Köf.5.051/2012/6. számú határozat

K Ú R I A
Köf.5051/2012/6. szám

A KÚRIA
ÖNKORMÁNYZATI TANÁCSA

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Dr. Pelsőczy Marianna jogtanácsos által képviselt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal (4400 Nyíregyháza, Hősök tere 5.) indítványa alapján

Érpatak Község Önkormányzata (4245 Érpatak, Béke út 28.) ellen,

az Érpatak Község Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális ellátások helyi szabályairól szóló 9/2012. (VII.10.) önkormányzati rendelet egyes rendelkezései törvényellenességének vizsgálatára irányuló nemperes eljárásban meghozta az alábbi:

 

h a t á r o z a t o t:

 

1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy Érpatak Község Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális ellátások helyi szabályairól szóló 9/2012. (VII.10.) önkormányzati rendelet 6. § (1) bekezdésének „az általa lakott ingatlan a jogszerű (jogcím szerinti) használatának igazolása mellett” szövegrésze, a 6. § (2) bekezdés utolsó mondata, 6. § (3) bekezdés a) és c) pontjai, 6. § (4) bekezdés e) és g) pontjai, 8. § (3) bekezdése, 9. § (1) bekezdés c) pontja, 10. §-a törvénysértő, ezért e rendelkezéseket megsemmisítette.

2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa Érpatak Község Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális ellátások helyi szabályairól szóló 9/2012. (VII.10.) önkormányzati rendelet 6. § (4) bekezdés a) b) c) d) pontjai, 6. § (5) bekezdése, 8. § (8) bekezdése törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa Érpatak Község Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális ellátásokról szóló önkormányzati rendelet módosításáról szóló 12/2011. (XI.24.) rendelete egésze,  illetve 1.§-a, 4. §-a, 15. §-a, továbbá a szociális rászorultságtól függő egyes pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátásokról szóló 6/2008. (VII.10.) rendelet módosításáról szóló 2/2011. (II.14.) rendelet egésze törvényellenességének vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.

4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített rendelkezés a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát.

5. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli, hogy határozatát – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon hirdessék ki.

A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

 

I n d o k o l á s

I.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: indítványozó) kérelmet nyújtott be Érpatak Község Önkormányzatának Képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) által alkotott a szociális ellátásokról szóló önkormányzati rendelet módosításáról szóló 12/2011. (XI.24.) rendelet (a továbbiakban: R.1.) és a szociális rászorultságtól függő egyes pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátásokról szóló 6/2008. (VII.10.) rendelet módosításáról szóló 2/2011. (II.14.) rendelet (a továbbiakban: R.2.) egészének (a jogszabályszerkesztésre vonatkozó szabályok megsértése miatt), illetve az R.1. egyes rendelkezései törvényellenességének vizsgálatára. Az indítvány a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben (a továbbiakban: Bszi.) és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényben foglalt feltételeknek megfelelt.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Bszi. 52. §-a alapján megküldte az indítványt az önkormányzatnak az indítvánnyal kapcsolatos állásfoglalása beszerzése céljából. Az érintett önkormányzat arról tájékoztatta a Kúria Önkormányzati Tanácsát, hogy az R.1.-et és az R.-2.-t hatályon kívül helyezte Érpatak Község Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális ellátások helyi szabályairól szóló 9/2012. (VII.10.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: R.3.). Erre tekintettel az önkormányzat kérte az eljárás megszüntetését.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt – amennyiben az indítványozó a törvényességi vizsgálat iránti kérelmét fenntartja – hatályos indítványnak tekinti a régi helyébe lépő új önkormányzati rendelet tekintetében is, amennyiben az új szabályozás szövege a régivel azonos, vagy ha tartalmában megfelel az indítványozó által eredetileg vizsgálni kért önkormányzati rendelkezésekkel. Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa nyilatkozattételre hívta fel az indítványozót, hogy az R.3. tekintetében indítványát fenntartja-e, vagy elfogadja –e az R.3.-at az indítványának megfelelő korrekcióként.

Az indítványozó az R.1. és az R.2.-őt érintő, az R.3. által rendezett törvényességi problémák tekintetében – így az R.1. és az R.2. egészének, illetve az R.1. 1.§-ának, 4. §-ának, 15. §-ának vizsgálatát kérő –  indítványát visszavonta. Ugyanakkor fenntartotta a törvényességi vizsgálat iránti kérelmét, mert az önkormányzat az R.3.-ban a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc.tv.) rendelkezésein túl, illetve rendelkezéseivel szemben szabályozott több, az aktív korúak ellátására való jogosultságot meghatározó kérdést. Kifejtette, hogy az R.3. erre vonatkozó rendelkezései szó szerint átvették az R.2.-ben eredetileg vizsgálni kért szabályokat, így ebben a tekintetben tartalmilag ugyan az a jogsértő helyzet áll fenn, mint korábban. Ennek alapján az Sztv. 33. § (7) bekezdésébe ütközés miatt vizsgálni és megsemmisíteni kérte az R. 6. § (1)-(2) bekezdését, (3) bekezdés a)-c) pontjait, (4) bekezdés a), b), c), d), e), g) pontjait, és (5) bekezdését, továbbá a 8. § (3) bekezdés első fordulatát, (8) bekezdését, 9. § (1) bekezdés c) pontját.
Fenntartotta továbbá indítványát azon rendeleti szabályozás tekintetében amely az aktív korúak szociális ellátását megállapító és megszüntető határozat kötelező tartalmi elemeit határozza meg. E tekintetben az R.3. szabálya szintén megegyezik az R.2-ben foglaltakkal. Az indítványozó szerint a vizsgálni kért R.3. 10. §-a az Sztv. 32. § (3) bekezdésével ellentétesen határozott meg többletszabályokat az ellátást megállapító és megszüntető határozat tartalmára. A képviselő-testület ilyen tartalmú rendelkezések megalkotására csak kifejezetten erre vonatkozó törvényi felhatalmazás alapján lenne jogosult, ilyen felhatalmazás azonban nincs.

Az indítványozó erre tekintettel kérte az R.3. fent jelölt rendelkezéseinek vizsgálatát és megsemmisítését.

 

II.

 

Az indítvány részben megalapozott.

1. A Szoc.tv. 33. § (1) bekezdése szerint az aktív korúak ellátása a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott ellátás. Az aktív korúak ellátására való jogosultságot a jegyző állapítja meg, részben a Szoc.tv.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén, részben pedig a Szoc.tv. felhatalmazása alapján megalkotott önkormányzati rendelet szerint. A Szoc.tv. 33. § (7) bekezdése értelmében „[a] települési önkormányzat rendeletében az aktív korúak ellátására való jogosultság egyéb feltételeként előírhatja, hogy a kérelem benyújtója, illetve az ellátás jogosultja a lakókörnyezete rendezettségének biztosítására vonatkozó, a rendeletében megállapított feltételeket teljesítse. A lakókörnyezet rendezettségének biztosítása körében a kérelmező vagy jogosult által életvitelszerűen lakott lakás vagy ház és annak udvara, kertje, a kerítéssel kívül határos terület, járda tisztán tartása, az ingatlan állagának és rendeltetésszerű használhatóságának, valamint higiénikus állapotának biztosítására irányuló kötelezettség írható elő. A rendeletben megállapított feltételek teljesítésére a kérelmezőt, illetve a jogosultat megfelelő, de legalább ötnapos határidő tűzésével a jegyzőnek – az elvégzendő tevékenységek konkrét megjelölésével – fel kell szólítania.” Az  Sztv. e szabálya a lakókörnyezet rendezettségére vonatkozó követelmények meghatározására hatalmazza fel az önkormányzatokat. Az Sztv.-ből a felhatalmazás tárgya és keretei világosan kiderülnek: az aktív korúak ellátására való jogosultság feltételül az önkormányzat a kérelmező (vagy a jogosult) ingatlana és környezete karbantartására kötelezettségeket állapíthat meg. Ezek:

- a lakás vagy annak udvara, kertje, a kerítéssel határolt terület, járda tisztán tatása;
- az ingatlan állagának és rendeltetésszerű használhatóságának biztosítása;
- az ingatlan higiénikus állapotának biztosítása.

2. Az R.3. 6. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy az aktív korúak ellátására való jogosultság, továbbá a normatív lakásfenntartási támogatásra való jogosultság megállapításához – „az általa lakott ingatlan a jogszerű (jogcím szerinti) használatának igazolása mellett” – a képviselő-testület további együttes feltételeket is meghatározhat a rendeletben. A lakásfenntartási támogatásra vonatkozó követelmények tekintetében a Szoc.tv. 38. § (9) bekezdése azonos felhatalmazást ad az önkormányzatoknak rendeleti szabályozásra, mint az aktív korúak ellátása vonatkozásában a Szoc.tv. fentebb leírt 33. § (7) bekezdése. Önmagában e felhatalmazások lehetővé teszik az adott tárgyban a további önkormányzati szabályozást. Mindezek mellett az R.3. 6. § (1) bekezdése az ingatlan jogszerű (jogcím szerinti) használatának igazolását írja elő. A rendelet e szabályából nem derül ki, hogy a „jogszerű (jogcím szerinti) használat” alatt a rendelet alkalmazása során mit kell érteni, annak igazolása hogyan történik. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 26. § (4) bekezdése szerint egyébiránt a lakcímbejelentés önmagában a lakás használatához fűződő jogot nem keletkeztet. Megállapítható továbbá, hogy az R.3. 6. § (1) bekezdésének ezen feltétele nem vonható a lakókörnyezet rendezettsége, vagy a szociális rászorultság igazolása körébe meghatározott feltételek közé. Mindezen törvényi szabályok tükrében az Ör. 6. § (1) bekezdésének az ingatlan  jogszerű (jogcím szerinti) használatának igazolásáról szóló szabálya törvény által meghatározottakkal ellentétes, azokon túlterjeszkedik, alkalmazása jogbizonytalanságot okoz. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdése törvényi követelményként írja elő az önkormányzati rendeletek tekintetében is a megfelelően érthető, a címezettek számára egyértelműen értelmezhető normatartalom követelményét.

3. Az R.3. 6. § (2) bekezdésében foglaltak a kérelmező által lakott ingatlan rendeltetésszerű és biztonságos használatra való alkalmasságáról szólnak, ami az aktív korúak ellátása és a lakásfenntartási támogatás feltétele. Az R.3. 6. § (2) bekezdés első mondatában meghatározott feltételek a Szoc.tv. 33. § (7) bekezdésébe és 38. § (9) bekezdésébe meghatározottaknak megfelelnek. Ugyanakkor a 6. § (2) bekezdés utolsó mondata értelmében: „Újonnan épített lakás esetén érvényes hatósági használatbevételi engedéllyel, szabálytalanul épített lakás esetén pedig érvényes fennmaradási engedéllyel kell rendelkeznie az ide vonatkozó jogszabályi előírások szerint”. Az ide vonatkozó jogszabályi előírások az építésügy körébe tartoznak, az R.3. viszont a szociális ellátások helyi szabályairól szól. A Szoc.tv. a lakókörnyezet rendezettségének biztosítása körében nem ad felhatalmazást arra, hogy építésügyi előírások betartása is feltétele legyen a szociális juttatásoknak, így az R. 6. § (2) bekezdés második mondata törvénysértő, az a Szoc.tv. 33. § (7) bekezdésébe és 38. § (9) bekezdésébe ütközik. Megjegyezendő, hogy nem tekinthető a Szoc.tv. e szabályai alapján „elvégzendő tevékenységnek” építésügyi engedélyek beszerzése.

4. A R.3. 6. § (3) bekezdése a támogatásra való jogosultság további feltételeit írja elő. Így a 6. § (3) bekezdés a) pont szintén építésügyi jogszabályokra utalva előírja, hogy lakószobákban a minimális befogadóképesség – 15 m2/fő fenn áll, illetve kimondja, hogy a minimális élettér – minimum 6 m2/fő – biztosított. Az R.3. 6. § (3) bekezdés c) pontja megfelelő megvilágítottságot, szellőzési lehetőséget, és minimum 20 C fok biztosítására képes fűtési rendszert ír elő az aktív korúak ellátása és a lakásfenntartási támogatásra való jogosultság feltételeként.  E szabályok szintén az építésügy körébe tartozó rendelkezések, s nem vonhatók a szociális juttatások feltételei közé. Az Szoc.tv. nem ad felhatalmazást az említett juttatások feltételeként építésügyi követelmények önkormányzati meghatározására. A lakókörnyezet rendezettségének, tisztántartásának vizsgálata körén túleső kérdés magának a lakásnak és felszereltségének a minősége (pl. milyen teljesítményre képes a fűtési rendszer). Erre tekintettel az R.3. (3) bekezdés a) és c) pontjainak törvényellenessége is megállapítható.

5. A határozat indokolásának 2-4. pontjai alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa az R.3. 6. § (1) bekezdésének „az általa lakott ingatlan a jogszerű (jogcím szerinti) használatának igazolása mellett” szövegrészét, továbbá a 6. § (2) bekezdés utolsó mondatát, és a 6. § (3) bekezdés a) és c) pontját, megsemmisítette.

6. Az indítványozó vizsgálni és megsemmisíteni kérte az R.3. 6. § (4) bekezdés a) b) c) d) e) g) pontjait. Az R.3. ezen szabályai az aktív korúak ellátására és a lakásfenntartási támogatásra vonatkozó jogosultsághoz előírják, hogy a kérelmezőnek az általa lakott ingatlan valamint a hozzá tartozó kert, udvar vonatkozásában az alábbi nyilatkozatokat kell megtennie:

a) az állattartásra, ebtartásra  vonatkozó szabályok betartása, védőoltás megléte;
b) közszolgáltatások szabályos vételezése, díjtartozások megfizetése, 2 hónapon túli díjhátralék megszüntetése;
c) az ingatlan udvarán valamint a lakásban szeméttároló edény (kuka) elhelyezése, díjtartozások megfizetése, 2 hónapon túli díjhátralék megszüntetése;
d) csapadékvíz és szennyvíz szabályok szerinti megfelelő elvezetése.

A Kúria Önkormányzati Tanács megállapítja, hogy az R.3. 6. § (4) bekezdés a) b) c) és d) pontjaiba foglalt feltételek előírásával az önkormányzat nem lépte túl a Szoc.tv. 33. § (7) bekezdésébe és 38. § (9) bekezdésébe meghatározott felhatalmazás kereteit. E feltételekről történő nyilatkozás a lakás vagy ház, annak kertje, udvara, higiénikus állapotának biztosításához hozzátartozik. A díjfizetési kötelezettség, illetve a díjhátralék felszámolásának előírása a közműszolgáltatásokban való részesülés feltétele, amelyek nélkül a rendeltetésszerű használat és higiénikus lakókörnyezet biztosítása nem lehetséges.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezért az R.3. 6. § (4) bekezdés a) b) c) d) pontjai törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

7. Az R.3. 6. § (4) bekezdés e) pontja szerint nyilatkozattétel szükséges a tekintetben is, hogy lakásbérlet esetén a szerződésben foglaltakat a kérelmező maradéktalanul betartotta. Nyilvánvaló, hogy e szabály nem vonható a lakókörnyezet rendezettségének biztosítása körébe még akkor sem, ha a bérleti szerződés adott esetben erre utaló feltételeket is tartalmaz. A lakásbérletre vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, és a lakások és helyiségek béreltére és elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény írja elő. A lakásbérlet magánjogi jogviszonyokat hoz létre, a szerződési feltételek betartását generálisan (egyébként azok tartalmától is függetlenül) az önkormányzat nem teheti meg a szociális juttatás feltételének. Erre tekintettel a R.3. 6. § (4) bekezdés e) pontja több törvényi szabállyal is ellentétbe került, túlterjeszkedik a Szoc.tv. által adott felhatalmazás keretein.

8. Az R.3. 6. § (4) bekezdés g) pontja tizenhat soros mondatot tartalmaz a lakással összefüggő emberi méltóságot csorbító körülmények kizárása érdekében. Ennek keretében előírja pl. hogy nem állhat fenn olyan körülmény „mely a családi élettel kapcsolatos és a gyermek személyiségfejlődése szempontjából döntően meghatározó szocio-kulturális mindennapi mikrokörnyezetben” veszélyeztettséget idéz elő, akadályozza többek között a gyermekek önbecsülésének és személyiségük szabad kibontakozását, az öngondoskodás kialakításának megteremtését.
A gyermekek védelme mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás egyik fő célkitűzése. A jövő generáció életfeltételeinek biztosítása, továbbá az emberi méltóság védelme Alaptörvényből eredő feladat. Az R.3.-ban a szociális juttatáshoz kapcsolt gyermekvédelmi szabályt az R.3. 6. § (4) bekezdés g) pontján kívül – az indítványozó által nem támadott – R.3. 6. § (4) bekezdés f) pontja is tartalmaz. Ezen gyermekvédelmi szabályon túl, az R.3. 6. § (4) bekezdés g) pontjában foglal rendelkezésekről a Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy e szabályösszesség – mint az aktív korúak ellátása illetve a lakásfenntartási támogatás feltétele – sérti a megfelelően érthető és értelmezhető, világos normatartalom Jat. 2. § (1) bekezdésébe írt feltételét, e rendelkezésekből jogszabályból következő címzetti magatartások nem állapíthatók meg. Az  R.3. 6. § (4) bekezdés g) pontja ezért a Jat. fenti szabályába ütközik.

9. Az indítványozó megjelölte az R.3. 6. § (5) bekezdését is. Az R.3. 6. § (5) bekezdése a 6. §-ban foglalt együttes feltételek nem teljesítésének jogkövetkezményét írja elő, ha az érintettek a jegyző írásos felszólításában írt határidőig a felszólításban foglaltaknak nem tesznek eleget. Az indítványozó erre vonatkozó törvényellenességet nem valószínűsít, ezért ezt az indítványt a Kúria Önkormányzati Tanácsa elutasította.

10. Az R.3. 8. § (3) bekezdése – szintén az aktív korúak ellátásának és a lakásfenntartási támogatásnak a feltételei között – előírja, hogy az életvitelszerűen lakott házban vagy lakásban ipari vagy üzleti tevékenység nem folytatható és az emberi tartózkodást akadályozó, mindennapi életvitel körébe nem tartozó legalább 1 lakóhelyiséget teljesen elfoglaló anyagok, eszközök, állatok nem tárolhatók és nem tarthatók.” Az R.3. ezen szabálya a vállalkozáshoz való jogot korlátozó rendelkezés. A Szoc.tv.-ben a lakókörnyezet tisztán tartásával, az ingatlan állagának megtartásával kapcsolatos önkormányzati rendeleti szabályok megalkotására felhatalmazó rendelkezések nem foglalnak magukba olyan felhatalmazást, amelynek értelmében a  a lakásban történő ipari vagy üzleti tevékenység végzése kizárhatja a szociális juttatásra való jogosultságot. A legalább egy lakóhelyiséget elfoglaló anyagok, eszközök, állatok tartása, tárolása távoli összefüggést mutathat a lakókörnyezet rendezettségével, ugyanakkor a szövegösszefüggésből is következő jogkorlátozás nem áll arányban az R.3. által elérni kívánt céllal, a Szoc.tv. felhatalmazó rendelkezéseiből ilyen tartalmú szabály megalkotásának lehetősége nem következik.

11. Az R.3. 8. § (8) bekezdése további feltételként írja elő az ingatlanhoz tartozó utcafronti -  utcaképbe illeszkedő – kerítés meglétét. Az indítványozó szerint a kerítés megépítésére vonatkozó szabályokat az építésügyi ágazati jogszabályok tartalmazzák, megfelelő szankciórendszerrel együtt, ezért a szociális ellátások feltételeként ez nem határozható meg.  A Szoc.tv. 33. § (7) bekezdésében és a 38. § (9) bekezdésben található felhatalmazás önkormányzati rendeleti szabályozást tesz lehetővé „a kerítéssel határolt terület” tisztán tartására vonatkozóan. A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy – a vonatkozó építésügyi szabályok ellenére – önmagában a megfelelő utcafronti kerítés meglétének  önkormányzati előírása nem lépte túl a Szoc.tv. felhatalmazó rendelkezéseit. Maga a törvényi felhatalmazás is számol kerítés meglétével, amelyhez mérten írható elő az ezt határoló terület tisztán tartása. Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa az R.3. 8. § (8) bekezdésének megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.

12. Az indítványozó szerint az önkormányzat túlterjeszkedett a Szoc.tv. felhatalmazásain és törvénysértő rendelkezést alkotott az R.3. 9. § (1) bekezdés c) pontjában. E szabály a lakókörnyezet és az ingatlan higiénikus állapotának biztosítása körében – többek között – előírta, hogy a kérelmező köteles folyamatosan gondoskodni „az ingatlanban lakó összes személy vonatkozásában a személyi higiénia biztosítása rendszeres tisztálkodás által, valamint az ott lakók tiszta és higiénikus ruhával folyamatos ellátottsága révén”. A Szoc.tv.-nek a lakókörnyezet rendezettségével összefüggő felhatalmazó szabályain – a 33. § (7) bekezdésén és a 38. § (9) bekezdésén – túl a Szoc.tv. 37. § (1) bekezdés d) pontja is felhatalmazást ad az önkormányzatnak. Ennek értelmében az az aktív korúak ellátására jogosult személy, aki az ellátásra való jogosultság kezdő napján – többek között – „a települési önkormányzat rendeletében az aktív korúak ellátására jogosult személyek családi körülményeire, egészségi vagy mentális állapotára tekintettel meghatározott egyéb feltételeknek megfelel,” szociális segélyre jogosult. E szabály felhatalmazást ad a szociális ellátást kérelmező (arra jogosult) személy személyével – s nemcsak lakókörnyezetével – kapcsolatos körülmények önkormányzati meghatározására. Az R.3. 9. § (1) bekezdés c) pontjával összefüggésben elsőként az állapítható meg, hogy az abban meghatározott személyeket érintő körülmények egyrészt nemcsak a szociális segélyre, hanem a lakásfenntartási támogatásra való jogosultságra is vonatkozik, másrészt nemcsak a kérelmező (vagy jogosult) személyét érinti, hanem „az ingatlanban lakó összes személyt”, ezért a Szoc.tv.-el való ellentét – s így a törvénysértés – megállapítható. Mindezek mellett a rendszeres tisztálkodás és a higiénikus ruhával való folyamatos ellátottság jogszabályi előírása a magánszférát érintő szabályozást eredményez. Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Emberi Jogok Európai Egyezménye) 8. cikke rögzíti a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 428/1970. sz. határozata szerint e jog azt jelenti, hogy „mindenki saját életét élhesse és abba más csak minimális módon avatkozhassék be. A magánszférában benne van a magánélet, a családi élet, az otthon, a fizikai és erkölcsi integritás, a becsület és a jó hírnév védelme, a jog arra, hogy ne kerüljünk hamis megvilágításba, hogy velünk kapcsolatban irreleváns vagy zavaró tényeket ne fedjenek fel....” [RESOLUTION 428 (1970)[1] C/ 2]. A rendszeres tisztálkodás és a higiénikus ruházat viselésének kötelezettsége a magánszférát érinti, a személyek fizikai integritásával szoros összefüggésben áll. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint van egy abszolút határ, amelyen sem az állam, sem más emberek kényszerítő hatalma nem terjedhet túl, vagyis az autonómiának, az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva – a klasszikus megfogalmazás szerint – az ember alany maradhat és nem válik eszközzé vagy tárggyá. [23/1990. (X.31.) AB határozat]. A tisztálkodás és az öltözködés az egyének személyiségéhez és magánszférájához tartozik, annak milyensége több tényező függvénye. Az egyén személyiségéhez mélyen hozzátartozó kérdések csak kivételesen lehetnek jogi szabályozás tárgyai (a korlátozó rendelkezéseknek egyébként is meg kell felelniük a szükségesség-arányosság követelményének). Az Ör. 9. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt követelmény a segélyezés szempontjából irreleváns, valamint mások életébe magánszférájába avatkozik be. Az állam, vagy az önkormányzat az általa nyújtott támogatás feltételeként nem vonhatja ellenőrzés alá a magánszféra teljességét.
Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa az R.3. 9. § (1) bekezdés c) pontjának a Szoc.tv.-el való ellentétét megállapította, s azt megsemmisítette.

13. A Szoc.tv. 32. § (3) bekezdése a szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások körében úgy szól, hogy „[h]a e törvény másként nem rendelkezik, a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben szabályozza a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátások megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályait.” Az indítványozó szerint az R.3. 10. §-a – amely az aktív korúak szociális ellátását megállapító és megszüntető határozat kötelező tartalmi elemeit határozza meg – sérti a Szoc.tv. 32. § (3) bekezdését, mivel az önkormányzatnak nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy a jegyző hatáskörébe tartozó ellátásokkal kapcsolatban lefolytatott eljárásokban az érdemi döntés tartalmára vonatkozóan a törvényi követelményekhez képest többletszabályokat határozzon meg. Az R.3. támadott 10. §-a szerint a jogosultságot megállapító és megszüntető határozatban a rászorultsági alapon támogatással érintett munkaképes személy figyelmét több mindenre fel kell hívni, így – többek között – arra, hogy a támogatás időleges, amelyre hosszú távú életforma nem alapozható, a rászorultság ténye nem jogosítja fel a hatályos jogszabályok megszegésére, „az adófizetők pénzéből történő támogatottsága ...jogosan alapozza meg a többségi társadalom azon elvártását (...) hogy viszonzásképpen a törvényeket és az együttélési szabályokat fokozatosan tartsa be”, a „meddő szemléletmódot cserélje fel egy öngondoskodásra és önfenntartásra alapozó aktív életformára” stb. Az R.3. 10. §-a szerint ezek is a jogosultságot megállapító vagy megszüntető határozat tartalmi elemei.

A Szoc.tv. 33. § (1) bekezdése szerint az aktív korúak ellátására vonatkozó jogosultságot a  jegyző állapítja meg. A Szoc.tv. 32. § (3) bekezdése önkormányzati rendeleti szabályozásra ad felhatalmazást a pénzbeli ellátások megállapítása, kifizetése, folyósítása, és ellenőrzése tekintetében, de nem ad felhatalmazást a jogosultságot megállapító vagy megszüntető határozat tartalmának szabályozására. A határozat tartalmát illetően a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-ában meghatározottak az irányadóak. Ugyanakkor a Ket. 72. § (1) bekezdése akként fogalmaz, hogy „[a] határozatnak – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell...” Tehát jogszabály többletkövetelményt megállapíthat. Az önkormányzati rendelet az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdése értelmében jogszabály. Az önkormányzat jogszabály-alkotási jogosultságának alapját a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése és ugyanilyen tartalommal az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése határozza meg. E szerint „Feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot.” A szociális ellátást megállapító és megszüntető határozat tartalma törvény által szabályozott tárgykör, az önkormányzatnak ún. eredeti rendeletalkotási jogosultsága e tárgyban nincs. Megállapítható továbbá, hogy törvény – így a Szoc.tv.  32. § (3) bekezdése – nem ad felhatalmazást e tárgyban önkormányzati rendeleti szabályozásra. Ebből következően az R.3. 10. §-ában megállapított, a határozat tartalmára vonatkozó többletkövetelmény törvényi alapot nélkülöző önkormányzati szabályozáson nyugszik. A látszólag mindenkire egyformán vonatkozó, de tartalmában meghatározott közösséget megbélyegző rendeletben foglalt kifejezések hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg. Az önkormányzati rendelet koncepciója kialakításánál és szövegezésénél sem hagyható figyelmen kívül, hogy az önkormányzati rendelet jogszabály, a helyi közhatalom-gyakorlás ennek révén kapcsolódik az Alaptörvényben meghatározott demokratikus jogállam jogalkotási rendjébe.

Mivel az önkormányzat rendeletalkotási (jogalkotási) jogosultsága nem terjed ki arra, hogy az aktív korúak ellátására és a lakásfenntartási támogatásra jogosultságot megállapító és megszüntető határozatban az R.3. 10. §-ában foglalt további tartalmat előírja, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az R.3. 10. §-a törvényellenességét megállapította és azt megsemmisítette.

14. Az indítványozó az R.1. és az R.2. egészének, illetve az R.1. 1.§-ának, 4. §-ának, 15. §-ának vizsgálatára irányuló indítványait visszavonta. A Bszi. 51. § (2) bekezdés a) pontja szerint az önkormányzati tanács az eljárást megszünteti, ha az indítvány benyújtója az indítványt visszavonta. Erre tekintettel a Kúria Önkormányzati Tanácsa az eljárását megszüntette.

15. A Kúria Önkormányzati Tanácsa jelen határozatában megállapította, hogy az R.3.  6. § (1) bekezdésének „az általa lakott ingatlan a jogszerű (jogcím szerinti) használatának igazolása mellett” szövegrésze, a 6. § (2) bekezdés utolsó mondata, 6. § (3) bekezdés a) és c) pontjai, 6. § (4) bekezdés e) és g) pontjai, 8. § (3) bekezdése, 9. § (1) bekezdés c) pontja, 10. §-a törvénysértő, ezért e rendelkezéseket megsemmisítette. A megsemmisítésére tekintettel a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) pontja szerint elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített rendelkezés a Bszi. 56. § (2) bekezdés alapján a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát.

A Kúria egyben  a Bszi. 55. § (2) bekezdés c) pontja alapján  elrendelte, hogy a határozat közzétételére – a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül – az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A jelen határozat elleni jogorvoslat lehetőségét a Bszi. 49. §-a zárja ki.

Budapest, 2012. szeptember 26.

Dr. Kalas Tibor sk. az Önkormányzati Tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt sk. előadó bíró,
Dr.Hörcherné Dr.Marosi Ildikó sk. bíró