2/2019. számú polgári elvi határozat

Nyomtatóbarát változat

A cselekvőképesség teljes körű korlátozása csak végső esetben, akkor rendelhető el, ha  az érintett védelmében a részleges, ügycsoportonkénti korlátozás nem elégséges [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:19. §, 2:21. § (2)-(3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes Németországban élt és dolgozott. Balesete miatt hosszabb ideig kórházban ápolták, többször műtötték. Elvált családi állapotú, gyermekeivel a kapcsolatot nem tartja.

[2] Az alperes 2010-2011. évben Magyarországra költözött, az itt elő testvéreivel kapcsolata nincs. A németországi biztosítótól havonta 1 000 EUR ellátást kap, amelyet a folyószámlájára utalnak. Kezdetben 40 000 forint bérleti díjért albérletben lakott, ez a lakhatási lehetősége 2016 októberében megszűnt. Azóta lakóhellyel nem rendelkezik, az önkormányzat által fenntartott nappali melegedőt, illetve éjszakára a hajléktalan ellátást veszi igénybe.

[3] 2017. május 20. napján rosszul lett, tudatzavarral járó epilepsziás roham miatt kórházban ápolták. Az orvosokkal kooperált, személyes adatait megmondta.

[4] Az alperes rendszeres alkoholfogyasztó, balesete, illetve alkoholizálása következményeként a mentális állapota miatt az önálló életvitele alakításában, alapvető szükségleteinek biztosításában (tisztálkodás, ruházat tisztán tartása, étkezés, orvosi ellátás igénybe vétele, hivatalos ügyek intézése) segítségre szorul. Mindennapi életvitelét, rendezett megjelenését, rendszeres étkezését F. J. biztosítja, aki az ügyei vitelében segítséget nyújt részére, a külföldről folyósított rendszeres jövedelmét beosztja: az alperes a bankfiókban személyesen felvett havi teljes összeget átadja neki és abból naponta meghatározott összeget kap.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[5] A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság az alperest cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezze és egyben a választójog gyakorlásából zárja ki.

[6] Keresete alátámasztásául előadta a következőket. A szakorvosi lelet szerint az alperes alkohol okozta dependencia, a központi idegrendszer elváltozása miatt viselkedési zavar betegségekben szenved. Gyermekeivel, testvéreivel nincs kapcsolata. Az alperes ingatlan tulajdonnal nem rendelkezik, albérletekben lakik, illetve a hajléktalan ellátást veszi igénybe. Rendszeres jövedelme havonta kb. 300 000 forint. Ügyei intézésére nem motivált, tájékozatlan, életvezetése tervszerűtlen, célokkal nem rendelkezik, helyzetét és problémáit nem látja reálisan. Környezetéről, a napi rutinszerű teendőkről ismeretanyaga szegényes, kommunikációja általában zavaros, életvitelére a rendszeres alkoholfogyasztás jellemező. Tudata a napi létszükséglete kielégítésére beszűkült, személyes higiéniáját elhanyagolja, ruházata rendezetlen és piszkos. Folyamatos figyelmet és rendszeres segítségnyújtást igényel, egészségügyi és mentális leépülés figyelhető meg nála. Állapota alapján önellátási képességében, életvitelében, a hivatalos ügyek intézésében támogatásra szorul.

[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

[8] Az életvitelét illető tényállításokat nem vitatta, alkoholfogyasztására előadta, hogy naponta három sört és három fél dl vodkát fogyaszt. Elismerte azt is, hogy a mindennapi életben, a jövedelme beosztásában F. J. segíti, aki reggelire 600, ebédre 1 200 és vacsorára 600 forintot ad neki. Erre azért van szüksége, hogy a havi jövedelmét ne csak alkoholra költse, illetve azt más személyek ne csalják ki tőle. Ezt meghaladóan ügyeit maga intézi, ruhaneműit megvásárolja. A hivatalos okiratok tartalmát érti, tisztában van a pénz értékével.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezte és a választójogból kizárta. Megállapította, hogy a kötelező felülvizsgálati eljárás megindításának időpontja 10 év.

[10] Az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:21. § (2) bekezdését alkalmazta.

[11] Az alperest személyesen meghallgatta és a tanúbizonyítás mellett mentális állapota vizsgálatára szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvéleményt aggálytalannak tekintette és ítélete alapjául elfogadta.

[12] A szakvélemény szerint az alperes jelenleg balesetből származó agyzúzódás utáni állapot, agysorvadás, idült alkoholizmus és ennek talaján kialakult jellemfajulás, alkoholos epilepszia betegség és enyhe fokú szellemi leépülésben szenved. A vizsgálat során tájékozatlanság, figyelemzavar, kissé gyengültebb felfogás és megértés, gyengült emlékezésműködés, lassult gondolkodás és lelki működés, hanyatlott intellektus volt megállapítható. Az alperesnek betegségtudata nincs. Érzelmi esékenység, alkoholfüggőség, életvezetési egyenetlenségek, akaratgyengeség, csökkent késztetés, beszűkült érdeklődés, gyengült kritikai funkciók, lényeglátó és ítélőképességi, döntési nehézségek jellemzik. Önállótlan, bizonytalan, befolyásolható, megtéveszthető, kihasználható. A pénzt részben ismeri, kezeli, vásárlóértékével tisztában van, de azt beosztani nem képes.
Ügyei intézésére nem motivált, részben azért mert az általános ügyintézés módjával kapcsolatban tájékozatlan, részben italozó életmódja és érdektelensége miatt. Célokkal nem rendelkezik, helyzetét és problémáit nem látja át reálisan, támogató családi háttere nincs. A megfontolt érdekeinek megfelelő döntések meghozatalára az elmekóros tünetei és gyengült emlékezeti funkciói hanyatlott intellektusra kihatással vannak, ezért önálló életvezetésre, ügyei napi vitelére nem képes. A szakvélemény alapján az alperes belátási képessége mentális zavara következtében tartósan, teljes mértékben hiányzik.

[13] Az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján az alperes mentális zavarát kétséget kizáróan bizonyítottnak ítélte. A további törvényi feltételekre figyelemmel megállapította, hogy a betegsége jogi szempontból is következményekkel jár: hivatalos ügyeit egyedül nem tudja intézni, nyugdíjának beosztására képtelen, magatartása érdektelen. A cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés az alperes érdekében áll.

[14] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a helyes indokai alapján helybenhagyta.

[15] Kiemelte, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, a Ptk. 2:21. § (2) bekezdésében foglalt konjunktív feltételeket bizonyította. Az alperes mentális zavarának fennállását az orvosszakértői vélemény egyértelműen megállapította és kifejtette azt is, hogy ennek következtében belátási képessége tartósan és teljes körűen hiányzik.

[16] Rámutatott: az a tény, hogy az alperes egy közokiratban foglalt elismerő nyilatkozatot tett és a közjegyző nem észlelte belátási képességének hiányát, csak azt jelenti: az adott időpontban nem volt olyan állapotban, hogy a külvilág számára, nem szakértő szemmel belátási képességének hiánya nyilvánvaló lett volna.

[17] Az alperes a magyar viszonyokat tekintve az átlagot meghaladó járandóságot kap, de állapotát kihasználják és nincs körülötte olyan gondoskodó családi közeg, amely szükségtelenné tenné a gondnokság alá helyezést.

[18] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a gondnokság alá helyezés nem személy ellen szóló intézmény, hanem kifejezetten az életviteli segítséget és az útmutatás nyújtását célozza.

A felülvizsgálati kérelem

[19] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[20] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

[21] Az Alaptörvény XV. cikkével, az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának R (99) 4 számú Ajánlásával, továbbá a 2007. évi XCII. törvénnyel ratifikált, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény 12. cikkével összhangban a Ptk. cselekvőképesség korlátozásának új szabályrendszerét fogalmazta meg. A szabályozás az érintett jogvédelme érdekében hangsúlyosan megjelenítette a szükségesség, az arányosság és a fokozatosság elvét. A cselekvőképesség teljes korlátozására csak és kizárólag akkor kerülhet sor, ha a törvényben előírt konjunktív feltételek megvalósultak: 1. az érintett személy mentális zavara; 2. ennek következtében az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartós és teljes körű hiánya; 3. egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel a gondnokság alá helyezés indokoltsága; 4. és jogai védelme a cselekvőképességet érintő vagy nem érintő más módon nem biztosítható.

[22] A feltételrendszer egyben sorrendiséget jelent, a követelmények egymásra épülnek és lehetőséget biztosítanak az arányosság és szükségesség elvének alkalmazásával a differenciált megítélésre. A fentiekből viszont – a contrario – az következik, hogy bármelyik feltétel fennállásának hiányában a kereset elutasításának, illetve erre irányuló másodlagos kereset előterjesztése esetén a cselekvőképesség részleges, ügycsoportban való korlátozásának van helye.

[23] Az eljárási protokollnak megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor az első törvényi feltétel, a mentális állapot megítélésére szakértői vizsgálatot rendelt el [régi Pp. 310. § (2) bekezdés], ennek megítélése ugyanis szakkérdés [régi Pp. 177. § (1) bekezdés]. A szakértői vélemény alapján nem férhet kétség ahhoz, hogy az alperes mentális zavara fennáll.

[24] A szakvélemény mint bizonyíték a mentális zavart bizonyítja, a belátási képesség terjedelmére vonatkozó jogi következmény levonása – a személyi autonómia szükséges és arányos korlátozása – viszont a bíróság feladata: az érintett személy ügyviteli képességét és a jogi korlátozás szükségességét az egyéb peradatokkal együttesen értékeli. Különösen fontos a mérlegelés, ha a per tárgya a cselekvőképesség teljes körű korlátozása: a mentális állapotot felmérő szakvéleményre alapítva automatizmusnak a perben helye nincs.

[25] Az adott esetben az egyéb peradatok az alperes cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezését nem támasztják alá. A szakvélemény, a kórházi dokumentáció, a személyes meghallgatás alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a hozzá intézett kérdéseket megérti, adekvát válaszokat ad, tisztában van a körülményeivel, a választójogot érintő kérdésben tájékozott. A pénzkezelésben, a szenvedélybetegségében, a napi ellátásában képes saját érdekeinek felismerésére, felmérte, hogy segítségre szorul, amit igénybe is vesz. Önmagában nem jelenti a pénz értékében való teljes tájékozatlanságát az, hogy a legnagyobb címletét 50 000 forintban jelölte meg. Az alperes személyes előadása és az orvosi okiratok alátámasztják, hogy képes felmérni a környezetét, pontosan tudja, milyen nagyságrendű jövedelme van, a saját mindennapi életviteli szintjén érdekeit megfelelően érvényesíti.

[26] Kétségtelen, hogy az alperes szenvedélybeteg, lakhatása nem biztosított és annak megváltoztatására nem motivált, napi szinten alkoholizál, hajléktalan életmódot folytat, saját személyi körülményeit elhanyagolja. Életvezetése tehát az általános társadalmi konvenciónak nem felel meg.

[27] Ezekből a peradatokból azonban nem vonható le az a következtetés, hogy az alperes mentális betegsége folytán egyáltalán nem képes a hétköznapi életben a saját ellátására, nincs tisztában a saját körülményeivel, semmilyen szinten és módon nem képes érzékelni a külvilágot vagy felfogni a környezetét. Az alperes kommunikációképes, állandó lakhatása megteremtésére megfelelő anyagi fedezettel rendelkezik, azonban saját döntése alapján jelenlegi életvitele számára teljes mértékben kielégítő.

[28] Tény az is, hogy az alkoholizmusa folytán befolyásolható, önálló döntéshozatali képessége nem áll fenn, ez azonban még nem indokolja a cselekvőképessége teljes körű jogi korlátozását.

[29] A személyi autonómia teljes körű korlátozására ugyanis kizárólag akkor kerülhet sor, ha az érintett személy a mindennapi életvitelben egyértelműen és teljesen önállótlan, arra még gondnoka segítségével sem képes. A cselekvőképesség teljes körű korlátozása a törvény célja szerint csak végső esetben „ultima rációként” rendelhető el, ha körültekintő bírói mérlegelés alapján indokolt, az érintett védelmében a részleges ügycsoportonkénti korlátozás sem elégséges. Az eljárt bíróságok a legsúlyosabb jogi következményről, az autonómia teljes korlátozásáról rendelkeztek, amely súlyosan sérti a szükségesség és az arányosság törvényi követelményét.

[30] A szükségesség és arányosság elve a teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés esetén is alapvető szempont, azt a jogi szabályozási környezet, az érintett védelmében a kellően differenciált eszköztár rendelkezésre állása kizárólag a legsúlyosabb esetekben indokolhatja. Ilyen súlyos esetnek minősül, ha az érintett személy még a gondnokával együtt sem képes jognyilatkozat tételre, saját körülményeivel, a pénz vásárlóerejével, vagyoni, jövedelmi viszonyaival egyáltalán nincs tisztában, önmaga ellátására, önálló életvezetésre teljességgel képtelen. Az érintett személy jogainak védelmére hivatott szabály szerint a teljes korlátozásnak csak akkor van helye, ha a jogai védelme a cselekvőképesség részleges korlátozásával (Ptk. 2:19. §) nem biztosítható [Ptk. 2:21. § (3) bek.].

[31] Mindezek alapján tehát helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a konjunktív törvényi feltételek együttes és kétséget kizáró bizonyítottsága az adott perben nem állapítható meg. A szakvélemény mellett az egyéb peradatok nem támasztják alá az alperes mentális zavarának a belátási képességére vonatkozó olyan súlyos kihatását, amely a cselekvőképesség teljes korlátozását indokolná.

[32] A felperes keresetében még másodlagosan sem terjesztett elő egyes ügycsoportokra vonatkozó korlátozást, a bíróság a kereseti kérelemhez kötve van [régi Pp. 3. § (2) bekezdés].

[33] Az anyagi jogi feltételek kétséget kizáró bizonyítottsága hiányában a keresetnek való helyt adás a Ptk. 2:21. §-t sérti, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.

[34] A peradatokból azonban az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes – saját előadása szerint is – egyes ügyeiben segítségre szorul. A családi kapcsolataira nem számíthat, az ügyintézésében és a hétköznapi életvitelében jelenleg segítő barátjára – a peradatok alapján – a jövőben nem tudja segíteni. Nincs jogi akadálya annak, hogy más támogató személy hiányában a felperes újabb keresettel egyes, konkrétan meghatározott ügycsoportokat illetően az alperes cselekvőképességét részben korlátozó gondnokság alá helyezése iránt eljárást indítson.

(Kúria Pfv. II. 20.198/2019.)