15/2019. számú büntető elvi határozat

Nyomtatóbarát változat

I. Az önkormányzati testület működése során döntéseit természetes személy tagjainak szavazata által hozza meg. A testület tagjai a testületi döntést létrehozó szavazataikért felelősséggel tartoznak, mely felelősségük a testületi döntésben nem oldódik fel (nem tűnik el).
Az önkormányzati képviselő testületben elfoglalt helye és a gazdálkodás során kifejtett képviselői tevékenysége megalapozhatja a büntetőjogi felelősségének vizsgálatát, ha leadott szavazatával beláthatóan olyan döntés meghozatalához járul hozzá, amely valamely bűncselekmény törvényi tényállásának ismérveit valósítja meg (Btk. 376. §).
II. Az önkormányzati képviselő nem felelőtlen, mert felelősségrevonhatóságának korlátozottsága csak politikai természetű, és védelmet csak jogszerűen kifejtett tevékenysége körében élvezhet. A felelősségre vonás korlátozhatósága azt jelenti, hogy választópolgárok általi visszahívása kizárt, politikai felelőssége csak a választások során realizálódhat, rossz, téves (de nem jogsértő) döntéséért nincs eredményfelelőssége, azonban kárfelelőssége és büntetőjogi felelőssége a képviselői megbízatása során elkövetett jogsértő magatartások miatt fennáll [Be. 719. §; 2011. évi CLXXXIX. tv.].
III. Az önkormányzat a tulajdonába került korlátozottan forgalomképes műemlék jellegű épületek elidegenítéséről testületileg dönt, amely vagyongazdálkodási tevékenység. Ezért a hűtlen kezelés bűntettének tettesei azok az önkormányzati képviselők, akik a polgármestert az önkormányzati ingatlan versenyeztetési eljárás nélküli forgalmi értéken aluli értékesítésére és adásvételi szerződés megkötésére hatalmazzák fel, amelynek következtében az önkormányzat vagyonában 162 000 000 forint kár keletkezik [1978. évi IV. tv. 20. § (1) bek., 138/A. § d) pont, 319. § (1) bek., (3) bek. c) pont].

[1] A törvényszék a 2017. január 24-én kihirdetett ítéletével a VII. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 376. § (1) bek., (5) bek. a) pont]. Ezért őt 1 év 8 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte, s a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. A XV. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtetteként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében [Btk. 376. § (1) bek., (5) bek. a) pont]. Ezért őt 1 év 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte, s a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Mindkét terhelt esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a VII. r. és XV. r. terheltet – a többi terhelttel – egyetemlegesen 131 700 000 forint és annak 2004. június 24. napjától járó törvényes kamata megfizetésére a T.város Önkormányzata magánfél részére, az állam javára pedig 900 000 forint illeték megfizetésére. A magánfél ezt meghaladó igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. február 28-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a VII. r. és a XV. r. terhelt tekintetében megváltoztatta. A VII. r. és a XV. r. terheltnek felrótt bűncselekményt hanyag kezelés vétségének [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 320. § (1) és (2) bek.] minősítette, a társtettesi elkövetésre utalást mellőzte, és mindkét terheltet megrovásban részesítette. A megítélt polgári jogi igény összegét 123 010 000 forintra mérsékelte, a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezést akként módosította, hogy annak kezdő napja 2004. október 6., és e naptól kezdődően kötelesek a terheltek a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni; továbbá a magánfél megnevezését helyesbítette. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a VII. r. és a XV. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított – és a másodfokú bíróság által helyesbített – tényállás lényege a következő.

[4] A II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., néhai dr. R. L. (VIII. r.), a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r. és a XV. r. terhelt 2004. évben a T.város Önkormányzata képviselő-testületének tagjai voltak. A kerület polgármestere néhai V. I. (I. r. terhelt) volt, a II. r. terhelt pedig a vagyonügyekért felelős alpolgármesterként járt el.

[5] T.város Önkormányzata a jogszabályi felhatalmazások alapján a vagyongazdálkodás körében a következő önkormányzati rendeleteket alkotta.

[6] Az önkormányzat 2000. december 12. napján 2001. január 1-jei hatállyal megalkotta az önkormányzat tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének feltételeiről szóló T.város Önkormányzat képviselő-testületének 38/2000. (XII. 12.) számú rendeletét (a továbbiakban: Lakásrendelet), melynek hatálya alá tartoztak az önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló – lakásokat és/vagy helyiségeket magukba foglaló – épületek is. A rendelet 1. számú melléklete határozta meg azokat az épületeket, közöttük – a 2002. óta a Világörökség részét képező A. úton lévő – A. út 47. és az A. út 3. szám alatti műemléki épületeket is, melyeket az önkormányzat átalakításra, korszerűsítésre, felújításra jelölt ki. Ezen ingatlanokra a Lakásrendelet 9. § (3) bekezdése alapján elidegenítési szerződés értékhatártól függetlenül csak kijelölés útján volt köthető. A Lakásrendelet szerint – az elidegenítésre kijelölés során – az önkormányzat képviselő-testülete dönt arról, hogy a bentlakó bérlőknek vagy harmadik személynek kell megvásárlásra felajánlani az ingatlant  [10. § (1) bek.], s ha nem a bérlőknek kell a képviselő-testület döntése alapján értékesíteni az épületet, a bérleti joggal terhelt lakás csak olyan feltétel előírásával jelölhető ki elidegenítésre, hogy a megállapodásnak a tulajdonjog átszállására vonatkozó része akkor léphet hatályba, ha a bérlő bérleti jogviszonya megszűnik [10. § (3) bek.]. A Lakásrendelet 31. § (1)–(4) bekezdése szerint, ha az 1. és 2. számú mellékletben felvett, a képviselő-testület döntése alapján nem a bérlők által használt lakásokra és helyiségekre harmadik személy vételi szándékot jelent be, abban meg kell jelölnie a felajánlott vételárat és a vételár megfizetésének feltételeit.

[7] 2004. május 25-i keltezéssel 2004. június 1-jei hatállyal a képviselő-testület megalkotta az önkormányzat tulajdonában lévő vagyonnal való gazdálkodás és rendelkezés szabályairól szóló T.város Önkormányzat 25/2004. (V. 25.) rendeletet (a továbbiakban: Vagyonrendelet) annak érdekében, hogy vagyonát megóvja és lehetővé tegye annak leggazdaságosabb, legcélszerűbb felhasználását azzal, hogy azokban a kérdésekben kell a rendelet szabályait alkalmazni, melyekre az önkormányzat egyéb rendeletében nem rendelkezett.

[8] A Vagyonrendelet II. fejezete rögzítette az önkormányzati vagyon részeit, az ennek felhasználása során döntésre jogosultak körét. A Vagyonrendelet 6. § c) pontja a műemlék épületeket az önkormányzat korlátozottan forgalomképes törzsvagyonának vagyontárgyai körébe sorolta. A Vagyonrendelet 11. § (1) és (2) bekezdése szerint tulajdonosi döntéseket – többek között – a képviselő-testület hozhat, míg az önkormányzat tulajdonosi döntéséről szóló jognyilatkozatait a polgármester bocsátja ki. A Vagyonrendelet 14. § (2) bekezdés c) pontja szerint a korlátozottan forgalomképes ingatlan elidegenítéséről 30 000 000 forint összegű értékhatár felett a képviselő-testület dönt. A Vagyonrendelet IV. fejezete – az Áht. 108. § (1) bekezdésében írt felhatalmazás alapján – tartalmazta az értékesítés szabályait, így a 16. §-a a versenyeztetés szabályait rögzítette. A 16. § (1) bekezdése értelmében a 8. § szerint megállapított értékű, 200 000 000 forint összegű értékhatár feletti vagyontárgy, vagyonrész egyedi elidegenítése, hasznosítása, valamint a 300 000 000 forint összegű értékhatár feletti vagyontömeg együttes elidegenítése, hasznosítása – ha a törvény kivételt nem tesz – csak nyilvános, indokolt esetben zártkörű versenyeztetési eljárás útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehetséges, ideértve azt is, ha a kezelésbe adás nem önkormányzati vagyonkezelőnek vagy nem önkormányzati gazdasági társaságnak, önkormányzati társulásnak történik. A 16. § (4) bekezdés szerint a versenyeztetési eljárástól az önkormányzat érdekében a képviselő-testület – minősített többséggel elfogadott határozatával – eltekinthet, ha olyan kérdésben is meg kell állapodni, amelyek feltételei a kiírásban nem határozhatók meg vagy amelyek egyoldalú meghatározása az elidegenítést, hasznosítást meghiúsítaná.

[9] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5083/2012/4. számú, 2013. február 13. napján kelt határozatával megállapította, hogy T.város Önkormányzata Képviselő-testületének az önkormányzat tulajdonában lévő vagyonnal való gazdálkodás és rendelkezés szabályairól szóló Vagyonrendelete 16. § (4) bekezdése törvényellenes volt.

[10] Tényállás 1. pontja

[11] Az A. út 47. szám alatti műemlék épület a Magyar Állam tulajdonában és az ingatlankezelő vállalat kezelésében volt. Az ingatlan 1960. óta műemlék, majd a Magyar Állam az önkormányzat tulajdonába adta, az önkormányzat tulajdonjoga 1994. január 21. napján került az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzésre. Az A. út 47. szám alatti ingatlan az önkormányzat korlátozottan forgalomképes vagyonába került, elidegenítéséhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nevében eljáró Országos Műemlékvédelmi Hivatal (továbbiakban: OMVH) hozzájárulása volt szükséges, amit a fenti szakigazgatási szerv részletes tervdokumentáció megléte esetén adhatott meg. Az O. Vendéglátó Kft. (az ingatlan egyik üzlethelyiségének bérlője) 2003. május 20. napján vételi szándékot jelentett be az épület egészére, magára vállalva az épület műemléki előírások alapján történő felújításának költségeit. Az O. Vendéglátó Kft. képviselői, mivel ajánlatukra az önkormányzattól nem kaptak választ, 2003 őszén megbeszélést kezdeményeztek a II. r. terheltnél, az önkormányzat akkori vagyonügyekért felelős alpolgármesterénél, aki tájékoztatta őket, hogy az önkormányzat az ingatlan elidegenítése tárgyában előrehaladott tárgyalásokat folytat az E. Kft.-vel.

[12] Az E. Ingatlanfejlesztő Kft.-t (továbbiakban: E. Kft.) a 2004. január 21. napján kelt alapító okirattal, 3 000 000 forint jegyzett tőkével alakult. Az E. Kft. 2004. január 22. napján kelt – alapító okirata keltezésének napját követő nappal – levelében ugyancsak vételi ajánlatot tett az önkormányzatnak az ingatlan megvásárlására vonatkozóan az általános forgalmi adót is magában foglaló összesen 140 000 000 forint vételárért. Az értékbecslést az önkormányzat – vételárképzésre vonatkozó önkormányzati Lakásrendelet szabályainak megjelölése nélkül – megbízása alapján 2004 februárjában a D. L. Kft. végezte el, mely az ingatlan műemléki védettség alatt állását is értékelve a lakott állapotú értékét 138 946 000 forint + áfában, míg beköltözhető forgalmi értékét 694 729 000 forint + áfában állapította meg. Az általános forgalmi adó csak a helyiségeket terhelte. A Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal által előírt felújítási munkálatok költségét 839 256 646 forintban határozta meg. Az ingatlan beköltözhető forgalmi értéke – a D. L. Kft. értékbecslésével szemben – 2004. évben 780 000 000 forint, míg lakott értéke 312 000 000 forint volt. Az E. Kft. 2004. június 9. napján kelt, néhai V. I. polgármesterhez címzett újabb beadványában megerősítette vételi szándékát, így az épületért lakott állapotban, a várható kiürítési költségek figyelembevételével 150 000 000 forint vételárat ajánlott fel. Azt azonban – szemben az első ajánlatával – nem tüntette fel, hogy ez nettó vagy bruttó összeg.

[13] Az F. & Co. Ingatlantanácsadási Kft. 2004. június 2. napján kelt vételi ajánlatát 2004. június 10. napján nyújtotta be az önkormányzathoz; az ingatlan 150 000 000 forintért történő megvételére, a bérlőkkel közös gazdasági társaság keretében történő fejlesztésére, üzemeltetésére tett ajánlatot. A vételi ajánlatban szereplő ár az áfát is tartalmazta, illetve az ingatlanon végrehajtandó felújítási munkálatok költségét 850-900 000 000 forint közé tette, míg a teljes beruházás értékét 1 300 000 000 forintban becsülte meg.

[14] M. M. az írországi J. I. képviseletében 2004. június 16. napján írásbeli vételi ajánlatot tett az ingatlanra bruttó 170 000 000 forintos vételár megjelölése mellett. Az ajánlat 2004. június 17. napján került beadásra a polgármesteri hivatalba, azt S. J., néhai V. I. polgármester titkárnője vette át. Az aznapi képviselő-testületi vitában – erre a vételi ajánlatra utalva – a pályáztatásra irányuló javaslat indokaként elhangzott, hogy más ajánlat is érkezett be az önkormányzathoz.

[15] A II. r. terhelt és a polgármester az előkészítés során az általuk akkor ismert E. Kft., valamint F. & Co. Kft. ajánlatait áttekintette, és megbeszélték, hogy azok közül csak az E. Kft. ajánlatát továbbítják a képviselő-testület felé. A II. r. terhelt az ajánlat továbbításakor azt a szóbeli instrukciót adta a képviselő-testülethez benyújtandó határozati javaslatra vonatkozó előterjesztés elkészítéséhez, hogy azt az E. Kft. kérelemében foglaltak szerinti feltételekkel, versenytárgyalás mellőzésének feltüntetésével szövegezzék meg, annak ellenére, hogy tudatában volt, miszerint mind a vételárként felajánlott összeg, mind az ingatlan versenytárgyaláson kívül történő elidegenítése a Lakásrendelet és a Vagyonrendelet szabályaival ellentétes.

[16] A képviselő-testület 2004. június 17-i ülésén tárgyalta az előterjesztést. Az ülésen számos olyan képviselői indítvány és észrevétel hangzott el, melyben a konstrukció helyességét vitatták, a vételárat kifogásolták, valamint ellenőrző igazságügyi értékbecslést és nyilvános, továbbá meghívásos pályáztatást, de az előterjesztés napirendről történő levételét, illetőleg az elidegenítés tárgyában történő döntés elhalasztását is indítványoztak, ezeket azonban az előterjesztő a II. r. terhelt és támogatói sorra elutasították.

[17] A képviselő-testület 13 igen szavazatával, 6 nem, és 1 tartózkodó szavazat mellett az eredeti formájában elfogadta az előterjesztést, és úgy rendelkeztek, hogy „a képviselő-testület a versenytárgyalás tartásától eltekint”. A terheltek a Vagyonrendelet versenyeztetésre vonatkozó szabályait anélkül mellőzték, hogy a Vagyonrendelet 16. § (4) bekezdésében meghatározott feltételek fennálltak volna.

[18] 2004. szeptember 6-án több, részleteiben már fel nem deríthető további vételi ajánlat is érkezett az A. út 47. szám alatti ingatlanra a polgármesteri hivatalhoz, továbbá az önkormányzat képviselő-testület Polgári Koalíció frakciójának tagjai is vételi ajánlatot jelentettek be a 2004. október 21. napján kelt és néhai V. I. polgármesternek címzett levelükben, tiltakozásuk kifejezésére. A 2004. október 21. napján megtartott testületi ülésén ismét számos módosító javaslat született, amelyet a képviselő-testület többsége nem támogatott. Az önkormányzat a képviselő-testület határozata alapján 2004. november 24. napján kötötte meg az adásvételi szerződést az E. Kft.-vel, a társaság az összesen 169 887 250 forint vételár kifizetését 2005. április 25. napján teljesítette az önkormányzat részére. Az A. út 47. szám alatti ingatlanra az ingatlan-nyilvántartási hatóság 2005. május 2. napján bejegyezte az E. Kft. tulajdonjogát.

[19] A másodfokú bíróság a tényállás 1. pontja vonatkozásában helyesbítésként rögzítette a következőket.

[20] A II. r. terhelt és a polgármester határozatban azért döntöttek a versenyeztetés mellőzése mellett, hogy kizárólag az E. Kft. ajánlatáról lehessen dönteni. A többi terhelt azért döntött a törvényben írt versenyeztetési kötelezettségük mellőzése mellett, mert a tőlük elvárható körültekintést elmulasztották, és ekként gondatlanságból nem tudtak arról, hogy a versenyeztetés mellőzésére felhozott indokok erre nem nyújtottak törvényes alapot. Mindezek alapján a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r. és a XIII. r. terheltek azzal, hogy az A. út 47. szám alatti ingatlan elidegenítésére vonatkozó előterjesztésben szereplő határozati javaslatot 2004. június 17. napján az önkormányzat képviselő-testületének tagjaként az Ötv. 80. § (1) bekezdésén alapuló vagyonkezelői jogkörben megszavazták, közreműködtek abban, hogy az önkormányzati tulajdonban álló ingatlant az önkormányzati vagyonnal való felelős, rendeltetésszerű gazdálkodásnak az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 104. § (3) bekezdésében meghatározott, valamint a 108. § (1) bekezdése szerinti, a kötelező versenyeztetésre vonatkozó rendelkezések megszegésével, valamint a Vagyonrendelet 16. §-ában írt szabályok megszegésével értékesítették az E. Kft. részére, amellyel a II. r. terhelt eshetőleges szándékkal, a többi terhelt pedig gondatlanságból az önkormányzat sérelmére 162 000 000 forint vagyoni hátrányt okoztak az ingatlan tényleges beköltözhető forgalmi értékének (780 000 000 forint) 60%-a, vagyis a 312 000 000 forint és az E. Kft., mint vevő által ténylegesen kifizetett nettó 150 000 000 forint különbözete alapján.

[21] Tényállás 2. pontja

[22] Az A. út 3. szám alatti műemlék épület (S. palota) az önkormányzat tulajdonába került, a tulajdonjog változásának bejegyzésére 1995. február 14. napján került sor. A műemléki jelleg a tulajdoni lapra 1996. április 13. napján került bejegyzésre. Az A. út 3. szám alatti ingatlan az önkormányzat korlátozottan forgalomképes vagyonába került, elidegenítéséhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nevében eljáró OMVH hozzájárulása volt szükséges.

[23] Az A. E. Ingatlanbefektetési Kft. a 2004. június 4. napján kelt alapító okirattal, 3 000 000 forint jegyzett tőkével alakult, összesen három vételi ajánlatot nyújtott be; a cégnyilvántartásba 2004. július 20. napján – 2004. június 4-i hatállyal – bejegyzett kft. előtársaságként, ebbéli minőségének fel nem tüntetésével 2004. június 7. napján (ún. második) vételi ajánlatot tett. Az A. E. Kft. ajánlataiban – mivel az első ajánlat idején a cég még létre sem jött, a második és harmadik ajánlat idején pedig még bejegyzésére sem került sor –  valótlan volt a referenciákra hivatkozás és annak megjelölése is, hogy a bérleti jogok megváltásához szükséges 500-650 000 000 forintot a társaság folyamatosan rendelkezésre tartja.

[24] A II. r. terhelt a 2004. június 7. napján kelt és a 2004. június 17-i ülésre szóló előterjesztésében javasolta a képviselő-testületnek az ingatlan elidegenítését az A. E. Kft.-nek. Az előterjesztés, valamint a határozati javaslat szövege szerint az ingatlan vételára 328 110 000 forint, és tartalmazta, hogy a képviselő-testület a Vagyonrendelet 16. § (4) bekezdése alapján tekintsen el a versenytárgyalás tartásától.

[25] Az ingatlan – az alkotórészét képező műtárgyakkal együttes – 2004. júniusi beköltözhető forgalmi értéke 919 690 000 forint, míg a lakott értéke 451 210 000 forint volt a D. L. Kft. értékbecslésével szemben.

[26] A képviselő-testület a 2004. június 17. napján tartott ülésen, 26. számú napirendként tárgyalta az előterjesztést. Az ülésen ezen ingatlan tekintetében is több képviselői indítvány és észrevétel hangzott el, melyben a napirend levételét, az ingatlan versenytárgyaláson történő értékesítését, a műemléki elemek felértékelésének hiánya miatt ellenőrző értékbecslés készítését javasolták, illetve annak mellőzésének indokaira kérdeztek rá. Ezen túl a hozzászóló képviselők előadták, hogy ez a legjobb állapotban lévő A. úti önkormányzati tulajdonú épület, és erre tekintettel a vételár igen alacsony. A II. r. terhelt mint előterjesztő a javaslatokat nem fogadta be, majd ezt követően a napirendről történő levételt, az ellenőrző értékbecslés készítését és a licit útján történő értékesítést a képviselő-testület három külön, név szerinti szavazás keretében elutasította.

[27] A képviselő-testület néhai V. I., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., néhai dr. R. L., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r. és a XV. r. terhelt igen szavazatával, 5 nem és 1 tartózkodó szavazat mellett az előterjesztést eredeti formájában elfogadta, és határozatban úgy rendelkezett, hogy a képviselő-testület a versenytárgyalás tartásától eltekint, és a Vagyonrendelet 14. § (2) bekezdés c) pontja alapján úgy dönt, hogy az ingatlant tulajdonjog fenntartással elidegeníti az A. E. Kft. részére.

[28] Az önkormányzat a képviselő-testület határozata alapján 2004. június 24. napján kötötte meg az adásvételi szerződést az A. E. Kft.-vel, melyet az önkormányzat részéről néhai V. I. polgármester írt alá, illetve ellátta kézjegyével a II. r. terhelt is. A vevő a szerződéskötéssel egyidejűleg 32 820 000 forint foglalót – ténylegesen azonban csak 2004. július 7. napján – fizetett meg, a fennmaradó 295 380 000 forint vételár megfizetésére 2004. szeptember 6-án került sor, az A. E. Kft. tulajdonjoga pedig a földhivatal 2004. október 6. napján kelt határozatával az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.

[29] A másodfokú bíróság a tényállás 2. pontja vonatkozásában helyesbítésként rögzítette a következőket.

[30] A III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r., a XV. r. terheltek a törvényben előírt versenyeztetési kötelezettség mellőzésével azért értett egyet, mert a tőlük elvárható körültekintést elmulasztották, és ekként gondatlanságból nem tudtak arról, hogy a versenyeztetés mellőzésére felhozott indokok erre nem nyújtottak törvényes alapot. Mindezek alapján néhai V. I., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., néhai dr. R. L., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r. és a XV. r. terheltek azzal, hogy az A. út 3. szám alatti ingatlan elidegenítésére vonatkozó előterjesztésben szereplő határozati javaslatot 2004. június 17. napján az önkormányzat képviselő-testületének tagjaként, az Ötv. 80. § (1) bekezdésén alapuló vagyonkezelői jogkörben megszavazták, II. r. terhelt szándékosan, a további terheltek gondatlanságból megszegték az önkormányzati vagyonnal való felelős, rendeltetésszerű gazdálkodásnak az Áht. 104. § (3) bekezdésében meghatározott, valamint a 108. § (1) bekezdése szerinti, a kötelező versenyeztetésre vonatkozó rendelkezéseket, a Vagyonrendelet 16. §-ában írt szabályokat, így közreműködtek abban, hogy az önkormányzat a 919 690 000 beköltözhető forgalmi értékű, 451 210 000 forint lakott értékű ingatlanvagyontárgyát – a későbbi adásvételi szerződésben szereplő, a határozat szerinti összegnél 90 000 forinttal magasabb vételárra is figyelemmel – 328 200 000 forintért értékesítse az A. E. Kft. részére. Ezzel a II. r. terhelt szándékosan, a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r. és a XV. r. terheltek gondatlanságból 123 010 000 forint vagyoni hátrányt okoztak az önkormányzat sérelmére.

[31] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a VII. r. terhelt és védője az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját, a XV. r. terhelt védője a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[32] A VII. r. terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány elsődlegesen a büntetőeljárás elévülés miatti megszüntetését, másodlagosan a VII. r. terhelt felmentését célozta. Indokai szerint a VII. r. terhelt terhére megállapított hanyag kezelés elévülési ideje az elkövetéskor hatályban volt büntetőtörvény alapján három év volt. A 2004. június 17-én történt „feltételezett” elkövetés és a 2010. évi gyanúsítás között ennél több idő telt el, így a cselekmény már elévült. Hivatkozott a BH 2016.300. szám alatt közzétett eseti döntésre, mely szerint: „II. A nyomozás elrendelése nem szakítja meg azonban az elévülést azzal szemben, aki ellen az adott bűncselekmény miatt elévülési idején belül nem folyik a nyomozás; akár azért, mert az elkövető létezése sem volt ismert a hatóság előtt, akár azért, mert a nyomozó hatóság annak ellenére sem folytatott vele szemben semmilyen nyomozati cselekményt, hogy kiléte – e cselekmény elkövetése kapcsán – név szerint ismert volt”. Álláspontja szerint bűncselekmény elkövetésére nem került sor, a VII. r. terhelt nem követett el jogsértést, szabályszegést, a VII. r. terhelttel szemben téves volt a gondatlan elkövetés megállapítása is, tévedése miatt. Mind az A. út 47., mind az A. út 3. szám alatti ingatlan esetében az általános pályáztatási kötelezettség alóli kivétel érvényesült, így nem sérült a vagyonkezelői kötelezettség, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (1) bekezdésében foglaltakat a bíróság figyelmen kívül hagyta; a terheltek a gazdálkodás során képviselői minőségben (a szavazatukért) nem vonhatók büntetőjogi felelősségre, így sérült a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 90. § (1) bekezdése. Utalt arra, hogy a vád nem volt törvényes, hiányzik az egyediesítés, azaz a terheltek személyes közrehatásának leírása egyénenként, így a vád nem írta pontosan körül a cselekményt. A védelemhez való jog sérült azzal, hogy a másodfokú bíróság szándékos elkövetés helyett gondatlan elkövetést állapított meg, melyre vonatkozóan nem folytatott bizonyítást; a másodfokú bíróság kiüresítette a jogorvoslati jogot, mivel a terheltek és a védők kifogásainak, érveinek, következtetéseinek jelentős részét nem értékelte, és a releváns problémákat megválaszolatlanul hagyó eljárását nem indokolta. Kifogásolta, hogy tévesen hagyta figyelmen kívül a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elfogadott ingatlanszakértői véleménnyel kapcsolatos védelmi kifogásokat, így téves értékmeghatározásokra került sor, dr. T. Zs. Á. szakértő kapcsán kizárási ok merült fel. Az indítvány szerint a VII. r. terhelt szavazatainak leadásánál jóhiszeműen járt el, sem szándékosan, sem gondatlanul kárt nem okozhatott az önkormányzatnak, és nem is okozott. Mindent megtett annak érdekében, hogy a hasznosítások során a jogszabályoknak megfelelően járjon el. A versenyeztetés mellőzését és ezzel párhuzamosan az ingatlan-vagyontömeg értékhatár alatti meghatározásait az 1993. óta alkalmazott szakmai gyakorlat, szóbeli-írásbeli ok- és érvrendszer visszaigazolta, állásfoglalásaival megerősítette, a VII. r. terhelt azokat a hozzáértő és illetékes szakemberektől elfogadta. Emellett vitatta a bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát, a bizonyítékok mikénti értékelését, az indokolási kötelezettség megfelelő teljesítését, sérelmezte továbbá a nyomozó hatóság és az ügyészség eljárását is.

[33] A XV. r. terhelt védőjének álláspontja szerint a XV. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmény büntethetősége elévült, ezért a XV. r. terhelttel szemben a Be. 567. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás megszüntetését indítványozta. Indokai szerint a XV. r. terhelttel szemben kizárólag az ítélet 2. tényállása, az A. út 3. szám alatti ingatlan értékesítése kapcsán indult büntetőeljárás, amely cselekmény elkövetési ideje 2004. június 17. napja. A XV. r. terhelt terhére megállapított hanyag kezelés vétségének elévülési ideje 3 év, így a cselekmény 2007. június 17. napján elévült. A nyomozás elrendelésére ugyanakkor már csak az elévülés bekövetkeztét követően, 2009. április 24. napján került sor.

[34] A Legfőbb Ügyészség átiratában a VII. r. terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak, a XV. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt pedig alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint a VII. r. terhelt és védőjének felülvizsgálati indítványa részben a tényállás megalapozottságát vitatja, a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét kifogásolja, jogi álláspontját az irányadótól eltérő tényállásra alapítja, ezért a törvényben kizárt. Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, illetőleg pontosított irányadó tényálláshoz képest ugyanakkor az eljárt bíróságok törvényesen állapították meg a VII. r. terhelt bűnösségét, és a másodfokú bíróság törvényesen minősítette a cselekményt hanyag kezelés vétségének. Az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a VII. r. terhelt bűnösségének megállapítását, valamint cselekményének a jogerős ítélet szerinti minősítését megalapozzák. Az elévülést érintően kifejtette, hogy az A. út 47. szám alatti ingatlan kapcsán a nyomozás elrendelésére 2006. november 3. napján, a VII. r. terhelt gyanúsítotti kihallgatására 2009. január 22. és február 25. napján, majd a Központi Nyomozó Főügyészség előtt 2010. március 24. napján, a vádemelésre 2011. március 8. napján került sor. Ezen eljárási cselekmények az elévülést megszakították, közöttük a három éves elévülési idő nem telt el. A cselekmény elkövetésétől a nyomozás elrendeléséig szintén nem telt el az elévülési idő. A bírósági eljárásban egyebek között a tárgyalás kitűzése, valamint a tárgyalások az elévülést ugyancsak megszakították, közöttük három év szintén nem telt el, így e cselekmény kapcsán az elévülés szóba sem jöhet. A Gy. Zs. által a t.városi képviselő-testület tagjai ellen tett feljelentés kapcsán a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya 2006. június 6. napján nyomozást rendelt el. Gy. Zs. a 2006. július 5. napján foganatosított tanúkihallgatásakor feljelentését kiegészítette, azt kiterjesztette egyebek között az A. út 3. szám alatti ingatlanra is. A nyomozó hatóság ezt követően kiterjesztette a nyomozást az A. út 3. szám alatti ingatlan értékesítésére is. Megállapította, hogy az értékbecslést ezen ingatlanról a D. L. Kft. készítette el, majd 2006. október 20. napján megkereste a D. L. Kft.-t az értékbecslés beszerzése iránt. A tanúkihallgatások során több tanúnak is az A. út 3. szám alatti ingatlan értékesítésével kapcsolatos kérdést tett fel a nyomozó hatóság. Dr. I. Z. 2009. április 15. napján – egyebek közt az A. út 3. szám alatti ingatlan értékesítésére vonatkozóan – tett feljelentése alapján a főügyészség 2009. április 24. napján nyomozást rendelt el, melynek teljesítésével a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztályát bízta meg. A BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya a 2009. május 26. napján kelt határozatával a Gy. Zs., illetőleg dr. I. Z. feljelentései alapján tett büntetőügyeket egyesítette. A nyomozás során különböző nyomozati cselekmények elvégzésére került sor, így például 2011. szeptember 20. napján szakértő kirendelésére az ingatlanok elidegenítéskori értékére. A XV. r. terhelt gyanúsítotti kihallgatása 2012. június 5. napján, a VII. r. terhelt gyanúsítotti kihallgatása 2012. június 25. napján és 2012. július 9. napján történt meg. A vádemelésre ez ügyben 2014. május 10. napján került sor. Egyebek közt a fent részletezett eljárási cselekmények az elévülést az A. út 3. szám alatti ingatlan esetében is megszakították, így az elévülés ez esetben sem következett be. Ezért a felülvizsgálati indítványok a büntethetőség elévülésére vonatkozó részükben alaptalanok. Az ügyész szerint a VII. r. terhelt és védője felülvizsgálati indítványában hivatkozott egyéb eljárási szabálysértések megvalósulásuk esetén is legfeljebb olyan relatív eljárási szabálysértések, amelyek felülvizsgálattal támadható eljárási szabálysértések körébe nem tartoznak. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot a VII. r. és a XV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[35] A VII. r. terhelt és védője a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében az indítványban foglaltakat változatlanul fenntartotta, a XV. r. terhelt védője – változatlan érvei mellett – csatlakozott a VII. r. terhelt védője indítványában felhozott kifogásokhoz.

[36] A VII. r. terhelt és védője, valamint a XV. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány egyaránt nem alapos.

[37] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[38] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja – miként a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja – szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[39] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a VII. r. terhelt és a XV. r. terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította, és helyes az alkalmazandó Btk. megválasztása is.

[40] A VII. r. terhelt és védője indítványában hivatkozott arra, hogy bűncselekmény elkövetésére nem került sor, a VII. r. terhelt szabályszegést nem vétett. Az A. út 47. és az A. út 3. szám alatti ingatlan esetében az általános pályáztatási (versenyeztetési) kötelezettség alóli kivétel érvényesült, így vagyonkezelői kötelezettségszegés nem következett be. Utalt arra, hogy a terheltek mint önkormányzati képviselők a gazdálkodás során képviselői minőségükben leadott szavazatukért nem vonhatók büntetőjogi felelősségre; a VII. r. terhelt szavazatainak leadása során jóhiszeműen járt el, sem szándékosan, sem gondatlanul kárt nem okozott, ezért esetében téves a gondatlan alakzat megállapítása is. A versenyeztetés mellőzését és ezzel párhuzamosan az ingatlan vagyontömeg értékhatár alatti meghatározásait az 1993. óta alkalmazott szakmai gyakorlat, szóbeli-írásbeli ok- és érvrendszer visszaigazolta, ezért azokat a terhelt elfogadta.

[41] Eldöntendő kérdés tehát, hogy az önkormányzati (állami) vagyonnal való gazdálkodás során az önkormányzati képviselő terheltek, a szóban forgó ingatlanok versenyeztetés nélküli értékesítése tárgyában hozott határozatok meghozatala során leadott igenlő szavazatukkal büntetőjogi tilalomba ütköző – hűtlen vagy hanyag kezelés törvényi tényállásába illeszkedő – elkövetési magatartást tanúsítottak-e, magatartásuk és a vagyoni hátrány között okozati összefüggés fennáll-e, alanyi oldalon bűnösségük (szándékosság vagy gondatlanság) megállapítható-e.

[42] Az elsőfokú bíróság a VII. r. terhelt és a XV. r. terhelt bűnösségét – a váddal egyezően – társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében állapította meg [Btk. 376. § (1) bek. és (5) bek. a) pont].

[43] A Btk. 376. § (1) bekezdése – az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 319. § (1) bekezdésével egyezően – kimondja, hogy akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.

[44] A másodfokú bíróság a terheltek terhére megállapított bűncselekményt hanyag kezelés vétségének [korábbi Btk. 320. § (1) és (2) bekezdés] minősítette, a társtettesi elkövetésre utalást mellőzte

[45] A 320. § (1) bekezdése szerint, akit olyan idegen vagyon kezelésével, felügyeletével bíztak meg, amelynek kezelése vagy felügyelete törvényen alapul, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el. A (2) bekezdés alapján a cselekmény három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő ha a hanyag kezelés különösen nagy vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz.

[46] Az elkövetéskori Alkotmány 9. § (1) bekezdésének az a tétele, hogy a „köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül”, mindkét fajta tulajdonnak a saját eszközeivel való védelmét jelenti. A köztulajdon vonatkozásában a köz használatára szánt vagyon, valamint a közcélok megvalósítását, ellátását célzó vagyon e célra tekintettel és annak érdekében védendő. A közvagyon kezelésének átláthatósága közérdek. A közvagyonnak az Alkotmány 11. §-a szerinti magánjogi formációban vagy más szervezeti formában való kezelése e felelősséget nem oldja fel, a közvagyonnal való gazdálkodást nem teszi magángazdálkodássá.
[47] Ezzel egyező, összhangban álló az Alaptörvény 38. cikk (5) bekezdése, melynek értelmében az állam és a helyi önkormányzat tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint.

[48] Az állam vagyonával való gazdálkodás, az állami vagyon működtetése az elfogadott költségvetés szabta keretek között, a vagyon vonatkozásában meghatározott állami célok, a közcél, a közérdek javára történik. Ennek betartásáért mindenki felelős, legelső sorban az állami hatalommal felruházott személyek, testületek, és a közvagyon vagy annak valamely része kezelésével megbízott köztisztviselők, közalkalmazottak. Az állam vagyonával való gazdálkodás során érvényes a kétezer éves európai norma: a köz érdeke a legfőbb törvény (a salus rei publicae suprema lex elve), ennek tartalmi, lényeg szerinti betartása és betartatása a felsorolt személyek, testületek felelőssége.

[49] Kétségtelen, hogy bizonyos cselekvések motiváltsága erősen cél-, illetve eredményorientált lehet. Ezek a piacgazdaságban tapasztalható szokásos, sokszor kizárólagos motiváltságok gyakran szubjektív megfontolások. Ugyanakkor a közpénzzel, közvagyonnal gazdálkodás természetéből adódóan e területeken a gazdálkodás biztonságának szempontja nem szorulhat az eredményességi elvárások mögé, azt nem lehet kiszolgáltatni szubjektív megfontolásoknak.

[50] Az intézményi, hatásköri és pénzügyi/számviteli rend megléte és betartása épp azért szükséges, hogy az állami, illetve önkormányzati szervek piaci veszteségének elkerülése ne esetleges, szubjektív megfontolásokon, vakmerőségen múljon. Ezen rend valamely elemének megszegése minden esetben kötelességszegés, ami óhatatlanul szaporítja az adott gazdálkodás esetlegességeit, és növeli a hátrány bekövetkezésének kockázatát, illetve csökkenti annak elkerülése esélyeit. Vagyis ilyen kötelességszegés esetén egyfelől gyengül az adott gazdálkodási tevékenység feletti, közérdekből gyakorolt uralom, másfelől erősödik a piaci érdekeknek való kiszolgáltatottság, mindennek pedig velejárója, hogy a szubjektív alapú bizakodás válik a piaci veszteség elkerülésének zálogává.

[51] Merőben eltérő a helyzet, ha a gazdálkodási tevékenység nem az állami, önkormányzati tulajdont jelentő vagyoni kört érinti. E gazdálkodó szervezetek a gazdasági tevékenységük keretében piaci szereplőként szükségszerűen az elérhető legnagyobb haszon elérésére törekednek, és a különböző jogügyletek megkötése során ezt a sajátos érdeküket nyilvánvalóan igyekeznek érvényesíteni. Optimális esetben az ekként létrejött megállapodás mindegyik szerződő fél igényét kielégíti, előfordulhat azonban, hogy valamelyik fél különböző megfontolásokból – akár gazdasági kényszer, akár stratégiai, üzletpolitikai ok folytán – hátrányosabb feltételekkel is vállalja az ügyletkötést, ami a másik fél számára természetesen a szokásosnál nagyobb előnnyel jár. Ez utóbbi helyzet sem változtat azon, hogy az ügyleti akarat kialakítása mindig a szokásos gazdasági racionalitást tükröző mérlegelés eredménye. Ilyenkor az elért gazdasági előny (hátrány) – jogszerű voltánál fogva – a büntetőjog körén kívül esik, még akkor is, ha a szerződés (megállapodás) az adott jogviszonyra vonatkozó előírásoknak nem mindenben felelt meg (BH 2018.161.).

[52] A magyar büntető anyagi jog bűnösségen alapuló felelősségi elvéből [korábbi Btk. 10. § (1) bek., Btk. 7. és 8. §] következően az alanyi bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) minden bűncselekmény szükséges ismérve. Következésképpen a magyar büntetőeljárásnak valamely természetes személy büntetőjogi felelősségének tisztázása a célja [vö. korábbi Be. 2. § (2) bek., Be. 6. § (2) bek.].

[53] Jelen ügyben eldöntendő kérdés, hogy az irányadó tényállás alapján igényel-e érdemben büntetőjogi megítélést valamely tényállás szerinti (és a vádban felrótt) magatartás.

[54] Az igen szavazat leadása magatartás, s mint ilyen büntetőjogilag vizsgálható, ha pedig büntetőjogi tényállás megvalósításához vezet, akkor büntetőjogilag értékelhető. Az egyébként tényállásszerű magatartás megléte esetében vizsgálni kell a tényállásszerű magatartás jogellenességét.

[55] A Kúria vizsgálta ehhez képest az irányadó tényállás alapján, hogy van-e tényállásszerűség, ha igen, mely bűncselekményre nézve, és megállapítható-e a bűnösség. Ez tehát a tárgyi oldalról kiinduló és az alanyi oldal elemeivel összefüggő vizsgálat. Mindig először az tisztázandó, hogy mi történt, és utána, hogy az milyen tudattal valósult meg.

[56] Kétségtelen, hogy az alanyi bűnfelelősség elvén alapuló Btk. érzéketlen a bűnelkövető és valamely jogi személy, szervezet, testület között meglévő, s cégjogi, szervezeti-működési szabályzattal lefedett, leplezett – orgazda, nyerészkedő, palástoló – tartalmú kapcsolat iránt. Erre egyfelől a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény rendelkezései adnak megoldást.

[57] Nyilvánvaló, hogy ugyanezen kérdés a testületi működés, döntéshozatal kapcsán szintén felmerülhet. E körben adott egyfajta iránymutatást az eljárt bíróság által is felidézett eseti döntés. Eszerint a testület a döntéseit a természetes személy tagjainak szavazatával hozza. A testületi döntés tehát nem jöhet létre a tagjainak a közreműködése nélkül. Ebből következik, hogy a testület tagjai a testületi döntés kialakítását jelentő szavazataikért felelősséggel tartoznak, a felelősségük a testületi döntésben nem oldódhat fel. A testület tagjainak személyes felelősségére vonatkozó ezen megállapítás általános érvényű, ami azt jelenti, hogy a testület természetes személy tagjainak a felelőssége nemcsak polgári jogi lehet, hanem büntetőjogi is, amennyiben a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal a büntetőtörvényben meghatározott valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítják meg. Ez az általános érvényű megállapítás a hűtlen vagy hanyag kezelés bűncselekményére is vonatkozik (BH 2005.43.).

[58] Ehhez képest szembetűnő különbség azonban jelen ügyben, hogy bár szintén állami vagyonnal való gazdálkodással kapcsolatos döntéshozatalról van szó, viszont nem egy részvénytársaság igazgatóságának tagjai, hanem népképviseleti alapon választott testület tagjai esetében.

[59] A helyi önkormányzatokról szóló törvény meghatározza a települési képviselő feladatait, alapvető jogait, kötelességeit. A törvény a képviselői feladatok között első helyen határozza meg a választók érdekeinek képviseletét, mely a település egészéért vállalt felelősséggel kell, hogy megvalósuljon. A képviselő felelőssége a testületi döntések meghozatalánál és képviselői tevékenysége során ebből ered; a választások során a képviselő-testület a település egésze érdekeinek képviseletére kap megbízást. Mindezt akkor tudja képviselni, ha él a részére biztosított jogosítványaival, és azokat a közösség érdekében gyakorolja.

[60] Valójában tehát nem önmagában a választás során kialakult politikai viszony alapján való megállapodások vezetnek jogellenes helyzethez, hanem általában véve az, ha rejtett, eltitkolt körülmény válik egy döntéshozatal során jelentőssé.

[61] Jelen esetben kétségtelen, hogy az adott önkormányzat – választás eredményeként kialakult – belső politikai viszonyai nem voltak rejtettek, amint az sem, hogy abban ki mit képvisel.

[62] A büntetőjog alanyi bűnfelelősség elve alapján bűncselekmény alanya lehet olyan bűnelkövető, aki egyedül vagy társas (társtettes, részes, csoportos) elkövetés formájában valósítja meg a törvényi tényállást. Ha azonban az elkövetés valamely testület működése során, annak keretében valósul meg, akkor az elkövetői magatartás nem társas bűnelkövetői kapcsolat, hanem minden esetben önálló tettesség. Ez azonos elvi alapot jelent a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményének alapesetét megvalósító elkövető önálló tettesi minőségével. Az elkövetői magatartás önálló kifejtésének és nem pedig a közös vagy együttes elkövetésnek van jelentősége, mivel minden elkövető személyre (a saját személyére) szabott kötelezettséget szeg meg.

[63] A hűtlen kezelés jogi tárgya a vagyon megóvásához fűződő tulajdonosi érdekek. Hűtlen kezelés: vagyoni hátrányt okozó visszaélés az idegen vagyon kezelésére vonatkozó megbízatással; elkövetési magatartása a vagyonkezelési kötelezettség megszegése. A vagyonkezelési kötelezettség tartalmát megállapíthatják jogszabályok, hatósági határozatok, megbízási szerződések, belső szabályzatok, a társaság legfőbb szervének utasításai és belső szokásjogi szabályok egyaránt. Mindezeknek közös lényege, hogy a vagyonkezelőnek a rendes gazdálkodás szabályai szerint kell eljárnia, és nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a tulajdonos vagyoni érdekeinek sérelmével jár. Vagyis a vagyonkezelő megbízása teljesítése során a tulajdonos érdekeinek megfelelően és javára köteles eljárni.

[64] A hűtlen kezelés olyan szándékosan megvalósítható bűncselekmény, amely csak akkor állapítható meg, ha az idegen vagyon kezelésével megbízott személy magatartása, és a tulajdonos oldalán bekövetkezett vagyoni hátrány között okozati összefüggés fennáll; vagyis a törvényi tényállásból az is következik, hogy a vagyoni hátrány elszenvedője végső soron a vagyon tulajdonosa lehet.

[65] Az elkövetés idején hatályos, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: régi Áht.) 104. § (1) bekezdése kimondja, hogy az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyon rendeltetése a közérdek szolgálata. A (2) bekezdés szerint az államháztartás körébe tartozik a kincstári vagyon, az a vagyon, amelynek tulajdonjogát a törvény köztestületre bízta, a helyi önkormányzatok, a helyi kisebbségi önkormányzatok és a társadalombiztosítás vagyona.

[66] A régi Áht. 104. § (3) bekezdése alapján a vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni.

[67] A 108. § (1) bekezdése kimondta, hogy az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó – a költségvetési törvényben, a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó kormányrendeletben, illetőleg a helyi önkormányzatoknál a helyi önkormányzat rendeletében, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat határozatában meghatározott értékhatár feletti – vagyont értékesíteni, az állami tulajdonban lévő vagyon feletti vagyonkezelés jogát, a vagyon használatát, illetve a hasznosítás jogát (ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály kivételt nem tesz) csak nyilvános (indokolt estben zártkörű) versenytárgyalás útján, a legjobb ajánlatot tevő részére lehet.

[68] Az elkövetéskor hatályos helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.)

[69] – 1. § (6) bekezdés a)-b) pontja szerint a helyi önkormányzat önállóan alakíthatja szervezetét és működési rendjét; önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik;

[70] – 9. § (1) bekezdése szerint az önkormányzat jogi személy; az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg; a képviselő-testületet a polgármester képviseli;

[71] – 9. § (2) bekezdése szerint az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el;

[72] – 9. § (3) bekezdése szerint a képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre ruházhatja;

[73] – 18. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a működésének részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendeletében határozza meg;

[74] – 80. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzatot – az Ötv.-ben meghatározott eltérésekkel – megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetőleg terhelik; a tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik.

[75] Ehhez képest

[76] – a polgármester a képviselő-testület egyik szerve [5/2010. (XI. 15.) KJE határozat], az önkormányzat képviselő-testületének akaratát végrehajtó személy (BH 1994.112.), képviseleti joga nem jelenti a képviselő-testület hatáskörének gyakorlását (BH 2009.183.);

[77] – az önkormányzati vagyon felett a tulajdonosi jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik (BH 2009.302.);

[78] – az Ötv. rendelkezései alapján az önkormányzat jogi személy [9. § (1) bek.], az önkormányzatnak van tulajdona [Ötv. 1. § (6) bek. b) pont, 77. § (1) bek., 78. § (1) bek., 80. § (1) bek.], a tulajdonosi jogok gyakorolásáról pedig – törvény erejénél fogva – a képviselő-testület rendelkezik [80. § (1) bek.].

[79] Következésképpen az önkormányzat tulajdonában álló vagyon – törvény erejénél fogva (ex lege) – az önkormányzat képviselő-testületére bízott. Ennélfogva a képviselő-testületre bízott önkormányzati vagyon a testület (tagjai) számára idegen vagyon.

[80] A tulajdonjog a római jog szerint (dominium, proprietas) az a jog, melynél fogva a tulajdonos (dominus) a tulajdonjog tárgyául szolgáló dologra bárki jogosulatlan behatását kizárhatja, és dolgában megteheti mindazt, ami más jogait nem sérti. A tulajdon tehát – így az állami, önkormányzati tulajdon is – állandó; a képviselő-testületre bízott idegen vagyonnal való rendelkezési jog gyakorlásának módja, mikéntje pedig a jog által (Áht., Ötv.) megszabott keretek között történik, az önkormányzati választási ciklusok szerinti személyi összetételű képviselő-testület által. Ez utóbbi viszont nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy a képviselő-testületre bízott önkormányzati vagyon a testület (tagok) számára ne lenne idegen vagyon; avagy a választási ciklus tartama alatt feltétlen, kizárólag saját belátáson alapuló tulajdonlásról lenne szó.

[81] Az önkormányzat vagyona, és az azzal való gazdálkodás tehát jogilag szabályozott rendszert képez. Az állami szintű, törvényi szabályozás kötelező erején nem változtat az sem, ha a törvény bizonyos esetekben kivételt enged; a szabályozás célja ettől függetlenül a törvényes működés (közvagyonnal való gazdálkodás) biztosítása. A törvényi kivétel értelemszerűen nem vezet bűnös magatartáshoz, de valamely bűnös magatartás bizonyosan eltérést jelent a törvényi céltól.

[82] Körültekintően kell tehát – és mindig az adott elkövetés ténybeliségéhez mérten, illetve igazodóan – vizsgálni, hogy az egyébként meglévő szabályozási, döntési, vagyonkezelői jogkör átfordult-e jogellenes célra. Jelen ügyben erről van szó.

[83] Az önkormányzat képviselő-testületének, az önkormányzat tulajdonában lévő vagyonnal való gazdálkodás és rendelkezés szabályairól szóló Vagyonrendeletének 16. § (1) bekezdése főszabálynak tekinti a vagyongazdálkodása terén a versenyeljárás lefolytatását. További rendelkezéseivel ugyanakkor a versenyeztetés főszabályának érvényesülését korlátozza, illetve a 16. § (4) bekezdése lényegében kizárja azt. A rendelkezés értelmében „[a] versenyeztetési eljárás az Önkormányzat érdekében a Kt. (Képviselő-testület) – minősített többséggel elfogadott határozatával – eltekinthet, ha olyan kérdésben is meg kell állapodni, amelyek feltételei a kiírásban nem határozhatók meg, vagy amelyek egyoldalú meghatározása az elidegenítést, hasznosítást meghiúsítaná”.

[84] A Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5083/2012/4. számú határozata (Magyar Közlöny 2013/32. szám, 2013. február 26.) a következőket fejtette ki. Az Áht. 108. §-ának kihirdetésétől kezdődően egyértelmű főszabálya az államháztartás alrendszeréhez tartozó vagyon elidegenítésénél a versenyeztetési eljárás. Áttekintve a régi Áht. 108. §-ának módosításait, megállapítható, hogy a főszabály alól 2004. január 1-ig szinte kizárt volt a kivételek alkalmazása, azt követően pedig egyedileg meghatározott vagyontömeg tekintetében, tehát tárgyhoz kötötten adott mentesítést a törvényalkotó a versenyeztetés kötelezettsége alól. Az önkormányzati rendeletalkotó régi Áht. 108. §-án alapuló szabályozási felhatalmazása ebben a körben arra terjedt ki, hogy azt az értékhatárt határozza meg, amely fölött kötelező, illetve amely alatt az önkormányzati vagyon elidegenítésekor nem volt szükséges a versenyeztetési eljárás lebonyolítása.

[85] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában egyértelművé tette, hogy az önkormányzat nem alkothat alkotmányosan olyan szabályt, amely az ingatlan (lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség) értékétől függetlenül teszi lehetővé a versenytárgyalás nélküli elidegenítést. A régi Áht. 108. § (1) bekezdésébe ütközően alkotmányellenesnek mondta ki azokat az önkormányzati rendelkezéseket is, amelyek – a versenytárgyalás kizárásával – meghatározott személy részére (bérlő vagy az azzal azonos megítélés alá eső személy) kizárólagos vásárlási lehetőséget biztosítottak. Egy határozatában megállapította azt is, hogy a régi Áht. 108. § (1) bekezdésének főszabálya alól részben a 108. § (1) bekezdés a)–c) pontjai, részben pedig törvény vagy állami vagyon esetén törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabály tehet kivételt. Az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába került helyiségek elidegenítése esetében ilyen törvényi rendelkezésnek minősítette a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) egyes rendelkezéseinek azon szabályait, amelyek az elidegenítés feltételeit – ideértve a vételár mértékének meghatározását – önkormányzati rendelet szabályozására utalták. A vételár meghatározása azonban ilyen körülmények között sem az önkormányzat belátása szerint, sajátos érdekeinek megfelelően alakult, hanem az ingatlan forgalmi értékéhez igazodhatott.

[86] Összességében tehát az Alkotmánybíróság gyakorlatából is az a következtetés adódik, hogy az önkormányzat szabadságában áll a vagyonával való gazdálkodás, amelynek során azonban érvényesülnie kell az értékgarancia elvének, az önkormányzati vagyon gyarapításának, de legalábbis értéken történő megőrzésének. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az önkormányzat Vagyonrendelete 16. § (4) bekezdése hatályának fennálltakor nem illeszkedett a hatályos jogrendbe, mivel törvényi felhatalmazás nélkül, a régi Áht. 108. § (1) bekezdésében megfogalmazódó törvényi követelmények figyelmen kívül hagyásával teremtette meg a lehetőségét az önkormányzati vagyon elidegenítésének. A Vagyonrendelet 16. § (4) bekezdése szerinti kivételszabály a régi Áht. 108. § (1) bekezdésével ellentétesen nem garantálta az önkormányzati vagyon értékmegőrzését, annak gyarapítását.

[87] A Vagyonrendelet 16. § (4) bekezdése, a minősített többséget igénylő döntés meghozatalának feltételrendszerét „a versenykiírásban nem meghatározható kérdések”, illetve az ügylet meghiúsulását előidéző egyoldalú kérdésekben jelöli meg. E feltételrendszer nem egyértelmű, rendkívül tág, mondhatni diszkrecionális döntési szabadságot enged a képviselő-testület számára abban, hogy mely kérdést tekinti a feltételrendszerbe illeszkedőnek és ezért döntése alapjának. A szabályozás ezen módja nem köti, sőt éppen eloldja az önkormányzat képviselő-testületét határozata meghozatalakor az értékesíteni kívánt önkormányzati vagyon forgalmi értékének szempontjától, a versenyeztetési eljárással elérhető legmagasabb értékesítési érték vagyongazdálkodási szempontjának középpontba helyezésétől.

[88] A másodfokú bíróság szerint, mivel a Kúria a sérelmezett rendelkezést csak utóbb, 2013. február 13-án kelt határozatával semmisítette meg, ezért az abban foglaltaknak a terheltek büntetőjogi felelőssége körében nincs jelentősége.

[89] Kétségtelen, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából önmagában közömbös, hogy az adott magatartás szabályszerűsége kérdésében más jogág alapján milyen válasz adható [korábbi Be. 10. §, Be. 7. § (5) bek.].

[90] Jelentősége annak van, hogy – a már kifejtettek szerint – az igen szavazat leadása magatartás, s mint ilyen büntetőjogilag vizsgálható, ha pedig büntetőjogi tényállás megvalósításához vezet, akkor büntetőjogilag értékelhető. 

[91] Ehhez képest nyilvánvalóan jelentősége van annak, ha egy alacsonyabb szintű szabályozás megalkotása, alkalmazása a törvényi szintű rendelkezésekkel összhangban álló, vagy azzal ellentétes, azt megkerülő. Ez utóbbi nem más, mint egy adott, avagy későbbi (jogszerűtlen) magatartás hivatkozási alapjának megteremtése, s mint ilyen – egyéb feltételek megléte esetén – büntetőjogi felelősség megállapításához vezethet. Ha ugyanis – ekként – a szabályozott döntéshozatali folyamat biztosítja a jogellenes célt, és az abban résztvevők tudattartalma tisztázott, akkor hűtlen vagy hanyag kezelés bűncselekménye megvalósul.

[92] E tekintetben az utólagos törvényességi álláspont pedig valójában csupán azt teszi kétségtelenné, azt az egyébként nyilvánvaló álláspontot erősíti meg, hogy törvényi felhatalmazás nélkül nincs mód olyan értelmezésre, ami a törvényi szabályozással ellentétes eredményre biztosít lehetőséget. Az ilyen utólagos törvényességi álláspont azonban nem jelenti, hogy a törvényi szabályozást megkerülő értelmezés, illetve a törvényi szabályozást megkerülő önkormányzati rendelkezés a törvényellenessége kinyilvánításáig – azaz a maga idejében – büntetőjogilag nem vizsgálható, avagy jogszerű magatartás alapját képezné.

[93] Az indítvány az Ötv. 90. § (1) bekezdésével összefüggésben hivatkozott arra, hogy a terheltek a gazdálkodás során képviselői minőségben leadott szavazatukért nem vonhatók felelősségre, vagyis az önkormányzati képviselőt immunitás illeti meg.

[94] Ez a hivatkozás alapvetően téves. Az önkormányzati képviselő nem felelőtlen, mert felelősségrevonhatóságának korlátozottsága csak politikai természetű, és védelmet csak jogszerűen kifejtett tevékenysége körében élvezhet. A felelősségre vonás korlátozhatósága azt jelenti, hogy választópolgárok általi visszahívása kizárt, politikai felelőssége csak a választások során realizálódhat, rossz, téves (de nem jogsértő) döntéséért nincs eredményfelelőssége, azonban kárfelelőssége és büntetőjogi felelőssége a képviselői megbízatása során elkövetett jogsértő magatartások miatt fennáll. Hasonló a helyzet a képviselő-testület felelősségrevonhatósága tekintetében is. (2011. évi CLXXXIX. törvényhez fűzött kommentár 131. oldal, Complex Kiadó 2013.)

[95] Az önkormányzati képviselő jogállása eltér az országgyűlési képviselőtől, mert nem illeti meg az utóbbira vonatkozó mentelmi jog, és a Be. XCVII. Fejezet rendelkezései sem vonatkoznak reá.

[96] Az önkormányzati képviselő testületben elfoglalt helye és a gazdálkodás során kifejtett képviselői tevékenysége megalapozhatja a büntetőjogi felelősségének vizsgálatát, ha a leadott szavazatával beláthatóan olyan döntés meghozatalához járul hozzá, amely valamely bűncselekmény törvényi tényállásának ismérveit valósítja meg.

[97] Az Ötv. 90. § (1) bekezdése pedig valójában arról rendelkezik, hogy a helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselő-testület, a gazdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős.

[98] Eldöntendő kérdés tehát, hogy egy testületi döntés előkészítése, meghozatala (szavazás) és végrehajtása során a hűtlen (hanyag) kezelés szempontjából mely magatartás az, amely az adott törvényi tényállásba való belépést jelenti.

[99] Mindkét bűncselekmény elkövetési magatartása a vagyonkezelői megbízásból folyó kötelesség megszegése, ezzel okozati összefüggésben szükséges a vagyoni hátrány (eredmény) bekövetkezése, mellyel a cselekmények befejezetté válnak. Az elkövetés megkezdését, a kísérlet megvalósulását a kötelességszegés által a kár bekövetkeztéhez vezető okfolyamat megnyitása jelenti.

[100] Az irányadó tényállás szerint olyan testületi döntések meghozataláról, a döntésben igen szavazat révén való részvételről van szó, amely
– önkormányzati tulajdont képező, korlátozottan forgalomképes, műemléki ingatlanok esetében,
– versenyeztetési eljárás lebonyolítása nélkül,
– a határozatban szereplő vételáron,
– felhatalmazást ad a polgármester számára az E. Kft.-vel, és az A. E. Kft.-vel való adásvételi szerződések megkötésére, és hozzájárul a vételár megfizetését követően a vevők tulajdonjogának bejegyzéséhez.

[101] A Kúria álláspontja szerint az ilyen vagyonelidegenítésről való testületi döntésben, igen szavazattal résztvevő terheltek esetében a hűtlen (hanyag) kezelés megvalósulása szempontjából a törvényi tényállásba lépés kezdetét, az elkövetési magatartás (kötelességszegés) megkezdését a határozatról történő szavazás pillanata, a szavazat leadása jelenti. 

[102] Ha a szavazás során nem jön létre a határozathozatalhoz szükséges többség, vagy létrejön, de utóbb a határozat (a polgármester által) nem kerül végrehajtásra, a cselekmény kísérleti szakban marad, mégpedig alkalmatlan kísérlet formájában. Ha a kifogásolt döntést a végrehajtás előtt visszavonják, az a cselekménytől való elállást jelent, függetlenül attól, hogy a visszavonást jelentő döntés milyen alanyi (azonos vagy különböző) összetételű testülethez kötődik, mivel az önkormányzat akarata nem jött létre vagy módosult; erre pedig mindig lehetősége van. Ezzel ellentétes értelmezés, vagyis a végre nem hajtott döntések utólagos átértékelése, kísérleti stádiumának megállapítása – a vagyoni hátrány bekövetkezése hiányában – a demokratikus döntéshozatali eljárás alapelveit kérdőjelezné meg. Az olyan kötelességszegések pedig, melyek még nem nyitják meg az eredmény bekövetkezéséhez vezető okfolyamatot, csupán előkészület körébe tartoznak.

[103] Ha a testületi döntést végrehajtják – amelynek érvényességi, ekként közvetlen okozati előzménye (akarati feltétele) a képviselői szavazat – a vagyoni hátrány bekövetkezésével a cselekmény befejezetté válik, és az okfolyamatban igenlő szavazás révén való közreműködés egyéni bűnfelelősség megállapításához vezethet, az alanyi oldal hiánytalan megvalósulása esetén.

[104] Az ítélőtábla álláspontja szerint a képviselő-testület tagjai (II. r. terhelt kivételével) abban a téves feltevésben voltak, hogy eljárásuk nem ellentétes az irányadó jogszabályokkal, tévedésüket azonban saját felróható magatartásuk okozta; a ténylegesen bekövetkezett normaszegést és annak eredményeként a vagyoni hátrány bekövetkezésének lehetőségét a terheltek azért nem látták előre, mert a tőlük elvárható gondosságot, körültekintést elmulasztották, vagyis mind a vagyonkezelői kötelességszegésre, mind pedig a vagyoni hátrányra (eredményre) nézve hanyag gondtalanságuk terjedt ki. Ez az álláspont téves.

[105] A hűtlen kezelés bűncselekményének elkövetési magatartása vagyonkezelői kötelesség megszegése, amely csak szándékos lehet; a kötelességszegés és az eredmény között nemcsak okozati összefüggésnek kell fennállnia, hanem az elkövető szándékának a vagyoni hátrány bekövetkezésére is ki kell terjednie, amely lehet eshetőleges.

[106] A hanyag kezelés viszont nem a hűtlen kezelés gondatlan alakzata; elkövetői köre más (a tényállás a felügyelet kifejezést is tartalmazza), a kötelességszegés lehet szándékos és gondatlan, az eredmény tekintetében az elkövetőt csak gondatlanság terhelheti. A konkrét elkövetés egyes tényeiből lehet következtetni, hogy az elkövető belenyugodott-e magatartása lehetséges következményeibe, avagy könnyelműen bízott azok elmaradásában.

[107] Az eshetőleges szándék esetén az elkövető értelmileg valószínűnek tartja az eredmény bekövetkezését, és annak jelentkezése iránt közömbös. Tudatos gondatlanság esetén pedig értelmileg valószínűtlennek, távolinak ítéli az eredmény bekövetkezését és bízik annak elmaradásában. A két tudattartalom kétféle irányú. Az eshetőleges szándékú elkövető túljutott a rossz eredmény lehetőségének mérlegelésén, azt valóságosnak tartja és bekövetkeztébe belenyugszik, mellé áll. A tudatos gondatlan elkövető szintén mérlegelte a rossz eredmény lehetőségét, viszont azt valószínűtlennek tartja, nem is áll mellé, hanem bízik az elmaradásában. Ez az elhatárolás alapja.

[108] A másodfokú bíróság a VII. r. és a XV. r. terheltet érintő tudati tények jogi értékelésének ellenőrzése helyett határozatával az ítéleti tényállásba illesztette az egyes terheltek szándékára vonatkozó – eltérő – jogi következtetéseit.

[109] Ehhez képest a másodfokú bíróság ellentmondásos helyzetet hozott létre, amikor eltérő ténybeli alapokból vont le az egyes terheltek szándékosságára eltérő jogkövetkeztetést. Ennek gyökere pedig az, hogy bár a terheltek tudattartalmára vont következtetés valóban nem ténybeli, hanem jogi természetű, azonban az ítélőtábla erre hivatkozással valójában nem az elsőfokú bíróságnak a terhelt szándékosságára való jogkövetkeztetését, hanem a terhére rótt bűncselekmény tényállási elemeinek ismeretére vonatkozó ténymegállapításait bírálta felül, és ítélte meg eltérően.

[110] A tényből tényre vont (azaz ténybeli) következtetés is ténymegállapító tevékenység.

[111] A tényből vont jogi következtetés az, ami már nem ténymegállapítás, hanem valamely jogtétel (így törvényi tényállási elem) igazolása, azzal való megfeleltetés, ekként jogi értékelés.

[112] Különböző tehát, amikor a bíróság a bizonyítékokat méri össze, mérlegeli, s annak eredményeként tényt, tényállást állapít meg, és amikor a már megállapított tényt (a bizonyítéktól, illetve annak forrásától függetlenül) veti össze a törvénnyel. Előbbi a ténymegállapító tevékenység, aminek eredménye a tényállás; utóbbi a jogkövetkeztető (valójában a döntéshozó) tevékenység, aminek eredménye a rendelkezés.

[113] Büntetőítélet alapja csak bizonyított ismeret lehet. Ehhez képest bizonyítás a jogi értékelés célja nélkül, és jogi értékelés bizonyítás nélkül, önmagában nem történhet {értelemszerű kivétel a Be. 163. § (4) bekezdése [korábbi Be. 75. § (3) bek.], valamint a megdönthetetlen törvényi vélelemmel, vagy a tudományos igazsággal ellentétes bizonyítás esete}.

[114] A jogkövetkeztetésnek alaposnak és helyesnek, a tényállásnak megalapozottnak kell lennie.

[115] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[116] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig a jogkérdés.

[117] A másodfokú bíróság álláspontja tehát téves. Az ítéleti tényállásban rögzített, a terheltek tudattartalmára vonatkozó megállapítások ún. tudati tények nem a jogi értékelés részei, hanem a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredménye. A tényállás körébe tartozik a bűncselekmény elkövetésével összefüggő valamennyi körülményre vonatkozó ténymegállapítás, a terhelt személyi körülményeivel összefüggő adatok, valamint az elkövető tudattartalmára – egyes események megtörténtére vagy meg nem történtére vonatkozó ismereteire, céljaira – mint tudati tényekre vont következtetés is (BH 2005.167.). Ebből következik egyébként az is, hogy a tudati tények vitatása felülvizsgálati eljárásban kizárt; az ugyanis a jogerős határozat által megállapított tényállás támadásának tekintendő                  (BH 2011.3.II.).

[118] A tudati – és más – tények megállapításától határozottan el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg (pl. szándékosság, gondatlanság, különös kegyetlenség, szándékerősítő jelenlét stb.). Ez utóbbi viszont felülvizsgálat során a felülbírálati jogkör része.

[119] A kettő közötti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést („tisztában volt”, „tudata átfogta”) egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.

[120] A korábbi Btk. 13. §-a (Btk. 7. §) szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának lehetséges következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

[121] A 14. § (Btk. 8. §) kimondja, hogy gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta.

[122] Tehát azt kell vizsgálni, hogy egy adott tudattartalomnak van-e
– értelmi eleme (előrelátás lehetősége fennáll-e),
– ha igen, az annak alapját képező (tudati) tényekhez milyen érzelmi viszonyulás kapcsolódik.

[123] Ha az értelmi elem hiányzik (hanyag gondatlanság), akkor nyilvánvaló érzelmi viszonyulás sincsen, ezért objektív mércét kell alkalmazni.

[124] Jelen ügyben viszont nem lehet azt mondani, hogy az igennel szavazó terheltek tudattartalmának értelmi eleme – az igen szavazatuk leadását megelőzően – hiányzott.

[125] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a II. r. terhelt kifejezetten azért tett javaslatot a versenyeztetés mellőzésére, mert szándéka az volt, hogy az általa kiszemelt vevőknek értékesítse az épületeket az önkormányzat. Amint azt az eljárt bíróság – egyébként helyesen – kifejtette, jelen ügyben fel sem merülhet, hogy a képviselő-testületet (így az egyes képviselőket) a döntéshez szükséges releváns tények tekintetében bárki (ideértve az ajánlattevőket, a II. r. terheltet) megtévesztette volna, a testületnek valós adatok alapján kellett állást foglalnia.

[126] Ez pedig a következő volt: önkormányzati tulajdont képező ingatlan értékesítése, versenyeztetés nélkül, az előterjesztésben és a határozati javaslatban szereplő áron és vevő részére.

[127] Mindezen tények nemcsak az előterjesztésben, hanem a döntésre feltett határozati javaslat szövegében, miként az elfogadott határozatban is szerepeltek, és amelyekkel szemben a más képviselők e tényeket kifejezetten megkérdőjelezve, szabályszerű eljárás lefolytatását szorgalmazva kifogást is emeltek. Következésképpen nem arról van szó, hogy az igen szavazat leadása során a terheltek bármelyike ne tudta volna, hogy szavazata (magatartása) mire vonatkozik.

[128] Ha pedig a tudattartalom szempontjából az értelmi oldal megvan, akkor a hanyag gondatlanság eleve fel sem merülhet.

[129] Az értelmi oldal megléte esetében ugyanis az igennel szavazó tudattartalma – értelemszerűen – 3 lehetséges következményre vonatkozó: (forgalmi) értéken felüli áron történő elidegenítés, értékarányos elidegenítés, áron aluli értékesítés, elidegenítés. Objektíve ez a három lehetőség. Itt válik kérdésessé az, hogy az igen szavazat egyes terheltek esetében az érzelmi viszonyulás körében tudatos gondatlanságot jelent (alappal bízhat-e abban, hogy a 3 lehetséges következmény közül csupán az első kettő következhet be), avagy belenyugszik abba, hogy akár áron (forgalmi értéken) alul történik az ingatlan eladása, és ezáltal akár vagyonvesztés is bekövetkezhet. Az eredmény elmaradásába vetett bizakodás a veszély mértékének felismerésével és az eredmény bekövetkezése valószínűségének az előrelátásával függ össze. Minél nagyobb a magatartással létrehozott s felismert veszély mértéke és minél nagyobb az eredmény bekövetkezésének előre látott valószínűsége, annál inkább köteles az elkövető a magatartás tanúsításától tartózkodni. Ha pedig az eredmény bekövetkezését valószínűnek tartja és a magatartást e felismerése ellenére is tanúsítja, az eredmény bekövetkezését értelmileg elfogadta. Az eredmény értelmi elfogadása mellett jelentőségét veszti annak érzelmi elutasítása, a „jószerencsében” bizakodás.

[130] A Kúria álláspontja szerint a versenyeztetési eljárás kötelezővé tétele – 2004. január 1-ig szinte kizárt volt ez alól kivétel, ezt követően pedig csak igen szűk körben, tárgyhoz kötötten a törvényi keretek között – éppen azt a jogalkotói célt szolgálta, hogy az állami, önkormányzati vagyont érintően kiküszöbölje azt az esetlegességet, amely az áron alul történő eladás lehetőségét magában hordozza. Az ugyanis nem más, mint csupán szerencse elemen nyugvó, vakmerő bizakodás, és nélkülözi az igazolt ismeretet.

[131] Az Áht. rendelkezése egyértelmű a tekintetben, hogy a vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni; a versenyeztetés elvárása valójában kívülállók számára is megismerhetővé, ellenőrizhetővé teszi egy adott döntés indokait, melynek célja nyilvánvalóan a legjobb ajánlat kiválasztása. Ha versenyeztetési eljárás keretében kerül sor akár egy kedvezőtlenebb ajánlat elfogadására, az nem jelent feltétlen bűnös szándékot, mivel indokai megismerhetők. Ez esetben ugyanis maga az eljárás rendje, törvényi szabályozásba illeszkedő feltételrendszere teremti meg a döntés jogszerűségét.

[132] Tehát a (szabályszerű) versenyeztetés léte nem feltétlenül jelenti, hogy annak eredményeként ne lenne hozható bármely szempontból kedvezőtlen döntés, de azt viszont jelenti, hogy azzal szemben kizárólag ezen az alapon, ez okból utóbb ésszerű kétely már nem támasztható.

[133] Ehhez képest, aki ilyen körülmények között a versenyeztetésre vonatkozó törvényi előírások figyelmen kívül hagyásával, annak elmaradásával igenlően szavaz a szóban forgó ingatlanok eladásáról, az egyidejűleg belenyugszik az áron alul történő értékesítés (vagyonvesztés) lehetőségének bekövetkezésébe, és nem pedig könnyelműen bízik annak elmaradásában. Ilyenkor ugyanis valójában az ilyen (igen) szavazatával a képviselő megkérdőjelezi a törvényi szintű szabályozás kockázat kiküszöbölő hatását, ezáltal pedig teljes mértékben magára veszi a döntés felelősségét.

[134] Másképpen szólva, kérdés, hogy lehetséges-e az önkormányzati tulajdont képező vagyon versenyeztetés nélküli elidegenítése során alappal (könnyelműen) bizakodni a vagyoni hátrány elmaradásában. A versenyeztetés jelentősége többletismeret, több lehetőség figyelembevétele a döntés meghozatalát megelőzően. Ennek elmaradása ettől eleve elzárja a döntéshozókat, innentől kezdve a bizakodás alaptalan, mert a vakmerőség, kockázati és szerencseelemek válnak a döntés részévé. Ez utóbbi viszont a közvagyont érintően nem megengedett.

[135] Ez egyben azt is jelenti, hogy jelen ügyben tudatos gondatlanság (luxuria) megállapításának sincs helye, ezért a VII. r. és a XV. r. terhelt cselekménye hanyag kezelés vétségének minősítése téves; ezen belül még inkább téves a hanyag gondatlanságra vonatkozó okfejtés, miként az egyes terheltek magatartása között ezen az alapon való különbségtétel is.

[136] A kifejtettek kapcsán az irányadó tényállás 1. pontja kifejezetten rögzíti a következőket:
– az A. út 47. szám alatti műemlék épület, az ingatlan az önkormányzat korlátozottan forgalomképes vagyonába került, elidegenítéséhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nevében eljáró OMVH hozzájárulása volt szükséges, amit a fenti szakigazgatási szerv részletes tervdokumentáció megléte esetén adhatott meg;
– az E. Ingatlanfejlesztő Kft.-t a 2004. január 21. napján kelt alapító okirattal, 3 000 000 forint jegyzett tőkével alakult;
– az E. Kft. 2004. június 9. napján kelt, néhai V. I. polgármesterhez címzett újabb beadványában megerősítette vételi szándékát, így az épületért lakott állapotban, a várható kiürítési költségek figyelembevételével 150 000 000 forint vételárat ajánlott fel;
– az F. & Co. Ingatlantanácsadási Kft. 2004. június 2. napján kelt vételi ajánlatát 2004. június 10. napján nyújtotta be  T.város Önkormányzatához; az ingatlan 150 000 000 forintért történő megvételére, a bérlőkkel közös gazdasági társaság keretében történő fejlesztésére, üzemeltetésére tett ajánlatot. A vételi ajánlatban szereplő ár az áfát is tartalmazta, illetve az ingatlanon végrehajtandó felújítási munkálatok költségét 850-900 000 000 forint közé tette, míg a teljes beruházás értékét 1 300 000 000 forintban becsülte meg;

[137] – M. M. az írországi J. I. képviseletében 2004. június 16. napján írásbeli vételi ajánlatot tett az ingatlanra bruttó 170 000 000 forintos vételár megjelölése mellett. Az ajánlat 2004. június 17. napján került beadásra a polgármesteri hivatalba, azt S. J., néhai V. I. polgármester titkárnője vette át. Az aznapi képviselő-testületi vitában – erre a vételi ajánlatra utalva – a pályáztatásra irányuló javaslat indokaként elhangzott, hogy más ajánlat is érkezett be az önkormányzathoz;
– a II. r. terhelt és a polgármester az előkészítés során az általuk akkor ismert E. Kft., valamint F. & Co. Kft. ajánlatait áttekintette, és megbeszélték, hogy azok közül csak az E. Kft. ajánlatát továbbítják a képviselő-testület felé. A II. r. terhelt az ajánlat továbbításakor azt a szóbeli instrukciót adta a képviselő-testülethez benyújtandó határozati javaslatra vonatkozó előterjesztés elkészítéséhez, hogy azt az E. Kft. kérelmében foglaltak szerinti feltételekkel, versenytárgyalás mellőzésének feltüntetésével szövegezzék meg, annak ellenére, hogy tudatában volt, miszerint mind a vételárként felajánlott összeg, mind az ingatlan versenytárgyaláson kívül történő elidegenítése a Lakásrendelet és Vagyonrendelet szabályaival ellentétes;
– a képviselő-testület 2004. június 17-i ülésén tárgyalta az előterjesztést. Az ülésen számos olyan képviselői indítvány és észrevétel hangzott el, melyben a konstrukció helyességét vitatták, a vételárat kifogásolták, valamint ellenőrző igazságügyi értékbecslést és nyilvános, továbbá meghívásos pályáztatást, de az előterjesztés napirendről történő levételét, illetőleg az elidegenítés tárgyában történő döntés elhalasztását is indítványoztak, ezeket azonban az előterjesztő a II. r. terhelt, és támogatói sorra elutasították;
– a képviselő-testület 13 fő igen szavazatával, 6 nem és 1 tartózkodó szavazat mellett az eredeti formájában elfogadta az előterjesztést, és határozatban úgy rendelkeztek, hogy „a képviselő-testület a versenytárgyalás tartásától eltekint”;
– a terheltek a Vagyonrendelet versenyeztetésre vonatkozó szabályait anélkül mellőzték, hogy a Vagyonrendelet 16. § (4) bekezdésében meghatározott feltételek fennálltak volna;
– 2004. szeptember 6-án több, részleteiben már fel nem deríthető további vételi ajánlat is érkezett az A. út 47. szám alatti ingatlanra a polgármesteri hivatalhoz, továbbá az önkormányzat képviselő-testületének Polgári Koalíció frakciójának tagjai szintén vételi ajánlatot jelentettek be a 2004. október 21. napján kelt és néhai V. I. polgármesternek címzett levelükben, tiltakozásuk kifejezésére;
– 2004. október 21. napján megtartott testületi ülésén ismét számos – az ingatlan liciten történő értékesítésére, a vevő személyében való döntésre az összes ajánlat figyelembevételével kerüljön sor, az ingatlan vételárának legalább 350 000 000 forintban történő meghatározására irányuló – módosító javaslat született, amelyet a képviselő-testület többsége nem támogatott;
– az önkormányzat a képviselő-testület határozata alapján 2004. november 24. napján kötötte meg az adásvételi szerződést az E. Kft.-vel, a társaság az összesen 169 887 250 forint vételár kifizetését 2005. április 25. napján teljesítette az önkormányzat részére.

[138] A kifejtettek kapcsán a tényállás 2. pontja kifejezetten rögzíti a következőket:
– az A. út 3. szám alatti műemlék épület (S. palota) az  önkormányzat tulajdonába került, a tulajdonjog változásának bejegyzésére 1995. február 14. napján került sor. A műemléki jelleg a tulajdoni lapra 1996. április 13. napján került bejegyzésre. Az A. út 3. szám alatti ingatlan az önkormányzat korlátozottan forgalomképes vagyonába került, elidegenítéséhez a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nevében eljáró OMVH hozzájárulása volt szükséges;
– az A. E. Ingatlanbefektetési Kft. a 2004. június 4. napján kelt alapító okirattal, 3 000 000 forint jegyzett tőkével alakult, összesen három vételi ajánlatot nyújtott be; a cégnyilvántartásba 2004. július 20. napján – 2004. június 4-i hatállyal – bejegyzett kft. előtársaságként, ebbéli minőségének fel nem tüntetésével 2004. június 7. napján (ún. második) vételi ajánlatot tett;
– az A. E. Kft. ajánlataiban – mivel az első ajánlat idején a cég még létre sem jött, a második és harmadik ajánlat idején pedig még bejegyzésére sem került sor – a referenciákra hivatkozás és annak megjelölése is, hogy a bérleti jogok megváltásához szükséges 500-650 000 000 forintot a társaság folyamatosan rendelkezésre tartja, valótlan volt;
– a II. r. terhelt a 2004. június 7. napján kelt és a 2004. június 17-i ülésre szóló előterjesztésében javasolta a képviselő testületnek az ingatlan elidegenítését az A. E. Kft.-nek. Az előterjesztés, valamint a határozati javaslat szövege szerint az ingatlan vételára 328 110 000 forint, és tartalmazta, hogy a képviselő-testület a Vagyonrendelet 16. § (4) bekezdése alapján tekintsen el a versenytárgyalás tartásától;
– az ingatlan – az alkotórészét képező műtárgyakkal együttes – 2004. júniusi beköltözhető forgalmi értéke 919 690 000 forint, míg a lakott értéke 451 210 000 forint volt a D. L. Kft. értékbecslésével szemben;
– a képviselő-testület a 2004. június 17. napján tartott ülésen, 26. számú napirendként tárgyalta az előterjesztést. Az ülésen ezen ingatlan tekintetében is több képviselői indítvány és észrevétel hangzott el, melyben a napirend levételét, az ingatlan versenytárgyaláson történő értékesítését, a műemléki elemek felértékelésének hiánya miatt ellenőrző értékbecslés készítését javasolták, illetve annak mellőzésének indokaira kérdeztek rá. Ezen túl a hozzászóló képviselők előadták, hogy ez a legjobb állapotban lévő A. úti önkormányzati tulajdonú épület, és erre tekintettel a vételár igen alacsony. A II. r. terhelt mint előterjesztő a javaslatokat nem fogadta be, majd ezt követően a napirendről történő levételt, az ellenőrző értékbecslés készítését és a licit útján történő értékesítést a képviselő-testület három külön, név szerinti szavazás keretében elutasította;
– a képviselő-testület néhai V. I., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., néhai dr. R. L., a IX. r., a X. r., a XI. r., a XII. r., a XIII. r. és a XV. r. terhelt igen szavazatával, 5 nem és 1 tartózkodó szavazat mellett az előterjesztést eredeti formájában elfogadta, és határozatban úgy rendelkezett, hogy a képviselő-testület a versenytárgyalás tartásától eltekint és a Vagyonrendelet 14. § (2) bekezdés c) pontja alapján úgy döntött, hogy az ingatlant tulajdonjog fenntartással elidegeníti az A. E. Kft. részére;
– az önkormányzat a képviselő-testület határozata alapján 2004. június 24. napján kötötte meg az adásvételi szerződést az A. E. Kft.-vel, melyet az önkormányzat részéről néhai V. I. polgármester írt alá, illetve ellátta kézjegyével a II. r. terhelt is. A vevő a szerződéskötéssel egyidejűleg 32 820 000 forint foglalót – ténylegesen azonban csak 2004. július 7. napján – fizetett meg, a fennmaradó 295 380 000 forint vételár megfizetésére 2004. szeptember 6-án került sor, az A. E. Kft. tulajdonjoga pedig a földhivatala 2004. október 6. napján kelt határozatával az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre került.

[139] Mindezek alapján – amint azt egyébként az eljárt bíróság is megállapította – fel sem merülhet, hogy a terheltek a döntés meghozatala során, és azt azt követő időben (módosító javaslatok idején) a releváns tényekkel ne lettek volna tisztában.

[140] Ilyen ténybeli körülmények között, vagyis több ajánlat léte esetén a versenyeztetés lehetőségétől való eltekintés, minden, az előterjesztéssel (annak módosításával) szemben felhozott ellenérv figyelmen kívül hagyása a műemléki jelleget hordozó ingatlanoknak 3 000 000 forint törzstőkével rendelkező kft.-k részére történő elidegenítésére adott felhatalmazás – függetlenül a Vagyonrendelet törvénnyel ellentétes, törvényi szabályozást jogellenesen kikerülő rendelkezésétől – eleve kizárja az önkormányzati vagyon értékmegőrzésének, a legjobb ajánlat megválasztásának lehetőségét. Különösen így van ez az A. út 3. számú ingatlan esetén, ahol a vevő az első ajánlattétel idején még létre sem jött, második és harmadik ajánlat idején be sem jegyzett társaság volt, referenciáira, vagyoni helyzetére való hivatkozásai pedig valójában valótlanok voltak.

[141] Ez a magatartás nem csupán vakmerőség, hanem nyilvánvalóan a régi Áht. 108. § (1) bekezdésének megsértését jelenti, és egyben a magatartás lehetséges következményébe, a vagyoni hátrány bekövetkeztébe való belenyugvást is.

[142] Szemben az ítélőtábla álláspontjával az ilyen testületi döntés meghozatalában igen szavazatával közreműködő VII. r. és XV. r. terheltek tehát vagyonkezelői kötelezettségüket szándékosan megszegték, tudatuk a vagyoni hátrány bekövetkezésének lehetőségét eshetőleges szándékkal átfogta, és abba belenyugodva cselekedtek. A testületi döntés végrehajtásával, a vagyoni hátrány bekövetkeztével pedig a cselekmény befejezetté vált.

[143] Ekként a VII. r. terhelt és a XV. r. terhelt cselekményének törvényes minősítése jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette [az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 319. § (1) és (3) bekezdés c) pont, 138/A. § d) pont], melyet mint önálló tettesek valósítottak meg. E helyütt jegyzi meg a Kúria (a később kifejtettek mellett), hogy a helyes minősítéshez igazodóan e cselekmény büntetési tételkerete két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, elévülési ideje – mindkét törvény alapján egyezően – nyolc év, így büntethetőséget megszüntető ok, miként a polgári jogi igény elévülése fel sem merülhet.

[144] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[145] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. – adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó – mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.

[146] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja részint a helyes minősítést meghatározó, részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés. A minősítés azonban önmagában nem oka a felülvizsgálatnak. Kizárólag minősítésre vonatkozó kifogás esetében felülvizsgálatnak nincs helye. Felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a téves minősítés következtében törvénysértő a büntetés és az így kiszabott büntetés is sérelmezett. Ha pedig törvénysértő a minősítés, akkor vizsgálandó, hogy helyes minősítés esetében mennyiben helytálló a kiszabott büntetés.

[147] Az eljárt bíróság a VII. r. terheltet és a XV. r. terheltet a korábbi Btk. 71. §-a alapján megrovásban részesítette. Ezen intézkedés alkalmazására elviekben bármely bűncselekmény miatt sor kerülhet.

[148] Jelen ügyben a felülvizsgálati indítvány benyújtása mindkét terhelt esetében a Be. 651. § (2) bekezdésére tekintettel, javukra szólóan történt. Ehhez képest az alkalmazott joghátrány további vizsgálata a Be. 659. § (5) bekezdésének korlátjába ütközik.

[149] A felülvizsgálati indítvány szerint a VII. r. terhelt terhére megállapított hanyag kezelés elévülési ideje az elkövetéskor hatályban volt büntetőtörvény alapján három év volt, a 2004. június 17-én történt „feltételezett” elkövetés és a 2010. évi gyanúsítás között ennél több idő telt el, így a cselekmény már elévült, hivatkozva a BH 2016.300. szám alatt közzétett eseti döntésre; míg a XV. r. terhelttel szemben kizárólag az ítélet 2. tényállása, az A. út 3. szám alatti ingatlan értékesítése kapcsán indult büntetőeljárás, amely cselekmény elkövetési ideje 2004. június 17. napja, így a XV. r. terhelt terhére megállapított cselekmény 2007. június 17. napján évült el, a nyomozás elrendelésére ugyanakkor már csak az elévülés bekövetkeztét követően, 2009. április 24. napján került sor.

[150] A korábbi Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – legalább három év elteltével.

[151] A 34. § a) pontja szerint az elévülés határidejének kezdőnapja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul.

[152] A 35. § (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét elkezdődik.

[153] Az irányadó tényállásból kitűnően az 1. tényállási pontban írt cselekmény 2005. május 2-án, a 2. tényállási pontban írt cselekmény 2004. október 6-án, a vevők tulajdonjogának ingatlannyilvántartásba történő bejegyzésével, vagyis a vagyoni hátrány bekövetkezésével, nem pedig a határozati javaslatról történő szavazással vált befejezetté [34. § a) pont].

[154] A következetes ítélkezési gyakorlat az elévülést félbeszakító eljárási cselekmények tekintetében több tartalmi követelményt is megfogalmaz. Mindenekelőtt azt, hogy annak ténybeli alapja egyező legyen az eljárásra okot adó cselekmény lényeges részleteivel, azokkal a történésekkel és eseményekkel, amelyek végső soron a vád tárgyát képezik. Ezen túlmenően meghatározott személy ellen kell irányulnia. Célja az, hogy az ügy előbbre vitelét az említett tények bekövetkeztében, illetve előidézésében az elkövető szerepét tisztázza. E feltételek együttes teljesülése esetén az elévülés félbeszakad, függetlenül attól, hogy a nyomozás elrendelésére ismeretlen személy, az elkövető (terhelt), illetve más ismert személy vonatkozásában került sor. Nincs jelentősége annak sem, hogy a terheltet gyanúsítottként kihallgatták-e már, vagy közölték-e vele a bűncselekmény megalapozott gyanúját; az elévülést a fenti követelményeknek maradéktalanul megfelelő eljárási cselekmények minden alkalommal félbeszakítják (BH 2007.363.; 2008.110.).

[155] A Btk. 35. § (1) bekezdésének megfogalmazásából nem kérdéses az sem, hogy a törvény kifejezetten az elkövető anyagi jogi fogalmát és nem a terhelt eljárásjogi fogalmát használja, s az elkövetővel, és nem pedig a terhelttel szemben végrehajtott eljárásjogi cselekményhez fűz elévülést félbeszakító hatást, ezért félbeszakítja az elévülést az ismeretlen tettes kilétének felderítése végett, ismeretlen tettes elleni eljárásban foganatosított eljárási cselekmény is. Természetesen előállhat az is, hogy a nyomozás egyszerre több – részben ismert, részben ismeretlen – elkövető ellen, ezen belül értelemszerűen az utóbbiak kilétének megállapítása, és az ismert elkövetőkkel való közös cselekményeinek feltárása érdekében is folyik. Ilyen esetben az ügy előbbre vitelét célzó eljárási cselekmények mind az ismert, mind az ismeretlen elkövetők tekintetében megszakítják az elévülést. Ez utóbbi feltétele, hogy a nyomozás irányuljon az ő szerepük, kilétük felderítésére is. Ezen álláspont változatlan az indítványban hivatkozott eseti döntésben kifejtettek szerint (BH 2016.300. 59-61. bekezdése). Büntetőeljárási az olyan cselekmény, mely a Be.-ben kifejezetten szabályozott, illetve elvégzésére a Be. szabályai adnak felhatalmazást, teljesítése a büntetőeljárás érdekében áll. Ehhez képest a büntetőügyben eljáró hatóság általi büntetőeljárási cselekmény egyrészt az, melynek megtételéhez már önmagában – tartalmától függetlenül – joghatást fűz a Be. (nyomozás elrendelése, vádemelés, ítélet meghozatala stb.). Másrészt olyan cselekmény, amely valamely konkrét, reálcselekmény foganatosítása (házkutatás, lefoglalás, elfogatóparancs, elfogás, idézés, kiadatás stb.).

[156] Nyilvánvaló azonban, hogy nem esik egybe a büntetőigény érvényesítésének és az eljárási jogok gyakorolhatóságának kezdete. Az eltérés oka ugyancsak értelemszerű: az elkövető magatartása keletkezteti a büntetőigényt, aminek a büntetőügyben eljáró hatóság általi érvényesítése teszi szükségessé az eljárási joggyakorlás lehetőségének biztosítását, s nem pedig fordítva. „Az elévülés beálltával megszűnik az állam büntető igénye, és az elkövető jogot szerez a büntetlenségre. Amíg azonban az elévülési idő folyik, az elévülés elsősorban a bűnüldöző hatóságnak szól, és annak kezében van: a törvény szerint a hatóság félbeszakítással újból megindíthatja a teljes idő folyását anélkül, hogy az elkövetőnek tudnia kellene erről.” [11/1992. (III. 5.) AB határozat indokolás V/2-3. pont]. Másfelől viszont vannak olyan bűncselekmények, amelyek esetében az állam soha nem mond le büntetőigénye érvényesíthetőségéről, az időmúlás az elkövető számára nem eredményez büntetlenséget. A védői érveléssel szemben az elévülési idő megszakítása nem korlátlanul érvényesíthető, éppen ezért félbeszakító hatás csak bizonyos eljárási cselekményekhez fűzhető.

[157] Következésképpen a VII. r. terhelt bűncselekménye miatti büntethetősége elévülése legkorábban 2005. május 2-án kezdődött az A. út 47. szám alatti ingatlan kapcsán, és azt az iratok szerint
– a nyomozás elrendelése 2006. november 3. napján a BRFK-n  indult eljárásban;
– a VII. r. terhelt gyanúsítotti kihallgatása 2009. január 22. és február 25. napján, majd a Központi Nyomozó Főügyészség előtt folytatódott eljárásban 2010. március 24. napján;
– a vádemelés 2011. március 8. napján félbeszakította.

[158] Ezen eljárási cselekmények között a három éves elévülési idő nem telt el.

[159] A XV. r. terhelt bűncselekménye miatti büntethetőségének elévülése 2004. október 6-án kezdődött az A. út 3. számú ingatlan esetében, és az iratok szerint
– a másodfokú bíróság által megjelölt tényekkel szemben a BRFK eljárása keretében, a Gy. Zs. által tett feljelentés nyomán a nyomozást 2006. 06. 06-án elrendelték, a feljelentés a 2006. 07. 05-i tanúkihallgatás alkalmával kifejezetten kiegészült az A. út 3. szám alatti ingatlant érintő tényekkel;
– ennek nyomán a nyomozó hatóság a D. L. Kft.-től értékbecslés beszerzése iránt intézkedett 2006. október 20. napján;
– a hatóság tanúkihallgatásokat foganatosított 2006. október 27. – 2007. május 18. között;
– a XV. r. terheltet pedig 2007. 03. hó 09-én tanúként is kihallgatták, melynek tárgya kifejezetten a következő volt „Hatóságunk büntetőeljárást folytat a T.város Önkormányzata vonatkozásában hűtlen kezelés bűntett elkövetése miatt, ...az A. út 3., 19., 21.... stb. ingatlanok értékesítése kapcsán”;
– a hatóság 2009. október 6-án kelt megkeresésével a főügyészség magánjogi főosztályához fordult – egyebek mellett – ezen ingatlant érintően is további iratok beszerzése iránt;
– a szakértő kirendelésére az ingatlanok forgalmi értékének meghatározása érdekében 2011. szeptember 20. napján került sor;
– a XV. r. terheltet 2012. június 5-én, a VII. r. terheltet 2012. június 25. és július 9. napján hallgatták ki gyanúsítottként, vádemelés 2014. május 10. napján történt.

[160] E cselekmények az elévülést félbeszakították.

[161] A BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya a 2009. június 29-én kelt határozatával a több feljelentés alapján folyó ügyeket – így a dr. I. Z. feljelentése alapján indult ügyet – egyesítette. Önmagában ugyanazon ténybeli kereteket tartalmazó ismételt feljelentés miatti párhuzamos nyomozás elrendelése, miként az ügyek egyesítése az elévülést nem szakította meg.

[162] A bírósági eljárásban a tárgyalás kitűzése, valamint a 2013. február 4-től 2017. január 24-ig tartó elsőfokú tárgyalások, 2018. február 7–28. közötti másodfokú nyilvános ülések az elévülést ugyancsak megszakították, közöttük három év szintén nem telt el.

[163] Ehhez képest az elévülést félbeszakító egyes eljárási cselekmények között a korábbi Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott, VII. r. terhelt esetében az 1. és 2. tényállási pontban, XV. r. terhelt esetében a 2. tényállási pontban írt cselekmények kapcsán a három éves elévülési határidő nem telt el. A polgári jogi igény elévülésével kapcsolatban az eljárt bíróság jogi álláspontját a Kúria mindenben osztotta (BH 2009.366.; ÍH 2012.155.).

[164] A felülvizsgálati indítvány több részében vitatta a bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát, a bizonyítékok mikénti értékelését, az indokolási kötelezettség megfelelő teljesítését. Kifogásolta továbbá a nyomozó hatóság és az ügyészség eljárását is, valamint azt, hogy tévesen hagyta figyelmen kívül a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elfogadott ingatlanszakértői véleménnyel kapcsolatos védelmi kifogásokat, így téves értékmeghatározásokra került sor, dr. T. Zs. Á. szakértő kapcsán kizárási ok merült fel. Hivatkozott arra, hogy a vád nem volt törvényes, hiányzott az egyediesítés, azaz a terheltek személyes közrehatásának leírása egyénenként, így a vád nem írta pontosan körül a cselekményt, a sértett pedig  közrehatott a vagyoni hátrány mértékében.

[165] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[166] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[167] Az indítvány tényállás megalapozatlanságát, a szakértői vélemény, értékmeghatározás elfogadását, az eljárt bíróság mérlegelési tevékenységét kifogásoló részei valójában az irányadó tényállás támadását jelenti, amely felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet.

[168] Az indítvány sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok törvényes vád hiányában állapították meg a terheltek büntetőjogi felelősségét, és indokolási kötelezettségüket sem teljesítették.

[169] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak.

[170] Eszerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatát
a) joghatóság hiányában,
b) a magánindítvány, a feljelentés, vagy a legfőbb ügyésznek a 4. § (9) bekezdésében, vagy a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányában,
c) nem az arra jogosult által emelt vád alapján,
d) a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel, vagy
e) a súlyosítási tilalom megsértésével hozta meg.

[171] A Be. 608. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha
a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy a tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak mindvégig jelen,
b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt,
c) a bíróság hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra, vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el,
d) a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében kötelező,
e) a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint a (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette,
f) az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[172] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja körébe eső, abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések közé tartozott, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el [373. § (1) bek. I/c) pont].

[173] A Be. 868. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit – a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokra is alkalmazni kell.

[174] A rendelkezések összevetéséből következően felülvizsgálati eljárásban a hatályos eljárási törvény szerint a vád törvényessége  a vádlói jogosultság hiánya okán kifogásolható [a bíróság nem az arra jogosult által emelt vád alapján járt el, Be. 649. § (2) bek. c) pont].

[175] A Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja pedig a Be. 567. § (1) bekezdés b) pontjával összefüggésben e megszüntető ok törvénysértő megállapítása miatti – eljárás megszüntetését eredményező – ügydöntő határozat esetében teszi lehetővé a felülvizsgálatot (annak irányából következően értelemszerűen) az ügyész számára.

[176] A Be. 649. § (2) bekezdése, a Be. 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt – relatív – eljárási szabálysértések esetén nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot.

[177] A Be. 609. § (1) és (2) bekezdés d) pontja értelmében azonban a jelenleg hatályos eljárási törvény szerint, ha a bíróság az indokolási kötelezettségének nem, vagy csak részben tett eleget, már nem abszolút, hanem relatív eljárási szabályszegésnek minősül.

[178] A Be. 870. § (3) bekezdése értelmében pedig a korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatályba lépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség, illetve a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre.

[179] Mindezekből következően a törvényes vád hiányát és az indokolási kötelezettség teljesítését kifogásoló részében a felülvizsgálati indítvány elbírálását a Kúria mellőzte.

[180] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.

[181] Ekként a Kúria a VII. r. terhelt és védője, a XV. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján mindkét terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.310/2018.)