3/2015. számú gazdasági elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Nemzetközi közúti árufuvarozási szerződéssel kapcsolatos perben a magyar bíróság joghatóságát a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) – és nem a 44/2001/EK rendelet – alapján kell vizsgálni. Amennyiben a magyar bíróság joghatósága a CMR 31. cikk (1) bekezdése alapján kizárt, a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján – a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel – kell megszüntetni.

[1] A magyarországi székhelyű felperes európai fizetési meghagyás kibocsátását kérte dr. D. Cs. közjegyző előtt 3.600,- euró és járulékai fuvardíj megfizetése iránt, az eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakult. Az alperes – amely ausztriai székhelyű társaság – érdemi ellenkérelmében joghatósági kifogást terjesztett elő, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a fuvarmegbízások – felperes által nem csatolt – 2. oldalán a felek kikötötték a St. Pölteni Bíróság kizárólagos illetékességét. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy felek közötti jogvitában az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett Egyezmény a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről (CMR) alkalmazandó, melynek 31. Cikke szerint – mivel a jelen per az egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő jogvita – az alperes cégének központi telephelye szerinti bíróság előtt indítható eljárás, más bíróság előtt kereset nem indítható.
[2] A felperes a joghatósági kifogásra tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a CMR alkalmazását megelőzi a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001. EK rendelet (Brüsszel-I. rendelet), melynek 5. Cikk 1. pontjának a) alpontja szerint a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bírósság is eljárhat. Az alperesnek, mint kötelezettnek a Magyarországi székhelyű felperes részére Magyarországon kell a fuvardíjat teljesítenie, ez az alperesi kötelezettség teljesítésének helye, amely a magyar bíróság joghatóságát megalapozza.
[3] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a Pp. 157/A. § (1) bekezdés b) pontja és a Pp. 157. § a) pontja alapján a pert megszüntette, megállapította, hogy a perben magyar bíróság nem járhat el. Álláspontja szerint a 44/2001/EK rendelet 71. Cikk (1) bekezdése alapján az ügyben – miután a felperes nemzetközi fuvardíj iránti igényt érvényesít – a CMR alkalmazandó, annak 31. Cikk (1) bekezdése pedig egyértelműen úgy rendelkezik, hogy az ügyben – amennyiben a felek illetékességi kikötését nem is vizsgáljuk – magyar bíróság nem, csak az alperes központi telephelye, székhelye szerinti bíróság járhat el.
[4] A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a Z. Törvényszék joghatóságának megállapítását. Változatlanul arra hivatkozott, hogy a 44/2001/EK rendelet 5. Cikke (1) bekezdés a) pontja szerint valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető, ha az eljárás tárgya egy szerződés, vagy egy szerződéses igény, és a vitatott kötelezettség teljesítésének helye abban a másik tagállamban van. Álláspontja szerint a CMR alkalmazását megelőzi a joghatóságot rendező EK rendelet alkalmazása. Másodlagosan a perköltség 10%-ra történő mérséklését kérte, hivatkozva a pertárgyértékre, és arra, hogy érdemi tárgyalásra nem került sor.
[5] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
[6] A fellebbezés alaptalan.
[7] Az elsőfokú bíróság végzése helyes, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésre is figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének indokolását az alábbiak szerint pontosítja és egészíti ki:
[8] A 44/2001/EK rendelet – mely a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról rendelkezik – 71. Cikkének (1) bekezdése szerint a rendelet nem érinti azokat az egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot szabályozzák.
[9] A felperes keresetét az alperessel kötött fuvarozási szerződésből eredő fuvardíj megfizetése iránt terjesztette elő, mely jogvita által érintett jogterületet a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) szabályozza. A CMR 1. Cikk 1. pontja szerint az Egyezmény minden olyan szerződésre érvényes, amely áruknak közúton járművel díj ellenében végzett szállításáról szól, ha az áru átvételének helye és a kiszolgáltatásra kijelölt hely, – amint ezeket a fuvarozási szerződésben megjelölték, – két különböző állam területén van, amelyek közül legalább az egyik szerződő állam. Ez a rendelkezés a felek székhelyére és állampolgárságára tekintet nélkül érvényes. A felek közt létrejött fuvarozási szerződés szerint az áru berakodásának helye Ausztria, míg lerakodásának helye Nagy-Britannia volt, mindkét állam szerződő állama a CMR-nek.
[10] A CMR 31. Cikke értelmében az Egyezmény hatálya alá eső fuvarozásból eredő minden jogvita esetében kereset indítható a szerződő államoknak a felek által közös egyetértéssel kijelölt bíróságain kívül annak az országnak a bírósága előtt is, amelynek területén az alperes rendes lakóhelye, cégének központi telephelye, vagy olyan fióktelepe, illetve képviselete van, amelynek közvetítésével a fuvarozási szerződést megkötötték /a)/ vagy az áru átvételének helye vagy a kiszolgáltatásra kijelölt helye van /b)/. Más bíróság előtt kereset nem indítható. A CMR által szabályozott nemzetközi fuvarozás olyan különös jogterület, amely e jogterületen a joghatóságot szabályozza, és melynek rendelkezéseit a 44/2001/EK rendelet – a 71. Cikk (1) bekezdése szerint – nem érintette. A felek jogvitájában tehát a CMR rendelkezéseit alkalmazni kell, és mivel a CMR az általa megjelölt bíróságokon kívüli más bíróság joghatóságát kizárja, a 44/2001/EK rendelet által meghatározott joghatósági okok sem alkalmazhatók, továbbá a rendeletben megjelölt bíróságok joghatósága is kizárt.
[11] Hasonló jogi álláspontot foglalt el az Európai Bíróság a C-533/08. számú előzetes döntéshozatali eljárásban hozott döntésében, amelyben kimondta, hogy a 44/2001/EK rendelet 71. Cikke (2) bekezdése b) pontjának második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a rendeletnek egy másik tagállam bírósága határozatainak elismerésére és végrehajtására vonatkozó feltételekről szóló előírásai csak akkor szorulnak háttérbe a különös egyezményben foglalt megfelelő szabályokkal szemben – amely egyezményben mind a származási tagállam, mind a megkeresett tagállam részes fél – ha az egyezmény szabályai kimerítőek és kizárólagosak abban az értelemben, hogy kizárják a rendelet alkalmazását. A CMR rendelkezései is kimerítőek, teljes körűen szabályozzák a joghatóságot, más bíróság joghatóságát, és ezzel az EK rendelet alkalmazását is kizárva.
[12] Ezt az álláspontját megerősítette az Európai Unió Bírósága a 2014. szeptember 4. napján kelt Nickel & Goeldner Spedition GmBH v. Kintra UAB, C-157/13. számú előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletében, melyben kimondta, hogy a 44/2001. rendelet 71. Cikkét úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha a jogvita mind ezen rendelet, mind pedig a CMR hatálya alá tartozik, a tagállam az említett rendelet 71. Cikkének (1) bekezdése alapján a CMR 31. Cikkének (1) bekezdésében előírt joghatósági szabályokat alkalmazhatja.
[13] A CMR 31. Cikkére tekintettel a magyar bíróság joghatósága kizárt, ezért a pert a Pp.157. § a) pontja alapján – a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel – kellett megszüntetni. Mellőzi a másodfokú bíróság a végzés jogi indokolásából a Pp. 157/A. § (1) bekezdésére való utalást, mert az a perbeli esetben nem alkalmazható. Akkor lehet és kell e jogszabályhely alapján megszüntetni a pert, ha egyébként a magyar bíróság joghatósága nem kizárt, magyar bíróság eljárhat, de az alperes kifogást emel, és a magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg. Ez esetben e joghatósági kifogás alapján – és nem hivatalból – kell a pert megszüntetni.
[Pécsi Ítélőtábla Gpkf.IV.40.160/2014/2. szám]*

* Megjelent a BDT 2015. januári számában