9/2015. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változat

Az, hogy a nyomozóhatóság által a tanú meghallgatásánál alkalmazott formanyomtatvány valamennyi vallomástételi akadályt felsorolja, önmagában – a tanú írásbeli nyilatkozata ellenében, mely szerint a kioktatást megértette, s vallomástételének nincs akadálya – még nem teszi kétségessé, hogy a releváns okra történő figyelmeztetés valóban elhangzott-e [Be. 85. § (3) bek.].

[1] Az első fokon eljárt törvényszék az I. r. vádlottat és a II. r. vádlottat 244 rb. társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette miatt megrovásban részesítette (az elsőfokú bíróság ítéletének írásba foglalt rendelkező része nyilvánvalóan leírási hiba folytán a II. r. vádlott esetében is az I. r. vádlottat tüntette fel).
[2] A fentieken túl az I. r. és a II. r. vádlottat az ellene 1 rb. számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette. 
[3] A III. r. vádlottat az ellene 16 rb. bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntette és 1 rb. számvitel rendje megsértésének vétsége miatt,
[4] a IV. r. vádlottat az ellene 1 rb. bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntette és 1 rb. számvitel rendje megsértésének vétsége miatt,
[5] az V. r. vádlottat az ellene 5 rb. bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntette és 1 rb. számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
[6] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentettek be:
[7] Az ügyész a vádlottak terhére felmentésük miatt, a vádirati minősítés szerinti bűnösség megállapítása, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása, valamint a III., IV., V. r. vádlottakkal szemben vagyonelkobzás alkalmazása és a jogi személlyel szemben pénzbírság alkalmazása érdekében. Az írásba foglalt elsőfokú ítélet kézhezvételét követően a fellebbezési indokolásában már az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.
[8] Az I. r. vádlott védője felmentés, illetőleg a felmentő rendelkezés vonatkozásában az ítélet indokolásának megváltoztatása érdekében,
[9] a jogi személyek képviselője a vagyonelkobzás alkalmazása miatt.
[10] A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést annak írásbeli indokolásában foglaltak szerinti módosított tartalommal tartotta fenn: eljárási szabálysértés és ebből eredően az indokolási kötelezettség hiánya miatt – mely az ügy érdemére lényeges kihatással volt –  az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[11] A fellebbezési eljárás során az I. r. vádlott védője a vesztegetés bűntette és a számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában indítványozta az I. r. vádlott felmentését, valamint kérte a vagyonelkobzás mellőzését. A vagyonelkobzást illetően utal arra a másodfokú bíróság, hogy az I. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság nem alkalmazott vagyonelkobzást.
[12] A vesztegetés bűntette alól bűncselekmény hiányában történő felmentésre irányuló fellebbezését a védő arra alapította, hogy
[13] 1. a cselekmény nem tényállásszerű,
[14] 2. társadalomra veszélyesség hiánya miatt nem állapítható meg a bűncselekmény,
[15] 3. végszükség, mint büntetést kizáró ok áll fenn.
[16] Az ítélőtábla osztva az ügyészi fellebbezést, megállapította, hogy az elsőfokú ítélet eljárási szabálysértésre visszavezethető megalapozatlanság, és indokolási kötelezettség elmulasztása miatt érdemi felülbírálatra nem alkalmas.
[17] Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak nyomozás során tett tanúvallomását nem tette felolvasással a bizonyítás anyagává.
[18] Ezen eljárási szabálysértésre az elsőfokú bíróság azon téves jogi álláspontja vezetett, mely szerint nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a szükséges kioktatás a tanúk meghallgatása előtt elhangzott-e.
[19] Nem vitás, hogy a gyanúsítottnak az eljárás során tett tanúvallomása akkor ismertethető, olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza, vagy a jegyzőkönyvből a Be. 85. § (3) bekezdése szerinti figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik, azaz tisztázni kell, hogy a tanú vallomástételének van-e akadálya. Ennek során ki kell oktatni a tanút a Be. 81-82. §-ában foglalt vallomástételi akadályokról, mely közül a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontja tartalmazza, hogy nem köteles vallomást tenni, ha magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná az ezzel kapcsolatos kérdésekben.
[20] Nem vitás, hogy a tanú kihallgatása során a kioktatásnak elegendő a releváns okokra vonatkoznia.
[21] Abból azonban, hogy a rendőrségi meghallgatási jegyzőkönyv, mint formanyomtatvány, valamennyi vallomástételi akadályt tartalmazza, még nem vonható olyan következtetés, hogy kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a releváns figyelmeztetés elhangzott-e.
[22] Az iratokból egyértelműen kitűnik, hogy a valamennyi vallomástételi akadályt tartalmazó kioktatás után a tanúk saját kezűleg aláírták, hogy azt megértették és vallomástételüknek akadálya nincs.
[23] Az ezt követő figyelmeztetések is szerepelnek a jegyzőkönyvben, melyet a tanúk szintén aláírtak.
[24] Az tehát, hogy a jegyzőkönyv több figyelmeztetést tartalmaz, mint ami az ügyben releváns lett volna, nem ok arra, hogy a közokirat tartalmának valódiságát megingassák és olyan következtetés levonására adjon alapot, hogy emiatt nem állapítható meg, hogy a releváns figyelmeztetés valóban elhangzott-e.
[25] A fentieken túl nem osztotta a másodfokú bíróság a törvényszék azon álláspontját sem, hogy amiatt is aggályos ezen tanúvallomások figyelembevétele, mert a III., IV., V. r. vádlottakat ekkor már gyanúsítottként lehetett volna kihallgatni, ennek ellenére tanúkénti kihallgatásukra került sor.
[26] Azt, hogy a nyomozóhatóság ekkor még – akár nyomozástaktikai szempontból – ezen személyek tanúkihallgatását találta megalapozottnak, nem jelenti azt, hogy ezen vallomások ne lennének értékelhetők.
[27] Ezen téves jogi álláspont miatt eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a III., IV., V. r. vádlottak nyomozás során tett tanúvallomását – miután a vádlottak a vallomástételt megtagadták – a Be. 291. § (2) bekezdése alapján felolvasással nem tett a bizonyítás anyagává.
[28] Így az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást hiányosan folytatta le.
[29] Minderre visszavezethetően az elsőfokú ítélet a Be. 351. § (2) bekezdés a), b) pont II. fordulata alapján megalapozatlan, mely megalapozatlanság a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a másodfokú eljárásban nem orvosolható, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 375. § (1) bekezdése és a Be. 376. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[30] A Be. 21. § (3) bekezdés c) pontja értelmében a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság másik tanácsa jár el.
[31] Az eljárást a tárgyalási szaktól kell megismételni. Az elsőfokú bíróságnak újra ki kell hallgatnia a vádlottakat. Amennyiben a III., IV., V. r. vádlottak a vallomástételét megtagadják, fel kell olvasni a nyomozás során tanúként tett vallomásukat.
[32] E körben arra vonatkozóan, hogy a törvényes figyelmeztetés a tanúk kihallgatása során elhangzott-e, a másodfokú bíróság nem tart szükségesnek és indokoltnak bizonyítás felvételét.
[33] A meghallgatást foganatosító nyomozó kihallgatásától nyilvánvalóan nem várható eredmény. Ami pedig a III., IV. és V. r. vádlottak erre vonatkozó nyilatkoztatását illeti, rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy amikor az ügyész az elsőfokú eljárás során ezen vallomások felolvasását indítványozta, a III., IV. és V. r. vádlottak, illetőleg védőik sem hivatkoztak arra, hogy a nyomozás során a figyelmeztetés nem hangzott volna el, és a közokiratba foglalt kioktatások érintett részét a tanúk aláírták.
[34] A megismételt eljárás során a már korábban kihallgatott tanúk közül csak azokat kell ismét meghallgatni, akik ismételt kihallgatása a III., IV., V. r. vádlottak tanúvallomásának ismertetése miatt szükségesnek mutatkozik. A többi tanú vallomása a Be. 404. § (4), (5) és (6) bekezdése alapján felolvasható.
[35] Az így hiánytalanul lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy megalapozott következtetést vonjon a vádlottak tudattartalmára, illetve megalapozottan döntsön arról, hogy a vádlottak követtek-e el bűncselekményt vagy sem.
[36] Felhívja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy a 2012. január 1. napjától hatályos Btk. és a jelenleg hatályos törvény is a számvitel rendje megsértésének vétségeként csak akkor értékeli az adott cselekményt, ha az az ellenőrzést meghiúsítja, ha csupán megnehezíti, akkor az nem bűncselekmény. E körben az elsőfokú bíróságnak figyelemmel kell lennie a Bírósági Határozatok 2013. évi 232. számú jogesetében kifejtettekre is.
(Szegedi Ítélőtábla Bf. I. 378/2013.)