8/2015. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Annak megítélésénél, hogy a gyalogos-átkelőhely megközelítése „fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel” történt-e, figyelembe kell venni a gyalogos-átkelőhely teljes terjedelmét, nemcsak annak a jármű haladási sávjába eső részét. Ezért a gyalogos elütéséért megállapítható annak a járművezetőnek a felelőssége, aki figyelmetlensége folytán nem veszi észre, hogy balról gyalogos lépett le az átkelőhelyre és halad azon, sebességét nem csökkenti, ezért a neki jobbról már féktávolságon belül lelépő másik gyalogost elüti [1978. évi IV. tv. 187. § (1) bek., (2) bek. a) pont I. fordulat; KRESZ 43. § (2) bek.].

[1] A járásbíróság a 2013. október 3. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat közúti baleset gondatlan okozásának vétsége [1978. évi IV. tv. 187. § (1) és (2) bek. a) pont I. fordulat] miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.
[2] A bíróság által megállapított tényállás a következő.
[3] A vádlott 2010. december 30-án 13 óra 10 perckor közlekedett az általa vezetett személygépkocsival. Nappali világosság, azaz jó látási viszonyok mellett alacsony, kb. 29-33 km/h sebességgel közelítette meg az útkereszteződésben található kijelölt gyalogos-átkelőhelyet, mely közlekedési táblával is előjelzett. D. K. az általa vezetett személygépkocsival közlekedett és a kijelölt gyalogátkelőhely előtt megállt abból a célból, hogy a jobb oldalon, tehát a vádlotti gépkocsi menetirány szerinti másik oldalról a járdáról lelépő gyalogosnak elsőbbséget adjon. Ezen ismeretlenül maradt gyalogos miután D. K. neki az elsőbbséget megadta, a kijelölt gyalogos-átkelőhelyre lelépett, azon pár lépést tett lassú mozgással. Ezt észlelve a sértett, aki a vádlott gépkocsi menetiránya szerinti jobb oldali járdán közlekedett, a kijelölt gyalogos-átkelőhelyhez érve jobbra tekintett, észlelve az éppen a másik oldalról átkelő gyalogost és mivel bízott abban hogy a gyalogátkelőnél elindulhat, elindult anélkül a gyalogátkelőhelyen, hogy balra az érkező vádlotti gépkocsi irányába tekintett volna és lelépett az úttestre akkor, amikor a vádlott gépkocsija legfeljebb 10 méterre lehetett tőle. Így kb. 1,3 méterre a lelépését követően nekiütközött az éppen akkor oda érő 29-33 km/h sebességgel haladó vádlotti gépjármű jobb első sárvédőjének. Ennek következtében 8 napon túli gyógytartamú bal sípcsont térdízületi végének törését, a lábszár, a lábfej zúzódását szenvedte el. A bal sípcsont térdízületbe hatoló darabos törését műtéti úton, csavarok behelyezésével rögzítették. A törés csontos rögzülése megtörtént, az ízületi felszín egyenetlensége, posttraumás kopásos elváltozás alakult ki, így maradandó fogyatékosság alakult ki, melynek mértéke 25 % egészségkárosodással fejezhető ki.
[4] A bíróság kifejtette, hogy a vádlott nem fokozott óvatossággal közelítette meg a kijelölt gyalogátkelőhelyet, ugyanis a vádlotti gépjármű menetirányának megfelelő bal oldalról már az úttesten haladó másik gyalogos mozgását nem is észlelte, noha a gyalogost átengedő D. K. autóját, illetve a mögötte megálló autókat észlelnie kellett volna, így elsőbbségadási kötelezettségének sem tudott eleget tenni, másrészről a sértett anélkül lépett váratlanul az úttestre, hogy balra tekintve meggyőződött volna az áthaladás veszélytelenségéről.
[5] A bíróság az ügyben vizsgálta mind a gépjármű, mind a sértett vonatkozásában, hogy milyen KRESZ szabályszegést követett el. A KRESZ 43. § (1) bekezdése értelmében kijelölt gyalogátkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. A (2) bekezdés értelmében, a jármű vezetőjének csak olyan sebességgel szabad megközelíteni azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, hogy a jármű vezetője az elsőbbségadási kötelezettségének eleget tudjon tenni. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyet csak fokozott óvatossággal és olyan sebességgel szabad megközelíteni, hogy a járművel, amennyiben szükséges, a gyalogos-átkelőhely előtt meg tudjon állni. Fenti rendelkezések a gyalogosnak a gyalogos-átkelőhelyen minden esetben elsőbbséget biztosít a járművekkel szemben azzal, hogy a szükséghez képest megállással is köteles elsőbbségadási kötelezettségének eleget tenni. Ehhez szükséges egyrészt a gépjárművezetőnek megfelelő sebességgel közlekednie, valamint fel kell mérnie, hogy gyalogos van-e a gyalogátkelőhely közelében, esetlegesen már lelépett-e a gyalogos-átkelőhelyre. Így amennyiben a gyalogos már a gyalogátkelőhelyen halad, úgy meg kell állnia, amennyiben nem, és a gyalogos-átkelőhely közelében gyalogos várakozik, úgy olyan sebességgel kell megközelítenie, hogy meg tudjon állni abban az esetben is, ha a gyalogos megindul a kijelölt gyalogátkelőhelyen. Jelen esetben a megállapított tényállás szerint a D. K. által vezetett, balesettel nem érintett gépjármű vezetője által vezetett Toyota gépjármű ellentétes irányból  közelítette meg a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet, ő észlelte, hogy a saját sávjában gyalogosként készül áthaladni az úton egy azóta is ismeretlen személy, ezért megállt a gyalogos-átkelőhelyen, miközben az ismeretlen személy a gyalogos-átkelőhelyre lelépett. Ekkor lépett le a sértett is, aki nekiütközött a vádlott által vezetett gépjárműnek, mely gépjármű sebessége általánosságban (29-33 km/h sebesség) eltúlzottnak nem tekinthető, ugyanakkor ugyanezzel a sebességgel haladt a gépjárművel a gyalogos-átkelőhelyen is és ütközött a sértettel, anélkül, hogy  fékezett volna. A vádlottnak egyrészt észlelnie kellett volna, hogy a D. K. által vezetett Toyota személygépkocsi és mögötte még egy autó áll az ellenkező sávban a gyalogos-átkelőhely előtt, és egy ismeretlen személy már akkor le is lépett a gyalogos-átkelőhelyre és megkezdte az áthaladást, amikor a vádlott által vezetett gépjármű a gyalogos-átkelőhelyre ért. Így megállapíthatóan nem fokozott óvatossággal közelítette meg a kijelölt gyalogátkelőhelyet, haladási sebességét sem mérsékelte a másik oldalról már lelépő gyalogosnak, csak a sértettet észlelte, aki az út szélén állt, azonban áthaladási szándékot vele kapcsolatban nem észlelt. A vádlott azért nem biztosított elsőbbséget az ismeretlenül maradt gyalogosnak, mivel nem észlelte - saját elmondása szerint sem -, hogy a gyalogátkelőhelyen már gyalogos halad át. Az álló kocsisort azonban észlelnie kellett volna, amennyiben a megfelelő figyelemmel és körültekintéssel közelíti meg a kijelölt gyalogátkelőhelyet. Így alapvetően nem a választott sebességet kell eltúlzottnak tekinteni, hanem azt, hogy a gyalogátkelőhelyhez érve az elsőbbségadási kötelezettségének nem tett eleget, a gyalogátkelőhelyen változatlan sebességgel haladt, és észlelve az ismeretlen személynek a gyalogátkelőhelyre történő lelépését mérsékelnie kellett volna a sebességét. Nyilvánvalóan felmerül a sértett KRESZ szabályszegése is, azaz a 21. § (6) bekezdését egyértelműen a sértett megsértette, hiszen ezen rendelkezés szerint csak akkor léphet gyalogos az úttestre, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Ennek keretében váratlanul az úttestre nem léphet, köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni, tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőjét megzavarhatja vagy megtévesztheti. A meghallgatott tanúk vallomását is figyelembe véve egyértelműen megállapítható, hogy a sértett az úttest veszélytelenségéről nem győződött meg és arra váratlanul lépett, de tette ezt annak tudatában, hogy D. K. a szemben áthaladó gyalogosnak már elsőbbséget biztosított, így neki is elsőbbséget fog biztosítani, ezért nem nézett szét és lépett le a gyalogátkelőhelyre a vádlott által vezetett gépkocsi elé féktávolságon belül, azaz a sértett könnyelműen bizakodott abban, hogy mivel D. K. elsőbbségi jogot biztosított, úgy az ellenkező irányból haladó gépjármű is azt fogja tenni neki.
[6] A vádlott szempontjából arra vonatkozóan, hogy mi tekinthető megfelelő sebességnek a gyalogos-átkelőhely megközelítése szempontjából konkrét sebességhatár nyilvánvalóan nem adható, azaz számszerűsíteni konkrétan ezt nem lehet. Jelen esetben a relatíve alacsony, kb. 30 km/h sebesség önmagában eltúlzottnak semmiképpen nem tekinthető, a vádlott nagyfokú figyelmetlensége mellett ezen sebesség a gyalogos-átkelőhelyre érkezéskor már eltúlzott, hiszen a vádlott az elsőbbségadási kötelezettségét nem észlelte, változatlan sebességgel haladt, majd a sértett szintén nagyfokú figyelmetlenségből a gépjármű oldalának ütközött. Így a sértett nem megalapozottan abban bízott, hogy az elsőbbséget a vádlott által vezetett gépjármű neki is meg fogja adni.
[7] Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.
[8] A törvényszék a 2014. június 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] A tényállást a következőkkel pontosította: A sértett akkor lépett le az úttestre, amikor az ismeretlenül maradt gyalogos a szemközti forgalmi sávnak a közepére ért. A sértett nem folyamatosan haladt, hanem a járdáról lelépve az úttest szélén, a járdaszegély előtt megállt. Amennyiben a vádlott észlelte volna az ismeretlen gyalogost, a sértett elütése fékezéssel elkerülhető lett volna.
[10] Kifejtette, hogy a törvényszék nem osztotta azt a védelmi álláspontot, amely szerint a baleset kizárólag azért következett be, mert a sértett figyelmetlenségéből eredően, féktávolságon belül lépett le a gyalogátkelőhelyre, s ennek folytán a vádlott a sértett elütését már nem tudta elkerülni.
[11] A maradandó fogyatékosságot eredményező baleset közlekedésjogi megítélésében a vádlott jogi kötelezettségeit a KRESZ 43. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt, a sértett gyalogos oldaláról pedig a KRESZ 21. § (6) és (7) bekezdésében foglalt rendelkezések határozzák meg.
[12] A KRESZ imént hivatkozott rendelkezése értelmében azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, a gépjárművel csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel lehet megközelíteni úgy, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének a szükséghez képest megállással is eleget tudjon tenni. A sebességet úgy kell megválasztani, hogy e kötelezettsége teljesítése tekintetében a gyalogosokat a jármű sebessége ne tévessze meg.
[13] Másfelől a gyalogos az úttestre csak akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Az úttestre váratlanul nem léphet, és köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a gyalogosnak elsőbbsége van [KRESZ 26. § (6) és (7) bekezdésének rendelkezése].
[14] Az irányadó tényállást figyelembe véve, nem vitás, hogy a sértett féktávolságon belül, figyelmetlenül lépett az úttestre, vagyis nem győződött meg az átkelés  veszélytelenségéről.
[15] Ámde a tényállásból az is kiderül, hogy abban a pillanatban, amikor az ismeretlenül maradt gyalogos a járdáról lelépett a gyalogos-átkelőhelyre, a vádlott mintegy 32-33 méterre volt az elütési ponttól. A vádlott nem észlelte a gyalogost, amiként azt sem, hogy D. K. az általa vezetett személygépkocsival a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt megállt, mégpedig azért, hogy az iméntiekben említett, ismeretlenül maradt gyalogos részére az elsőbbséget megadja.
[16] Márpedig - és ez is kiderül a kiegészített tényállásból -, amennyiben a vádlott észlelte volna a gyalogos-átkelőhelyre lelépő, ismeretlenül maradt gyalogost, a baleset elkerülhető lett volna. A tényállásból ugyanis az is megállapítható, hogy 29-33 km/h sebességhez az adott útfelületen 16-26 méter intenzív fékezési féktávolság tartozik, vagyis a vádlott az elütési pont előtt a gépkocsival megállhatott volna.
[17] A vádlottnak a balesetért való felelősséget tehát az alapozza meg, hogy figyelmetlensége miatt - már a sértett lelépése előtt - a gyalogos-átkelőhely felé közlekedve nem észlelte, hogy a hozzá képest a baloldali forgalmi sávban gyalogos lépett le a gyalogátkelőhelyre és a gyalogosnak történő elsőbbség biztosítása érdekében a szemből közlekedő kocsisor meg is állt.
[18] Amennyiben a vádlott észlelte volna a gyalogos-átkelőhelyre lelépő, ismeretlenül maradt gyalogost, a baleset elkerülhető lett volna.
[19] Mivel a vádlott nem észlelte a szemközti forgalmi sávban haladó gyalogost,  sebességét nem mérsékelte, változatlan sebességgel ütötte el a sértettet.
[20] A vádlott a fentiekben részletezett közlekedésjogi előírásoknak akkor tett volna eleget, ha a gyalogos-átkelőhelyet megközelítve, és észlelve az ismeretlenül maradt gyalogost, gépjárműve sebességét mérsékli és megáll a gyalogátkelőhely előtt, annak érdekében, hogy elsőbbséget biztosítson az ismeretlenül maradt személynek.
[21] A kifejtetteket figyelembe véve nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a vádlott büntetőjogi felelősségét az 1978. évi IV. törvény 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontjának I. fordulata szerint minősülő és büntetendő maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozása vétségében megállapította.
(Balassagyarmati Törvényszék 3. Bf. 271/2013.)