4/2020. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Nem tekinthető a gyülekezési  jog korlátozását magalapozó körülménynek, ha a rendezvény helyszínén vagy környékén a közlekedés lelassul, leáll vagy terelést szenved.
A Gytv. 13. § (3) bekezdés c) pontja sem arra ad felhatalmazást a gyülekezési hatóság számára, hogy bármilyen forgalmi zavar kilátásba helyezése esetére megakadályozhassa a gyűlések megtartását.
A gyülekezési hatóságnak le kell folytatni a Gytv. szerinti érdemi egyeztetési eljárást, és külön kell indokolni a zavarás körében a Gytv.-ben írt szabályozási mérce alkalmazását.
[2018. évi LV. törvény (Gytv.) 1. § (1) bek., 10. § (4) bek., 11. §, 13. § (1), (3) bekezdés c) pont. ]

[1] A felperes 2019. január hó 18. napján 10:30 órakor tett bejelentést a 2019. január hó 22. napjának 11:00 órájától 15:00 órájáig M. belterületén a 682-es számú út 5 + 310 és 5+410 km szelvénye közötti útszakaszon K. irányába vezető oldalon a forgalmi sávban megtartandó gyűlésről. A felperes a gyűlésének célját „Tiltakozás a rabszolgatörvény ellen” elnevezéssel jelölte meg. A bejelentés alapján a szervező 20 fő megjelenésére számított, 10-12 db gépjárművel, amelyet 2 fő rendező biztosításával kívánt lebonyolítani. A szervező a rendezvény napirendjeként a forgalmi sáv lezárást jelölte meg.
[2] A gyülekezési hatóságként eljárt alperes a tényállás tisztázása körében egyeztető tárgyalást tartott 2019. január 18. napon 10:45 órakor. Az egyeztető tárgyaláson a felperes előadta, hogy a gyűlésen résztvevők várható létszámát a korábbi hasonló típusú rendezvények tapasztalatai alapján jelölte meg, így várhatóan körülbelül 20 fő jelenlétére számít. A felperes az egyeztető tárgyaláson pontosította a bejelentés paramétereit, így tájékoztatta az alperest, hogy a gyűlés célja tiltakozás a „rabszolgatörvény” ellen, amely során félpályás útlezárással járó gyűlést tartanak. Technikai előkészület az előadás szerint nem lesz, a gyűlésre 10-12 db gépkocsival érkeznek a résztvevők akik a megjelölt helyszínen leparkolnak, technikai eszköz igénybevételére nem kerül sor. A felperes tájékoztatta a gyülekezési hatóságot arról is, hogy a gyűlés szervezője, illetve vezetője a gyűlés békés lebonyolításához és a gyűlés rendjének fenntartásához kapcsolódó feladatai ellátásához megfelelő, a résztvevők várható létszámához igazodó számú, nagykorú rendező segítségét veszi igénybe. A rendezők egységesen „rendező” feliratú karszalagot vagy mellényt viselnek, és a vezető utasításainak megfelelően járnak el. A gyűlés vezetője az alkalmazást megelőzően felhívja a rendezők figyelmét a gyűlés békés jellegét biztosító korlátozások megtartására, és arra, hogy azok megsértésével bűncselekményt valósíthatnak meg. A rendezők helyszínre érkezésének időpontja: 2019. január 22-én 11:00 óra. A rendezvény vezetője és a rendezők közötti kapcsolattartás személyesen vagy telefonon történik. A rendezők konkrét elhelyezkedését és a konkrét rendezői feladatokat a szervező a helyszínen határozza meg. A gyűlés megkezdését megelőzően külön gyülekezés nem lesz. Minden résztvevő egyénileg érkezik gépkocsival, illetőleg gyalogosan, szervezett utazással történő résztvevőkre nem kell számítani. A szervező a tárgyaláson részletezte a gyűlés lefolyását. A gyűlés pontos helyszíne: M. belterületén a 682-es számú út 5 + 310 és 5 + 410 km szelvénye közötti útszakaszon  a K. irányába vezető oldalon a forgalmi sávban. Az egymás mögött leparkolt gépjárműveken molinók, transzparensek, zászlók lesznek felhelyezve. A gyűlés 2019. január 22-én 15:00 órakor ér véget.
[3] Az egyeztető tárgyalásról készült 14040-160/2-2/2019.rendb. számú 10:45 órakor felvett jegyzőkönyvben az alperes rögzítette, hogy a bejelentés hiánytalanul tartalmazza a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 10. § (4) bekezdésében meghatározottakat, valamint, hogy a Gytv. 13. és 14. §-ában nevesített tiltó ok nem áll fenn.
[4] Az egyeztetés után az alperes megkereste a Megyei Rendőr-főkapitányság Marcali Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályát (a továbbiakban: SMRFK Közlekedésrendészet) a gyűléssel kapcsolatos forgalmi viszonyok tisztázása céljából.
[5] Az SMRFK Közlekedésrendészet szakvéleménye alapján 2019. január 18. napján 13:00 órakor megtartott ismételt egyeztető tárgyaláson az alperes ismertette a felperessel, hogy a bejelentett gyűlésnek a közlekedés rendjére gyakorolt várható negatív hatása – így különösen a járműforgalom betorlasztása egy nehezen elkerülhető, vagy kiváltható útszakaszon – jelentős kockázatot foglal magában, mely nemcsak a közlekedés sérelmével jár, hanem az esetleges élet- és vagyonmentést is gátolhatja. Az alperes a felperes számára a gyűlés alternatív útvonalat érintő megtartását ajánlotta fel, melyet felperes nem fogadott el. Alperes mindezek után tájékoztatta a felperest, hogy a gyűlés megtartását illetően a Gytv. 13. § (1) bekezdése értelmében a 13. § (3) bekezdés c) pontja alapján tiltó ok áll fenn.
[6] Ezt követően az alperes a felperes által bejelentett gyűlést a 1404-160/2/2019. rendb. számú határozatával az SMRFK Közlekedésrendészet szakvéleménye alapján megtiltotta. Utalt arra, hogy az alapvető jogok érvényesülésének vizsgálatakor figyelembe kell venni a szabad mozgáshoz, illetve a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogokhoz nem feltétlenül szorosan összekapcsolódó jogokat is, mint például a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz való jogot. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság korábbi döntésére hivatkozva kifejtette, hogy a gyülekezési hatóságnak a hasonló tényállású ügyekben elsősorban azt kell vizsgálnia, hogy a bejelentett rendezvény tervezett helye és ideje nem jár-e a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével. Az aránytalan sérelem jogi fogalma ebben a kontextusban megegyezik a közlekedés más útvonalon nem történő reális biztosíthatóságának hiányával. E hiány alatt nem pusztán a teljes lehetetlenséget kell érteni, hanem azt is, ha csak aránytalan nehézségek árán oldható meg más útvonalon a közlekedés. Értékelve a szakvéleményt, illetve azt összevetve a gyűléssel érintett helyszín adottságaival, paramétereivel, az alperesi határozat szerint megállapítható, hogy a rendezvény a bejelentésben megjelölt helyen és időpontban nem tartható meg. Kiemelte, hogy a bejelentést a közlekedés rendjének és a közlekedés biztonságának sérelme miatt nem vette tudomásul, így a Gytv. 13. § (1) bekezdése értelmében a 13. § (3) bekezdés c) pontja alapján tiltó rendelkezést hozott.
[7] A határozat ellen benyújtott keresetében a felperes kérte, hogy a bíróság az alperes  határozatát, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban Kp.) 89. §-ra, valamint a Gytv. 15. § (4) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és kötelezze az alperest perköltség megfizetésére. Álláspontja szerint az alperes tiltó határozata jogsértő. Utalt Magyarország Alaptörvénye B. cikkének (1) bekezdésére, mely szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alaptörvény 1. cikke szerint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Az Alaptörvény részletesen felsorolja, hogy Magyarország az embernek, mint természetes személynek mely alapjogait ismeri el. Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez. Hivatkozott a Gytv. 1. § (1) bekezdésére, mely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy engedély vagy – az e törvényben meghatározott kivételekkel – előzetes bejelentés nélkül, békésen és fegyvertelenül másokkal közösen felvonulásokat és tüntetéseket (a továbbiakban együtt: gyűlés) szervezzen és azokon részt vegyen. Rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság a gyülekezési jog korlátozásának tárgyában – hasonló ügyekben – már több alkalommal döntést hozott, így a 3/2013. (II. 14.) AB számú határozat (a továbbiakban: AB1. határozat) szerint a bejelentési kötelezettséget közterületen tartandó rendezvény esetében az indokolja, hogy a hatóságok képesek legyenek biztosítani a gyülekezés lebonyolítását. Az Alkotmánybíróság a 30/2015. (X. 15.) AB számú határozatára (a továbbiakban: AB2. határozat) hivatkozva kiemelte, hogy az előzetes tiltás minősül súlyosabb alapjog korlátozásnak, mivel ellehetetleníti a véleménynyilvánítást és a rendőrségnek az előzetes tiltás esetén a törvényi szabályokkal összhangban nincs mérlegelési lehetősége, csak szigorú, objektív feltételek fennállása esetén tilthatja meg a rendezvényt. Álláspontja szerint a jelen esetben objektív feltételekről nem beszélhetünk, ahogyan a rendőrségi szakvéleményben is többször kizárólag prejudikációt lehet felfedezni. Véleménye szerint eltúlozta az alperes a 10-12 autó forgalomra gyakorolt hatását. Kiemelte, hogy kifejezetten félpályás – rövid útszakaszt érintő – útlezárást jelentett be, mely bejelentett demonstráció nem eredményezné a közlekedés teljes ellehetetlenülését, pusztán annak lelassulását idézné elő a gyűlés tervezett, szigorú keretek közé szorított időintervallumában.
[8] Álláspontja szerint a Gytv. 13. §-a nem arra hatalmazza fel a gyülekezési hatóságot, hogy bármilyen forgalmi zavar esetén megakadályozhassa a gyűlések megtartását. Rámutatott, hogy a gyűlések résztvevőinek éppúgy joguk van tüntetésre, mint bárki másnak közlekedésre használni a közutakat, figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) és az Alkotmánybíróság joggyakorlatát. Ugyanakkor az alperes még csak kísérletet sem tett arra vonatkozóan, hogy milyen biztosítási intézkedésekkel tudná biztosítani a demonstrációt és a balesetmentes közlekedést. Előadta, hogy a demonstráció helyszínét célirányosan választotta ki, és az időpontot is, mivel M. városában az ipari parkban dolgozó emberek jelentős része ezen az útvonalon közlekedik. Az ún. „rabszolgatörvény” leginkább őket érinti, ezért az ő figyelmüket szerette volna erre felhívni. A gyülekezési hatóság ezen körülményeket egyáltalán nem értékelte, azokat döntésénél nem vette figyelembe. Véleménye szerint a gyülekezési jog gyakorlásának egyik alapvető jellegzetessége az, hogy csak mások jogainak sérelmével valósítható meg. A Gytv. 13. § (3) bekezdés c) pontja azonban nem arra ad felhatalmazást a gyülekezési hatóság számára, hogy bármilyen forgalmi zavar kilátásba helyezése esetére megakadályozhassa a gyűlés megtartását. Kifejezetten félpályás – rövid útszakaszt érintő – útlezárás került bejelentésre, amely nem eredményezné a közlekedés teljes ellehetetlenülését, pusztán annak lelassulását idézné elő a gyűlés tervezett, szigorú keretek közé szorított időintervallumában, ezért az előzetes megtiltás mint a gyülekezési jog tekintetében érvényesíthető legsúlyosabb korlátozás jelen esetben aránytalannak tekintendő.
[9] Az alperes a védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte, perköltségben marasztalás mellett. Álláspontja szerint az alperes a beszerzett szakvélemény és a személyes egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján, megalapozottan jutott arra a döntésre, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti. Rámutatott, hogy határozata indokolásában megfelelően alátámasztotta a közlekedés rendjének közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélyeztetését, mint a tiltási ok megalapozottságát alátámasztó körülményt.
[10] A felperes keresete alapos.
[11] Elöljáróban a törvényszék kiemeli, hogy a bejelentések kapcsán eljáró rendőrhatóságnak, azaz az alperesnek nincsen törvényi felhatalmazása sem annak megítélésére, sem pedig értékelésére, hogy egy rendezvény megtartásához fűződik-e (illetve mekkora) társadalmi érdek, a rendezvény céljához képest a választott helyszín megfelelő-e, a gyülekezési joggal kapcsolatos rendőrségi intézkedések során ugyanis kizárólag alapjogi és rendőrszakmai szempontok vehetőek figyelembe. A bírósági gyakorlat mindezzel kapcsolatban a korábbiakban is rámutatott arra, hogy meg kíván felelni az Alkotmánybíróság határozataiban foglaltaknak, amelyek az erga omnes hatályuk okán viszonyítási pontot jelentenek az általános hatáskörű bíróságok számára is, és amelyek a bíróság számára az adott esetre is a feltétlen érdemi vizsgálódás kötelezettségét írják elő.
[12] Az Alkotmánybíróság az AB1. határozatában megállapította, hogy a bejelentési kötelezettséget a közterületen tartandó rendezvény esetében az indokolja, hogy a hatóságok képesek legyenek biztosítani a gyülekezés lebonyolítását. A vonatkozó törvényi szabályok éppen ezen kötelezettséghez társítanak hatósági hatásköröket. A közigazgatási szerv jogosítványaival szemben a bíróságnak a közigazgatási szerv helyett tényállás-feltárásra, tényállás-megállapításra és az annak megfelelő közigazgatási döntés meghozatalára nincsenek megfelelő jogi eszközei. Ezért ennek elmaradása esetén önmagában a bíróság érdemi döntése nem garantálhatja a közlekedés rendjének zavartalanságához fűzött alkotmányos elvek és érdekek védelmét, érvényesülését. Ilyen körülmények között a bírói felülvizsgálat nem irányulhat arra, hogy a rendőrség a tényállás teljes körű tisztázása mellett helyesen alkalmazta-e a vonatkozó jogszabályokat. A bíróság a felülvizsgálat során elsődlegesen alapjogot alapjoggal, valamint az alapjog érvényesülését a felmerülő közérdek érvényesülésével tudja csupán összemérni.
[13] Az alperes a határozatát a Gytv. 13. § (1) bekezdésére alapította, mely szerint a gyülekezési hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme az (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható. A Gytv. 13. § (3) c) pontja szerint a közrendet veszélyezteti az is, ha a felhívás, illetve a gyűlés a közlekedés rendjének sérelmével jár.
[14] A törvényszék e körben felhívja a figyelmet arra, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának alapvető jellegzetessége, hogy csak mások jogainak sérelmével valósítható meg. A Gytv. az arányosság tekintetében állít fel egy olyan követelményt, amely biztosítékot jelent arra, hogy a nyilvánvaló többségnek ne kelljen aránytalan jogsérelmet elviselnie.
[15] Az Alkotmánybíróság AB1. határozata a gyülekezéshez való alapjog Alkotmányban és Alaptörvényben szabályozott tartalmát illetően megállapította: „[a] 2011. december 31-éig hatályos Alkotmány 62. § (1) bekezdésében a Magyar Köztársaság elismerte a békés gyülekezés jogát és biztosította annak szabad gyakorlását. A 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvény mindenki jogát biztosítja a »békés gyülekezéshez«. Bár az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésének szövege kifejezetten nem követeli meg az államtól, hogy az emberek szabad gyülekezését biztosítsa, ez a kötelezettség az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből következik, ez utóbbi rendelkezés ugyanis minden alapvető (ideértve a gyülekezési) jog védelmét az állam elsőrendű kötelezettségévé teszi. Az állam jogalkotó és jogalkalmazó intézményei tehát kötelesek biztosítani, hogy a gyülekezni kívánók élhessenek az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogukkal. Az Alkotmánybíróság ezért továbbra is irányadónak tekinti a korábbi határozataiban foglalt gyülekezési szabadsággal kapcsolatos megállapításokat.”
[16] Az AB2. határozatában az Alkotmánybíróság – utalva a korábbi határozataira is – hangsúlyozta a gyülekezési jog kiemelkedő kommunikációs funkcióját a közügyek megvitatása terén, ami a véleménynyilvánítás szabadságának speciális alapjogi megfogalmazása mellett a közvetlen demokrácia egyik megnyilvánulási formájaként is értelmezhető. Az Alkotmánybíróság ezzel együtt azt is hangsúlyozta, hogy összhangban a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban (a továbbiakban: AB3. határozat) foglaltakkal, valamint az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével, hogy a gyülekezési jog kiemelt jellege nem jelenti azt, hogy korlátozhatatlan alapjog lenne. Az AB3. határozat megfogalmazását felidézve megállapítható az, hogy a békés gyülekezéshez való jognak kitüntetett szerepe van az alapjogok rendszerében egy demokratikus jogállamban. Ez ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a békés gyülekezéshez való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, korlátozását pedig szorosan behatárolják a Magyarország által elfogadott nemzetközi egyezmények előírásai.
[17] Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság az AB2. határozatában megállapította, hogy „[a]z Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az alapjog-korlátozásnak ez a tesztje mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, ugyanakkor hatáskörükhöz igazodva a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. E követelményből – az Alaptörvény 28. cikkére is tekintettel – a bíróságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását kizárólag a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsák.” Továbbá: „[a] korlátozás gyakorlásakor azonban a jogalkalmazóknak mindig figyelemmel kell lenniük arra is, hogy az alapjogok korlátozására kizárólag az elérni kívánt céllal arányos módon kerülhet sor alkotmányosan. Az arányosság az elérni kívánt cél és az alapjogi korlátozás súlyának mérlegelését kívánja meg, ami azt is jelenti, hogy minél erősebb érvek szólnak egy alapjog védelme mellett, annál körültekintőbben kell eljárni annak korlátozásakor.”
[18] Előbbi határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyülekezési jog korlátai közül a legsúlyosabbnak a gyülekezések előzetes tiltása minősül. Tiltás esetében ugyanis a kifejezésre szánt vélemény nem tud érvényesülni, mivel a gyülekezők nem tarthatják meg a rendezvényüket. Éppen e miatt ultima ratio jellegű korlátozásnak nevezhető az előzetes tiltás, hiszen az teljes egészében megvonja az alapjog érvényesülését. Ebben a tekintetben még a rendezvény feloszlatása is fokozatilag enyhébb korlátozásnak minősül. Az Alkotmánybíróság a gyülekezések bejelentésével és a tilalmi okok felmerülésével összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrség a tiltó okokat nem alkalmazhatja mechanikus jelleggel. Szükséges lefolytatni a jogszabályban előírt egyeztetési eljárást, és külön kell indokolni a zavarás körében a Gytv.-ben szereplő „súlyossági mérce” alkalmazását. Ennek indoka, hogy „[a]z egyeztetési eljárás során a közhatalmat gyakorló szerv párbeszédet folytathat a gyülekezés szervezőjével, és ez adott esetben a tényállás differenciáltabb megállapításának lehetőségét is magában hordozza, továbbá lehetőséget ad mind a szervezőnek, mind a hatóságnak az álláspontok mélyebb megismerésére, adott esetben a közvetlen személyes meggyőzés erejének kibontakozására. A formalitástól mentes, érdemi párbeszédet eredményező egyeztetési eljárás alkalmazása az alapjog gyakorolhatóságát segítő jogintézmény, amely egyben az alapjog indokolatlan korlátozásának elvi lehetőségét is képes az adott esetben megakadályozni. A gyülekezés szervezőjének az egyeztetési eljárás során tanúsított magatartása egyben a hatóság számára hasznos informatív erővel bírhat a gyülekezési jog gyakorlása során várható események előzetes megítélése és felmérése szempontjából is. Mindezek alapján megállapítható, hogy az egyeztetési eljárás lefolytatása elősegíti egy kompromisszumos megoldás megtalálását a gyülekezők és a hatóság között, lehetővé téve ezzel a gyülekezéshez való alapjog és a tiltó ok által védett jogállami követelmény közötti megfelelő egyensúly megteremtését.”
[19] Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy „[a] tiltó okok felmerülése esetén a gyülekezés megtartása érdekében a rendőrség tehet technikai javaslatokat (pl. az időtartamra vonatkozólag, vagy a hangosító eszközök vonatkozásában) a gyülekezés bejelentője számára, amelyeket a bejelentő ugyan nem köteles elfogadni, de amelyek az adott tényállás körében konkrét támpontot adhatnak a gyülekezés szervezője számára az alapjog tényleges érvényesíthetőségének egyedileg megmutatkozó alkotmányos kereteire vonatkozóan.” Mindez azt a felelősséget rója a jogalkalmazóra, hogy határozatából ki kell derülnie, hogy mérlegelte a kompromisszumos megoldás által felvetődő kérdéseket és tényszerűen kell alátámasztania, amennyiben továbbra is fennállónak látja a tilalmi okok alkalmazhatóságát. A rendőrségnek az egyeztetési eljárás során a kompromisszum megtalálására tett kísérleten kívül fel kell hívnia a szervező figyelmét arra is, hogy a tiltó okokkal nem érintett helyszíneken (közterületeken) a rendezvény továbbra is megtartható.
[20] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[21] Az Alkotmánybíróságnak az 55/2001. (XI. 29.) AB számú határozatot több ponton megerősítő, ugyanakkor attól több kérdésben továbblépő 75/2008. (V. 29.) AB határozata - egyebek mellett - egyértelművé tette, hogy a gyülekezési szabadság gyakorlása sokszor nem a „járművel vagy anélkül való közlekedés szabadságával” mint alapvető joggal, hanem a közlekedés rendjéhez fűződő közérdekkel áll összefüggésben. Az Alkotmánybíróság  hangsúlyozta azt is, hogy a gyülekezési jog gyakorlása korlátozható a közlekedés rendjéhez fűződő közérdekre tekintettel is, csak sokkal kisebb mértékben mint abban az esetben, amikor a szabadságjog más alapjoggal áll szemben.
[22] A közlekedés rendjében rejlő megtiltási ok értelmezésében az egyöntetű alkotmánybírósági és bírósági gyakorlat alapján a gyülekezés abban az esetben minősül előzetesen megtilthatónak, ha a rendezvény időtartamára és az érintett közterület sajátosságaira is figyelemmel a személyek közterületen történő mozgását, közlekedését átmenetileg ugyan, de huzamosnak mondható időtartamban ellehetetleníti. A bírói gyakorlat azonban nem lát a gyülekezési jog gyakorlása előtt akadályt akkor, amikor az érintett helyszínen a közlekedés előreláthatóan lelassul, leáll vagy terelést szenved, mindez ugyanis nem tekinthető a korlátozást megalapozó körülménynek.
[23] A törvényszék álláspontja szerint a felperes helyesen mutatott rá arra, hogy a Gytv. 13. § (3) bekezdés c) pontja nem arra ad felhatalmazást a gyülekezési hatóság számára, hogy bármilyen forgalmi zavar kilátásba helyezése esetére megakadályozhassa a gyűlések megtartását. Az alperes határozatában nem indokolta meg ugyanis kellő alapossággal, hogy a felperes által bejelentett gyűlés minden kétséget kizáró módon megvalósítaná a közlekedés rendjének szükségtelen veszélyeztetését. Kiemeli a törvényszék, hogy a felperes által kifejezetten félpályás - rövid útszakaszt érintő - útlezárásként bejelentett demonstráció az alperesi határozatban kifejtettek szerint sem eredményezné a közlekedés teljes ellehetetlenülését, pusztán annak lelassulását idézné elő a gyűlés tervezett, keretek közé szorított időintervallumában.
[24] Az alperesi határozat nem tartalmaz elemzést arra nézve sem, hogy a tervezett gyűlés megvalósulása esetén milyen közlekedésrendészeti intézkedések, rendőri jelenlét, ideiglenes jelzőlámpa esetleges kihelyezése lenne szükséges a demonstráció baleset-megelőzési és közlekedésbiztonsági szempontú biztosításához.
[25] A törvényszék - utalva a 104.K.700.083/2019/3. számú döntésben foglaltakra is - rá kíván mutatni arra, hogy a Gytv-hez fűzött törvényi indokolás releváns eleme, hogy az együttműködési kötelezettség (Gytv. 8. §) jegyében szabályozza a törvény a szervező(k) és a rendőrség közötti kötelező előzetes egyeztetés szabályait. E szerint a bejelentés alapján a rendőrség rövid úton személyes egyeztetésre idézi a szervezőt (ha a bejelentés elbírálásához szükség van a szervező, a vezető vagy más személyek meghallgatására), ahol a feleknek meg kell állapodniuk a rendőrség és a gyűlés szervezője, illetve vezetője közötti kapcsolattartásról, a rendezők számáról, azoknak a technikai eszközöknek az alkalmazásáról, amelyek a résztvevők helyszíni tájékoztatását biztosítják, továbbá a gyűlés biztonságos lebonyolítása érdekében szükséges rendőri intézkedésekről. A Gytv. 11. § (2) bekezdése szerinti egyeztetés alapvető célja, hogy a rendőrség és a bejelentő adott esetben a bejelentés tartalmától eltérő kompromisszumra jutva meghatározza a rendezvény jogszerű megtartásának feltételeit, elkerülve ezzel a tiltó határozat meghozatalát; az egyeztetés eredménye tehát a korlátozó határozat meghozatala is lehet. Mindezek teljesülése érdekében azonban a hatóságnak az egyeztetésen az adott rendezvény tekintetében kell alternatív korlátozó javaslatokat tennie, arról meghallgatni a bejelentő véleményét, és ennek eredményeként hozhat a Gytv. 11. § (4) és (5) bekezdése szerinti tartalommal korlátozó határozatot. Ezzel összefüggésben a Gytv. 11. §-hoz fűzött indokolásból kiemelendő, hogy a rendőrség a tiltó okokat nem alkalmazhatja mechanikus jelleggel. Szükséges tehát lefolytatni az érdemi egyeztetési eljárást, és külön kell indokolni a zavarás körében a Gytv.-ben írt súlyossági mérce alkalmazását.
[26] A perbeli ügyben különösen visszásnak tekintendő, hogy az első 10:45 órakor felvett egyeztetési jegyzőkönyv tanúsága szerint az alperes kifejezetten tájékoztatta arról a felperest, hogy a bejelentés alapján nem áll fenn a Gytv. 13. és 14. §-aiban nevesített tiltó ok. Ezt követően került sor az SMRFK Közlekedésrendészet megkeresésére a gyűléssel kapcsolatos forgalmi viszonyok tisztázása céljából, majd 13.00 órakor az újabb egyeztető tárgyalásra, az alternatív útvonal felajánlásával, majd a tiltó határozatot meghozatalára. Mindezzel összefüggésben arra is rá kell mutatni, hogy az előzetes egyeztetések jegyzőkönyvei alapján a felperes, mint a rendezvény szervezője és az alperes között nem valósulhatott meg az az együttműködés, ami a rendezvény meghatározott feltételek szerinti lebonyolításához, a korlátozó határozat meghozatalához, így végső soron a gyülekezési jog, mint alapvető jog érvényesüléséhez vezetett volna. Az alperes a rendelkezésre álló közigazgatási iratok szerint a korlátozó határozathozatal lehetőségének számbavétele nélkül, jogszabálysértő módon a legsúlyosabb szankciót, a tiltó határozatot alkalmazta.
[27] A Gytv. 8. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a gyülekezések szervezőinek a rendőrségben olyan partnert kell látniuk, amelytől a közrend fenntartása, valamint a gyülekezők alapjog gyakorlása közötti méltányos egyensúly fenntartása várható. Ezt azonban csak a jogalkalmazók következetes, az alapjog gyakorlati érvényesülésének célját szem előtt tartó és az ügy konkrét körülményeit megfelelően mérlegelő joggyakorlata segítheti elő. A Gytv. indokolása utalva az EJEB gyülekezési jog korlátozásával összefüggésben kialakult gyakorlatára hangsúlyozza – figyelemmel az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 11. cikk 2. pontjában foglaltakra –, hogy annak kizárólag olyan indokból lehet helye, amely egy „demokratikus társadalomban szükséges”. Ez pedig feltételezi, hogy „a beavatkozás »nyomós társadalmi szükséglet«-nek tesz eleget, s – különösen – hogy arányos az elérni kívánt céllal” [Patyi és Mások kontra Magyarország (5529/05), 2008. október 7., 38. bekezdés]. Az EJEB rámutatott arra is, hogy a gyülekezési jog korlátozására kizárólag „törvényben előírt” tilalom alapján kerülhet sor. Ennek hiányában nem lehet elvégezni sem a törvényes cél, sem a demokratikus társadalomban szükségesség vizsgálatát. A megtiltás jogalapjának hiánya ugyanis önmagában megalapozza az EJEE 11. cikkének sérelmét [Szerdahelyi kontra Magyarország (30385/07), 2012. január 17.].
[28] Hivatkozik a Gytv. indokolás a Velencei Bizottság releváns ajánlásaira is, amely a mások jogának és szabadságának sérelme, mint megtiltási ok kapcsán több ízben kiemelte, hogy a gyülekezési hatóságnak kötelessége megtalálni az egyensúlyt a békés gyülekezés joga és az azzal versengő jogok között. A testület EBESZ/ODIHR-el közös ajánlásában rögzítette, hogy amíg pl. a gyalogos forgalom puszta megnehezítése nem lehet oka egy gyűlés megtiltásának, addig mások jogának és szabadságának az indokolatlan sérelme megalapozhatja azt. Azt is kiemelte ajánlásában a Velencei Bizottság, hogy a mások jogának és szabadságának sérelmére való hivatkozás során vizsgálni kell a jogsértés súlyát, a korlátozás szükségességét (fennáll-e a legitim cél, azaz a korlátozás-e a legenyhébb eszköz), és annak arányosságát is.
[29] A gyűlés előzetes megtiltása alkalmazhatóságával összefüggésben a Gytv. indokolása kiemeli továbbá azt a szempontot, miszerint a gyülekezési jog minél szélesebb körű biztosítását eredményező döntés meghozatala azt is megköveteli a jogalkalmazóktól, hogy a mérlegelés során lehetőleg a gyülekezési jogukkal élni kívánó személyek számára kedvező döntést hozzanak, tiszteletben tartva az arányosság és a diszkrimináció-mentesség követelményét. Utalni kell e körben a miniszteri indokolás által szintén hivatkozott azon követelményre is,  mely szerint a gyülekezési szabadság korlátozását szűken kell értelmezni: egy általános tilalom vagy a túl széles mérlegelési szabadság összeegyeztethetetlen az EJEE rendelkezéseivel (Çetinkaya kontra Törökország, 2006. június 27).
[30] Fentiekből következik, hogy az alperes a felperes által bejelentett gyűlés esetében a határozatában nem indokolta megfelelően, hogy a Gytv. közlekedési klauzulája vonatkozásában a jogalkotói célnak megfelelően alátámasztotta volna a közlekedés rendjének közvetlen, szükségtelen és aránytalan mértékű veszélyeztetése, mint előzetes tiltási ok megalapozottságát alátámasztó körülményeket. Mindebből következik, hogy az előzetes megtiltás, különös tekintettel a Gytv. által biztosított egyéb, a megtiltáshoz képest enyhébbnek minősülő korlátozásokra (lásd így különösen a korlátozó határozat és a rendezvény feltételeinek meghatározása tekintetében az alperes számára a Gytv-ben biztosított lehetőségeket) nem felelt meg azon követelménynek sem, hogy a mérlegelés során lehetőleg a gyülekezési jogukkal élni kívánó személyek számára kedvező döntés meghozatalát eredményezze, tiszteletben tartva az arányosság elvárt követelményét.
[31] Mindezek alapján a törvényszék az eljárás tárgyát képező esetben – az alperes határozatának indokolásában foglaltakkal eltérően – arra a megállapításra jutott, hogy a felperes által bejelentett rendezvény esetében a gyülekezési jog előzetes megtiltás révén való korlátozhatóságának feltételei nem állnak fenn.
[32] Fentiekre tekintettel a törvényszék a felperes keresetének helyt adott, és az alperes határozatát a Gytv. 15. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
[33] Felhívja a törvényszék a figyelmet a Gytv. 15. § (5)  bekezdésében foglaltakra, mely szerint ha a bíróság a gyülekezési hatóság határozatát a gyűlés bejelentésben megjelölt időpontját követően semmisíti meg, a gyűlés megtartásának tervezett új időpontjáról a szervezőnek a gyülekezési hatóságot 24 órával a gyűlés megtartását megelőzően tájékoztatnia kell.

(Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság 105.K.700.291/2019.)