Köf.5.018/2022/3. számú határozat

A Kúria
Önkormányzati Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Köf.5.018/2022/3.

A tanács tagja: Dr. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró, Dr. Kiss Árpád Lajos bíró, Dr. Varga Zs. András bíró

Az indítványozó: Miskolci Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Abasár Község Önkormányzata (...)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

-  Abasár Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 12/2012. (XII. 1.) rendelete 4. § (3) és (7) bekezdésének más jogszabályba ütközése megállapítására irányuló bírói indítványt elutasítja;

-  elrendeli, hogy határozatának közzétételére – a kézbesítést követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó előtt folyt per felperese, a Mátrai Erőmű Zrt. tulajdonát képezik az Abasár belterület 1072/1 hrsz.-ú „kivett patak” megnevezésű 1680 m² területű, az Abasár belterület 426/4 hrsz.-ú „kivett beépítetlen terület” megnevezésű 760 m² területű, valamint az Abasár belterület 159/2 hrsz.-ú „kivett csatorna” megnevezésű 4075 m² területű ingatlanok.

[2] Abasár Község Jegyzője a felperest a I/218-1/2019. számú határozatában a 2019. évre Abasár Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 12/2012. (XII. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (1), (2), (4) és (7) bekezdései alapján  a 1072/1 hrsz.-ú ingatlan tekintetében évi 16.800 forint; a I/216-1/2019. számú határozatában a 426/4 hrsz.-ú ingatlan tekintetében évi 7.600 forint; a I/213-1/2019. számú határozatában a 159/2 hrsz.-ú ingatlan tekintetében évi 40.750 forint telekadó megfizetésére kötelezte. Az Ör. 4. § (7) bekezdése szerint 2019. január 1. napjától az adóköteles belterületi telek után az adóhatóság által kivetett adó az adó mértékének 50 %-ával számolva (azaz 10,-Ft/m2/év) kerül megállapításra.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt Heves Megyei Kormányhivatal a HE/HAT/453-5/2019., HE/HAT/450-5/2019. és HE/HAT/455-5/2019. számú határozataival az elsőfokú határozatokat – a döntések érdemét tekintve – helybenhagyta. A felperes a határozatok ellen keresetekkel élt és indítványozta, hogy a bíróság a perbeli telekadó fizetésének alapjául szolgáló, Abasár Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 12/2012. (XII. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) tekintetében kezdeményezze a Kúria Önkormányzati Tanácsának (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) eljárását. Álláspontja szerint az adó a telek értékével nem áll arányban. A perbeli ingatlanoknak forgalmi értéke gyakorlatilag nincsen, hiszen a forgalmi érték általában elérhető kereslet-kínálatot feltételez, amely a szóban forgó ingatlanok esetében hiányzik.

[4] Az indítványozó az előtte folyó, fent megjelölt ingatlanokat érintő egyesített per egyidejű felfüggesztése mellett indítványozta az Önkormányzati Tanács eljárását és az Ör. 4. § (3) és (7) bekezdése más jogszabályba ütközésének megállapítását, e rendelkezések megsemmisítését és az általános alkalmazási tilalom kimondását. Az indítványozó álláspontja szerint a telekadó adónem belterületre vonatkozó szabályozását a képviselő-testület alapvetően egy szűk körre, néhány jogalanyra, így a felperesre illeszthetően, az ő tényleges adófizetésével járóan konstruálta meg, ami a közteherviselés arányosságát, a felperes pénztulajdonához való jogát, az adó differenciáltságát sérti. A beszerzett szakvélemény alapján az Abasár belterület 426/4 hrsz.-ú „kivett beépítetlen terület” megnevezésű 760 m² területű telek forgalmi értéke 720. 000 forint, a másik két ingatlan pedig „értékelői szempontból forgalomképtelennek minősülnek”. Az indítványozó összevetve az ingatlanok forgalmi értékét a helyi telekadó mértékével arra következtetett, hogy a megállapított adómérték konfiskáló jellegű. Az Abasár belterület 426/4 hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét belátható időn belül felemészti, a „forgalomképtelen ingatlanok esetében pedig gyakorlatilag az első évben súlyosan aránytalannak minősül”.

[5] Az Önkormányzati Tanács a Köf.5004/2021/3. számú határozatával az indítványt elutasította. A 426/4 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában, amelynek forgalmi értéke ismert, megállapította, hogy az évi 7.600 forint adómérték a telek - szakértő által meghatározott - forgalmi értékének kb. 1%-a, azaz nem konfiskáló jellegű.  Határozatában hangsúlyozta, hogy a 1072/1 hrsz.-ú „kivett patak” (Ingatlan1) és a 159/2 hrsz.-ú „kivett csatorna” (Ingatlan2) megnevezésű ingatlanok esetében - forgalmi érték megállapítása hiányában - „az adó konfiskáló jellege csak az adómérték viszonylatában volt vizsgálható”. Rámutatott, hogy az adó mértéke rendkívül alacsony (10 Ft/m²), a törvényi minimumhoz közelít, a telekadó inflációval növelt érvényes évi adómaximumának (345 Ft/m²) kb. 3%-a, és az Ör. meghatároz egyéb mentességi szabályt is. Megállapította, hogy arra vonatkozó bizonyítás lefolytatása nélkül, amely bemutatná a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő különbségeket (pl. a telkek rendeltetése, földrajzi elhelyezkedése, hasznosíthatósága, a településre jellemző esetlegesen eltérő forgalmi értékek), a differenciált adómegállapítás hiányára hivatkozás nem foghat helyt. A forgalmi érték tekintetében elvi éllel mutatott rá, hogy a szakértő által megállapított azon körülmény, hogy a környéken hasonló típusú ingatlanokra vonatkozó értékesítés a kereslet esetleges hiánya miatt az elmúlt években nem történt, egyrészt önmagában nem teszi forgalomképtelenné az ingatlanokat, másrészt nem jelenti azt sem, hogy a perbeli belterületi ingatlanok forgalmi értéke „nulla forint.”

[6] Ezt követően a Miskolci Törvényszék a 4.K.700.603/2021/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az Önkormányzati Tanács határozatához kötve van.  Az Önkormányzati Tanács Köf.5004/2021/3. számú határozata szerint pedig az Ör. nem jogszabálysértő és az adómérték konfiskáló jellege a kimunkált joggyakorlata szerint sem jöhet szóba.

[7] A felperes a Miskolci Törvényszék a 4.K.700.603/2021/6. számú ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott annak hatályon kívül helyezése és a támadott közigazgatási  határozatok megváltoztatása iránt. Kérelme az ingatlanok utáni felperesi telekadó 2019. évre és azt követő évekre 0 forintban történő megállapítására irányult.

[8] A Kúria a Kfv.V.35.545/2021/7. számú végzésében a Miskolci Törvényszék 4.K.700.603/2021/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában rámutatott, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § g) pontja szerinti adómegállapítási szempontok érvényesülésének megítélése, így a telekadóról szóló önkormányzati rendelet esetében a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő és a differenciált, arányos adómegállapítás kérdésének eldöntése a Kúria Önkormányzati Tanácsának hatáskörébe tartozik, de az ingatlanok e szempontok szerinti jellemzőinek bizonyítását a perbíróság előtt kell elvégezni, erről a perbíróságnak a feleket tájékoztatni kell, telepítve a bizonyítási terhet.

Az elsőfokú bíróság az új eljárása során a Kúria iránymutatására tekintettel a felperes indítványára a szakértői vélemény kiegészítését rendelte el. Felhívta a szakértőt, hogy az 1072/1 hrsz.-ú „kivett patak” és a 159/2 hrsz.-ú „kivett csatorna” megnevezésű ingatlanok esetében határozza meg a forgalmi értéket, továbbá mutassa be, hogy átlagosan mekkora volt az Abasár belterületi ingatlanok forgalmi értéke 2019. január 1. napján és a helyszíni szemle adatai alapján jelölje meg a Htv. 7. § g) pontjában foglalt „helyi sajátosságok” ismérveit.

A bírói indítvány és az önkormányzat védirata

[9] A bíróság a beszerzett adatok alapján indokoltnak ítélte az Ör. más jogszabályba ütközésének vizsgálatát és per egyidejű felfüggesztése mellett ismételten indítványozta az Önkormányzati Tanács eljárását, és az Ör. 4. § (3) és (7) bekezdése megsemmisítését és a konkrét ügyben történő, valamint az általános alkalmazási tilalom kimondását.

[10] Indítványában a helyi adókról szóló törvény 6. § d) pontját és a 7. § g) pontjának sérelmére hivatkozva fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy a telekadó adónem belterületre vonatkozó szabályozását a képviselő-testület alapvetően egy szűk körre, néhány jogalanyra, a felperesre illeszthetően, az ő tényleges adófizetésével járóan alkotta meg, ami a közteherviselés arányosságát, a felperes pénztulajdonához való jogát, az adó differenciáltságát sérti, továbbá az Ör. szabályozása nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokból eredő különbségeket (pl. a telkek rendeltetése, földrajzi elhelyezkedése, hasznosíthatósága, a településre jellemző esetlegesen eltérő forgalmi értékek). Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy ezeket a jellemzőket emelte ki az Önkormányzati Tanács a Köf.5063/2014/6. számú határozatában is, melynek tényállása szerint olyan ingatlant vizsgált, amely külterületi „kivett csatorna”, autópálya építés miatt funkcióját vesztett vízelvezető árok, az értékbecslés szerint önmagában „forgalomképtelen”, valós piaci értéke 0 forint.

[11] Másrészt hivatkozott arra is, hogy „az önkormányzati rendelet a telekadót olyan mértékben állapítja meg, hogy az az Abasár 159/2 hrsz.-ú „kivett csatorna” és az Abasár 1072/1 hrsz.-ú „kivett patak” mint vagyontárgyak értékéhez nem igazodik, az adóalanyok teherbíró képességét nem veszi figyelembe, annak mértéke olyan magas, hogy alkalmas arra, hogy néhány éven belül az adóztatott vagyontárgy elvonását vonja maga után, azaz konfiskáló jellegű.”

Megjegyezte, hogy a vizsgálandó önkormányzati rendeletre alapítottan, azonos tárgyban a Miskolci Törvényszék előtt további egy peres eljárás van folyamatban, amely négy ingatlant érintő, szintén egyesített ügy.

Az Önkormányzati Tanács a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.

[12] Az érintett önkormányzat védiratot nem terjesztett elő.

Az Önkormányzati Tanács döntésének indokolása

[13] Az indítvány nem megalapozott.

[14] Az Ör. 2019. január 1. napjától hatályban lévő vitatott rendelkezése:
4. § (3) Mentes az adó alól:

a) azon belterületi telek, melyen épület található,
b) a lakóingatlannal használat szerint egybefüggő, közös telekhatárral rendelkező, de külön helyrajzi számon lévő belterületi telek, figyelemmel a Htv. 19. § b) pontjában meghatározott rendelkezésre.

(7) Az adóhatóság által kivetett adó az adó mértékének 50 %-ával számolva (azaz 10,- Ft/m²/év) kerül megállapításra az adóköteles belterületi telek után.

I.

[15] A Kp. 139. §-a és 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja szerint az Önkormányzati Tanács a bírói indítványra indult önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárása során az indítvány és a védirat keretei között vizsgálódhat.

[16] Az Önkormányzati Tanácsnak először az indítványban megjelölt abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a vitatott szabályozás sérti-e közteherviselés arányosságát, az adó differenciáltságára vonatkozó törvényi szabályozást, illetve, hogy figyelembe veszi-e a helyi sajátosságokból eredő különbségeket.

[17] A Htv. 6. § d) pontja értelmében „az önkormányzat adómegállapítása arra terjed ki, hogy ... a törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel kibővítse,”

[18] A Htv. 7. § g) pontja alapján, az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza, hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.

[19] A Htv. fenti szabályozása az adómegállapítás igazodási mércéjét az adóalanyok szélesebb köréhez rendeli, aminek terjedelmét az adóterhelés alapja oldaláról vett azonosság, az adóterhelés alkotmányosan védhető indoka, továbbá ezen ok és az érintett kör meghatározása közötti okszerű, nem önkényesen meghatározott kapcsolat által jellemezhető helyzet határolhatja be. Az adott adóalanyra szóló kötelezés a továbbiakban ily módon csak a normativitás szempontját sértheti. (Köf.5022/2018/4. számú határozat)

[20] Az indítványozó szerint az önkormányzat néhány adózóra, köztük a felperesre illeszthetően alkotta meg a belterületi telkek utáni telekadó fizetési kötelezettséget.

[21] Az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy az indítvány fenti hivatkozása a Köf.5004/2021/3. számú ügyben előterjesztett indítványához képest nem tartalmaz többlet-elemet, illetve a Kúria Kfv.V.35.545/2021/7. számú végzése iránymutatásának ellenére nem ismerteti a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő különbségeket (pl. a telkek rendeltetése, földrajzi elhelyezkedése, hasznosíthatósága, a településre jellemző esetlegesen eltérő forgalmi értékek), az erre vonatkozóan lefolytatott bizonyítási eljárása során beszerzett adatokból az indítványozó által megállapított, belső meggyőződését tükröző és alátámasztó tényeket és körülményeket. Figyelemmel azonban arra, hogy az indítvány mellékletét képezték a peres iratok között elfekvő, az önkormányzat által - a bírósági megkeresés alapján - kiállított telekadó listák (az összes telekről és telekadót fizetőkről), valamint a telekadómentességgel és adókedvezménnyel érintett területek megjelölését tartalmazó lista (zártan kezelt beadványok), az Önkormányzati Tanács megvizsgálta az eljárásában okirati bizonyítékoknak minősülő kimutatásokat és az alábbiakat állapította meg.

[22] A telekadó listák tételesen tartalmazták az önkormányzat telekadó nyilvántartásában szereplő adatokat (adózók neve, címe, az adózók típusa, a telkek címe, helyrajzi száma, művelési ága, tulajdoni hányadok, adózók éves fizetési kötelezettsége), A 0,- forint telekadó fizetési kötelezettséggel nem rendelkező telkek az önkormányzat adatszolgáltatása szerint olyan belterületi telkek, amelyeken épület nem található, ezért az Ör. 4. § (3) bekezdése alapján mentesek a telekadó alól. A kimutatások szerinti külterületi és belterületi bontást nélkülöző összesített adatokból mindössze az volt megállapítható, hogy Abasár településen telekadó fizetési kötelezettség nemcsak a felperes tulajdonában lévő - adómentesség alá nem eső - ingatlanokat, mint adótárgyat terheli, hanem közel 200 telekingatlant, valamint az adófizetők körében egyaránt találhatók magánszemélyek és vállalkozások (egyéni vagy társas). A beszerzett adatok azonban továbbra sem voltak alkalmasak annak alátámasztására, hogy az Ör. telekadóra vonatkozó szabályozása önkényes, a belterületi telkek esetében kifejezetten jól lehatárolható adózói körre, a felperesre illeszthetően lett megalkotva.

[23] A szabályozás normativitásával összefüggésben az Önkormányzati Tanács utal Köf.5004/2021/3. számú ügyben hozott határozatában foglaltakra, mely szerint „az adómértéket önmagában nem teszi törvénysértővé az a tény, hogy az érintett adóköteles területekre kivetett telekadót kis számú jogalany köteles megfizetni. Másképpen megfogalmazva: nem törvénysértő az adómérték pusztán azért, mert a településen kevés olyan belterületi telek van, amelyen épület nem található (mentességi szabály). Ez ugyanis az érintett területek adott időszakban (adóévben) fennálló tulajdonosi szerkezetéből, e tulajdonosok tulajdonnal való rendelkezési jogából fakad, azaz nem a felperesre „illeszthetően” kialakított adóztatási konstrukcióból adódik.” (Indokolás [20]) Az Ör. 4. § (3) bekezdése szerinti adómentességi szabály éppen a Htv. 7. § a) pontja szerinti kettős adóztatás tilalmát hivatott biztosítani, hiszen az Ör. 3. § (1) bekezdése alapján ezen ingatlanok építményadó alá esnek.

[24] Az adó differenciáltságát illetően az indítvány hivatkozott az Önkormányzati Tanács Köf.5063/2014/6. számú határozatára, melyben a vizsgálat tárgyát egy külterületi „kivett csatorna” képezte, ezért azt az indítványozó analógia alapján jelen ügyben is alkalmazhatónak tartotta. Az Önkormányzati Tanács megállapítása szerint az ügyekben sem a tényállás, sem a Htv. szabályozása nem egyezik, ezért a hivatkozott határozat azon megállapítása, hogy „az adó mértékének meghatározásakor köteles az önkormányzat képviselő-testülete mérlegelni a telkek rendeltetését, az értékben fennálló különbségeket, adott esetben a telkek egyéb, például földrajzi elhelyezkedésében (pl. árterület) fennálló különbségeket”, az indítvány megalapozottságát önmagában nem támasztja alá.

[25] Az indítványozó a Kúria által elrendelt új eljárásban a szakértői vélemény kiegészítése tárgyává tette egyrészt az Abasár belterületi ingatlanok 2019. január 1. napján fennálló átlagos forgalmi értékének és a perbeli ingatlanok ettől való eltérésének meghatározását, másrészt a „helyi sajátosságok” ismérveinek megjelölését is. A szakértő szerint „az abasári belterületi ingatlanokat széleskörű ingatlankategóriák képezik”, ezen belül még a beépítetlen területek átlagos forgalmi értéke sem volt megállapítható szakértői módszerrel a Nemzeti Adó-és Vámhivatal által szolgáltatott 20 ingatlanból álló inhomogén adathalmazból. A kiegészítő szakvéleményében a szakértő az Abasár 159/2 hrsz.-ú „kivett csatorna” és az Abasár 1072/1 hrsz.-ú „kivett patak” legfőbb helyi sajátosságának azt tekintette, hogy az adott fölrajzi fekvésű ingatlanok esetében fennáll-e az alternatív hasznosítás lehetősége. Megállapítása szerint mindkét ingatlan a tényleges hasznosításon (vízelvezetés) kívül más célra nem hasznosítható.

[26] Az indítványozó a kiegészítő bizonyítás eredményét az indítványában nem mutatta be és nem értékelte, melynek hiányában érdemi indokolás nélkül maradt az az állítása, hogy az önkormányzat az adómérték megállapításánál figyelmen kívül hagyta a helyi sajátosságokból eredő különbségeket.

[27] Az Önkormányzati Tanács álláspontja szerint a fentiekben ismertetett szakértői megállapításokból sem vonható le megalapozott következtetés arra nézve, hogy az Ör. telekadó mértékét meghatározó 4. § (5)-(8) bekezdéseiben nem valósult meg a Htv. 7. § g) pontja szerinti differenciált szabályozás törvényi követelménye, hiszen az Ör. a telekadó alá eső ingatlanokat három kategóriába sorolja be és eltérő mértékű adófizetési kötelezettséggel terheli a ténylegesen bányaművelés alatt álló területeket, (30,-Ft/m2/év) a belterületi (10,-Ft/m2/év) és a külterületi telkeket (3,-Ft/m2/év), ezzel is kifejezésre juttatva a telkek földrajzi elhelyezkedésében, rendeltetésében rejlő különbségeket.

II.

[28] Ezt követően az Önkormányzati Tanács az adómérték konfiskáló jellegét vizsgálta. E körben - telekadó esetén - az ingatlan forgalmi értékének van alapvető jelentősége, hiszen az adó mértéke ehhez képest minősülhet elkobzó, az ingatlan értékét felemésztő jellegűnek. (l. Köf.5.034/2018/4. sz. határozat).

[29] A megismételt eljárás során a szakértő az Abasár 1072/1 hrsz.-ú („kivett patak” megnevezésű) értékét 191.520, - forintban, az Abasár 159/2 hrsz.-ú („kivett csatorna” megnevezésű) értékét 464.550, - forintban határozta meg.  Fentiek alapján megállapítható, hogy mindkét ingatlan vonatkozásában a 2019. évre az elsőfokú adóhatóság által kivetett és az alperes által jóváhagyott 16.800 forint, illetve 40.750 forint telekadó az ingatlanok forgalmi értékének 8%-át teszi ki, az adó mértéke mindkét esetben több, mint 11 év alatt emészti fel az ingatlan értékét. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az Abasár belterület 426/4 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában az adó konfiskáló jellegét a Köf. 5004/2021/3. számú határozatában már megvizsgálta, így az abban foglaltakhoz jelen eljárásában kötve volt. (res iudicata) A határozat szerint az évi 7600,- forint adómérték aránytalansága azért nem volt megállapítható, mert a fizetendő adó a telek szakértő által meghatározott forgalmi értékének kb. 1%-Az adó konfiskáló jellegének megállapítására csak kivételesen és szélsőséges esetben kerülhet sor (Köf.5.013/2017/4. és a Köf.5004/2021/3.). Így az az adómérték, amely évente a vagyon értékének közel 60-70%-át teszi ki súlyosan aránytalannak minősül, mivel belátható időn belül felemészti az adótárgyat. A Köf.5.081/2012/4. számú ügyben az adótárgy értékének 70%-át kitevő adóteher minősült túlzónak azzal, hogy az eloldódott a vagyontömeg értékétől. A Kúria a Köf.5.024/2016/5. számú határozatában pedig a telek értékének 64%-át kitevő éves adómértéket minősítette konfiskálónak arra tekintettel, hogy a következő adóévekben az adóteher összege meghaladta a telek értékét. Továbbá, a Kúria következetes gyakorlata szerint súlyosan aránytalannak minősül az adómérték, ha az belátható időn belül felemészti az adótárgyat. (Köf.5045/2013., Köf.5081/2012., Köf.5038/2015.)

[31] A perbeli telkek esetében az adómérték ilyen aránytalansága a kifejtettek szerint nem volt megállapítható, mivel hosszabb időn belül sem emészti fel az ingatlanok értékét.

[32] Az Önkormányzati Tanács a Köf. 5004/2021/3. számú korábbi döntésében egyértelműen állást foglalt abban a kérdésben is, hogy az abasári belterületi telkek esetében „az adó mértéke rendkívül alacsony (10 Ft/m2), a törvényi minimumhoz közelít, a telekadó inflációval növelt érvényes évi adómaximumának (345 Ft/m2) kb. 3 %-a. Az Ör. továbbá meghatározott mentességi szabályt is.” (Indokolás [19] bekezdés)

[33] A törvényi minimumhoz közeli telekadó mérték esetén a differenciált adómegállapítás sérelmére csak kivételesen kerülhet sor, ellenben kiüresedne az önkormányzatokat megillető adóztatási jogosultság.

[34] Mindezekre figyelemmel az Önkormányzati Tanács a differenciált adómegállapítás hiányára és az adóalanyok teherbíró képességét meghaladó adóztatásra alapított Htv. 6. § d) és 7. § c) pontjának sérelmét az Ör. támadott 4. § (3) és (7) bekezdése vonatkozásában nem tudta megállapítani, ezért az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.

A döntés elvi tartalma

[35] 1. A differenciált adómegállapítás hiányára nem elég hivatkozni, az indítványozónak kell alátámasztania az ingatlanok jellemzőinek (pl. telkek rendeltetése, hasznosíthatósága, a településre jellemző eltérő forgalmi értékek) helyi sajátosságokat is figyelembe vevő különbségeit. Az indítványban a perben lefolytatott bizonyítást nemcsak ismertetni szükséges, annak eredményét értékelni is kell.

2. A törvényi minimumhoz közeli telekadó mérték esetén a differenciált adómegállapítás sérelmére csak kivételesen kerülhet sor, ellenben kiüresedne az önkormányzatokat megillető adóztatási jogosultság.

Záró rész

[36] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.

[37] A Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik.

[38] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.

[39] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és a 146. § (5) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2023. január 24.

Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke,
Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró,
Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró,
Dr. Varga Zs. András s.k. bíró