű külföldi tulajdonosának hozzájárulását, mely szerint 2012. március 27. napján jogszerűen használta a személygépkocsit.
9.  Szombathely Megyei Jogú Város Jegyzője, mint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közlekedési igazgatási hatóság 2012. április 17. napján kelt végzésével a felperes által vezetett, külföldi hatósági jelzéssel ellátott gépjármű ügyében indult közlekedési igazgatási eljárást megszüntette, hivatkozással a KiR. 98. § (3) bekezdésére és a Kkt. 25/B. § (4) bekezdés b) pontjában írt mentesítő körülmény fennállására.
10.  A felperes 2012. április 24. napján kelt, és az elsőfokú hatósághoz 2012. május 02. napján benyújtott fellebbezésében a vele szemben kiszabott közigazgatási bírság törlését kérte. Hivatkozott arra, hogy a közlekedési igazgatási eljárásban hozott, az általa vezetett jármű külföldi hatósági engedélyét és jelzését visszavonó határozat jogerőre emelkedése előtt teljes bizonyító erejű okirattal igazolta, hogy a járművet jogszerűen használta. Csatolta a közlekedési igazgatási hatóság forgalmi engedélyét és rendszámot bevonó határozatát, valamint az eljárást megszüntető végzését.
11.  A másodfokon eljárt alperes 2012. május 21. napján hozott  határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
12.  Fenntartotta az elsőfokú hatóság által megállapított tényállást és felhívott jogszabályi rendelkezéseket. Rögzítette, hogy a Kkt. 25/B. § (5) bekezdésében írt korlátozásra is figyelemmel a felperesnek az ellenőrzés során a helyszínen okirattal kellett volna igazolnia a Kkt. 25/B. § (4) bekezdésében írt három mentesítő körülmény valamelyikének fennálltát, de ezek egyikét sem tudta igazolni.
13.  Kifejtette, hogy a KiR. 98. § (3) bekezdése alapján a közlekedési igazgatási hatóság felé utólag benyújtott igazolás nem mentesíti az elkövetőt a közigazgatási bírság megfizetése alól.
14.  A felperes keresettel támadta a jogerős közigazgatási határozatot.
15.  Ebben tartalmilag annak hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Kérte alperest perköltségben marasztalni azzal, hogy jogi képviselője ÁFA fizetésére nem köteles.
16.  Előadta, hogy a jármű ellenőrzés alá vonásakor, azaz 2012. március 27. napján is rendelkezett már a gépjármű külföldi tulajdonosának használathoz történő írásbeli hozzájárulásával, de az az ellenőrzés idején valóban nem volt a birtokában. Utólag, 2012. április 12. napján azonban az iratot a közlekedési igazgatási hatóságnak bemutatta. Rámutatott, hogy a közlekedési igazgatási hatóság az eljárását a Kkt.     25/B. § (4) bekezdés b) pontjában írt mentesülési körülmény fennálltára tekintettel szüntette meg. Keresetleveléhez csatolta a foglalkoztatására vonatkozó munkáltatói igazolást, valamint a jármű ausztriai tulajdonosának 2012. március 27. napján írásbeli hozzájárulását a gépjármű felperes általi korlátozás nélküli használatához. keresetlevél F/4. és F/5. számú mellékletei.
17.  A kereseti kérelem az alábbiak szerint alapos:
18.  A Kkt. 20. § (1) bekezdés l) pontjának a felperes helyszíni ellenőrzése és az alperesi határozathozatal idején hatályos rendelkezése szerint: az e törvényben, valamint külön jogszabályban és közösségi jogi aktusban a magyarországi illetőségű személynek vagy szervezetnek a külföldi hatósági jelzéssel ellátott jármű belföldi üzemeltetésére, használatára vonatkozó rendelkezések megsértői bírság fizetésére kötelezhetők.
19.  A Kkt. 20. § (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az (1) bekezdés a)-j) és l) pontjában foglalt valamely rendelkezés megsértőjével szemben - ide nem értve a regisztrációs adóról szóló törvény szerinti gépjárműflotta-üzemeltetőtől bérbe vett személygépkocsi bérlőjét, vezetőjét, ha a személygépkocsi után a regisztrációs adót megfizették, és ezt a személygépkocsi vezetője a vámhatóság által kiállított igazolás bemutatásával bizonyítja - 10 000 forinttól 800 000 forintig, a k) pontban foglalt esetben 10 000 forinttól 300 000 forintig terjedő bírság szabható ki. Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok, valamint a több jogsértő cselekmény vagy mulasztás esetén az ugyanabban az eljárásban kiszabható bírság maximális összegét külön jogszabály állapítja meg. Nincs helye bírság kiszabásának, ha a jogsértő cselekmény elkövetése óta két év eltelt (elévülés).
20.  A Kkt. 25/A. § a) pontja szerint a közúti forgalomban a gépkocsi – a 25. §-ban meghatározott kivételek alkalmazása mellett – érvényes hatósági engedéllyel és jelzéssel vehet részt.
21.  Az EUMSZ 45. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy az unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását.
22.  A bíróság a per során az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatalát kérelmezte. Az Európai Unió Bírósága a továbbiakban: EUB.  2013. október 10. napján a C-5/13. számú ügyben hozott végzésében megállapította, hogy az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés a továbbiakban: EUMSZ.  45. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy főszabály szerint e tagállamban a közúti forgalomban kizárólag az említett tagállam által kiadott hatósági engedéllyel és jelzéssel rendelkező gépjárművek vehetnek részt, és az ugyanezen tagállam illetőségével rendelkező személynek, aki e szabály alóli mentességre kíván hivatkozni azon az alapon, hogy valamely más tagállamban székhellyel rendelkező munkáltató által a rendelkezésére bocsátott gépjárművet használ, rendőrségi ellenőrzés során a helyszínen tudnia kell igazolni, hogy megfelel a szóban forgó tagállami szabályozásban előírt feltételeknek, ellenkező esetben azonnal mentesülési lehetőség nélküli bírságot szabnak ki rá, melynek összege megegyezik a nyilvántartási kötelezettség megszegése esetén alkalmazandó bírságéval.
23.  Az EUB végzése 28. pontjában megállapította, hogy a magyar jogalkotó által az adott jogsértésre előirányzott szankció a jogsértéshez képest aránytalan. A végzés 34. és 35. pontjaiban pedig azt állapította meg az EUB, hogy az alkalmazott szabályozás meghaladja az adócsalás elleni küzdelem, mint cél érdekében szükséges mértéket. A kitűzött cél elérhető akkor is, ha az iratokat az ellenőrzés után rövid időn belül bemutatják.
24.  Az EUB által a 28/62-30/62. sz. Da Costa en Schaake és társai egyesített ügyekben 1963. március 27-én hozott EBHT 1963., 60. o.. , valamint a 283/81.sz. Cilfit és társai ügyben 1982. október 06-án hozott EBHT 1982., 3415. o..  ítéletekből következően az EUB előzetes döntése erga omnes, azaz általánosan kötelező hatállyal bír. Az EUB által a 66/79., 127/79. és 128/79. számú Salumi és társai egyesített ügyben 1980. március 27-én hozott ítéletből következően az EUB előzetes döntése ex tunc, azaz a közösségi jogszabály hatályba lépésére visszaható jellegű időbeli hatállyal rendelkezik.
25.  Az előzetes döntés főszabály szerinti ex tunc hatályából következően az EUMSZ 45. cikke a felperes ellenőrzés alá vonásának időpontjában, valamint az első- és másodfokú közigazgatási hatóságok döntései meghozatalának időpontjában is az EUB előzetes döntéshozatal keretében hozott végzésében írt tartalommal rendelkezett, azaz a tagállami szabályozás jelen perrel érintett rendelkezései már ezen időpontokban is ellentétesek voltak az EUMSZ 45. cikkével.
26.  Az EUB által a 26/62. sz. Van Gend & Loos ügyben hozott ítéletből EBHT 1963., 1. o..  kitűnően az alapító szerződések rendelkezései közvetlenül alkalmazhatóak, amennyiben az ítéletben írt három feltételnek eleget tesznek. Jelen esetben megállapítható, hogy ilyen közvetlenül alkalmazható alapító szerződésbeli rendelkezés az EUMSZ 45. cikke is.
27.  Az EUB által a 6/64. sz. Costa kontra ENEL ügyben hozott ítéletből EBHT 1964., 1251. o..  következően az alapító szerződésből eredő jogot a nemzeti jogszabályok nem írhatják felül, az ilyen - közösségi jogszabállyal ellentétes - nemzeti jogszabály nem alkalmazható. Az EUB által a 48/71. számú, Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletből EBHT 1972., 529. o..  megállapítható, hogy a közigazgatási intézmények is kötelesek a közösségi jog elsődlegességét biztosítani. Lásd hivatkozott ítélet 7. pontját..
28.  A közösségi jog fenti értelmezésére és az EUB által az előtte C-5/13. szám alatt folyamatban volt ügyben hozott végzésben írtakra figyelemmel a bíróság megállapította, hogy a Kkt. 25/B. § (5) bekezdésének azon rendelkezése, miszerint a jármű üzembentartója vagy a jármű vezetője csak az ellenőrzés során igazolhatja a Kkt. 25/B. § (2) és (4) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását, az EUMSZ 45. cikkébe ütközött már felperes ellenőrzés alá vonásakor, valamint az első- és másodfokú közigazgatási határozatok meghozatala idején is. Ekként nem volt alkalmazható a perbeli esetben.
29.  Felperes keresetlevelében tartalmilag arra hivatkozott, hogy esetében a Kkt. 25/B. § (4) bekezdésében írt mentesülési ok, mégpedig az eljárt közlekedési igazgatási hatóság 2012. április 17. napján kelt 12077/4/2012. számú eljárást megszüntető végzésében hivatkozott Kkt. 25/B. § (4) bekezdés b) pontja szerinti mentesülési szabályt kellett volna jogszerűen alkalmazni. Ennek mellőzésére jogszabálysértő módon került sor.
30.  A Kkt. 25/B. § (5) bekezdése alkalmazhatóságának kizártságából következően a felperes, mint járművezető, illetve a jármű üzembentartója nem csupán az ellenőrzés során volt jogosult a 25/B. § (2) és (4) bekezdéseiben meghatározott feltételek valamelyikének fennállását okirattal igazolni, hanem erre az alperes határozatának meghozataláig is lehetőségük volt alkalmazható jogszabályi korlátozás hiányában.
31.  A perbeli esetben a közlekedés igazgatási hatóság 2012. április 17. napján kelt eljárást megszüntető végzése, mint közokirat teljes bizonyító erővel bizonyította, hogy a felperes 2012. április 12. napján a gépjármű külföldi tulajdonosának olyan tartalmú hozzájárulását nyújtotta be a közlekedési hatósághoz, melyben foglaltak megfeleltek a Kkt. 25/B. § (4) bekezdés b) pontjában írt mentesülési körülménynek.
32.  A közlekedési igazgatási hatóság eljárást megszüntető végzését a felperes fellebbezéséhez csatolta, ekként az az alperesnek határozata meghozatalát megelőzően rendelkezésére állt.
33.  A fentiek alapján az alperes határozatában az EUMSZ 45. cikkét sértő módon állapította meg azt, hogy a felperes, illetve a jármű üzembentartója a Kkt. 25/B. § (5) bekezdése alapján csak az ellenőrzés során igazolhatta közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal a Kkt. 25/B. § (2) és (4) bekezdéseiben meghatározott valamely feltétel fennállását. Az alperesnek a felperes által fellebbezéséhez csatolt, a közlekedési igazgatási hatóság végzése, mint közokira alapján azt kellett volna megállapítania, hogy a felperes, mint a jármű vezetője közokirattal igazolta a Kkt. 25/B. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt mentesítő körülmény fennállását.
34.  Ebből következően alperesnek meg kellett volna állapítania azt is, hogy a felperes esetében a Kkt. 25/B. § (1) bekezdés b) pontja nem volt alkalmazható, és felperes nem szegte meg a külföldi rendszámmal ellátott járművek belföldi üzemeltetésére, használatára vonatkozó Kkt.-beli szabályokat, így felperesi jogsértés hiányában felperessel szemben közigazgatási bírság kiszabásának nincs helye. Mindezek alapján az eljárt hatóságoknak az eljárást a Ket. 32. § (1) bekezdés j) pontja alapján meg kellett volna szüntetniük, mivel a hivatalból indult eljárás jogsértést nem tárt fel.
35.  A fentiekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy az alperesi határozat sértette az EUMSZ 45. cikkét, a Kkt. 20. § (1) bekezdés l) pontját, 25/B. § (1) bekezdés b) pontját, (4) bekezdés b) pontját és (5) bekezdését, így az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, mivel felperes részéről közigazgatási bírság kiszabásának alapjául szolgáló jogsértés elkövetése egyáltalán nem volt megállapítható.

(Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.192/2013.)