8/2013. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

K.8 számú
ELVI DÖNTÉS

Műsorszám korhatár kategóriába történő besorolásánál a kiskorúak testi, lelki, erkölcsi, szellemi, fizikai fejlődése elsőbbséget élvez. A kiskorúak védelmével szemben nem vezethet eredményre az a hivatkozás, miszerint köztudomású tény, hogy a konkrét képsorok a korosztályhoz tartozók egészséges lelki, fizikai, erkölcsi fejlődésére hátrányosan hatni nem tudnak (2010. évi CLXXXV. tv. 9. §, 167. §)

A televíziócsatornán közzétett műsorszámok, valamint azokra vonatkozó műsorelőzetesek kapcsán a kiskorúak védelméről szóló törvényi rendelkezések megsértése tárgyában alperes - a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban: Mttv.) 167. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján - hivatalból eljárást indított felperessel, mint műsorszolgáltatóval szemben a törvénysértés vizsgálatára. A hatósági ellenőrzéssel érintett műsorszámok az Mttv. 9. § (4) bekezdése alapján III. kategóriába történő besorolást nyertek, azaz a médiaszolgáltató szerint a műsorszám tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott. A hatósági ellenőrzés a műsorszámok és műsorelőzetesek tartalmával kapcsolatban – különösen az azokban megnyilvánuló szexuális jellegre tekintettel – problémásnak ítélte meg az alkalmazott minősítést, mivel a műsorszámra halmozottan jellemző a problematikus tartalmak bemutatása, különösen a szexualitás és alkoholfogyasztás, valamint azok pozitív színben való feltüntetése. A műsorszám tartalmi elemei a szexualitás és a konfliktusok mentén mutatták be az eseményeket, ezáltal a műsorszámban az erotikus elemek és a szexualitásra utaló szóbeli megnyilvánulások aránya, valamint a verbális agresszió és az alkoholfogyasztás mértéke is kifejezetten magas volt. Felperes a műsorok műsorelőzetesét 21 óra előtti időben a vizsgált időszakban összesen huszonöt alkalommal közzétette.

Alperes a 2012. január 18. napján kelt határozatában – a határozat mellékletében részletesen bemutatott tartalmi elemek alapján – megállapította a műsorszám 2011. október 3-ai és 4-ei epizódjai tekintetében a műsorszám korhatár-kategóriába sorolására és közzétételére vonatkozó törvényi előírások megsértését, ezért felperest 500.000 (Ötszázezer) forint bírsággal sújtotta, továbbá a 2011. október 3-án és 2011. október 4-én a műsorszám műsorelőzeteseinek összesen huszonöt alkalommal, 21 órát megelőző sugárzása miatt megállapította a műsorelőzetesek közzétételére vonatkozó törvényi rendelkezés megsértését, ezért felperest 500.000 (Ötszázezer) forint bírsággal sújtotta. Indokolásában kifejtette, hogy a kifogásolt műsortartalmak a szexualitás és a konfliktusok mentén mutatta be az eseményeket, a káros tartalmak többször bemutatásra kerültek, az agresszív megnyilvánulás és ideges viselkedés a kiskorú nézőkben félelemérzetet kelthetett, a szexualitás és az alkoholfogyasztás bemutatása és pozitív színben való feltüntetése a kiskorúak személyiségfejlődését negatívan befolyásolhatta. Alperes az Mttv. 9. § (5) bekezdés, valamint a 10. § (1) bekezdés c) és f) pontja vonatkozásában állapította meg a jogsértést, míg az Mttv. 30. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés felperes általi megsértését nem állapította meg.

Felperes keresetet terjesztett elő a közigazgatási határozat jogellenességére hivatkozva, mivel – álláspontja szerint – a hivatkozott törvényi rendelkezéseket nem sértette meg a műsorszolgáltatás során. Felperes elsődlegesen a közigazgatási határozat megváltoztatását, egyidejűleg a kiszabott szankciók mellőzését kérte, annak kimondásával, hogy nem sértette meg a műsorszámok korhatár-kategóriába sorolására és közzétételére, valamint a műsorelőzetesek közzétételére vonatkozó törvényi előírásokat. A másodlagos kereseti kérelem az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére irányult,   mert   a   szankció   alkalmazásának indokolása – felperesi álláspont szerint – hiányos és téves. Harmadsorban az alkalmazott bírság szankció mérséklését kérte felperes. Felperes álláspontja szerint az a tény, hogy a konkrétan hivatkozott képsorok a korosztályhoz tartozók egészséges lelki, fizikai, erkölcsi fejlődésére hátrányosan hatni nem tudnak, az a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (3) bekezdése szerint köztudomású, mely egyéb bizonyítást nem igényel. A kiskorúak védelméről szóló törvényi rendelkezések kiterjesztő értelmezésével kapcsolatban megalapozatlannak ítélte meg azt az alperesi hivatkozást, miszerint kétség esetén a túlzott védelem az elfogadható mérce, azaz a műsorszám egyes elemeire tekintettel - a minősítésnél való megszorító eljárásra, továbbá a védendő korosztályra tekintettel - az egész műsorszámot eggyel magasabb kategóriába kell sorolni és annak megfelelően sugározni. A megszorító értelmezést felperesi álláspont szerint sem az Alkotmány 67. § (1) bekezdése, sem a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény nem támasztja alá. Felperes hivatkozott az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatára, amely a „kommunikációs alapjogokat” a többi jog fölé helyezi annyiban, hogy a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni, az érintett korosztályra vonatkozó konkrét veszély okán fennálló korlátozást bizonyítani kell, s a konkrét veszély nagysága dönti el a jogkorlátozás arányosságát is. Felperes e körben levezetett indokait úgy összegezte, hogy az alperes határozata megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy a kiskorúak testi, lelki, erkölcsi, szellemi, fizikai fejlődése minden más jogtárgy védelmével szemben elsőbbséget élvez, a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságának ilyen elnagyolt és kiterjesztő értelmű korlátozásának nincs jogszabályi alapja.

Alperes nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint határozata a vonatkozó bírósági gyakorlat egyértelmű megállapításait rögzítette, azaz ha egy adott műsorszámban a kiskorúak számára károsító tartalom is megjelenik, akkor kizárólag a túlzott védelem lehet az elfogadható mérce. 

Felperes keresetét a bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a kiskorúak személyisége folyamatos változáson és fejlődésen megy keresztül, véleményalkotásuk, értékítéletük befolyásolható, s az eljárás alá vont műsorban és műsorelőzetesekben az adott időtartamokban megjelenített műsorelemek minősítése szempontjából a műsorszolgáltató nem vette figyelembe azt, hogy 12-16 év közötti életkorban a gyermek világképe és értékrendje kialakulóban van. Különösen jelentős, hogy 12-16 éves életkorban kezdődik meg a szülőktől való elszakadás folyamata, ennek során alternatív értékrendeket és életmódokat keresnek a fiatalok. A média által felkínált modelleket a serdülők kritika nélkül képesek elfogadni. A bemutatásra kerülő attitűdök a kiskorúak számára mintaként szolgálhatnak, ezzel szemben felperes eredményesen nem hivatkozhat bizonyítást nem igénylő köztudomású tényként például arra, hogy bizonyos korosztálynál a szórakozás velejárója az alkoholfogyasztás.

A bíróság rámutatott arra, hogy az Mttv. rendelkezéseiből is az következik, hogy több alapjog egymás melletti érvényesülését kell biztosítani, mely alapjogok egymásnak is korlátját képezhetik. A bíróság nem tartotta helytállónak felperes azon hivatkozását, hogy a megszorító értelmezést az Alkotmány 67. § (1) bekezdése, a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény sem támasztja alá.   A   hivatkozott normák  szó szerinti tartalma nem foglal magában az alapjogok között felállított sorrendet, ebből azonban nem vonható le logikusan olyan következtetés, amelyre felperes jutott. A gyermekek jogairól szóló nemzetközi normák és belső jogi szabályozás alapvető eleme, a szabályozás egészét átható elvi követelménye, hogy a gyermek mindenekfelett álló érdekét érvényesíteni kell. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a kiskorúak egészséges erkölcsi, szellemi, pszichikai fejlődése olyan alkotmányos érték, amellyel szemben minden más alkotmányos szabadságjognak engednie kell. A véleménynyilvánítási, műsorszerkesztési, műsorszolgáltatási szabadság csak ezen értékek maximális védelmét figyelembe véve valósulhat meg, kétség esetén kizárólag a túlzott védelem lehet az elfogadható mérce.  

Az Mttv. gyermekek és kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseinek megsértéséhez és szankcionálásához elegendő a problematikus tartalmak - a szexualitás és alkoholfogyasztás - bemutatása, pozitív színben való feltüntetése, amely megteremti annak lehetőségét, hogy a látottak követendő mintaként funkcionálhatnak, s a kiskorúak személyiségfejlődését negatívan befolyásolhatják. A káros magatartásminták megjelenítése negatív hatást gyakorolhatott a serdülők kialakulóban lévő értékrendjére. A bírói gyakorlat egységes abban is, hogy a veszélyjellegnek nem kell ténylegesen bekövetkeznie, mert a veszélyjelleg és a negatív személyiség-torzító hatás lehetősége már önmagában is megalapozza a jogsértést.

A bíróság a fentiek szerint megállapította, hogy az alperes határozata megalapozott, mivel felperes jogsértő magatartásáról az Mttv. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelőn döntött. A bíróság a bírság mértékének csökkentését nem tartotta indokoltnak, mert alperes a számára előírt szempontok kellő mérlegelésével állapította azt meg. Mindezek alapján a bíróság felperes keresetét elutasította.

(Fővárosi Törvényszék, 26.K.31.057/2012/3.)