30/2015. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

A pótmagánvád jogintézménye kizárólag a nyomozási szakban igénybe vehető jogorvoslati rendszer teljes kimerítését követően alkalmazható. Amennyiben a sértett nem veszi igénybe a panasz lehetőségét, az ezt követően előterjesztett vádindítványt nem jogosulttól származónak kell tekinteni [Be. 231. § (2) bek. d) pont].

[1] Az elsőfokú bíróság pótmagánvádas eljárásban a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés 2. tétele szerint minősülő maradandó fogyatékosságot okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségében állapította meg. Ezért 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 2500 forintban állapította meg. Az így kiszabott 250 000 forint pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén az átváltoztatásról. A magánfél polgárjogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Rendelkezett arról, hogy a pótmagánvádló jogi képviselőjének díját az ítélet jogerőre emelkedését követően különleges eljárás keretében állapítja meg a bíróság.
[2] Az ítélet ellen a pótmagánvádló súlyosításért, a vádlott és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést.
[3] A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással bírálta felül.
[4] A felülbírálat során az volt megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, az alábbiak szerint:
[5] A sértett 2009. január 27. napján tett feljelentést ismeretlen tettes ellen a sérelmére elkövetett testi sértés miatt, egyben magánindítványt terjesztett elő. A járásbíróság az ügyben személyes meghallgatást tűzött ki, amelyen a sértett kérte a feljelentett megbüntetését. A 2009. november 3. napján megtartott tárgyaláson a városi bíróság a városi ügyészségnek küldte meg az iratokat, mivel közvádas bűncselekmény elkövetése látszott megállapíthatónak.
[6] A városi ügyészség nyomozást rendelt el az ügyben, majd a rendőrkapitányság 2010. június 1. napján a városi bíróságnak az iratokat visszaküldte azzal, hogy a feljelentésben szereplő cselekmény testi sértés vétségének megállapítására alkalmas.
[7] A városi bíróság kihallgatta vádlottat, a sértettet, a tanúkat és igazságügyi orvosszakértőt vont be az eljárásba. A szakértői vélemény megállapításaira figyelemmel az iratokat ismételten megküldte a városi ügyészségnek, mivel közvádas bűncselekmény látszott megállapíthatónak.
[8] Az ügyben nyomozást rendeltek el, majd a rendőrkapitányság 2011. október 21. napján a nyomozást a Be. 190. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette azzal, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény, az eljárás során nem lehetett olyan bizonyítékot beszerezni, amely egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyította volna, hogy a feljelentett bűncselekményt követett el.
[9] A sértett a nyomozást megszüntető határozat ellen panaszt terjesztett elő, amit a városi ügyészség a 2011. december 16. napján kelt határozatával a Be. 195. § (8) bekezdés alapján, mint elkésettet érdemi vizsgálat nélkül elutasított. Az indokolás lényege szerint a sértettnek legkésőbb 2011. november 23-án kellett volna előterjesztenie a panaszt, ehhez képest arra 2011. december 12-én került sor.
[10] A sértett jogi képviselője útján – miután a járásbíróság a sértett részére 2013. március hó 14. napján kézbesített végzésében tévesen arról tájékoztatta a sértettet, hogy a kézbesítéstől számított 60 napon belül jogosult pótmagánvádlóként fellépni – a járásbírósághoz 2013. május 30. napján vádindítványt nyújtott be, és pótmagánvádas eljárás lefolytatását indítványozta a vádlottal szemben.
[11] A pótmagánvád jogintézménye kizárólag a nyomozati szakban igénybe vehető jogorvoslati fórumrendszer teljes kihasználását követően alkalmazható. Amennyiben az ügyészség a panaszt elkésettség okán, érdemi vizsgálat nélkül utasította el [Be. 195. § (8) bek.], az azt jelenti, hogy a sértett nem merítette ki a panasz jogintézményének lehetőségét, ugyanis a számára nyitva álló határidő alatt nem terjesztette azt elő, így az ügyészség nem is kerülhetett abban a helyzetbe, hogy érdemi döntést hozzon (90. számú BK. vélemény).
[12] A fentiekből az következik, hogy amennyiben a panaszt elkésettsége miatt utasítja el az ügyész, az ezt követően benyújtott vádindítványt úgy kell tekinteni, mint ami nem a jogosulttól származik. Ezért a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontja alapján a legitimáció hiánya miatt a vádindítványt el kellett volna utasítani. Az elsőfokú bíróság ezt nem ismerte fel, törvényes vád hiányában lefolytatta a bizonyítási eljárást, majd ítéletet hozott az ügyben. (Megjegyzendő, hogy a sértett a járásbíróság téves felhívásának kézbesítéséhez képest 60 napon túl nyújtotta be a vádindítványt, ami az elsőfokú bíróság figyelmét úgyszintén elkerülte.)
[13] Minderre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) pontja alapján – az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el – hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.
[14] Ami az eljárás során felmerült bűnügyi költség, és a pótmagánvádló jogi képviseletét ellátó pártfogó ügyvédi díj viselésének kérdését illeti, a törvényszék a következőkre mutat rá:
[15] A Be. 344. § (1) bekezdése szerint, ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették, a pótmagánvádló viseli a 74. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett. Ez azt jelenti, hogy a Be. kizárólag a pótmagánvádló fellépése után felmerült bűnügyi költség vonatkozásában a felmentés, valamint eljárás megszüntetése esetére rendelkezik a pótmagánvádló általi költségviselésről.
[16] A Be. 339. § (5) bekezdése értelmében azt a pártfogó ügyvédi díjat, amelynek viselésére a büntetőeljárásban résztvevő személy nem kötelezhető, azt az állam viseli. Ez a szabály a Be. 343-344. §-ban írtakat alapul véve a pótmagánvádas eljárásban is érvényesül.
[17] A vádindítvány elutasítása azt jelenti, hogy a pótmagánvádló nem lépett fel. Ez a helyzet áll elő akkor is, (mint jelen ügyben), amikor a vádindítvány elutasításának lett volna helye, de ezt az eljáró bíróság nem ismerte fel. Utóbbi esetben – mint ahogyan a vádindítvány elutasítása esetén sem – nem lehet helye a pótmagánvádló költségviselésre kötelezésének.
[18] A hivatkozottak folytán a másodfokú bíróság megállapította, hogy az eljárás során felmerült költséget az állam viseli, miként a pótmagánvádló jogi képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díját is.
(Kaposvári Törvényszék 1. Bf. 459/2014.)