5/2014. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

K.5.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértéséért az a vállalkozás felel, amelynek a kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll [2008. évi XLVII. tv. 6. § (1) bek., 3. § (1) bek., 9. § (1) bek.].

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Dél-alföldi Regionális Felügyelősége 2010. május 17-én a felperes által a B. alatt tartott árubemutatóval egybekötött előadáson ellenőrzést végzett. Az előadáson az alábbi állítások hangzottak el:

1. Az előadó tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a „Stream-Home 2010” elnevezésű gőztisztító készülék használata során elegendő fél liter víz 80 m2 padló tisztítására, valamint, hogy az Európai Unió Környezetvédelmi Bizottságának támogatásával került értékesítésre.

2. Az előadáson elhangzott, hogy a kisorsolt reklámkedvezményeket az Európai Unió Környezetvédelmi Bizottsága támogatja.

3. A bemutatott „Shiatsi-infra masszáspárna” elnevezésű termék vonatkozásában előadták, hogy használatával 10 perc után beáll a vérnyomás normálisra, továbbá a termékből 2010-ben 25.000 darabot rendeltek, de már csak 7.000 darab van raktáron, továbbá az üzletben 120.000 forintért került értékesítésre, azonban az árubemutatón 74.900 forintért lehet megvásárolni, valamint a termék 15 féle betegség kúraszerű gyógyítására alkalmas, keringési betegségeket gyógyít.

4. A bemutatott „Panoráma elektromos pizzasütő” elnevezésű termék eredeti eladási ára 24.000 forint, azonban csak a termékbemutatón 7.5000 forintért vásárolható meg.

5. A bemutatón elhangzott, hogy a bemutatott „Panoráma Vital Lóbalzsam” eladási ára május 20-a után 5.250 forintra emelkedik, de csak a bemutatón utoljára 3.000 forintért megvásárolható, melyhez ajándékként egy 1.200 forint értékű tusfürdő jár.

6. Az előadó azt a tájékoztatást nyújtotta, hogy Magyarországon a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság csak 2 utazással egybekötött termékbemutatót tartó céget engedélyezett, és ebből az egyik a L. Kft.

7. A bemutatott „ Indukciós főzőlap” elnevezésű termék kapcsán az előadó azt a tájékoztatást nyújtotta, hogy 2-3-szor gyorsabb, mint bármely más főzőlap, valamint a világ legbiztonságosabb terméke.

8. A bemutatón elhangzott, hogy a bemutatott „Panorama tisztítószer üvegfelületekhez és kerámia főzőlaphoz” elnevezésű 250 ml kiszerelésű termék tartalma 1 évig elegendő.

A helyszínen felvett jegyzőkönyvön rögzítésre került, hogy a termékbemutatót S. R. tartotta, az előadást a Társaság javára és érdekében tartotta meg a társaság instrukciói, az általa adott adatok és árak alapján, csupán az összekötő szöveg és a stílus volt egyéni.

Az elsőfokú hatóság határozatával felhívta a felperest a tényállítások valóságának igazolására, tájékoztatva arról, hogy amennyiben nem tesz eleget ezen kötelezettségének, úgy tekinti, hogy az előadáson elhangzott állítások nem felelnek meg a valóságnak.

A társaság jogi képviselője a hatóságnál tett személyes nyilatkozatában előadta, hogy az indukciós főzőlappal kapcsolatos tényállítást, hogy 23-szor gyorsabb, a termék dobozán található leírás alapján állították. Ezen termékkel kapcsolatosan elhangzott azon állítást, hogy a világ legbiztonságosabb terméke az alapján állította, hogy a termék megfelel az Európai Unió biztonsági követelményeinek, mely igazolást vállalta, hogy a hatóság részére megküldi. A Panoráma tisztítószerrel kapcsolatosan elhangzott állítás az átlagos fogyasztás mellett valószínűsített időtartamra vonatkozik a jogi képviselő nyilatkozata szerint. Azt, hogy a Stream-Home 2010 gőztisztító használata esetén fél liter víz 80 m2 padló tisztítására elegendő, a Kft. kipróbálása és a saját tapasztalat alapján állították. A Shiatsi-infra masszázspárna kapcsán elhangzott azon állítás valódiságát, hogy a termék különböző betegségek gyógyítására alkalmas, igazolni nem tudták, illetve az elhangzott állítások nem a Kft. utasításai alapján hangzottak el. Továbbá valótlanul hangzott el, hogy 25.000 db megrendelésére került sor. Azon állítás, hogy az üzletekben 120.000 forintért kerül értékesítésre, az előadó piackutatásának eredménye. A termékek árát a társaság ügyvezetője naponta állapítja meg, mely számos tényezőtől függ, és erre tekintettel árlistát nem tudott rendelkezésre bocsátani.

Az elsőfokú hatóság 2011. február 2. napján kelt határozatával – megismételt eljárásban – a megállapított jogsértések alapján 650.000 forint fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta a felperest.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a határozatot helybenhagyta.

Indokolása szerint az elsőfokú hatóság a tényállást helyesen állapította meg, és helyesen alkalmazta A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (Fvtv.) 6. § (1) bekezdés ba., be., bg., bk., c. és g. pontjaiban foglaltakra tekintettel az Fvtv. 3. § (1) bekezdését, valamint a melléklet 4., 7., és 17. pontjában foglaltakra tekintettel az Fvtv. 3. § (1) bekezdését.

Kifejtette, hogy irreleváns a vállalkozás azon nyilatkozata, miszerint a vállalkozó és az árubemutatón előadó személy között nem megbízási, hanem vállalkozási szerződés megkötésére került sor, és a felek egymás között akként állapodtak meg, hogy a vállalkozás nem tartozik felelősséggel az előadó által elmondottakért, nem az ő utasításai alapján járt el. Ezen szerződéses kikötés kizárólag a felek, azaz a vállalkozás és az előadást tartó személy egymás közötti jogviszonyában bírhat jelentőséggel, azonban a fogyasztóval szemben kivétel nélkül a vállalkozást terheli felelősség. Egyebekben pedig a vállalkozás ezen állításának igazolására semmiféle bizonyítékot, dokumentumot nem csatolt.

Az érdekében, vagy javára eljáró személyek magatartásáért tehát a vállalkozás felel.

Az alperes határozata ellen a felperes a törvényes határidőn belül keresetet terjesztett elő, melyben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben való marasztalását kérte.

Hivatkozott arra, hogy az alperes az eljárása során megsértette a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert nem derítette fel a döntéshozatalhoz szükséges tényállást, helytelen tényállást állapított meg, és ebből eredően a valós viszonyoktól eltérő következtetésekre jutott.

Előadta, hogy S. R., aki 2010. május 17-én árubemutatóval egybekötött előadást tartott, ezen tevékenységét nem a L. Kft. megbízásából, hanem vállalkozási szerződés alapján végezte. Mindezek alapján a felperes nem sértette meg a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény rendelkezéseit.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.

A felperes keresete megalapozatlan az alábbiak szerint:

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 339. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság – az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével – a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és szükséges esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.

A fenti törvényhely értelmében a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperesi kereset korlátai között, az alperes az eljárása során eljárási vagy anyagi jogi jogszabálysértést követett-e el.

A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglaltakat, miszerint a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le.

Az alperes a határozatának meghozatalához szükséges bizonyítást törvénysértés nélkül folytatta le, a tényállást a kellő mértékben tisztázta. A döntése a tényállással összhangban és megalapozottan született meg. E körben osztotta a bíróság azon alperesi álláspontot, hogy a felperes, és a vele szerződést kötő természetes személy a szerződésben nem térhetnek el az Fttv. 9. § (1) bekezdésében foglaltaktól, mert a törvény kógens rendelkezést tartalmaz.

Eszerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának megsértéséért az a vállalkozás felel, amelynek a kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll.

A (2) bekezdés alapján a felelősséget a törvény abban az esetben is meghatározza, amikor szerződés van a vállalkozás és a természetes személy között, mivel kimondja, hogy a vállalkozás akkor is felel, ha a kereskedelmi gyakorlatot szerződés alapján más személy valósítja meg a vállalkozás érdekében vagy javára.

Ezért alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a 2010. május 17-én B.-n megtartott és árubemutatóval egybekötött előadáson elhangzottak tekintetében a vele vállalkozási szerződést kötő S. R.-t terheli a felelősség, az Fttv. 9. § (1) és (2) bekezdése alapján a társaság, vállalkozás felelősségét szerződéssel nem lehet kizárni.

Mindezek alapján helyesen járt el az alperes, amikor a felperes felelősségét állapította meg az ellenőrzés során feltárt szabálytalanságok tekintetében.

Osztotta a bíróság azon alperesi álláspontot is, miszerint a felperes a bírság összegének megfizetését követően a vele vállalkozási jogviszonyban levő személlyel szemben megtérítési igényt terjeszthet elő, amennyiben a vállalkozási szerződés – amit egyébként a bírósági szakaszban sem csatolt állításai alátámasztására – ezt tartalmazza.

A fentiekre tekintettel a bíróság a felperes megalapozatlan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.

(Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7. K. 27.011/2013.)