3/2016. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Az adóbevételt különösen nagy vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt folyamatban levő ügyben a szökés, elrejtőzés veszélye, mint előzetes letartóztatást megalapozó ok megszűnése, de az eljárás meghiúsítása, megnehezítése veszélyének megállapíthatósága miatt az előzetes letartóztatás megszüntetésével egyidejűleg – az enyhébb kényszerintézkedés – a házi őrizet elrendelése elegendő lehet. A gyanúsított rendezett családi körülményei és három kiskorú gyermekének eltartási kötelezettsége az enyhébb kényszerintézkedés mellett szólnak, mert ez is megfelelően szolgálhatja az eljárás sikerének biztosítását.
A terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásának elrendelése – a szökés, elrejtőzés veszélyének hiányában – általában nem indokolt [Be. 60. § (2) bek., 129. § (1) bek. b) pont, c) pont, 138. § (4) bek.].

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóbevételt különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt folytat a fenti ügyszámon nyomozást ifj. V. L. és társai ellen.
[2] A törvényszék a 2015. július 14. napján megtartott ülésen hozott végzésével –  ügyészi indítvány alapján – ifj. V. L. gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette és elrendelte házi őrizetét az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2015. szeptember 17. napjáig. Rendelkezett a házi őrizet helyéről, elhagyásának módjáról, végrehajtásának ellenőrzéséről, illetve a házi őrizet szabályai megszegésének lehetséges jogkövetkezményeiről. Az elektronikus nyomkövető eszköz alkalmazására irányuló ügyészi indítványt elutasította.
[3] A végzés indokolása szerint a nyomozó hatóság a legfontosabb nyomozati cselekményeket már teljesítette, a relevanciával bíró bizonyítékokat beszerezte és biztosította. Az előzetes letartóztatást korábban megalapozó okok közül csak a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjában írt; az eljárás meghiúsítása, illetőleg megnehezítése állapítható meg az eljárás jelenlegi szakaszában, mely már nem indokolja a legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazását, az enyhébb kényszerintézkedéssel is kiküszöbölhető. A törvényszék álláspontja szerint a házi őrizet önmagában elégséges e cél elérésére, a nyomkövető eszköz alkalmazása nem nyújt olyan többlet biztosítékot, amely a nyomozati cselekmények zavartalanságát nagyobb mértékben képes lenne biztosítani. Ezért a nyomkövető eszköz felszerelése a büntetőeljárás céljának túlbiztosítását eredményezné, amely a gyanúsított személyi szabadságának a szükségesnél súlyosabb korlátozását jelentené.
[4] A végzés ellen a megyei főügyészség jelentett be fellebbezést a házi őrizet előírásainak technikai nyomon követő eszközzel történő ellenőrzésének elrendelése érdekében. Kifejtette, hogy a technikai nyomon követő eszköz alkalmazása kétséget kizáróan biztosítja a házi őrizet előírásainak megtartását, illetve többletet jelentene az önkéntes jogkövetésen alapuló házi őrizethez képest. Így a technikai eszköz alkalmazása a kényszerintézkedés céljainak eléréséhez szükséges.
[5] Az ítélőtábla az előterjesztett ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak.
[6] A törvényszék a gyanúsított vonatkozásában alapos vizsgálatnak vetette alá az előzetes letartóztatást megalapozó okokat. Ezen tevékenysége eredményeként helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a gyanúsított tekintetében a korábban fennálló, a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt ok; a szökés és elrejtőzés veszélye időközben megszűnt, mivel a közel egy évet előzetes letartóztatás volt, rendezett családi körülmények között élő és 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondosodni köteles terhelt esetében nem kell tartani attól, hogy az eljárás alól kivonja magát.
[7] A nyomozás befejezése előtt azonban még valószínűsíthető, hogy a tanúk befolyásolásával, bizonyítékok elrejtésével, megsemmisítésével a büntetőeljárás sikeres lefolytatását veszélyeztető vagy azt megnehezítő magatartást tanúsíthat, ezért a Be. 138. § (1) bekezdésében szabályozott házi őrizet elrendelése indokolt.
[8] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a házi őrizet önmagában elégséges intézkedés a kényszerintézkedés fent írt céljának eléréséhez, az ügyészség által indítványozott technikai nyomon követő eszköz alkalmazása már nem szükséges a nyomozati cselekmények zavartalanságának nagyobb mértékű biztosításához. Az elektronikus nyomkövető eszköz alkalmazása ugyanis a szökés vagy elrejtőzés veszélyének fennállása esetén célszerű, mivel a lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet szabályai megtartása hatékony rendőri ellenőrzését, a szabályok megszegése esetén a gyors rendőri intézkedést teszi lehetővé (BH 2014.268).
[9] Arra az esetre, ha a terhelt mégis megszegné a házi őrizet szabályait, őt a törvényszék kellő alapossággal kioktatta a Be. 139. § (1) bekezdése szerint várható jogkövetkezményekre, melyek közül a leghátrányosabb az előzetes letartóztatás ismételt elrendelése.
[10] Mindezek alapján az ítélőtábla a Be. 131. § (3) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva a törvényszék fellebbezéssel támadott végzését helyes indokainál fogva a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bnyf. 8/2015.)