6/2014. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Az ügyészi határozattal kiszabott rendbírság meg nem fizetése esetén sem változtatható át elzárásra, ha a határozat nem tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy az átváltoztatás során – a törvényi keretek között – konkrétan milyen összeg helyett kell egy-egy napi elzárást számítani [Be. 69. § (1), (2) bek., 161. § (5), (6), (7) bek.; 4/2007. BKv].

[1] A költségvetési csalás bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben a nyomozási bíró a 2013. év október hó 15. napján kelt végzésével a tanúval szemben 50 000 forint rendbírság elzárásra történő átváltoztatására irányuló ügyészi indítványt elutasította.
[2] A végzés indokai szerint a járási ügyészség a 2013. július 19. napján kelt határozatával a tanút 50 000 forint rendbírság megfizetésére kötelezte, és felhívta a figyelmét arra, hogy meg nem fizetése esetén a kiszabott rendbírságot a bíróság elzárásra változtatja át, mely során 1000 forinttól 5000 forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kell számítani.
[3] A nyomozási bíró a meg nem fizetett rendbírság elzárásra történő átváltoztatására irányuló ügyészi indítványt azért  utasította el, mert a rendbírságot kiszabó határozatban nem került megállapításra meg nem fizetés esetén az egynapi elzárásnak megfelelő összeg.
[4] A nyomozási bíró végzésével szemben az ügyész jelentett be fellebbezést a végzés hatályon kívül helyezése érdekében.
[5] Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az ügyészi határozat megfelelt a vonatkozó eljárási normáknak. Az tény, hogy a határozat nem rendelkezett konkrétan az átváltoztatás mértékéről – de általánosságban utalt arra, hogy a rendbírság átváltoztatása esetén 1000 forinttól 5000 forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kell átszámítani. Ez azonban az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, minthogy az átváltoztatás a nyomozási bíró diszkrecionális jogköre, az ügyészi átváltoztatás mértéke a bíróságot nem köti.
[6] Az ügyészi határozat az átváltoztatás lehetőségére történő figyelmeztetést tartalmazza, ezért a nyomozási bírónak az átváltoztatásról dönteni kellett volna. Végezetül arra utalt, hogy az átváltoztatás mértékét 25 napi tételben, napi tételenként tekintve 2000 forint összegben indokolt meghatározni.
[7] Az ügyészi fellebbezés nem alapos.
[8] A másodfokú bíróság a Be. 215. § (3) bekezdése szerint a nyomozási bíró határozata ellen bejelentett fellebbezést tanácsülésen eljárva bírálta felül.
[9] Ennek eredményeként megállapította, hogy a nyomozási bíró helyesen járt el, amikor a rendbírság elzárásra történő átváltoztatására irányuló ügyészi indítványt elutasította.
[10] A Be. 161. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 69. § (1) és (2) bekezdésében írtakra, az ügyész a törvényben meghatározott személyekkel szemben – így tanúval szemben – a büntetőeljárásban előírt kötelességek megtartásának biztosítása érdekében rendbírságot szabhat ki, és a rendbírságot meg nem fizetése esetén a nyomozási bíró a Be. 161. § (5) bekezdése alapján elzárásra is átváltoztathatja. A Be. 161. § (5) bekezdése szerint erre a rendbírságot kiszabó határozatban a megbírságolt személyt figyelmeztetni kell. A Be. 161. § (6) bekezdése értelmében az ügyész által kiszabott rendbírság átváltoztatásáról az ügyészség székhelye szerint illetékes nyomozási bíró az iratok alapján dönt. A Be. 161. § (7) bekezdése szerint a rendbírságot elzárásra átváltoztató határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
[11] Az imént idézett eljárásjogi rendelkezések garanciális jellegéből következik, hogy az ügyész által kiszabott rendbírságról szóló határozatban azonban a rendbírság meg nem fizetéséhez kapcsolódó konkrét jogkövetkezményt – nevezetesen a törvényi keretek között meghatározott elzárási tartamot - is meg kell határozni, és ennek az ügyészi határozatból egyértelműen ki kell tűnnie.
[12] A jogbiztonság követelménye ugyanis nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is [75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995.576, 383, , 53/2002 (XI. 28.) AB határozat].
[13] Erre a követelményre utal a Kúria által fenntartott 4/2007. BK vélemény is, amikor a Be. 161. § (5) és (7) bekezdésének értelmezése kapcsán  kifejti: a rendbírságot kiszabó határozat rendelkező részében a megbírságolt személyt figyelmeztetni kell arra, hogy a rendbírságot – meg nem fizetése esetén – a bíróság elzárásra változtatja át, és a határozatban azt is meg kell állapítani, hogy ebben az esetben milyen összeg helyett kell egy-egy napi elzárást számítani. A rendbírságot kiszabó jogerős ügyészi határozatban az átváltoztatási mérték előre meghatározottsága teszi mellőzhetővé az átváltoztató határozat elleni fellebbezés lehetőségének kizárását.
[14] Alapvetően téves tehát az az ügyészi álláspont, amely utóbb mintegy „a bíróság belátására bízza”, hogy a rendbírság meg nem fizetése esetén milyen tényleges szabadságelvonással járó jogkövetkezménnyel kell számolni a mulasztónak.
[15] Ez az értelmezés nem felel meg ugyanis az előreláthatóság és a kiszámíthatóság, s ebből következően a jogbiztonság alkotmányossági követelményének, és a 4/2007. BK véleményben kifejtetteknek sem.
[16] Nem tévedett tehát a nyomozási bíró akkor, amikor a tanúval szemben a rendbírság elzárásra átváltoztatására irányuló ügyészi indítványt – annak meghatározása hiányában, hogy meg nem fizetés esetén milyen összeg helyett kell egy-egy napi elzárást számítani – elutasította.
[17] A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 371. § /1/ bekezdése alapján – fenti indokolásbeli kiegészítéssel – helybenhagyta.
(Balassagyarmati Törvényszék 3. Bnyf. 198/2013.)