45/2014. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

A természetvédelmi oltalom alatt álló területek tekintetében a természetvédelmi kezelésért felelős szerv rendelkezik hatáskörrel [1995. évi XCIII. tv. 1. §, 4. §, 5. §; 1993. évi II. tv. 12/C. § (5) bek.].

[1] A Barcsi Körzeti Földhivatal a felperes vonatkozásában 2003. december 17. napján zárómérleget készített, mely 6. pontjában szövetkezeti földhasználatban lévő természetvédelmi oltalom alatt álló területek tekintetében 104 db területet rögzített, 5582,95 AK értékben.

[2] 2004. január 7. napján a Földművelésügyi és  Minisztérium Földművelésügyi Hivatal határozatot hozott a földkiadási eljárás lezárása tárgyában. A határozat szerint a felperes gazdálkodási területére vonatkozóan a részarány-földtulajdonú földek kiadására vonatkozó eljárást lezárta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a – Barcsi Körzeti Földhivatal  által 2003. december 30. napján megküldött - záró aranykorona mérlegből megállapította, hogy a felperes gazdálkodási területi részarány-földtulajdonra jogosult személy, illetve szövetkezet használatában álló termőföld nincs; a földkiadási eljárás befejeződött.

[3] A Somogy Megyei Kormányhivatal Földművelési Igazgatósága a 2011. február 28. napján kelt határozataiban a felperes használatában álló - a felsorolt határozatokban írt - külterületi ingatlanokat a Állam tulajdonába adta.

[4] Az elsőfokú határozatok indokolásukban utaltak arra, hogy a felperes gazdálkodási területén a földkiadási eljárás lezárása megtörtént, a záró aranykorona mérleg szerint  kiadatlan részarány-földtulajdonnal rendelkező személy nincs, akivel szemben földkiadási eljárást lehetne lefolytatni. Hivatkozott a közigazgatási hatóság A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről, és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.)  25/A. § (1) bekezdésében foglaltakra, miszerint a földkiadási eljárás lezárását követően maradt szövetkezeti földhasználati jog alatt nyilvántartott földrészletet (maradványterületet) a Állam tulajdonába kell adni.

[5] A felperes fellebbezései folytán eljárt Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a 2011. június 21. napján kelt határozatával az elsőfokú közigazgatási hatóság fenti számú határozatait helybenhagyta.

[6] A felperes a másodfokú közigazgatási hatóság határozatával szemben, annak bírósági felülvizsgálata iránt 2011. szeptember 29. napján keresetet terjesztett elő a Somogy Megyei Bíróságon.

[7] Keresetében elsődlegesen kérte a támadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását akként, hogy az elsőfokú határozatokban leírt földterületek értéküknek megfelelő kártalanítás megfizetése ellenében kerüljenek állami tulajdonba. A 2014. március 12. napján megtartott tárgyaláson csatolt ügyvédi megbízási szerződés alapján kérte a felperes, hogy a bíróság kötelezze alperest 4.500.000.- Ft+Áfa összegű perköltség megfizetésére.

[8] Keresetének indokai között részletezte az alperesi határozat alapjául szolgáló, a részarány-tulajdon kiadásával kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket és a változásokat, utalva a természetvédelmi céljára kijelölt területek speciális rendelkezéseire. Felhívta a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Védtv.) 1. § (1) bekezdésében és 4. § (1) bekezdésében foglaltakat, az Ámt. 25/A. §-át és azzal kapcsolatos jogszabályváltozásokat, A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbt.) 12/C. § (5) bekezdésében foglaltakat.

[9] Előadta, hogy a felperes 2010. július 22. napján került felszámolási eljárás alá, míg az Ámt. 25/A. § (1) bekezdése 2010. szeptember 1-jén lépett hatályba. A felszámolás megindulásakor a jogszabály fenti rendelkezésre kedvezőbb volt a felperes részére, az alperes határozatában a felperes számára kedvezőtlenebb jogszabály alapján döntött. Utalt arra, hogy A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 41. § (1) bekezdése értelmében a hitelezők és adós között bármikor helye van egyezség megkötésének. Kiemelte, hogy az egyezség folytán a szövetkezet ismét önjogúan működik tovább, a támadott elsőfokú határozatok okafogyottá váltak. A Fkbt. 12/C. § (5) bekezdése alapján a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni, utalva a Cstv. 61. § (3) bekezdésében foglaltakra, miszerint a szövetkezet felszámolása esetén a hitelező követelésének teljesítése után fennmaradó vagyon felosztására a Szövetkezetekről szóló  1992. évi I. törvény 91. § (1) bekezdését kell alkalmazni.

[10] Keresetének alapjául hivatkozott továbbá a Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 2. § és 13. §-ában foglaltakra, továbbá az Alaptörvény XIII. Cikk (1) és (2) bekezdéseire és a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 177. § (1) bekezdésére.

[11] A támadott határozat eljárási jogszabálysértései körében hivatkozott A  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) bekezdésére, 4. § (1) bekezdésére, 5. § (1) és (4) bekezdéseire, továbbá a Ket. 29. § (2) és (4) bekezdéseiben foglaltak megsértésére. Felperes keresetének alátámasztásául csatolta a Somogy Megyei Bíróság előtt jegyzőkönyvben foglalt - a bíróság által jóváhagyott - egyezséget.

[12] A Somogy Megyei Bíróság határozatával a per tárgyalását felfüggesztette és kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását; indítványozva, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Ámt. 25/A. § (1) bekezdés alkotmányellenességét, és ezen jogszabályi rendelkezést semmisítse meg.

[13]  Az Alkotmánybíróság III/3262-10/2012. szám alatti, 2013. november 18. napján kelt határozatával az Ámt. 25/A. § (1) bekezdésének „felszámolás” szövegrésze - az Alaptörvény XIII. cikk és XV. cikk (2)  bekezdésére alapított - alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította. Az Ámt. 25/A. § (1) bekezdésének „felszámolás” szövegrésze - az Alaptörvény M.) cikkére alapított - alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasította.

[14] A felperes keresete alapos.

[15] A bíróságnak abból kellett kiindulni, hogy az elsőfokú közigazgatási határozatokban rögzített, a felperes használatában álló földterületek természetvédelmi oltalom alatt álló földterületek, figyelemmel a Barcsi Földhivatal 2003. december 17. napján készült záró aranykorona mérlegben foglaltakra, illetve a Duna-Dráva Nemzeti Park létesítéséről szóló 7/1996. (IV.17.) KTM. rendelet (a továbbiakban: KTM. rendelet) 1. §-ában foglaltakra. Az alperes a közigazgatási per során nem vitatta, hogy a tárgyi közigazgatási eljárással érintett földterületek természetvédelmi oltalom alatt álló területek. E területek természetvédelmi jellegét rögzítette a másodfokú közigazgatási hatóság a 2011. szeptember 21. napján kelt „nyilatkozat és kereseti ellenkérelem” megnevezésű beadványa második oldalán.

[16] A KTM. rendelet 3. § (1) bekezdése értelmében a Nemzeti Park természetvédelmi kezelését a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóságból az e rendelettel létrehozott Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság látja el.

[17] Az Ámt. a termőföldekre vonatkozó speciális szabályok között, a 15. §-ában rendelkezik a földalapok képzéséről.

[18] Az Ámt. 15. § (1) bekezdése i.) pontja értelmében a 13. § (2) bekezdésének a), b) és d) pontjában meghatározott földeket a 14. §-ban meghatározottakon túlmenően úgy kell kijelölni, hogy a - lakott tanyákhoz tartozó termőföldek kivételével, melyek kijelöléséhez a természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges - nemzeti park, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó és a fokozottan védett terület, továbbá - szántó, gyümölcsös, kert, szőlő művelési ágba tartozó termőföldek kivételével, amelynek kijelöléséhez a természetvédelmi hatóság hozzájárulása szükséges - egyéb védett természeti terület ne kerüljön bele.

[19] Az Ámt. 15. § (5) bekezdése szerint a földalapokba ki nem jelölhető védett és védelemre tervezett természeti területeket a szövetkezet közös használatában álló, a Állam tulajdonában álló földekre kell elkülöníteni. E területeken a szövetkezet közös használati joga megszűnik, e területeket a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv kezelésébe kell adni.

[20] A Védtv. 1. § (1) bekezdés alapján e törvény hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - azokra a védett és fokozottan védett, valamint a védelemre tervezett természeti területekre (a továbbiakban együtt: védett természeti terület) terjed ki, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet közös használatában álló földterületek részeként törvény alapján
a) a részarány-földtulajdonosok földjének kiadása, valamint a tagok és alkalmazottak földhöz juttatása, továbbá a kárpótlási árverés céljából földalapokba elkülönítettek, vagy
b) az a) pontban meghatározott földalapokba - a védettségre tekintettel - nem jelöltek ki.

[21] Jelen ügyben érintett földterületek a védettségükre tekintettel a földalapokba kijelölésre nem kerültek. E területekre - a Védtv. 1. § (1) bekezdés b) pontja alapján- a Védtv. hatálya kiterjed, a Védtv. rendelkezései alkalmazandóak.

[22] Az alperes helyesen utalt arra a felperes keresetében idézett Véd.tv. 4. § (1) bekezdése kapcsán, hogy e jogszabályhely a már magántulajdonba került földekre vonatkozik, ugyanakkor a Védtv. 5. § (1) bekezdése - utaló szabályként - az 1. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott földterület vonatkozásában a 4. §-ban foglalt rendelkezéseket rendeli alkalmazni, vagyis a felperesi hivatkozás e körben helytálló.

[23] A Védtv. 4.§ (1) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozó és törvény alapján már magántulajdonba került földterületeket - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - 2010. december 31-ig az állam javára - az irányadó jogszabályok szerint - ki kell sajátítani és a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv (a továbbiakban: igazgatóság) vagyonkezelésébe kell adni. A kisajátítást az igazgatóság köteles kezdeményezni, illetőleg kérni.

[24] Az idézett jogszabályhelyek alapján a védett természeti területeket a természetvédelmi kezelésért felelős szerv vagyonkezelésébe kell adni. A jelen perben érintette területek természetvédelmi kezeléséért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága felelős.

[25] A Fbtv. 12/C. § (5) bekezdése szerint a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kijelöléssel nem érintett azon védett vagy védelemre tervezett természeti területek tekintetében, amelyeket - természetvédelmi oltalom hiányában - a szövetkezetnek az Ámt. 25. §-a alapján a vagyonnevesítés szabályai szerint ki kellene adnia - ha az magántulajdonban nem áll vagy magántulajdonba nem került -, a kisajátítási eljárást a szövetkezettel szemben kell lefolytatni. A kisajátítási kártalanítás összegét a szövetkezet haladéktalanul köteles a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjai között a vagyonnevesítés szabályai szerint felosztani.

[26] A  Fbtv. 12/C. § (5) bekezdése a vagyonnevesítés szabályai szerint az Ámt. 25. §-ában szabályozott kisajátítási eljárásra utal, míg az alperesi határozatok az Ámt. 25/A. §-ára hivatkoznak. Ez utóbbi jogszabályhely a jogutód nélkül megszűnt, illetőleg felszámolás, vagy végelszámolás alatt álló szövetkezetek maradványterületeire vonatkozó eljárást szabályozza, ahol külön kártalanítási szabályt a jogalkotó nem rögzített.

[27] A bíróság utal arra, hogy az Ámt szabályait - különösen az Ámt 25.§-át - tekintve az Ámt. 25/A. §-a jellegét tekintve ugyan lex speciális, vagyis speciális rendelkezéseket tartalmaz, ugyanakkor - figyelemmel a területek természetvédelmi oltalmi jellegére -  a védett természeti területekre vonatkozó speciális szabályok, így a Védtv. rendelkezései irányadók. A Véd.tv. visszautal az Ámt. 25. §-ában foglalt vagyonnevesítési szabályokra, így jelen ügyben e szabályok alkalmazandóak. Az egyéb maradványterületekhez képest a természetvédelmi oltalom alatt álló területekre különös szabályokat ír elő továbbá az Ámt. és a Fktv. is.

[28] A felperes a bíróság elé terjesztett keresetében hivatkozott a Véd.tv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra, majd az Alkotmánybíróság III/3262-10/2012. számú határozatára hivatkozással 2014. február 27. napján előterjesztett előkészítő iratában - keresetének indokait módosítva - semmisségi okra hivatkozott.

[29] A bíróság rögzíti, hogy a semmisségi okra történő hivatkozást a bíróság hivatalból vizsgálja, még a felperes erre való hivatkozása hiányában is. Továbbá a bíróság utal arra, hogy a felperes keresetében már hivatkozott a Védtv. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra, így a Pp. 335/A. § (1) bekezdése szerinti keresetváltoztatás tilalmába nem ütközött a felperesi kereset kiegészítése.

[30] A Ket. 29. § (1)és (1a) bekezdései alapján a hatósági eljárás az ügyfél kérelmére vagy hivatalból indul meg. Hivatalból folytatott eljárásra a hivatalból indított eljárás szabályai az irányadók.

[31] A Ket. 29. § (3) bekezdés a.) pontja szerint ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az első eljárási cselekmény elvégzésétől számított nyolc napon belül értesíteni kell.

[32] A Ket. 29. § (4) bekezdés alapján az értesítés csak akkor mellőzhető, ha
a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét,
b) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, vagy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti,
d) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.

[33] A Ket. 29. § (3) bekezdés a.) pontja rendelkezik arról, hogy a hivatalból indult eljárás során az eljárás megindításáról az ügyfelet értesíteni kell az első eljárási cselekmény elvégzésétől számított 8 napon belül. A Ket. 29. § (4) bekezdés rögzíti azokat az eseteket, amikor az értesítés mellőzhető, így a 4. § b) pontja szerint, ha az eljárás megindítása után a hatóság 8 napon belül érdemben dönt, az értesítés mellőzhető. Az értesítés mellőzésének ezen szakaszára hivatkozott az alperes jogelődje a másodfokú közigazgatási határozatban.

[34] A bíróság kiemeli, hogy a közigazgatási iratok alapján nem állapítható meg, hogy a határozat alapjául szolgáló közigazgatási eljárás mikor indult, és ez a perben 2014.március 12. napján megtartott tárgyaláson sem tisztázódott.

[35] Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy e körben az alperes jogelődje az eljárási jogszabályokat megsértette.

[36] A Ket. 1. § (2) bekezdése értelmében a közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni. A hatóság ügyintézője jóhiszeműen, továbbá a jogszabály keretei között az ügyfél jogát és jogos - ideértve gazdasági - érdekét szem előtt tartva jár el.

[37] A Ket. 4. § (1) bekezdése alapján az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga.

[38] A Ket. 5. § (1) és (4) bekezdései szerint a közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselőiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot, jogszabályban meghatározott esetben közmeghallgatást tart, és döntését az érintettekkel közli. A hatóság ugyanakkor gondoskodik a törvény által védett titkok megőrzéséről és a személyes adatok védelméről.

[39] Az, hogy az ügyfél a közigazgatási eljárás megindításáról értesítést nem kapott, ezzel az eljárásával az alperes jogelődje megsértette a Ket. 1. § (2) bekezdése alapján az ügyféllel való együttműködés követelményét, illetőleg a tisztességes ügyintézéshez való jogot, ugyanakkor alaptalanul hivatkozott a Ket. 5. § (1) és (4) bekezdéseiben foglaltakra a felperes, mivel a eljárás megindításáról való értesítés mellőzésével a felperes jogait nem vonta meg az alperesi jogelőd, a felperesnek lehetősége volt arra, hogy az iratokba betekintsen. Az iratbetekintés konkrét akadályáról a felperes tényállítást nem tett, bizonyítást nem ajánlott fel. A felperes az elsőfokú közigazgatási határozatok tartalmáról értesülhetett, és ezt követően volt lehetősége arra, hogy gyakorolja az eljárási jogait; a felperes élt a rendes és rendkívüli jogorvoslat lehetőségével.

[40] A bíróság rögzíti, hogy az érintett ingatlanok nem a felperes tulajdonát képezik, hanem a azokon a felperesnek földhasználati joga áll fenn. Mindezek által a felperes alaptalanul hivatkozott keresetében az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, továbbá az Alaptörvény XXIII. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra, amely rendelkezések a tulajdonhoz való jogra vonatkoznak, illetve a tulajdon kisajátításával kapcsolatosak. Ezen okokból alaptalan a felperes Ptk. 177. § (1) bekezdésében írt a kisajátítással kapcsolatos rendelkezésre történő hivatkozása is. A felperes hivatkozott keresetében az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében foglaltak megsértésre, azonban ennek  részletes indokait nem fejtette ki, nem jelölte meg, hogy - a keresetében megjelölt anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseken túlmenően - miben nyilvánult meg az Alkotmány e rendelkezésének megsértése.

[41] A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperesi jogelőd határozat hozatala során nem vette figyelembe, hogy a felperes földhasználati joga olyan területek tekintetében áll fenn, amely természetvédelmi jelleggel bír. A természetvédelmi oltalom alatt álló területekre irányadó speciális jogszabályok az alperesi jogelőd határozat jogalapjaként megjelölt Ámt. 25/A. §-tól eltérően a Védtv. 1. § b) pontja és - az 5. § utalásával - 4. §-a alkalmazandó, míg a Fktv. 12/C. § (5) bekezdése az Ámt. 25. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazását írja elő.

[42] Tekintettel arra, hogy a speciális jogszabályok alkalmazhatóságát, illetőleg a speciális jogszabályok által írt hatásköri szabályokat nem vizsgálata - annak ellenére sem, hogy a felperes már az elsőfokú közigazgatási határozat ellen előterjesztett fellebbezéseiben hivatkozott a Védtv. rendelkezéseire,- ezáltal a felperes által támadott közigazgatási határozat megalapozatlan, az nem felel meg a jelen határozatban idézett anyagi jogszabályoknak. Ugyanakkor alapos a felperesnek a semmisségi okra történő hivatkozása is, mivel a természetvédelmi oltalom alatt álló területek tekintetében a természetvédelmi kezelésért felelős szerv rendelkezik hatáskörrel.

[43] Mindezek alapján a bíróság az alperes határozatát a Pp.339. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

(Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.465/2013.)