6/2013. számú gazdasági elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Ha a kérelmező az adós felszámolását nem az adós vele szemben fennálló, hanem a csődegyezséggel érintett másik hitelezőnek az adós által ki nem egyenlített követelése miatt kezdeményezte, a kérelmező nem minősül hitelezőnek, ezért kérelmét érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek. c/ pont, 22. § (1) bek. b/ pont, 25. § (1) bek. a/ pont, 27. § (2) bek. d/ pont].

Az elsőfokú bíróság a hitelező által az adós gazdálkodó szervezet ellen 2011. május 10-én kezdeményezett felszámolási eljárás során végzésével a hitelező kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

A végzés indokolása szerint a hitelező a felszámolás iránti kérelmében előadta, hogy az adós ellen 2010. évben csődeljárás folyt, amelyben csődegyezség született. A csődegyezséget a bíróság végzésével jóváhagyta. A csődegyezséget az ítélőtábla végzésével helybenhagyta, így az jogerőre emelkedett.

A hitelező a csődeljárásban 48 937 500 Ft tőke és ennek késedelmi kamatai, összesen 64 762 694 Ft összegre jelentett be hitelezői igényt a bíróság által kijelölt vagyonfelügyelőnek. A vagyonfelügyelő ezen hitelezői igényt, mint nem vitatott hitelezői igényt 10 179 117 Ft összegben nem biztosított követelésként, míg 54 583 577 Ft tekintetében vitatott hitelezői igényként nem biztosított követelésként igazolt vissza a hitelező részére.

A csődegyezség értelmében a nem biztosított követelések tekintetében az adós a bejelentett hitelezői igények 17%-ának a megfizetését vállalta a csődegyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követő 121-150 napon belül, amely 150 napos határidő 2011. április 29. napján járt le.

A hitelező a kérelmében bejelentette, hogy adós a csődegyezség szerint visszaigazolt követelését, 1 689 471 Ft tőkét 2011. április 28. napján kiegyenlítette részére. Bejelentette továbbá, hogy az adós a csődegyezséggel érintett többi hitelező tekintetében nem teljesített, ezért megítélése szerint a csődegyezség hatályát vesztette, amely azt a következményt vonja maga után, hogy az adós a Cstv. 28. § (3) bekezdése értelmében a hitelező részére köteles megfizetni a csődeljárásban elismert teljes követelését és kamatait.

Az elsőfokú bíróság a hitelezőt felhívta, hogy pótolja a kérelme hiányait. Egyebek mellett nyilatkozzon arról, hogy a R.M.I. Kkt. hitelező milyen jogcímen jár el a C.M. Kft. helyett (pl. engedményezés), és dokumentum csatolásával igazolja a nem teljesítés tényét.

A hitelező a bíróság hiánypótló végzésére úgy nyilatkozott, hogy nem a C.M. Kft. helyett jár el, hanem saját, a csődeljárásban nem vitatott hitelezői igényként és nem biztosított követelésként nyilvántartott teljes összeg és a csődegyezségi eljárásban megtérült követelése különbözetét kívánja érvényesíteni az adóssal szemben. Kifejtette, hogy a C.M. Kft. követelésének adós általi ki nem fizetésére csupán abban a körben hivatkozott, hogy amiatt a csődegyezés valamennyi hitelezővel, így vele szemben is hatályát vesztette, és ezáltal jogosulttá vált a csődeljárásban bejelentett és nyilvántartásba vett teljes összeg és kamatai megtérítésének követelésére. A bíróság álláspontja szerint a hitelező ezen állítását egy másik eljárásban hozott ítélet jogi indokolására alapozta, a nem teljesítés tényét, azaz kérelme jogalapját azonban megfelelően nem igazolta. A hiánypótlási felhívásra csupán egy, a csődeljárásban a saját jogi képviseletét ellátó ügyvéd nemleges nyilatkozatát csatolta, így hiánypótlási kötelezettségének e tekintetben nem tett eleget.

A bíróság a hitelezői állítással összefüggésben megjegyezte, hogy a hatályos csődtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely értelmében a csődegyezség bármilyen oknál fogva hatályát vesztené. Idézte a Cstv. 25. § (1) bekezdés c/ pontjában foglalt rendelkezést, s megállapította, hogy a hitelező a hiánypótlási felhívásnak csak részben tett eleget, továbbá a hitelező bejelentése szerint a csődeljárásban elismert követelése 2011. április 28. napján megtérült. Ezért az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét az 1991. évi XLIX. törvény 25. § (1) bekezdés c/ pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését, s az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.

A fellebbezés indokolásában előadta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú végzés jogszabálysértő. A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására nem ad alapot az, ha olyan körülményt nem igazol a hitelező, amely körülményt az adós fizetésképtelenségének érdemi vizsgálata körében kell megvizsgálnia az elsőfokú bíróságnak. A Cstv. 26. § (1) bekezdése alapján kell ugyanis megvizsgálnia a bíróságnak azt, hogy az adós a fizetési kötelezettségének eleget tett-e, vagy sem. Utalt arra, hogy a hitelező a Cstv. 28. § (3) bekezdése alapján jogosult jelen felszámolási eljárás kezdeményezésére és teljes hitelezői igényének az érvényesítésére.

Az adós a fellebbezésre tett észrevételében – tartalmilag – az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.

A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.

A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés d/ pontja alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban megkötött egyezsége ellenére nem teljesítette.

Az adott ügyben a hitelező az adós felszámolása iránti kérelmét a Cstv. 27. § (2) bekezdés d/ pontjára alapította.

A hitelező azonban a felszámolás iránti kérelmében és a fellebbezésében is elismerte, hogy az adós a csődeljárásban kötött egyezség alapján fennálló fizetési kötelezettségét határidőben teljesítette. A hitelező az adós felszámolását nem az adós vele szemben fennálló, hanem a csődegyezséggel érintett másik hitelező, a C.M. Kft. adóssal szemben fennálló, a hitelező állítása szerint ki nem egyenlített követelése miatt kezdeményezte. A hitelezőnek csődegyezség alapján nincs az adóssal szemben lejárt pénz- vagy pénzben kifejezet vagyoni követelése, ezért az adott ügyben nem minősül a Cstv. 3. § (1) bekezdés c/ pontja értelmében hitelezőnek, s emiatt nem jogosult a Cstv. 22. § (1) bekezdése szerint, a Cstv. 27. § (2) bekezdés d/ pontja alapján az adós ellen felszámolás iránti kérelmet előterjeszteni. A Cstv. 25. § (1) bekezdés a/ pontja szerint a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha azt nem az arra jogosult terjesztette elő. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem észlelte, hogy a felszámolási kérelmet nem az arra jogosult terjesztette elő, s a kérelmezőt, mint hitelezőt a 3. sorszámú végzésével hiánypótlásra felhívta, majd annak hiányos teljesítése miatt a kérelmet a Cstv. 25. § (1) bekezdés c/ pontja alapján elutasította. Mivel azonban a hitelező kérelmét a fentebb kifejtettek szerint a Cstv. 25. § (1) bekezdés a/ pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, az elsőfokú bíróság érdemben helytálló határozatot hozott.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott érdemben helytálló végzését – az indokolás fentiek szerinti módosításával – a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybehagyta.

(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.45.467/2011.)