4/2015. számú polgári elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

I. A felmondási jogra vonatkozó általános szerződési feltétel érvénytelenségének közérdekű perben történt megállapítását követően a szerződő felek közötti jogvitában a felmondás jogszerűségét nem e kikötés, hanem a diszpozitív jogszabályi előírások alapján kell megítélni.
II. A felmondási jog csak társadalmi rendeltetésével összhangban, súlyos szerződésszegés esetén gyakorolható. Visszaélésszerűen gyakorolja jogát a hitelező, ha egy havi törlesztő részlet elmulasztása és néhány törlesztés rövidebb idejű késedelme miatt a rendelkezésére álló óvadéknak igénye kielégítésére történő felhasználása helyett a kölcsönszerződést felmondja [Ptk. 4. § (1)bek., 5. §. (1) bek., 209/A. § , 271. § (1) bek., 277. § (4) bek.].

[1] Az I. rendű alperes mint hitelező és a felperesek mint adósok között 2008. szeptember 5. napján kölcsönszerződés jött létre 5 000 000 forintnak a folyósítás napját megelőző második banki napon a CIB Bank Zrt. által jegyzett devizavételi árfolyamon számolt svájci frank ellenértéke vonatkozásában. A felperesek és az I. rendű alperes között ugyanezen a napon óvadéki szerződés jött létre, mely szerint a kölcsön összegéből hat havi törlesztő részletnek megfelelő összeg elkülönítésre kerül az I. rendű alperes hitelező javára, aki jogosult az óvadékot a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségek teljesítésére, valamint a felperesek késedelmes teljesítése vagy teljesítésének elmaradása következményeinek elhárítására felhasználni a felperesek erre irányuló külön felhatalmazó nyilatkozata nélkül. Az I. rendű alperes a kölcsön teljes összegét 2008 szeptemberében folyósította az adósok részére. A felperesek a kölcsön törlesztésével késedelembe estek, ezért az I. rendű alperes a kölcsönszerződést 2009. február 27-én felmondta, a szerződésből eredő követeléseit a II. rendű alperesre engedményezte és a vételi jog gyakorlására kijelölte. A II. rendű alperes a II. rendű felpereshez intézett nyilatkozatával vételi jogát gyakorolta.
[2] A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes 2009. február 27. napján kelt felmondása, a követelésnek a II. rendű alperesre történő engedményezésére vonatkozó megállapodás, valamint a II. rendű alperesnek a vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozata érvénytelen. Kérték továbbá, hogy a bíróság az I. rendű alperest a kölcsönszerződés fenntartására kötelezze. Álláspontjuk szerint késedelembe nem estek, az I. rendű alperessel kötött szóbeli megállapodásuk szerint az első havi törlesztő részlet 2008 novemberében volt esedékes, melyet időben megfizettek hangsúlyozva, hogy a kölcsönszerződés konkrétan az első törlesztő részlet esedékességének időpontját nem tartalmazta. Szerintük – esetleges késedelmük esetén – az I. rendű alperes az óvadékba helyezett összegből kielégíthette volna a tartozást.
[3] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes tagadta, hogy a felperesekkel a kölcsön törlesztésének kezdő időpontjaként 2008 novemberében állapodott volna meg. Állította, hogy a felperesek a törlesztésekkel késedelembe estek, ezért a felmondása nem volt jogellenes. A II. rendű alperes is jogszerűen gyakorolta a vételi jogát.
[4] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes a 2009. február 27-én kelt, a felperesekkel mint adósokkal hitelezőként 2008. szeptember 5-én kötött kölcsönszerződését felmondó nyilatkozata, valamint a II. rendű alperes 2009. február 27-én kelt, a II. rendű felperes tulajdonában álló perbeli ingatlan tekintetében a vételi jog gyakorlására vonatkozóan közölt nyilatkozata érvénytelen. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[5] Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy az I. rendű alperes mint hitelező és a felperesek mint adósok között a Ptk. 523. § (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre, melynek biztosítékául a II. rendű felperesi ingatlanra vonatkozóan a Ptk. 269. § (1) bekezdésében írtak szerinti önálló zálogjog, illetve a Ptk. 375. § (1) bekezdése szerinti vételi jog került alapításra az I. rendű alperes javára. A kölcsönszerződésből fakadó követeléseit az I. rendű alperes a Ptk. 328. § (1) bekezdése szerint a II. rendű alperesre engedményezte, valamint a vételi jog gyakorlására is kijelölte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek nem bizonyították, hogy az I. rendű alperessel az első részlet 2008. novemberi esedékességében állapodtak meg. Kiemelte, hogy a kölcsönszerződés 3.1. pontja valóban nem tartalmazza konkrétan az első törlesztő részlet esedékességét, azonban a felperes e körben tett előadását életszerűnek találta. Ítéleti rendelkezését azzal indokolta, hogy a felperesek és az I. rendű alperes között a Ptk. 270. § (1) bekezdése szerinti óvadékra vonatkozó megállapodás értelmében az I. rendű alperes a felperesek erre irányuló felhatalmazó nyilatkozata nélkül jogosult volt az óvadékot a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségek teljesítésére, valamint a felperesek késedelmes teljesítése vagy teljesítésének elmaradása következményeinek elhárítására felhasználni. A Ptk. 4. § (1) bekezdésére figyelemmel az I. rendű alperes akkor járt volna el jóhiszeműen, tisztességesen és a felperesekkel együttműködve, ha az óvadékot a felpereseket terhelő fizetési kötelezettségre fordítja. Ebben az esetben a felperesek késedelme nem következhetett volna be. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint emiatt az I. rendű alperes felmondása nem jogszerű, ennél fogva a II. rendű alperes a vételi jogát jogellenesen gyakorolta. Alaptalannak találta az alperesek között létrejött engedményezési megállapodás érvénytelenségére irányuló keresetet, ugyanis a felmondás érvénytelensége nincs hatással az alperesek között létrejött engedményezési szerződésre. Az I. rendű alperesnek a kölcsönszerződés fenntartására történő kötelezése iránti kérelem pedig nem teljesíthető, mivel a felmondás érvénytelensége folytán a kölcsönszerződés minden további jogcselekmény nélkül hatályos.
[6] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű alperes fellebbezéssel élt, melyben annak megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a perbeli kölcsönszerződést, továbbá tényállásellenes megállapításokra jutott. Előadta, hogy a felperesek az első törlesztő részlet tekintetében késedelembe estek, ezért több alkalommal felszólította őket a teljesítésre. A felszólítások eredménytelenek maradtak, ezért a kölcsönszerződést jogszerűen mondta fel. Hangsúlyozta, hogy az óvadéki szerződés 2.b. pontja nem tartalmaz kötelező előírást az óvadék felhasználása vonatkozásában. Hivatkozott arra is, hogy ellene a PSZÁF által megindított közérdekű keresetet elbíráló ítéletében a bíróság nem állapította meg, hogy az I. rendű alperes az együttműködési kötelezettségét ne teljesítette volna azzal, hogy az óvadéki szerződésben meghatározott óvadék felhasználására vonatkozó jogával nem élt.
[7] A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
[8] A II. rendű alperes a másodfokú eljárásban előadást tenni nem kívánt.
[9] A fellebbezés nem alapos.
[10] Az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően helyesen állapította meg, az csupán annyiban szorul módosításra, hogy a kölcsönszerződés 2.3. a) pontja és 3.1. pontja értelmében – figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes részéről a teljes a kölcsönösszeg átutalása 2008 szeptemberében megtörtént – az első törlesztő részlet megfizetésének időpontja 2008. október hóban volt esedékes. Az aktuális törlesztő részletekről –– a 2008. október haviról is – az I. rendű alperes az I. rendű felperes nevére számlát állított ki, melyben szerepelt a fizetendő összeg nagysága és a teljesítés időpontja is.
[11] A Fővárosi Ítélőtábla az így pontosított tényállás alapján is azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott körben az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg döntését.
[12] Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozott arra a fellebbezésében, hogy a közérdekű perben a jogerős ítélet nem állapította meg, miszerint az együttműködési kötelezettségét megsértette azzal, hogy az óvadéki szerződésben meghatározott óvadék felhasználására vonatkozó jogával nem élt. A közérdekű per általános szerződési feltételek tisztességtelenség miatti érvénytelenségének megállapítása iránt folyt, olyan kereseti kérelmet a felperes nem terjesztett elő, amely együttműködési kötelezettség megsértésének vagy tisztességtelen joggyakorlásnak a megállapítására irányult volna. Így az említett ítéleti rendelkezés hiányából nem következik önmagában, hogy az I. rendű alperesnek az óvadék felhasználásával kapcsolatos eljárása rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősülne.
[13] A közérdekű perben hozott jogerős ítélet elutasította az az óvadéki szerződés – általános szerződési feltételnek minősülő – 2.b. pontja és az ÁSZF VII.9. c) alpontja –– óvadék felhasználásáról rendelkező – kikötései érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet. Ennek azonban az volt az oka, hogy a kérdéses kikötések a Ptk. 209. § (6) bekezdése alapján nem minősültek tisztességtelennek.
[14] A felperesek, valamint az alperesek közötti jogvitában nem az említett kikötések tisztességességének vagy tisztességtelenségének van ügydöntő jelentősége az alábbiakra figyelemmel:
[15] A Fővárosi Ítélőtábla korábbi részítélete jogerősen megállapította, hogy az I. rendű alperes által közjegyzői okiratba foglaltan a fogyasztói szerződések megkötésénél alkalmazott kölcsönszerződés I. fejezet 6.1. a) alpontjának „„az adós/eladó/zálogkötelezett a kölcsönszerződésből fakadó valamely fizetési kötelezettségével késedelembe esik”” szövegrészlete érvénytelen. A jogerős részítéletet a Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítéletével hatályában fenntartotta.
[16] Az I. rendű alperes a 2009. február 27-én kelt felmondását a kölcsönszerződés 6.1. a) pontjára alapította. Figyelemmel arra, hogy ez a rendelkezés a jogerős részítélet alapján az I. rendű alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedően érvénytelen, a felmondást erre nem alapíthatta az I. rendű alperes. A másodfokú bíróság a felmondás jogszerűsége körében ezért azt vizsgálta, hogy fennáll-e a Ptk. 525. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt feltétel. E rendelkezés értelmében a hitelező azonnali hatállyal akkor mondhatja fel a kölcsönt, ha az adós súlyos szerződésszegést követett el. Az I. rendű alperes a 2008. október 6-án esedékes törlesztő részletet 2008. november 17-én fizette meg, míg a további törlesztő részletekkel néhány napos késedelembe esett. E fizetési mulasztásban megnyilvánuló szerződésszegés súlyának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a felperesek 307 620 forint összegű óvadékot bocsátottak az I. rendű alperes rendelkezésére. Az óvadék éppen azt a célt szolgálta, hogy az I. rendű alperes a felperesek teljesítésének elmaradása vagy késedelme esetén ezt az összeget használja fel a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek teljesítésére, valamint késedelmes teljesítés vagy a teljesítés elmaradása következményeinek elhárítására.
[17] Nem volt vitás a perben, hogy az I. rendű alperes a teljesítésre irányuló eredménytelen felszólítást követően a szerződésből fakadó jogával nem élt, ehelyett a kölcsönszerződést felmondta. Kétségtelen tény, hogy sem az óvadéki szerződés 2.b. pontja, sem az ÁSZF VII.9. c) alpontja, de a Ptk. 270-271. §-ai nem tartalmaznak olyan előírást, mely szerint a hitelező köteles az óvadék fentiek szerinti felhasználására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Ptk. 4. § (1) bekezdésébe és a Ptk. 277. § (4) bekezdésébe foglalt kötelezettsége alapján ne lenne általában elvárható a jogosulttól, hogy az óvadékot a késedelmes teljesítés, illetve a teljesítés elmaradása következményeinek elhárítására felhasználja. Ennek elmulasztása miatt az I. rendű alperes a felmondási jogát visszaélésszerűen, nem annak társadalmi rendeltetésével összhangban gyakorolta [Ptk. 5. § (2) bekezdés].
[18] Az I. rendű alperes rendeltetésellenes joggyakorlására figyelemmel helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperesi mulasztás súlya nem szolgáltatott okot a kölcsönszerződés felmondására.
[19] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban pontosította, hogy az I. rendű felperes felmondásának jogszerűtlenségét állapította meg, mivel bíróságnak a felmondás jogszerűsége kérdésében kell állást foglalnia, és amennyiben a felmondást a törvényben és a szerződésben írt feltételeknek megfelelőnek találja, jogszerűnek, ellenkező esetben jogszerűtlennek, nem pedig érvényesnek minősíti.
[20] A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését a per főtárgya tekintetében azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az I. rendű alperes felmondásának jogszerűtlenségét állapította meg.

(Fővárosi Ítélőtábla 4. Pf. 20.914/2013.)